Szervizesek szervizese
2008/7-8. lapszám | VGF&HKL online | 2867 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
1978-ban érettségizett le egy finommechanikai műszerész iskolában. Volt katona másfél évet, majd „tévelygések” után 1985-ben egy nagy múltú konvektorgyártóhoz került szervizesnek, ahol saját cége megalapításáig dolgozott. Amikor az állami vállalatot öccsével egyetemben ott akarta hagyni, azt hitték viccelnek, mert pont április 1-jén jelentették be. Tréfáról szó sem volt, szerette volna kipróbálni magát, mint vállalkozó. Jelenlegi cégét 1993-ban alapította öccsével bt.-ként, aki a mai napig üzlettársa.
Szerencsésnek mondja magát, hiszen úgy érzi, öccsével kitűnően kiegészítik egymást. Eleinte német, majd olasz cégektől kaptak megbízásokat, amelyeknek azokban az időkben nem volt magyarországi szervizük, emiatt akkoriban „inkubátornak” érezte saját cégét. A most már kft.-ként működő vállalat szereléssel, szervizeléssel és kereskedelemmel foglalkozik. A legtöbb kazánt magyarországi nagykereskedőtől vásárolják meg, de előfordul, hogy egyenesen a gyártótól szerzik be a szükséges árut.
Emellett ő a MÉGSZ szervizszekciójának vezetője. A divízió és egy ezzel kapcsolatos lap alapításának gondolatát még Meszlényi Zoltán vetette fel egy tanfolyamon. A lap neve Deflektor lett volna, ami végül nem valósult meg. A szekció azonban igen, melynek vezetését már a kezdetektől Horváth Zoltán végzi. Eddig – ha jól emlékszik – háromszor választották újra. Ez a tisztség a gyakorlatban azzal jár, hogy őt keresik meg, ha valamilyen változás van a GMBSZ-ben, „vagy ha valamilyen rendkívüli eseménybe sodródik egy szervizes Magyarországon”. Emellett mindenütt védi a szerviztársadalmat, hiszen szerinte ha a gyártó, kivitelező, tervező hibázik, a szervizt veszik elő.
Horváth Zoltán munkája során többször tapasztalta, hogy jó volna, ha a fogyasztók már messziről megismernék őket, ezzel sok időt spórolnának. Ezért megrajzolt és bevezetett egy logót, ami egy távolról is jól látható sárga keresztet ábrázol. Ezt látva a megrendelő már tudja, hogy gázszerelők érkeztek. Emellett minden meg/felszerelt készüléken hagynak egy matricát a cég elérhetőségeivel.
Régen „kis munkából lett a nagy munka”, vagyis ahova már rendszeresen jártak szervizelni, ott nagy valószínűséggel ők korszerűsítették a fűtési rendszert is. Horváth Zoltán azt veszi észre, hogy most kezdenek sokasodni a megújulókkal kapcsolatos szervizelési feladatok, bár zömében faelgázosító vagy szilárdtüzelésű kazánnal találkozott, de kellett már szervizelni napkollektoros rendszert is. A megújulók szerinte azért terjednek, mert az, aki megengedheti magának az ilyen eszközöket, már rendszerekben gondolkozik, és sok egymást kiegészítő technológiát alkalmaz.
Természetesen neki is van véleménye a kéményseprő szakmával kapcsolatban kibontakozott vitáról. Az angol példát hozza fel, ahol minden egyes készüléket a felszerelést követően 10 napon belül köteles bejelenteni a gázengedélyesnek a regisztrált szerelő, így nyilvántartásba van véve az összes készülék. Szerinte ehhez hasonlót kellene bevezetni nálunk is. Ilyen kezdeményezés a Baranya megyei „gázközösség”, ami jól működik. Az általa felvázolt rendszerben az építési hatóságnak vagy a GKM Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának kellene a készüléknyilvántartást vezetni. Problémaként látja, hogy Magyarországon az engedélyes általában csak a gáz eladásában érdekelt. Szerinte a helyzet azért egyáltalán nem reménytelen, hiszen a tevékenységét érintő területileg illetékes gázszolgáltató volt az aki bevezette, hogy a három méternél rövidebb koax füstgáz elvezető csöveknél nem szükséges a kéményseprő engedélyezés.
Horváth Zoltán véleménye szerint a kéményseprőkkel kapcsolatban kialakult helyzetre az a megoldás, ha mindenki a GMBSZ-hez tartja magát, vagyis azért felel, amit csinált. Szerinte a párhuzamos tevékenységek feleslegesek, hisz a szerelő beüzemeli a kazánt, és műszeres méréssel igazolja annak megfelelőségét. Ezek után szükségtelennek tartja a kéményseprő „közreműködését”. De kiemelte, hogy „szükség van kéményseprőkre”, mert még sok a B-típusú készülék az országban. De legyen versenyhelyzet, szűnjön meg a kéményseprő vállalatok területi monopolhelyzete. Azt is érzi, hogy a kéményseprők nem motiváltak, ami szintén a monopolhelyzetből fakad. Úgy látja, hogy a rendszerváltás után a maszek szervizesek is át tudták venni az addigi állalmi kézben lévő szervizek munkáját, ugyanez történne a kéményseprőkkel.
Azt gondolja, hogy az ÖTM és a GKM közötti viszonyban is feszültséget okoz a kéményseprőkhöz való hozzáállás. Az első védi a kéményseprőket, míg a második a szervizeknek ad igazat, hiszen szerintük ő ismeri a készüléket, szakmailag elhivatottabbnak tekinti őket. Továbbá fontos, hogy a gázszerelők már 10 éve arcképes igazolvánnyal hitelesítik magukat. A felügyelő szerv a GKM, és ha valaki rosszul végzi a munkáját, retorzióktól tarthat. Ellenben egy kéményseprő határozatát gyakorlatilag nem lehet megtámadni.
