Környezettudatos vízkezelés
2008/9. lapszám | Fischer Tamás | 3299 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Hazánkban 2008-ban meghirdették a „Vizek éve” kampánysorozatot, melynek fő célja, hogy felhívja az emberek figyelmét Magyarország egyik legnagyobb természeti kincsére, a vízre. A szlogen, miszerint „vízben jók vagyunk” tetszetős, ám megismerve a kampány főbb irányait, láthatjuk, hogy az elsősorban a turizmus szempontjaiból a fürdővizek népszerűsítéséről szól. Holott a szlogen ennél többet is mond: ivóvizeink, természetesen ásványvizeink minősége is kiemelkedő Európában.
A kampány egyik fő motívuma vizeink védelme. Ez pedig nem más, mint a környezetvédelem egyik fontos, és egyre fontosabb ága: a vizek szennyezésének, a víz pazarlásának megállítása. Földünk több, mint 75%-át víz borítja, ennek mégis csak mintegy 2%-a (!) iható, és az is túlnyomórészt a sarki jégtakarókba van bezárva. Jól látható, hogy az ivóvíz, az emberi szükségletek és a természet számára oly fontos tiszta víz védelme egyre fontosabb feladat. A vízkezeléssel foglalkozó gyártóvállalatok, mérnökök és kereskedelmi cégek idejekorán felismerték ezt a globális problémát. A modern technológiák és tömegtermelés lehetővé tette, hogy a hagyományos vízkezelő berendezéseket egyre újabb és újabb, a környezettudatos gondolkodásnak is mindinkább megfelelő berendezések váltsák fel.
Az előbb említettünk egy fogalmat: élettartam-költség. Több cég kutatásai alapján ma már jól tudjuk, hogy egy-egy komolyabb értéket képviselő berendezés teljes élettartamára vetített összköltségeinek csak egy kis töredéke a bekerülési költség, a döntő többséget az üzemeltetési költségek teszi ki. Ez motiválja az innovatív gyártókat – köztük a vízkezelő berendezéseket előállítókat is – arra, hogy olyan rendszereket kínáljanak, melyek üzemeltetési költsége kedvező. A vízkezelésben ennek az irányzatnak az utóbbi évek legdinamikusabban fejlődő iránya, a membránszeparációs eljárások felelnek meg.
A különböző, speciális szűrőrétegek, membránok segítségével történő, szétválasztás elvén alapuló vízkezelési eljárások ár-érték, illetve költség-hatásfok viszonyai a legjobbak közé sorolhatók, és a folyamatos fejlesztéseknek hála egyre javulnak. A módszer lényege, hogy a megfelelő nyomással érkező vízből a membránok a szennyezőanyagokat (szűrés) vagy az oldott ásványi sókat (fordított ozmózis) visszatartják, ezáltal a membrán másik oldalán tiszta, illetve sómentes vizet nyerünk ki. A technológia – bár sokféle változata van, függően például attól, hogy szükséges-e valamilyen előkezelése a víznek, és ha igen, milyen jellegű – alapjaiban ilyen egyszerű, és lényegében csak a megfelelő nyomás biztosítása jelent folyamatos energiafelhasználást. Kétségtelen, hogy a membránokon visszatartott szennyezőanyagok, fordított ozmózisnál a bedúsult ásványi sók vizes oldata a csatornába jut, azonban ez gyakorlatilag csak a víz eredetileg is tartalmazott összetevőit jelenti, további szennyezőanyag-terhelés a környezetet nem éri.
Az ide tartozó ultraszűrők és nanoszűrők ma már például gazdaságos alternatívát tudnak kínálni a hagyományos médiaszűrők mellett olyan, korábban mással meg nem valósítható feladatoknál, mint a vas-és mangántalanítás, az arzénmentesítés vagy a nehézfém-szennyeződések eltávolítása. A nagyfokú innovációnak köszönhetően ezek a kezdetben drága és bonyolult berendezések ma már a háztartási vízkezelésben is megjelentek, versenyképes áruk és rendkívül kényelmes, karbantartásmentes üzemeltetésük pedig a jövő megoldásainak alapjait adhatják.
Menjünk csak tovább ezen gondolat mentén: a víz részleges vagy teljes sótalanításának már régóta ismert, de a modern gyártástechnológiák megjelenésével manapság lendületesen növekvő piaci jelenlétet biztosító módszere a fent már említett fordított ozmózisos (RO) eljárás. E membánszeparációs technika adja például alapját a tengervíz-sótalanító rendszereknek, amelyek ivóvíz-problémáink egyik leghatékonyabb megoldási módszerei. De RO-berendezések szolgáltatják az erőművek, a gyógyszeripar vagy a precíziós elektronikai ipar által igényelt ultratiszta vizeket is. Nincs megállás: a többfokozatú RO-berendezések mellett megjelentek a az elektrodeionizációs (EDI) modulok is, melyek az elektromágneses tér segítségével fokozzák a speciális membránok hatásfokát: az eredmény pedig tiszta, teljesen sómentes víz, és elektromos áramon kívül ismét nem használtunk fel semmit, környezetünket a lehető legkisebb mértékben terheltük.
Már csak hab a tortán, hogy a legelkötelezettebb gyártók az ilyen berendezések gyártásakor kizárólag környezetbarát, lehetőleg újrahasznosítható anyagokat használnak fel, és külön törvényi szabályozás nélkül is hajlandók az elhasznált membránok, a tönkrement speciális szűrők visszavételére.
Talán már elcsépelt közhely, de a környezetvédelem érdekében az egyes emberek, családok, cégek és közösségek tehetnek a legtöbbet. Ahogy a kis helyi vízfogyasztásokból jön össze az óriási összes vízfelhasználás, úgy a kis környezettudatos lépések adják egy város, egy ország, egy régió egyre javuló életkörülményeit. Ennek egy része az ivóvizünk megfelelő mennyiségű és formájú felhasználása is. Ehhez nyújtanak segítséget a most tárgyalt technikai megoldások is. Éljünk velük, hogy továbbra is elmondhassuk: vízben jók vagyunk!
