Az EPH-hálózatok telepítésének néhány vetülete
2008/9. lapszám | Horogh Gyula | 14 309 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Egy korábbi számban (VGF, 2006/7.) az áll: az EPH - Egyenpotenciálra hozó vezetékrendszer; az a vezetékrendszer, amely a védővezetőt igénylő érintésvédelemmel ellátott gázfogyasztó készülékek testét, a házi fémhálózatokat, valamint az önállóan is számottevően földelt fémtárgyakat - közvetlenül vagy közvetve - villamosan hatásosan összeköti.
Az MSZ 172-1 szabványt idézve: EPH-hálózatot kell kialakítani minden olyan épületben, amelyben védővezetős érintésvédelmet alkalmaznak, és az épületben a helyhez kötött villamos szerkezetek testével egyidejűleg érinthető, kiterjedt fémszerkezet is van. Valamennyi villamos berendezés részére ki kell alakítani egy központi földelőkapcsot, illetve földelősínt, amelybe bonthatóan be kell kötni a következő vezetőket:
- a földelővezetőket,
- a védővezetőket,
- az EPH-gerincvezetőket,
- az üzemi földelések földelővezetőit (ha ilyenek vannak, és az összekötést előírás nem tiltja).
Megjegyzések
A központi földelőkapocs vagy földelősín épületenként vagy elosztónként is kialakítható. A központi földelőkapocs vagy földelősín és az egyes földelők közötti, valamint a több földelősínt összekötő vezetők földelővezetőnek, a központi földelőkapcsot, illetve földelősínt a testekkel összekötő vezetők védővezetőnek minősülnek. Ennek megfelelően kell alkalmazni rájuk a földelő- és a védővezetőkre vonatkozó előírásokat. Valamint ahol EPH-hálózatot kell kiépíteni, központi EPH-csomópontot kell kialakítani. (Ez lehet a központi földelőkapocs, ill. sín is.)
Az EPH-hálózatba be kell kötni a következőket:
- a védővezető gerincvezetékét (az MSZ 447 szerinti felszálló fővezeték védővezetője), nullázás (TN-rendszer) esetén ez az összekötés elkészíthető a hálózat nullavezetőjének a nullázóvezető leágaztatása előtti szakaszán (PEN-vezető) is.
- Minden olyan földelés csatlakozó- vagy gyűjtőkapcsát, amelynek összekötése a rá vonatkozó szabványban vagy gyári utasításban nincs kifejezetten tiltva,
- kötni minden olyan fémszerkezetet (gépet, épületszerkezetet stb), amely az alábbi feltételek valamelyikét kielégíti:
a, függőleges kiterjedése az adott helyen lévő épületrész egy teljes szintmagasságánál nagyobb,
b, vízszintes kiterjedése 5 m-nél nagyobb,
c, az épületet elhagyó vagy ide csatlakozó fém csővezetékektől - elhelyezéséből eredően vagy szándékos intézkedéssel - nincs villamosan elszigetelve,
d, az előzőekben felsoroltaktól - elhelyezéséből eredően vagy szándékos intézkedéssel - nincs villamosan elszigetelve,
e, fémből készült fürdőkád vagy legalább 500 l űrtartalmú, helyhez kötött fémtartály.
Egy kis nosztalgia. A régi öntöttvas kádaknál a leeresztő csonknál és a kád testén is volt lehetőség a fürdőkád „földelésére”. Ezek és a vízcsőhálózat összekötésével egy megfelelő helyi EPH-t lehetett kialakítani. Ezzel a kialakítással ma már sajnos egyre kevesebb helyen találkozhatunk, pedig itt igazán fontos lenne az érintésvédelem: a fürdőkádban lecsökken az emberi test ellenállása, és a megfelelő EPH kiépítése nélkül igen kellemetlen (esetleg végzetes) élményeket lehet szerezni. Szemfüles kollégák azonban már találtak lehetőséget a szennyvízcső EPH hálózatba történő bekötésére. Kissé érthetetlen, hogy a megoldás nem a gépész kollégák kezdeményezésére jött létre, hanem a kényszer szülte megoldásnak tekinthető, de mindenesetre többet jelent a semminél. Ezt a kérdést talán azért is érdemes forszírozni, mert egyre több helyen találkozhatunk akril káddal, ahol a villanyszerelő kolléga egyelőre tanácstalanul áll a „kádföldelés” mikéntje előtt. Ha a kád műanyag lefolyócsövébe épített vezető anyagú közbetét, valamint a kádat tápláló csővezetékek közvetlen vezetői összeköttetéséről gondoskodunk, elkerülhető, hogy a kádban tartózkodó személy testének részeivel különböző potenciálú szerkezeteket, szerkezeti elemeket érinthessen egyidejűleg. Tehát kiküszöbölhető még a külső (idegen) forrásról táplált áramütés veszélye is.
Az EPH-hálózatba bekötésre kerülő más - önállóan nem számottevően földeltnek minősülő - házi fémhálózatokat és fémszerkezeteket EPH-leágazóvezetéken keresztül az EPH-gerincvezetékekhez kell csatlakoztatni. E leágazó vezetékek olyan szigetelt vagy csupasz villamos vezetékek, illetve más, olyan villamosan összefüggő, jól vezető fémszerkezetek legyenek, amelyek eltávolítása nem valószínű. Az EPH hálózat vezetőinek keresztmetszetét a következők szerint kell megválasztani. Az EPH-gerincvezető keresztmetszete ne legyen kisebb, mint a berendezésben alkalmazott legnagyobb védővezető keresztmetszetének a fele. Rézvezető esetén legalább 6 mm² legyen, és nem kell 25 mm²-nél nagyobbra választani. Más anyagú EPH-vezető keresztmetszetének vezetése legyen azonos az így megállapított rézvezetőével.
Az EPH-gerincvezetékek céljára vagy külön vezetékrendszert kell kiépíteni, vagy erre a célra alkalmazható:
- az érintésvédelmi védővezetőnek (nullázás esetén a PEN-vezetőnek is) elosztók közötti szakasza (pl. MSZ 447 szerinti fővezeték), amely tehát közvetlenül nem csatlakozik fogyasztóberendezés testére,
- a teljesen fémből készült vízvezetéki nyomócső (tehát amelyben nincs villamos vezetővel vagy fémszerkezettel fémesen átkötött szigetelőcső-szakasz), feltéve, hogy közvetlenül vagy földelővezetőn keresztül össze van kötve a központi EPH-csomóponttal, és keresztmetszete kielégíti a fent leírt méretbeli követelményeket.
Az EPH-hálózat leágazó és kiegészítő vezetékének keresztmetszete ne legyen kisebb, mint:
- ha két testet köt össze, akkor ezek védővezetői közül a kisebbik keresztmetszete,
- ha egy testet és egy fémszerkezetet köt össze, akkor a védővezető keresztmetszetének a fele, de mechanikailag védett elhelyezés esetén legalább 2,5 mm², mechanikailag nem védett elhelyezés esetén 4 mm² legyen. E vezeték céljára fel szabad használni a villamosan vezetői összekötést adó más célú fémszerkezeteket is, ha eltávolításuk nem valószínű.
A központi EPH-csomóponthoz földelővezetőn keresztül közvetlenül kell bekötni:
- a betonalap-földelést,
- az EPH céljára létesített mesterséges földeléseket,
- az önállóan is számottevően földelt házi fémhálózatokat,
- az épület villámhárító berendezésének legközelebbi földelését,
- az épület villamos berendezéseinek érintésvédelmére kiépített, közös védővezető-rendszer (ha van ilyen) egy pontját (nullázás esetén a betápláló vezeték PEN-vezetőjének vagy ilyen hiányában nullázóvezetőjének legközelebbi kötéspontját).
Erre az összekötésre csak olyan - csupasz vagy szigetelt - villamos vezetékanyagból készült vezetőt szabad alkalmazni, amely nincs közösen szerelve a fogyasztói vezetékhálózattal.
Megjegyzések:
1. alkalmazható erre a célra zöld/sárga színjelölésű külön szerelt laposvas vagy egyerű szigetelt vezeték.
2. Nem alkalmazható csővezeték, vasszerkezet vagy a fogyasztói vezetékhálózat kábelének, többerű vezetékének vagy védőcsőbe húzott vezetékeinek egyik ere, még abban az esetben sem, ha azt más célra nem használják.
Az EPH-csomópontot általában épületenként kell kialakítani. Nagyobb épületekben (pl. többszekciós lakóházakban, több áramszolgáltatói csatlakozási ponttal ellátott épületekben, több, egymástól eltérő célú berendezést magában foglaló épületekben - lakóházakban elhelyezett ipari vagy orvosi létesítmény, ipari épületben elhelyezett egészségügyi vagy kulturális létesítmény és hasonlók esetén) szabad az egyes, egymástól egyértelműen elválasztható részek számára külön-külön is egy-egy központi EPH-csomópontot létesíteni. Több olyan kis épület részére, amelyeknek közös az áramszolgáltatói csatlakozási pontja (pl. pavilonsor, hétvégi telep, sorházas elrendezésű családi házak), szabad áramszolgáltatói csatlakozási pontonként egyetlen közös, központi EPH-csomópontot is kialakítani.
A TN-rendszer (nullázás) esetén - az áram-védőkapcsolással védett testek kivételével - minden testet a tápláló rendszer földelt pontjához kell fémesen kötni. A nullavezetőt (és a földelt fázisvezetőt) minden, ezt a nullázott hálózatot tápláló transzformátorállomáson és a hálózatra fémesen csatlakozó generátornál le kell földelni. Ügyelni kell arra, hogy a TN-rendszer védővezetőül használt üzemi vezetőjének potenciálja minél inkább azonos legyen a környező talaj potenciáljával.
Ennek érdekében:
- ahol a közelben olyan természetes földelés van, amely önállóan is számottevőnek minősül, azt az EPH-hálózaton keresztül össze kell kötni a nullavezetővel, illetve a földelt fázisvezetővel,
- ahol ilyen önállóan is számottevőnek minősülő természetes földelés nincs, minden épületbe való becsatlakozásnál létesíteni kell egy önállóan is számottevő földelést, és az épületbe csatlakozó hálózat közvetlenül földelt üzemi vezetőjét ennek felhasználásával kell földelni. Ez a földelés a fogyasztói vezetékhálózat része.
A rögzítetten szerelt vezetékekben védővezető céljára PEN-vezetőt (az üzemi áramokat is vezető nullavezetőt) is szabad alkalmazni, ha teljesíti a következő feltételek mindegyikét:
- a földelt vezető a rendszer nullavezetője,
- a vezető anyaga réz vagy alumínium, névleges keresztmetszete legalább 10 mm², régi lakóépületek fogyasztásmérő előtti vezetékein - ezek felújításáig - legalább 6 mm².
A csomópont kiépítése és a megfelelő tárgyak bekötése után a családi házaknál további teendő nem marad. Mi a helyzet a társasházaknál? Ahogy az előzőekben már taglaltuk az EPH-gerincvezetékek céljára felhasználható az érintésvédelmi védővezetőnek (nullázás esetén a PEN-vezetőnek is) elosztók közötti szakasza, vagy a teljesen fémből készült vízvezetéki nyomócső (tehát amelyben nincs villamos vezetővel vagy fémszerkezettel fémesen átkötött szigetelőcső-szakasz), feltéve, hogy közvetlenül vagy földelővezetőn keresztül össze van kötve a központi EPH-csomóponttal, és keresztmetszete kielégíti a fent leírt méretbeli követelményeket.
Önálló falikazánnal rendelkező társasházi lakások esetében vizsgáljunk meg egy lehetséges kialakítást. A lakáselosztó betáplálása 5×10 mm² keresztmetszetű vezetővel történik. Ebben az esetben a 10 mm² keresztmetszetű védővezető egyben EPH gerincvezető a falikazán közvetlen közelében célszerű kialakítani a lakás EPH csomópontját (sínjét). A fogyasztói elosztó PE sínjét az előbb említett EPH csomóponttal legalább 6 mm² keresztmetszetű vezetővel kell összekötni. Az épületgépészeti csőhálózat EPH kötéseit - szemben a védővezetővel – nem kell egyesével T-elágazással elkészíteni, hanem felfűzhetően is kialakítható.
Tipikus hibának tekinthető az alábbiak
1. Egyáltalán nincs EPH hálózat kialakítva.
2. A kivitelező egy speciális rögzítő szalaggal – ami nem felel meg sem az anyagát, sem a keresztmetszetét tekintve – helyettesíti az EPH bilincset, sőt bizonyos esetben az áthidaló-vezetőt. Ilyenkor ajánlott a vállalkozás azonnali profilcseréje. Hiszen mit is csinál a kolléga? A speciális rögzítő szalagot a mért és méretlen gázcsőre 6-os csavarral rögzíti. Tény és való, erre nézve nincs egyértelmű szabványi háttér. Azonban van egy szabvány, ami a következőket írja: a vízvezetéki csőhálózatot csak abban az esetben szabad földelésként alkalmazni, ha az épület fala és a vízmérőóra közötti fém csőszakasz kielégíti az önmagában is számottevő földelés követelményeit. Ha a vízvezetéki fém csőhálózatot földelésként felhasználták, akkor a vízmérőórát legalább 16 mm² keresztmetszetű réz- vagy 50 mm² keresztmetszetű vasvezetővel villamos szempontból át kell hidalni miden olyan esetben, amikor a vízmérőórához közvetlenül csatlakozó mindkét csonk fémből készült. Innen merítve a gondolatot javasolható, hogy a gázmérő is legalább egy 16 mm²-es rézvezetővel legyen áthidalva. Természetesen a gázcső a technológiailag legmegfelelőbb helyen a többi épületgépészeti csővel összekötésre kerül. Fontos, hogy a gázcső nem használható EPH vezetőnek, de a hálózatba be kell kötni.
3. A gépész szakemberek együttműködésének esetleges hiánya. Hiába kéri ugyanis a villanyszerelő a gépészt, hogy például a csempénél a kiállásoknál egy csaphosszabbítót helyezzen el, hiszen erre már könnyen fel lehet szerelni az EPH bilincset: szinte sohasem veszik figyelembe ezt a kérést. A flexibilis csövekre nem lehet rögzíteni a bilincseket.
4. Műanyag csöves, többrétegű csővel történő megoldásoknál hiányzik az EPH bekötés. A szakember azt gondolja, hogy mivel itt műanyagról van szó, ezért ide nem kell felszerelni. A kérdés itt is feltehető: vajon a csövek által szállított elektrolit - többnyire víz - vezető közeg-e? Hiszen az épületgépészeti berendezések vezetői ezen keresztül állnak kapcsolatban, így ez a kivitelezés akár áramütéses balesetre adhat alkalmat. Tehát a többrétegű csöveknél is szükséges lenne egy olyan közbetét, amelynek a segítségével megoldható lenne az egyenpotenciálra hozás. A kockázathoz képest néhány bekerülési ára elhanyagolható.
