Korrupció az üzletben
2008/9. lapszám | TB | 3179 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A Transparency International 2008-ban megjelentetett egy tanulmányt, amelynek beszédes címe a „Korrupciós kockázatok az üzleti szektorban”. A kutatásban a 2006-2007-ben a sajtóban megjelent esetek mellett mélyinterjúkat is készítettek. Ezek alanyai: 20 fő az üzleti szektorból (80% nemzetközi nagyvállalat vezetője, 20% kis- és középvállalat vezetője), 8 fő az állami szektorból és 2 fő szakértő volt. Az alábbiakban az interjúalanyok tapasztalataiból, véleményéből szemezgetünk.
Magyarországon a legfőbb problémák: a jogszabályi környezetet jellemző kiskapuk magas száma, az adó- és lobbitörvények, a közbeszerzési és a pártfinanszírozási törvény, amely „nem biztosítja a kiszámítható, jól tervezhető, átlátható és részrehajlásoktól mentes ügymenetet”. A kiszámíthatatlan adózás és gazdaságpolitika is magas korrupciós kockázatot jelentenek. A számonkérhetőség és a jogalkalmazás területén is hiányosságok vannak. Az esetleg megszülető bírósági döntések gyengék, amely eredményeképpen gazdasági és közélet elleni bűncselekmények enyhe megítélést kapnak. Az ületi szféra csak kis hányada gondolja azt, hogy az etikus üzleti magatartás hosszú távú hatása a profitteremtés és a kockázatcsökkentés.
A dolgozat további megállapítása az üzletemberekkel készített mélyinterjúk során, hogy „a korrupciós kockázatok magasabbak az üzleti és a(z) (ön)kormányzati szféra találkozásánál, mint az üzleti szektoron belül. A leggyakrabban említett kockázatos területek: „közbeszerzések, állami és önkormányzati vagyon, állami és európai uniós támogatások, engedélyek és ellenőrzések.” Az állam három szerepben képviselteti magát az üzleti életben: szabályozó, üzleti partner és a társadalmi feladatok szervezője; ezáltal komoly befolyása van az üzleti életre. A magyar gazdasági pici és telített, az állami és önkormányzati megrendelések dominálnak a piacon. „Az üzleti szektor jelentős részét állami és önkormányzati megrendelések és támogatások tartják el.”
A korrupciónak kedvez a lassú gazdasági növekedés, a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika és adószabályok. Sok az adminisztráció, illetve az OECD 2008 márciusi jelentése szerint Belgium után Magyarországon a 2. legmagasabb a jövedelmeket sújtó adóterhek aránya (54,4%). A magas adók és járulékok miatt rossz az adómorál, a MNB egy 2007-es tanulmánya szerint a „GDP negyedének-harmadának megfelelő adóalap tűnik el Magyarországon”. Az építőipar a legfertőzöttebb adócsalás szempontjából, ezt az informatika, az autókereskedelem és a vendéglátás követi.
A kis- és középvállalatok általában alacsony tőkével rendelkeznek, rájuk a „megélhetési korrupció” a jellemző. Erre példa: a fekete foglalkoztatás, az adócsalás, a fiktív számlázás, a megrendelések utáni visszafizetések, a számla nélküli megrendelések és a kartell megállapodások. „Egy építőipari vállalkozó nem érti, hogy miért probléma, ha a cégek felosztják egymás között a piacot, hiszen így mindenki jól jár.” A nagyobb cégeknél a cél a profitnövelés és az egyéni haszonszerzés. A tanulmány keretében megkérdezett üzleti szférában dolgozó vezetők szerint a kis- és középvállalatok egyértelmű versenyhátrányban vannak a nagyvállalatokkal szemben. A kkv-k képtelenek kitermelni a magas adó- és járulékterheket, így kifehérítésük „a teljes fizetőképtelenség kockázatával jár”. Sokszor egy nagyobb megrendelőtől függnek, ahol – a további- megrendelések reményében vállalják a megrendelő szabta feltételeket.
A meginterjúvolt cégvezetők szerint Magyarországon az elmúlt 5-10 évben növekedett, és intézményesülni látszik a korrupció. Ez utóbbi bizonyítéka, hogy egyre gyakoribb a számos szereplőn át történő pénzmozgás. A korrupció azonban nem feltétlen jár pénzmozgással, egy vacsora, egy pozíció egy rokonnak vagy egyéb kölcsönös szívességek is a piac tisztátlanságához vezetnek. Az interjúalanyok a korrupciós díjat az ügylet értékének 3-25%-ra teszik.
A különféle számítások szerint Magyarországon a feketegazdaság a GDP 15-18%-át teszi ki, ebből legnagyobb részt a bejelentés nélküli foglalkoztatás, a számlák nélküli szolgáltatás és a bérezéssel kapcsolatos visszaélések hasítanak ki. A jogalkalmazás területén jellemzők a hosszadalmas eljárások, a nyomozati szervek/ bíróságok szakmai felkészületlensége. A személyes adatokra vonatkozó szabályok miatt „a gazdasági bűncselekmények bizonyíthatósága komoly akadályokba ütközik Magyarországon”. A felderítést akadályozza továbbá a nyomozó szervek kapacitáshiánya, „illetve a magas szintű politikai és gazdasági érdekek összefonódása esetén a nyomozó szervekre nehezedő politikai nyomás”. A válaszadók szerint a gyakorlatban lehet tudni, hogy ki a korrupcióra „hajlamos” személy. (A Szonda Ipsos egy tavalyi kkv-ket vizsgáló – nem nyilvános – kutatása azt mutatta, hogy „a magyarországi korrupció kulturális okokra, a társadalomba beivódott korrupt erkölcsi szemléletre is visszavezethető.”) Az interjúalanyok szerint a korrupciómentes cégvezetés „versenyhátrányt eredményez”, bár saját érdekük lenne a korrupció megfékezése, az átlátható viszonyok megteremtése.
A legtöbb korrupció az üzleti és a közszféra találkozásánál van. Egy interjúalany szerint két nagy csoportja van a korrupciós helyzeteknek. Az egyik „a napi ügyintézést meggyorsító korrupció”, a másik a nagyobb ügyekben megjelenő politikai élet szereplői. A Transparency International tanulmánya az üzleti és közszféra találkozásánál kialakuló korrupciót a következő tényezőknek tudja be: „nem megfelelő jogszabályi környezet (közbeszerzések, párt- és kampányfinanszírozás, lobbitörvény, egyéni felelősség helyett testületi felelősség), szoros személyes kapcsolatok, az önkormányzati likviditási nehézségei valamint a politikusok és önkormányzati tisztségviselők alulfizetettsége.”
Az interjúalanyok szerint a közbeszerzések korrupciótól fertőzöttek és a pártfinanszírozással állnak összefüggésben, de nem ritka az egyéni haszonszerzés sem. A korrupció megjelenése a közbeszerzéseknél sokszínű. Gyakran tendereztetés nélkül hirdetnek győztest és kötnek vele állami/önkormányzati szerződést. Ha mégis írnak ki pályázatot, gyakori panasz, hogy a kiírt paramétereknek csak egy cég felel meg. Nem ritka, hogy a megrendelő a leendő nyertest kéri fel a pályázat megírására, így a tenderspecifikációban leírt műszaki és formai feltételeknek biztos meg fog felelni. A kiírást megtámadhatják a pályázatban résztvevők a Közbeszerzési Döntőbizottságnál. Ha ez utóbbi valóban talál hibát és bírságot szab ki, azt közpénzből (!) fogja kifizetni az ajánlatkérő. Azonban a kkv-k sokszor azért nem merik megtámadni a pályázati döntéseket, mert félnek, hogy elesnek egy későbbi megrendeléstől.
Pályáztatásnál az is előfordulhat, hogy a kiíró megbeszéli a későbbi nyertessel, hogy „szerezzen még másik két cégtől is az övénél drágább ajánlatot egy tenderre, ugyanakkor bizonyos extra szolgáltatásokat (…) »építsen be« saját árajánlatába”. Magyarországon az ilyen kartellgyanús kártérítési perek még nem zárultak le, nincs még tapasztalat a bírói gyakorlatról. Van olyan is, amikor strómanok ajánlják fel szolgálataikat a cégeknél. Egy interjúalany szerint: „van polgármester, aki a Mr. 10% becenevet kapta”. A tendereknél jellemző még a „formai okokból való kizárás és a közbeszerzés eredménytelenné nyilvánítása”. Sokszor azért zárnak ki pályázókat, mert a 2-300 oldalas pályázatban lemaradt valakinek a telefonszáma, vagy rossz az oldalszámozás. A pályázat újbóli kiírásával megteremtik a lehetőséget a kedvezményezett ajánlattevőnek. A kivitelezés időszakában pedig jellemző a szerződéshez képest kevesebb teljesítés. Az interjúalanyok szerint gyakori, „hogy irreálisan alacsony árat ajánló pályázóval köt szerződést a kiíró, a kivitelező költségfedezet nélkül vállalja el a munkát, a hiányzó összegeket azzal pótolja, hogy nem fizeti ki az alvállalkozót”. A leírt folyamat árdrágító hatása mellett másik következmény, hogy az alvállalkozói lánc végén található szereplő alacsonyabb minőségben fog teljesíteni, mert addigra elfogy a pénz, nem tudja kifizetni a piaci árat. Akkor is alacsony lesz a kivitelezés minősége, ha piaci áron vállalták el a munkát, hiszen ilyenkor már be van építve a korrupciós díj, vagyis kisebb összeg áll rendelkezésre a teljesítésre.
Az interjúalanyok szerint az uniós támogatások is rejtenek magukban korrupciós kockázatot. A nyertes pályázatok száma megyék szerint le van osztva. A kkv-k sokszor távol maradnak a pályázatoktól a viszonylag magas önrész miatt, a nagyobb vállalatok a bonyolult pályázati rend miatt hagyják ki sokszor a pályázatokat. „Közműfejlesztésekkel foglalkozó cégek esetében tipikus jelenség, hogy megkeresik a helyi önkormányzatot azzal, hogy szívesen biztosítják a projekthez szükséges önrészt, amennyiben az adott cég végezheti el a munkát.” Az önkormányzatoknak sokszor nincs elegendő tőkéjük az önrész biztosítására, és nem rendelkeznek megfelelő kapacitással/szakértelemmel a pályázatírásra. Az ilyen tranzakcióknál jól jár a cég, mert eladja termékeit, és jól jár az önkormányzat, mert pl. lesz egy szép útszakasza. „Mindenki jó jár, csak az ország megy tönkre bele” – mondja az egyik interjúalany. A hátulütő az, hogy az adott vállalat nem feltétlen azokkal a termékekkel rendelkezik, amire az adott településnek feltétlen szüksége van. Ez a folyamat azért is árdrágító hatású, mert nemcsak az adott cég, de politikai érdekek is megjelennek. Egy történet az egyik interjúalanytól: „1998-ban egy PHARE pályázat keretében kértek pénzt kistérségi társulás beruházása címén csatornázásra. Az önkormányzatnak nem volt pénze, a beruházás 580 millióba került volna. A megyékhez viszont már 800 milliós kérelem lett beadva, ahol még rátettek négyszázezret, de a budapesti gazdasági bizottsághoz érve már a kezdeti 580 milliós tétel 1,5 milliárdra dagadt.”
Az engedélyezéseknél is gyakoriak a korrupciós esetek. Pl. egy önkormányzat csak akkor ad ki építési engedélyt, ha a beruházó extrán teljesít, például díszburkolatot épít. Vagy az alvállalkozó kilétét az önkormányzat szabja meg az engedélyért cserébe. Vagy egy felmérést készíttetnek a beruházóval, amelyet csak egy bizonyos céggel csináltathat meg. „Azt szokták mondani, hogy két fajta polgármester létezik: aki magának lop, és aki a településnek lop.”
Az ellenőrzések területén az interjúalanyok azt sérelmezték, hogy az APEH és a VPOP potenciális bűnözőkként kezeli őket. Az ezen a területen megjelenő korrupcióról eltérőek a vélemények, de az tény, hogy sok vállalat megtanul kreatívan könyvelni, hogy ne legyenek állandó ellenőrzéseik. A kkv-kra itt is a megélhetési korrupció a jellemző: hamis márkajelzésű termékekkel kereskednek és próbálják elkerülni a vámok megfizetését. A nagyvállalatoknál a vámügyintézés meggyorsítása, a soron kívüli elbírálás vagy ellenőrzés alóli kivonás a korrupció célja.
Az üzleti szférában kisebb a korrupció, mint az üzleti és a közszféra találkozásánál. Azonban itt is jellemző a kartellezés, ahol „az egymást jól ismerő cégek állnak össze és beszélik meg, hogy melyik cég mit szállítson az adott beszerzéshez”. A cégek az egységes árképzést a „józan ész diktálta megoldásnak tekintik”, gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy árkartelljeik törvénysértők. A két leginkább fertőzött iparág az informatika és az építőipar. A multik nem maradnak le a magyarországi vállalatok mögött a korrupcióban. A tanulmányban megkérdezett interjúalanyok szerint a multik „dupla könyvelést” folytatnak, jelentik a külföldi vezetőknek, hogy ennyi és ennyi a korrupciós díj, míg ennek a fele nagy valószínűséggel a saját zsebükbe megy. A multiknak az is kedvező, ha az országot korruptnak ítélik meg, hisz így kevesebb versenytársuk lép be a piacra.
Amennyiben olyan korrupcióról beszélünk, ahol van pénzmozgás, ott több módszer van a pénz A-ból B-be juttatására. Van olyan, hogy több láncszemes tanácsadói és ügyvédi szerződéseket alkalmaznak, esetleg civil szervezeteket iktatnak közbe. A résztvevők ügyelnek arra, hogy „a pénz útja nehezen legyen követhető és a korrupciós jutalékok kifizetése időben elváljon az előny biztosításának időpontjától”. A pénzeket is számos úton-módon lehet tisztára mosni: a cégvezető osztalékként fizeti ki az összeget, a munkatárs kapja meg jövedelemként és tőle jut vissza a vezetéshez, off-shore cég alapításával. Több válaszadó megerősítette, hogy az illegális jövedelmeket külföldi bankszámlákon tárolják és ott is költik el, így a vagyonosodási vizsgálat nem éri el őket.
A Transparency International ajánlásokat is megfogalmazott, így üzleti etikai kódexek megalkotását, jogszabályok pontosítását, hatékonyabb jogalkalmazást, nagyobb nyilvánosságot, az adózás egyszerűsítését stb. javasolják.
A közbeszerzési törvény módosítása jelenleg is zajlik.
A teljes jelentés megtalálható a http://www.transparency.hu/ oldalon.
