Biodízel, biogáz a gyakorlatban
2008/5. lapszám | Sas János | 4433 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az egyszerű állampolgár évtizedek óta mást sem hall, mint hogy a hagyományos fosszilis energiák kifogyóban vannak, és azok helyettesítésére új energiaféleségeket kell keresni. Kézenfekvő lenne az atomenergia fokozott kihasználása, mivel az a leggazdaságosabb, de a vele szembeni ellenállás miatt ez lehetetlennek tűnik. Persze vannak még lehetőségek: víz-, szél-, napenergia stb. Mindegyik megér egy misét, de vagy a lobbik, vagy a környezetvédők erős támadása miatt nehezen fejleszthetők. A megújuló energiák közül a mezőgazdaság számára már régóta a biodízel, biogáz és esetleg a bioetanol előállítása, valamint melléktermékek, az erre a célra telepített fás és lágyszárú növények termesztése jöhet számításba. Ezek közül a biodízellel és a biogázzal kapcsolatos, üzemvezetőként szerzett tapasztalataimat kívánom ismertetni.
Társaságunk a privatizációval egyidőben már úgy gondolta, hogy a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességének bizonytalanságát csillapítandó melléktevékenységet kell meghonosítani. A növények növénytermesztési szerkezetéhez igazodva a megoldást napraforgóhántoló és ehhez kapcsolódó olajsajtoló üzem létesítésében láttuk, amelyet meg is valósítottunk. Ennek továbbfejlesztésére nyílt lehetőség a 2000-ben meghirdetett, biodízelüzemek építésére kiírt országos pályázattal. A négy nyertes pályázó komoly anyagi áldozat mellett lehetőséget kapott egyenként 3000 t/év végtermék-előállítású üzem megvalósítására. Az akkori kormányígéret szerint a biodízelt jövedéki adó- és ÁFA-mentessé teszik, és az előállításhoz literenként 60 Ft állami támogatás kapcsolódik, felhasználása viszont csak a mezőgazdaságban lehetséges. Ebből kezdetben a jövedéki adó- és ÁFA mentesség biztosítva volt, míg a termelési támogatás 30 Ft/literre olvadt. (Megjegyzem, ekkor még nagyüzemi szintű biodízel-előállítás Magyarországon nem volt.) Mikor az üzem megvalósításához hozzákezdtünk, a gazdasági számítások alátámasztották a biodízel-gyártás életképességét, főleg saját és társüzemi felhasználás tekintetében. A koncepciónk az volt, hogy a sajtolókapacitást aláméretezzük, mivel a napraforgó vagy repce szállítása 50 km-en túlról már gazdaságtalan. A kis sajtolóüzemek haldoklása abban az időben kezdődött, a szükséges alapanyagot ezek segítségével kívántuk előállítani, beszerezni. Az észterező technológiára számtalan ajánlat futott be, végül a legolcsóbb, de perspektívában fejleszthető mellett döntöttünk.
A 2000-es évek elején nem létezett - és talán azóta sem létezik - átfogó koncepció a megújuló energiák magyarországi felhasználására, sőt a biodízelre magyar szabvány sem volt. A német, illetve az azt átvevő EU-szabvány repcemetilészterre épül, ami az egyéb alapanyag (lásd napraforgó stb.) felhasználását nem támogatja. A próbaüzem befejeztével a gyárat átadták Magyarországon egyedüliként 2003 júniusában. Ekkorra a biodízeltől megvonták az ÁFA-mentességet és a 30 Ft/liter termelési támogatást, sőt, iraki háború ide vagy oda, de a gázolaj világpiaci ára csökkent, ami a biodízel-előállítást gazdaságtalanná tette. A próbaüzem befejezése után az észterezést azonnal le is állítottuk. A legyártott anyagot saját magunk használtuk fel. A 2005 januárjában életbelépő jövedéki adós rendelet már megszüntette ezt a lehetőséget is, és az adómentességet ahhoz kötötte, hogy a biodízel csak annak adható el, aki "gyártásközi bekeverési jogosultsággal rendelkezik". Ilyen cég Magyarországon egyedül a MOL. Lehetőségként még elképzelhető volt az export, ami elsősorban a szállítási költségeken bukott meg. Külföldiek az üzemet is szívesen megvették volna, abban az esetben, ha nem 3000, hanem 50 000 tonna metilészter előállítására alkalmas.
Új mozgást hozott biodízelfronton a 2006. év végén kiírt MOL-tender, mely felkészülést jelentett az EU-direktívák betartására. A tender nyertesei azonnal új üzemek építésébe fogtak, és hirtelen akkora kapacitás képződött, ami a teljes magyarországi megnövekedett repcetermést metilészterré dolgozhatja. Ebből a legnagyobb - közvetetten MOL érdekeltségű - komáromi üzem 150 ezer tonna végtermék előállítására képes. Igen ám, de a 2007-es évben az árviszonyok alapvető változáson estek át. 2006-ban a repcemag betakarításkori ára 45 000-50 000 Ft/tonna volt, míg 2008-ra jelzett ára 100 000-120 000 Ft/tonna között van. Igaz a gázolaj ára is emelkedett, de azért nem ilyen mértékben. A jelenlegi árak mellett a hidegen sajtolás a préselvényben maradó 10-15% olajtartalom miatt biodízel-előállítás szempontjából számításba sem jöhet. Marad az extrahálás, amit viszont ilyen mennyiségben csak esetleg a martfűi vagy a most induló sajóbábonyi sajtolóüzem tud megvalósítani. A német jövedéki rendelet megváltozása miatt a biodízelárak nem követték az alapanyag ármozgását.
Ezek után a jelenlegi helyzetet összefoglalva a következők állapíthatók meg:
Magyarországon a biodízel-előállító kapacitása jelenlegi szinten elegendő, sőt a növekvő igényeket a meglévő üzemek fejlesztésével ki lehet elégíteni. A 3-5000 tonnás üzemek életképtelenek.
Szűk kapacitású a repce-termőterület. A napraforgó, mint alapanyag csak a fajták megválasztása mellett és/vagy az EU-szabvány megváltoztatásával jöhet számításba. Más alapanyagok felhasználása, így a használt sütőolaj, állati zsiradék stb. csak marginális lehet.
A biodízel jövedéki adómentes felhasználását tovább kell liberalizálni.
Az alapanyag árának a jelenlegi alatt kell stabilizálódnia, vagy a fosszilis energiák árnövekménye hoz egyensúlyt a piacon. Félő, hogy az utóbbi válik valóra.
A növényi olajok energetikai célú felhasználásában technológiai váltásnak kell bekövetkeznie. Nem valószínű, hogy az észterezés a legjobb megoldás.
Talán már a biodízelüzem megvalósításával egyidőben gondoltunk biogázüzem létesítésére is. Viszonylag nagy volumenű állattenyésztésünk trágyaelhelyezése, a környezetvédelmi előírások várható szigorodása előrevetítette infrastrukturális jellegű beruházások szükségességét, melyeket biogázüzem létesítésével termelővé lehet tenni. Sertéstelep hígtrágyájára és mezőgazdasági hulladékra alapozva megterveztettünk egy másfél megawattos üzemet, melynek kalkulált bekerülési költsége már akkor meghaladta az egymilliárd forintot. A megvalósításhoz éveken át kerestük a partnert, sikertelenül. Vagy beruházási támogatás nem állt rendelkezésre, vagy annak aránya minimális volt; ugyanakkor a zöld áram átvételi ára nem tette gazdaságossá a termelést. A jól prosperáló nyugati minták nálunk követhetetlenek voltak. További gondot a gázmotorok által termelt hőenergia hasznosítása jelenthet. Ehhez újabb beruházás szükséges. A megvalósítás helyszínén meglévő hálózatok teherbíró képessége is megszabhatja a leendő biogázüzem méretét. Az áramszolgáltató könnyen mondhatja, hogy az üzem telephelyének közelében a tervezett teljesítményt műszaki okok miatt átvenni nem tudja, így külön hosszabb vezetékszárny kiépítése válik szükségesé. Végül, konzorciumi beruházók jóvoltából 2007-ben cégünk területén kompromisszumok árán megvalósult egy egymegawattos üzem.
Az eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a biogáz-előállítás kicsit a "kőleves" című népmesére emlékeztet. A mesében a szegény vándor a leveshez valót a kő után a vízbe tette, majd amikor a leves elkészült, a követ kivette, és a finom levest elfogyasztotta. A biogáz esetén a követ a hígtrágya képviseli: az igazán jó gázképző anyagokat mellé kell adni. Amennyiben viszont ezekért az alapanyagokért fizetni kell, máris gazdaságtalan a termelés. Ráadásul a beadott anyagok minősége, mennyisége lehetőleg legyen állandó, mert a bontóbaktériumok minden változásra érzékenyek. Olyan alapanyagot kell keresnünk, ami nagy mennyiségben keletkezik, jó gáztermelő, bomlásterméke nem szennyezi a talajt, és a megsemmisítéséért még fizetnek is.
Az üzem méretezésénél nagyon figyeljünk a kikerülő erjedt anyag híg részének elhelyezési lehetőségére, mivel annak szállítása, kiöntözése az egyik legnagyobb megoldandó probléma. Az utóbbi időben polémia bontakozott ki arról a felvetésről, hogy az energetikai célú növénytermesztés elveszi az életteret az élelmiszer-alapanyagoktól. Elsősorban a talajadottságok és az eszközellátottság határozza meg a vetésszerkezetet, de célszerű a biogázüzem közvetlen közelében a szükséges silót megtermelni, s egyben a hígfázist kiöntözni.
Az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) keretében a következő években várhatóan megszaporodnak a biogázüzemek, melyek zömmel elektromos áramot és hőenergiát állítanak elő. Valószínűleg Magyarországon nem ez a hosszútávon járható út. Nagyobb fantázia rejlik a biogáz közvetlen felhasználásában, akár motorhajtóanyagként, akár pedig a földgázhálózatba táplálva. Nyugat-Európában a biogázüzemek kisebb beruházási támogatással, míg magasabb zöldáram-átvételi ár mellett működnek, így a termelés felfuttatása elemi érdek. Mint mindent, így a megújuló energiák előállítását, annak felhasználását is tanulnunk kell. Sajnos már hosszú ideje többet beszélünk róla, mint amenynyit gyakorlatban teszünk. Az úttörőknek, úgy mondják, mindig nehéz sorsuk volt, s ezt saját bőrünkön érezzük, de még nem fáradtunk annyira bele, hogy végképp feladjuk. Azoknak, akik erre az útra lépnek, kívánok sok sikert, de javaslom, jól nézzenek körül, mielőtt belevágnak az ismeretlenbe.
