Kéményseprői kérdezz-felelek

2008/7-8. lapszám | VGF&HKL online |  2775 |

Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Válasz a VGF 2008. májusi számában " A kéménykonferencia margójára" címmel megjelent cikk végén, szerkesztői véleményben megfogalmazott kérdésekre. Mind az ügy előbbre vitele, mind az udvariasság azt diktálja, hogy eleget tegyünk a szerkesztő kérésének, és válaszoljunk a kérdésekre. A könnyebb kezelhetőség érdekében a kérdéseket megismételjük.

1. kérdés: Olcsó - vagy legalábbis ár-érték arányos - a kéményseprő-ipari szolgáltatás? A kéményseprők szakmailag és munkaerkölcsileg a maximumot nyújtják-e?

Válasz: Induljunk messzebbről egy kicsit a válaszadáshoz. A rendszerváltást közvetlenül követő években a kormány szakértőjeként dolgozott hazánkban Dr. Teleky Pál, aki a magyar szakembereknek többször kifejtette, hogy egyrészt a monopóliumokat meg kell szüntetni, másrészt a szükségszerűen fennmaradó, ún. természetes monopóliumok működését szigorú keretek közé kell szorítani. (Ezek közé tartozott akkor a vezetékek következtében a gázszolgáltatás is.) Elmondta, hogy ha a monopólium elkerülhetetlen, akkor a tevékenységet végzőknek a piaci szabályozástól eltérő, annál sokkal szigorúbb feltételek között szabad csak működni. A teljesség igénye nélkül a legfontosabbak közül néhány:

- a tevékenységet végzők egy közfelhasználást ellenőrző szervezet felügyelete alatt dolgozzanak, aminek az elnökét a mindenkori államelnök nevezi ki 5 évre, felmenteni a hivatalából csak köztörvényes bűntett alapján lehet. Hivatali idejének lejárta előtt még az elnök sem távolíthatja el beosztásából.

- A hivatal évenként vizsgálja és elemzi a monopolhelyzetben lévő szolgáltatók tevékenységét az alábbi legfontosabb elvek szerint:

a, átláthatóság, szakmai megfelelőség, fogyasztói elégedettség,

b, nyereség, maximum az átlag nyereség lehet (akkoriban 10,5% volt),

c, költségszint vizsgálat (az összes költségszintet az országos átlagértékhez kell közelíteni, a luxuskiadás különbségét az átlagnyereség terhére kell elszámolni, a bérköltségeknél is az átlagköltséget kell elérni).

A monopol szolgáltatás díját ezen elvek alapján kell tervezni. Az indokolatlan (átlagnál magasabb) nyereséget a központi alapba kell befizetni.

Ha összevetjük a magyarországi, monopolhelyzetben lévő kéményseprő-ipari közszolgáltatást a fenti kritériumokkal, akkor sajnos meg kell állapítani, hogy a magyar kéményseprő közszolgáltatási rendszer nem egészen ezen elvek alapján működik. Más kérdés és elgondolkodtató, hogy a kéményseprő-ipari tevékenység Amerikában akkor sem tartozott a monopol tevékenységek közé, és manapság a gázszolgáltatás az Európai Unióban is piaci tevékenységnek minősül. Az ár-érték arányt adatok hiányában nem szeretnénk bírálni, néhány kirívó aránytalanság terjed a köztudatban, de ez nehezen bizonyítható, ezért nem is kívánunk vele többet foglalkozni. Azt azonban mindenki, aki a szakmával napi kapcsolatban van tudja, hogy a tevékenység országos viszonylatban nem egységes, nincsenek azonosan felépített műszaki-eljárástechnikai követelmények, nincs független szakmai felügyelet. A szigorú ellenőrző- és felügyelőrendszer hiányában ezért a munkavégzés, a szakmai és etikai szempontok megsértésének nagyobb lehetőségét is magában hordozza. Ennek egyik jelzésértékű megnyilvánulása esetenként pl. a vidéki és a fővárosi árak közötti jelentős eltérés. Egy díjakra vonatkozó országos ajánlás nagy segítség lenne, mind a kis kéményseprő körzetek, mind az önkormányzatok számára. A fentiek alapján véleményünk szerint megalapozott az igény a kéményseprő-ipari tevékenység közszolgáltatási és piaci körének meghatározására, a monopólium szükséges és elégséges mértékű lebontására, a közszolgáltatás országosan egységes szakmai és eljárásrendi követelményének kialakítására.

2. kérdés:Mit mond a törvény, kihez tartozik a zárt égésterű készülék füstgáz-elvezetése? Ha a magyar törvény ellentétes az EU-szabályozással, van-e lehetőség tőle eltérni?

Válasz: Sajnos a jelenleg érvényben lévő kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló törvény és a múlt évben vitatott törvénytervezet nem felel meg az EU előírásainak, a termékek szabad áramlását és felhasználását akadályozza. A ma ismert legnagyobb biztonságot garantáló és leggazdaságosabb energiafelhasználást biztosító "C" típusú gázkészülékek alkalmazását pl. indokolatlanul korlátozza, az európai gyakorlattól eltérő installációs többletelőírásokkal. Az EU a termékfelelősség alapján működik, tehát a gyártó felel az általa kibocsátott készülékért. Vagyis, ha a gyártó teljes rendszerként, égéstermék-elvezetővel együtt minősíttette a készülékét, akkor a gyártó felelősségi körébe tartozik az égéstermék-elvezetés is, ami átruházott körben, a gyártó által kiképzett és felhatalmazott szerelő, üzembehelyező munkájában realizálódik. A hazai kéményseprő törvénytervezet elkészítésénél az 1933-ban készült német kéményseprő törvény mai változatát vették figyelembe, ami monopolhelyzetet biztosított a német kéményseprő-iparnak. Az EU 2003-ban ezért szerződésszegési eljárást kezdeményezett Németország ellen. Ennek eredményeként ez év március 12-én a német kabinet elfogadta az új, az EU elvárásainak várhatóan megfelelő kéményseprő törvénytervezetet, amit feltehetően a parlament is elfogad. Reméljük ezek után olyan törvénytervezet kerül a magyar parlament elé, amely tekintetbe veszi az EU előírásait, olyan rendszert alkot, amelyik a lakosság biztonságát és anyagi terheit ésszerű határok közé helyezi, és nem kényszeríti őket a kettős teher elviselésére.

3. kérdés: Szakmailag mi az indokolt, ki vizsgálja a készüléket?

Válasz: A vizsgálat, az üzembe helyezés és az éves ellenőrzés piaci alapon végzett, de kötelező tevékenység. Az végezze, aki ért hozzá és a személyi, tárgyi feltételekkel rendelkezik. Ha ezekkel rendelkezik a kéményseprő is végezheti, de nem kizárólagos jelleggel. Az egyre komplikáltabb gázkészülékeknél sem lehet megkívánni a fogyasztótól azt, hogy a készülék üzembe helyezését elvégezze (mint ahogy azt a törvénytervezet előírná) azért, hogy a kéményseprő mérést tudjon végezni. A laikus tulajdonosnak nem kell tudni azt, hogy a készülék részterhelésen, vagy teljes terhelésen üzemel, ezen paraméter hiányában viszont nincs értelme a mérésnek, főleg úgy, hogy a kéményseprő nem is jogosult az esetleg szükséges javítások elvégzésére. Azt a lehetőséget azonban, hogy a kéményseprő évente egyszer kéményellenőrzés címén bemegy egy lakásba, azt az ott lévő gázfogyasztó készülék működésének ellenőrzősére is indokolt felhasználni. Ha rendelkezik a szükséges jogosítványokkal, - különdíjazás ellenében - felajánlhatja a fogyasztónak a gázkészülék ellenőrzésének lehetőségét a légellátás és égéstermék elvezetés közszolgáltatás keretében végzett ellenőrzése mellett. Ha nem rendelkezik ezekkel, akkor figyelmezteti a fogyasztót a törvényben előírt, a gázkészülék gyártói előírásoknak megfelelő gyakoriságú (általában évenkénti) karbantartására és a teljes fogyasztói gázrendszer ötévenkénti felülvizsgáltatására vonatkozó kötelezettségére. Ebben az esetben szétválik a kvázi hatósági és a szabadpiaci tevékenység. Egyébként így működik az osztrák kéményseprő rendszer, ami véleményünk szerint életszerűbb és követésre alkalmasabb, mint a német rendszer.

4. kérdés: Ha az épületgépész szakszervizes vizsgálja a zárt égésterű füstgáz-elvezetését, mi a garancia arra, hogy ki is hívják őt? Itt nem lenne szükség (a gyakorlatban is) kötelező érvényre?

Válasz: Minden kötelező előírás annyit ér, mint amilyen mértékben betartják azt. A gyakorlatban pl. a gázkészülékek szintén kötelező üzembe helyezését lényegesen nagyobb arányban végeztetik el a tulajdonosok, mint amennyi a hivatalosan bejelentett gázkészülék cserék aránya, mert az üzembe helyezés a garancia feltétele is, amit a fogyasztó természetesnek tart. Ezért ha az égéstermékvezető elemeket a gáztörvény szerint gázkészülék részként azonosítjuk, akkor ezeket a készülékcserék során sokkal több esetben ellenőrzik felkészült szakemberek, mint az épületrésznek minősülő kéményeket, ami a biztonságot növeli. Arra kell törekedni, hogy ugyanolyan természetes legyen a fogyasztó számára az éves ellenőrző vizsgálat és a karbantartás, mint az üzembe helyezés. Ezt nem monopóliummal, hanem egységes, magas színvonalú szakmai kritériumokkal, a kommunikáció javításával és információ biztosításával lehet elérni. Többször javasoltuk, hogy a kéményseprő ellenőrizhesse a gázkészülékek előírt karbantartásának megtörténtét. A gázkészülék égéstermékvezető terei megfelelőségének vizsgálatát tehát piaci alapon olyan felkészült személyek végezhetik, akiktől a vizsgálati eredményeket a gyártó elfogadja, mert rendelkeznek a szükséges képesítéssel és eszközökkel. Ilyen személy lehet szerintünk a gázszerelő és a kéményseprő végzettségű személy is.

Végül, bár nem tartozik a feltett kérdésekre adott válaszok közé, a kérdésekben rejlő esetleges félreértések elkerülése végett ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy a zárt égésterű készülék fogalma nem azonos az együtt-tanúsítás fogalmával. Az MSZ CEN/TR 1749 szerint, a zárt és a nyílt égésterű készülék típusok között egyaránt vannak olyan készülékek, amelyek az égéstermék elvezetéshez igénybe veszik az épület kéményét, és vannak olyan típusok is, amelyek saját, szabadban elhelyezkedő, gázkészülék résznek minősülő égéstermék terminállal rendelkeznek. Az utóbbiaknál nincs szükség az épület kéményének igénybevételére. Ezeknek a komplett megoldások megfelelőségét egy európai tanúsító intézet már tanúsította, ezért itt nem lehet helye a megfelelőség kéményseprő által ismételt vizsgálatának a nemzeti installációs eljárások keretében. Ez ugyanakkor nem zárja ki, hogy a jövőben megfelelő jogosítványok birtokában a ma kéményseprője gázkészülék üzembe helyezéssel is foglakozzon.

Mottó: mindenki csinálja azt amihez ért és amire jogosult.

Ha ebben a folyamatban eljutunk oda, hogy a kéményseprőt gázkészülék szerelőként is üdvözölhetjük a fogyasztónál, akkor örülhetünk, mert közösen tettünk egy érdemi lépést a fogyasztók sokszor emlegetett biztonságának növelése útján. Reméljük, végre eljutunk oda, hogy a több fórumon ehhez felajánlott szakmai együttműködésünket elfogadják. Bízzunk benne!

Netoleczky Károly, KÉOSZ

Golyán László, MÉgSZ

Regőczi István, MGVE

Fazakas Miklós, MSZT/309 MB

---