Az ajánlati költségvetés
2009/4. lapszám | VGF&HKL online | 2937 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Nem ez az első alkalom, amikor a készítésükről írunk. Újdonság, hogy végre megélhettük az oly sokszor áhított változások némelyikét. Tudunk példát a közelmúltból is: a tavaly kibocsátott ún. VIII/5-ös kötet (Kéményrendszerek) jól körvonalazza a szereléstechnológia szerint elkülönített tárgyalás életrevalóságát.
A klasszikus felépítésű költségvetés-kiíró szövegkönyvek főcsoportjai továbbra is segítenek abban, hogy a tételrendünkön belül összehasonlításra alkalmas tömböket képezhessünk, mint például a csőszerelést, a kapcsolódó hőszigetelési tevékenységek blokkját, avagy az úgynevezett „vizes” berendezési tárgyak stb. részösszegeit. Ilyen esetekben a konkurenseinket elbíráló kollégák munkája egyszerűsödik. Persze mi hasonlóan építjük fel a saját értékelő táblázatainkat, amelyekkel viszont már a versenyképes műszaki tartalom pontosítását készítjük elő. Nem ritkán az anyag- és gyártmányminőségek közti szerencsés választás lehet a sikerünk egyik záloga.
A pánikajánlatok ellensúlyozása
A lassan teljesen kiszáradó afrikai tó szomjan halásos rémképéhez hasonlítható, elfogyó megrendelési állományaink szorításában érvényesülhetnek azok az erények, amelyekkel ideig-óráig ellensúlyozni lehet a kivitelezésben bármi áron nyertes versenytársaink félelmet nem ismerő, végig sem számolt kockázatvállalását. Ilyen praktikák például a normaidőkből kivonható tartalékok, mindazon szünetek, amelyeket nem az alkalmazott technológia ír elő. Nagy mennyiségben ismétlődő tevékenységeknél az egységnyi ráfordítások szinte összetolhatók. Ilyen engedményeket azonban csak magas szervezettségű, mozdulatelemzésig felügyelt folyamatokban tehetünk. Az egységárban megfogalmazott anyagárak – különösen összevont formájukban - rendkívüli jelentőségűekké válnak a válsággazdaságban. Hamar eljutunk odáig, hogy disztribútor partnereink a saját kockázatvállalásuktól elfordulva nem forintban, hanem csak a gyártójuk által elismert pénznemben, illetve euróban hajlandók számolni, ami például a kevert árak képzését különösen megnehezíti. Nem tudjuk igazán jól dokumentálni, utólag nem védhetők.
Még hátrányosabb a helyzetünk, hogyha olyan elhatárolt, önálló egység kiépítését felölelő kivitelezői ajánlatot kapunk kézhez, amelyben a kevert árak összevontan, egy-két sorban szerepelnek. Ha aprólékosabb tételrendre kell „kizippennünk”, akkor annak az összes kockázatát át kell vállalnunk. A kevert árakhoz képest letisztultabbak, jobban kezelhetők az idomos összevonások. Garantált eredményt azonban csak úgy tudunk velük elérni, hogyha az egész – a gyártási és szerelés-előkészítési - folyamatot előre vesszük. Ennek során ráhagyásokat nélkülöző precíz felméréseket kell végigvinnünk, akár a segédanyagokig bezárólag. Teljesen úgy számoljuk az árakat, mint a rendeléskor, viszont dimenziónként elválasztva, hogy amikor minden összetevőt és gyakoriságot számba vettünk, akkor már csak a méret szerinti költségvetési mennyiséggel kelljen visszaosztani, hogy a létesítményre kizárólagosan érvényes egységárhoz eljussunk.
Ezek jellemzően a nyomvonali sajátosságokat tükröző, szokatlan arányokat produkáló, tehát abszolút hiteles információval szolgálnak a ráfordításokról. Nem képviselik a gyűjtemények emelkedő méretsoraihoz rendelt, megszokott, átlagolt fokozatosságot sem. A legkiélezettebb szakaszban, a végső ár kialakításánál rákényszerülhetünk arra, hogy a tervezői költségvetésekben ráhagyásokkal, tartalékkal számolt mennyiségeket szigorúan a rajzok szerinti pontosságra csökkentsük, ami természetesen jobbára a csőhálózatok hosszaira korlátozódik, és azok anyag egységárainak további, mintegy 5-10%-os mérséklésében tükröződik vissza. (Minden más tétel a műszaki észrevételnél kezelendő.)
Jó munkanemi elhatárolások
A bevezetőben utaltunk a kedvező folyamatokra. Néhány gyakorlatban előforduló eset mutatja, hogy az egyeztetett szakági kiírások alapjaiban javítják a kivitelezési ajánlati tartalmak értelmezését, és kifejezetten megnehezítik az eredetileg tervekben és kiírásokban megjelenített műszaki tartalom kiüresítését, tönkresilányítását a verseny folyamatában. Köszönettel tartozunk az ilyen következetes kiállásokért. Lássunk konkrét példát: egy létesítményen a belsőépítészeti fejezetben költségelik a meghatározott formavilágú, stílusukban összeillő kerámia berendezési tárgyakat, amik emiatt a víz-csatorna fejezetben RB anyagként kezelendők. Ez egy teljesen új, számunkra méltányos helyzetet teremt az árképzésben. Ugyanakkor biztosítékot szeretnénk kapni arra nézve, hogy a bonyolítónk/megrendelőnk is ugyanígy elismerje ezt annak idején, a reménybeli kivitelezési szerződésünk megkötésekor. Szükséges és elégséges ilyenkor a belsőépítész tervezői költségvetés megfelelő tételszámára hivatkozni, pontonként kiegészítve a saját kiírásunkat. Ha ezt a kérdést hanyagul kezeljük, akkor ugyan nem tipikus, de előfordulhat, hogy a belsőépítészetből rutinosan kiemelik, majd az idő előre haladtával a beszerzésüket már tőlünk követelik, a gépészeti munkanemben. Sehogyan sem tudjuk őket meggyőzni arról, hogy összevont egységárunkban ezek nem szerepelnek.
A fenntartható recesszió szolgálatában
Szakmai rutinunk alapján előre sejthetjük, hogy melyek azok a rendszeralkotók, netán berendezések, amelyek a megvalósításhoz ugyan nélkülözhetetlenek, említésük azonban meg sem történik a terviratokban, hiányoznak a kiírásokból. Hogy semmiképp se csökkentsük az esélyeinket, ezeket elkülönítve, opciós tételekként sorakoztatjuk fel a fejezetek végén vagy az összesítőben, ami lényegét tekintve nem más, mint a műszaki észrevételünk elrejtése. Ritkábban ugyan, de a beszállítói ajánlatoknál előfordulhat, hogy megkísérlik a műszaki tartalom egy részének átmentését az opcióba, aminek sikere csak a saját hanyagságunkon múlik. Egy gondosan felépített ajánlati költségvetéssel manapság munkát nyerni úgyszólván képtelenség. Jól tudják ezt a cégtulajdonosok, a partnereink és a versenytársaink egyaránt. Ezek pontos kimunkálására azonban még sokáig szükségünk lesz, talán az önfelszámoló gazdasági döntések folyamatában is.
