A támadó szennyvíz esete
2008/3. lapszám | Matiassich Péter | 3587 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Álljon itt egy történet mindannyiunk okulására arról, miért nem érdemes alkoholt fogyasztani munka közben (vagy előtt), annyi megjegyzéssel, hogy az eset a ´90-es évek elején történt, és azóta változtak a vonatkozó jogszabályok. A történet tanulságos volta mindazonáltal nem elvitatható.
Történt egyszer még a rendszerváltás után viharos években (taxisblokád, MTV- elnökök cseréi, tömeges elbocsátások a Magyar Rádiótól, már akkor divatos pártcsatározások stb.), hogy egy szerelő, bizonyos P. T. reggel fél nyolckor a munkavégzés helyén balesetet szenvedett, majd gondolt egyet, és egy év múlva pert indított a munkáltatója ellen. 1992. július 6-án a korai órákban P. T. feladata egy eldugult szennyvízvezeték megjavítása lett volna, de a 11 cm átmérőjű cső elszakadt, és P. T. amiatti félelmében, hogy a szennyvíz a nyakába ömlik, inkább leugrott a létráról, majd erős fájdalmat érzett jobb lábában. Ezek után a művezetői irodába vitték, ahol a szondáztatás után a mérő 0,8 ezrelékes véralkoholszintet mutatott, vagyis P. T. alkoholos befolyásoltság alatt állt.
Az egy évvel későbbi pereskedés kapcsán szakértő vizsgálta az esetet, és több fontos pontra világított rá. Először is, hogy a munkahelyre szállító céges autó is a munkahely területének számít, ugyanis az a munkáltató tulajdona. Vagyis P. T. megszegte a Munka Törvénykönyvét (1992. XXII. Törvény), amelynek előírása szerint a munkavállaló köteles: 103. § (1) a. „az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, és munkaidejét munkában tölteni” (...), és 103. § (1) b. „a munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni.” Márpedig a 0,8 ezrelékes alkoholszint az a határ, amely alatt nemrég még nem számított bűncselekménynek az ittas vezetés, de felette már igen. A munkavédelemről szóló 47/1979. (XI. 30.) MT. sz. r. 16. § előírja: (1) „a dolgozó jogosult és köteles a rábízott feladatokat a munkavédelmi szabályok megtartásával ellátni. (3) A dolgozó köteles tevékenyen részt venni és közreműködni a foglalkozási balesetek megelőzésében, ezen belül különösen: a) a munkaköréhez szükséges, illetőleg azzal kapcsolatos szakmai és – ennek keretében – a munkavédelmi ismereteket elsajátítani, munkája során alkalmazni (...), c) a munkahelyén a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban megjelenni és így munkát végezni.”
Arról nem is beszélve, hogy a szeszes ital árusításának és fogyasztásának korlátozásáról szóló 45/1986. (X. 30.) MT rendelet végrehajtására kiadott 19/1977. (XII. 20.) BkM rendelet 3. § (4) előírása szerint: „munkahelyen tilos szeszes italt árusítani és fogyasztani.” A ráadás pedig, hogy a 7002/1986. (Tb. K. 3.) OTF sz. irányelve 1. a/ bekezdése kizárta az üzemi balesetek köréből „a sérült ittassága miatt bekövetkező” baleseteket.
A helyszínre kivonuló szakértők megállapították, hogy a pincehelyiség magassága és az ott elvezetett víz- és csatornavezetékek elhelyezkedése szempontjából minden változatlan. Azt is megállapították, hogy a baleset nem úgy történhetett, ahogy P. T. állította. A Munkaügyi Bíróságon megjelent P. T. vallomása szerint 1992. július 6-án a reggeli órákban a létra ötödik fokán állt, és onnan próbálta megjavítani a szennyvízvezetéket. A szakértő megállapította, hogy a vezeték 240 cm magasan helyezkedik el, a pincemennyezet magassága pedig 280 cm. A MSZ 11362:1984 a kétágú falétra-szabvány előírása szerint a létrafokok egymástól való távolsága – ha a fokok magassága 5 cm – nem lehet több mint 35 cm, vagyis az ötödik létrafok 2 méter magasan helyezkedik el. Tekintve, hogy P. T. 165 cm magas, a baleset idején maximum a létra harmadik fokán állhatott. A szerelés megkezdése előtt P. T. nem rögzítette – leesés ellen – az eldugult szennyvízvezetéket, mielőtt hozzákezdett volna a csatornacső széthúzásához; valamint szabálytalanul helyezkedett el (a szennyvízvezetékhez viszonyítva), amikor elkezdte a csatornacső széthúzását. Így történhetett, hogy a vezeték széthúzása pillanatában ráömlött volna a szennyvíz, ha nem ugrik el előle. A szakértő megállapította, hogy P. T. szeszesitaltól befolyásolt állapotban végzett munkát, amely tevékenység miatt P. T. súlyosan megsérült.
A 47/1979. (XI. 30.) MT. sz. r. 30. § (3) előírja : „Ha valamelyik munkát egyidejűleg két vagy több dolgozó végzi, a biztonságos munkavégzés érdekében az egyik dolgozót meg kell bízni a munka irányításával, és ezt a többiek tudomására kell hozni. Ez esetben a megbízott dolgozó feladatához tartozik az új munkák kiadása előtti ellenőrzési feladat.” Ez esetben a megbízott dolgozó a P. T.-t szállító autó sofőrje volt, vagyis a szakértő szerint a munkaadó nem sértett szabályt. Az alperes, vagyis a munkaadó azért sem vétkes ez esetben, mert P. T. (ránézésre) nem találtatott alkoholtól befolyásoltnak, illetve mivel a felperes részt vett munkavédelmi oktatásban, az alperes minden ilyen irányú kötelezettségének eleget tett. Itt a problémát a szakértő szerint az jelenthette, hogy P. T. többéves, a hasonló munkafolyamatokban szerzett rutinja hamis biztonságérzetet adhatott neki, amely eltompította veszélyérzetét. Ezért hagyhatta figyelmen kívül a munkavédelmi oktatáson számtalanszor elismételt előírásokat.
A szakértői vélemény megállapította, hogy a baleset elsődleges oka a foglalkozási szabályok megsértése, vagyis az ittasság; másodlagos oka pedig a szabálytalan munkavégzés volt. Az összegzés szerint a baleset elkerülhető lett volna, ha P. T. betartja a munkájával kapcsolatos munkavédelmi előírásokat.
Az írás alapjául a Matiassich Péter
igazságügyi munkavédelmi szakértő
által készített jelentés szolgált.
