Gáz van
2009/3. lapszám | Taba Gábor | 2191 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az utóbbi hónapokban ismét megnőtt a füstgáz-mérgezésből kifolyólag bekövetkezett súlyos vagy halálos balesetek száma: ezek a szomorú esetek sok más mellett arra is ráirányítják a figyelmet, hogy a tájékoztató kampányok, a kötelező kéményellenőrzések még mindig nem elegendők a veszélyforrások tudatosítására és elhárítására.
A megdöbbentő tragédiák magas száma elegendő okként szolgál, hogy elővegyük, és az alapoktól, átfogóan foglalkozzunk a témával, hiszen a folyamatosan bekövetkező balesetek azt mutatják, nem lehet eleget beszélni a füstgáz mérgezés megelőzéséről. A szakkereskedésektől az általános barkácsboltokig széles spektrumban hozzáférhetők a gáz- és szén-monoxid-érzékelők: az ezekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat Völgyesi Tibor, egy akkreditált kalibráló laboratórium vezetője osztja meg velünk.
Elsőként azt szükséges kiemelni, hogy a lakások, családi házak, illetve ipari létesítmények építési költségéhez, illetve a bennük található biztonságtechnikai eszközök értékéhez képest ezek a készülékek elhanyagolható anyagi ráfordítást igényelnek: lényegében – a műszaki és a szolgáltatási tartalom függvényében – néhány tízezer forint értékben már megvásárolhatók. Ennek tekintetében különösen szomorú értesülni a tragédiákról, hiszen egy több tízmillió forint értékű családi házból ma már egyszerűen nem hiányozhatnak ezek a berendezések!
A „gázjelző berendezések” vonatkozásában tulajdonképpen kétféle rendeltetésű és műszaki tartalommal rendelkező készülékcsoportot lehet megkülönböztetni.
I. Éghető gázok jelzésére, robbanás megelőzésére szolgáló gázveszély-jelzők
A háztartásokban a fűtési és melegvíz-előállítási céllal vásárolt földgáz szivárgásának jelzésére specializált berendezéseket lehet megkülönböztetni. Ide tartoznak az úgynevezett egyedi gázellátó rendszerek, a folyékony halmazállapotú gázt tartályból hasznosító rendszerek is. Szükséges még megemlíteni ebben a csoportban a gázüzemű autókat is: kevesen gondolnák, de a számos, illegálisan gázüzemű működésűre átállított személygépkocsi tucatnyi balesethez vezet évente, amennyiben a tulajdonosok egyedileg, szakszerűtlenül próbálják meg feltölteni az autók gáztartályát! Ez utóbbiakkal kapcsolatban említjük meg, hogy a PB-gáz nehezebb a levegőnél, tehát szivárgás esetén a pincében, a szuterénban gyűlik össze, és csupán egyetlen, például lámpakapcsolás során fellépő szikra már robbanást idézhet elő. Ezzel ellentétben a földgáz mindig a helyiség felső része felé áramlik.
1. ábra: Németországban az ezredfordulón a fotón látható készülékből adták el a legtöbb darabot, mindazonáltal már első pillantásra is látható az, hogy a termék „műszaki gagyi”: semmilyen vonatkozó szabványnak, előírásnak, direktívának nem felel meg.
A föld- és a PB-gáz jelzésére szolgáló eszközök, amennyiben érzékelik, hogy a helyiségben a gázszivárgás-koncentráció meghaladta a beállított értéket, hang- és fényjelzéssel jelzik a veszélyhelyzetet. Hozzá kell tenni, hogy ezen készülékek közül célszerű olyan kivitelűt beszerezni, amely a hang- és fényjelzésen kívül relés kimenettel is rendelkezik: egy mágnesszelep közbeiktatásával ugyanis könnyen kialakítható olyan rendszer, amely nem csupán a figyelemfelhívást szolgálja, hanem egyúttal aktív módon be is avatkozik a védelembe, tehát lekapcsolja a gázüzemű rendszereket és az elektromos hálózatot.
Ezek a berendezések úgy kerültek kialakításra, hogy az alsó robbanási határ – tehát a gáz azon legkisebb koncentrációja, ami már robbanásképes elegyet alkot a levegővel, rövidítve: ARH – törtrészén jelzést biztosítanak a felhasználóknak, így kellő biztonsági ráhagyással jeleznek. Erre azért van szükség, hogy maradjon idő a konkrét intézkedések meghozatalára, például szellőztetésre, a gázcsap elzárására, az épületben tartózkodók kimenekítésére stb. A berendezések rendszerint az ARH-érték 20%-ára vannak beállítva. Ezeket a gázjelzőket egy gázöngyújtóval – a gázt az érzékelőre engedve – ki lehet próbálni.
Tegyünk itt egy kis kitérőt! Nem megkerülhető problémát jelent a jelenleg hozzáférhető, európai és magyarországi kínálat műszaki színvonala: elképesztő gondatlanság, műszaki kidolgozatlanság, az európai direktíváknak való meg nem felelés jellemzi ezt a termékpalettát. A gázjelző készülékek szinte kizárólag hálózati táplálásról működnek, készenléti állapotukat pedig jelzőfénnyel kell megjeleníteniük: hálózati feszültség (zöld), gázjelzés, riasztás (piros), saját hibajel (sárga). Amennyiben az ARH-érték 20%-a előáll, a fény- és hangjelzés együtt kell, hogy megjelenjen. Sajnos olyan funkció, mint például hibaüzenet megjelenítése, csak kevés készüléknél található meg.
II. CO-vészjelzők
Tekintsük át a másik készülékcsoportot, a szén-monoxid-jelzők palettáját!
A szén monoxid rendkívül reagens: összehasonlításként kiemelhető, hogy a hemoglobin mintegy 200-szor jobban megköti, mint az oxigént. Ez azt jelenti tehát, hogy előbb kötődik meg a vérben is, mint az oxigén: ennek következménye a fejfájás, hányinger, szédülés, végső esetben a halál bekövetkezése. Érdekességképpen kiemelhető, hogy Budapesten a ’70-es évekig volt városigáz-szolgáltatás, amelynél a szén-monoxid a gáz éghető összetevője volt. A városi gáz 8-13%-ban tartalmazott szén-monoxidot, s ez azt jelentette, hogy halálos mérgezést kaphatott az, aki csupán néhányszor „beleszippantott”. Innen erednek az olyan szókapcsolatok, mint például „kinyitotta gázcsapot”, hiszen ha valaki manapság tényleg kinyitja a gázcsapot, akkor a földgáz könnyen elillan, mérgezést nem lehet tőle kapni, de bizonyos koncentráció után robbanásveszély alakul ki.
2. ábra: Van olyan termék is, amit sikerült kitiltatni a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség közbenjárásával
Először is azt kell tisztázni, hogy honnan kerülhet a lakótérbe szén-monoxid: ez elsősorban a tökéletlen égés velejárója. Vegyünk egy szemléltető példát: ha a konyhában tejet melegítünk, és a főzőedényt a lángra helyezzük, a láng hőmérsékletveszteség miatt lehűl, az égés tökéletlenné válik, szén-monoxid keletkezik. Ha tíz percig forr a tej, a levegőpótlás, a mozgás stb. miatt nem alakulhat ki veszélyes szén-monoxid-koncentráció. Ha a sütőben két órán át sül a vasárnapi ebédre való, akkor – tekintettel arra, hogy a gázüzemű tűzhelynek nincs kéménye – a szén-monoxid folyamatosan összegyűlik, ám ennek koncentrációja még mindig nem jelent veszélyt.
3. ábra: Két, külsőre és belsőre lényegében megegyező berendezés, amelyek mintegy tízezer forintos árkülönbséggel kerültek forgalomba: nyilvánvaló, hogy a cég saját márkanév alatt hozta forgalomba a másik gyártó termékét
A szén-monoxid-mérgezéses balesetetek legtöbbször a konvektor vagy a központi fűtőberendezés miatt következnek be. Ezeknek a készülékeknek a teljesítménye (például egy cirkó fűtőberendezés esetében 10-30 kW) azt jelzi, hogy egy óra alatt több köbméter gázt is eltüzelhetnek, és ebben az esetben a szén-monoxid felhalmozódása már olyan szintű is lehet, hogy baleset következhet be. A kéményes készülékek mellett a parapetes megoldás is rejthet veszélyeket magában (ilyenkor a berendezés külön-külön, a szabadba vezetett csöveken keresztül szívja a friss levegőt, illetve távolítja el az égésterméket). Elég csak a szél irányváltozására, a lakásban keletkező huzatra gondolni: az ablak résein vagy a szabálytalan szerelés miatt előálló csőréseken visszaáramolhat az égéstermék.
A kéményes berendezésekkel kapcsolatban külön fel kell hívni arra a figyelmet, hogy nem is biztos, hogy az adott lakás kéményével van probléma: a gyűjtőkéményekbe ugyanis több emelet kéményeit csatlakoztatják!
A halálos balesetek jelentős része fürdőszobában történik. Ez azzal magyarázható, hogy a kéményes készülék az égéshez szükséges oxigént a fürdőszoba légteréből veszi el, és ha a huzatviszonyok nem megfelelők, visszaáramlásra kerül sor, ráadásul rendszerint a helyiség ajtaján lévő szellőzőt is lezárják: a felhalmozódó szén-monoxiddal szemben esély sincs a menekülésre. Az igazság az, hogy a korszerű műszaki előírások és termékek mellett is bekövetkezhet tragédia: csak annyi kell hozzá, hogy a készülék rosszul legyen beállítva, azaz több füstgázt termeljen, mint amennyit a hozzá méretezett kémény el tud vezetni. Hiába van felszerelve úgynevezett füstgáz visszaáramlás-gátló: a fizikai törvények gyakran „kicselezik” ezeket a műszaki megoldásokat is. Történetesen, ha a huzat visszaáramoltatja a 100 ºC foknál is melegebb füstgázt, akkor egy termosztát lekapcsolja a készüléket: ellenben egy erősebb szélmozgás stb. elirányíthatja a füstgáz útját, és ebben az esetben a termosztátnak nincs ideje felmelegedni, reagálni. További bevett megoldás az oxigén-protektor használata: ez azt vizsgálja, hogy van-e elegendő mennyiségű oxigén az égéshez, s ha a levegő oxigén tartalma 20% alá esik, akkor lezárja a berendezést. Igen ám, de az, hogy levegő már nem áll rendelkezésre, nem jelenti azt, hogy szén-monoxid sincs jelen. Sajnos a vásárlók felelőtlensége is meghatározó ezen a területen: nemrégen Budapesten azért ért tragédia egy egész családot, mert a frissen épített családi házban üzembe helyezték a fűtőkészüléket, noha a kémény építése még nem fejeződött be, még nem üzemelt.
Régebben a műszaki szabványok, ma az Európai Unió direktívasorozata tárgyalja azokat a követelményeket, amelyeknek a vonatkozó termékek meg kell, hogy feleljenek, egyúttal rögzítik a termékek ellenőrzési metodikáját is. Más-más direktíva vonatkozik a háztartási gázjelző berendezésekre vagy azokra a készülékekre, amelyeket üzlethelyiségekbe, munkahelyekre kell felszerelni. A megkülönböztetés onnan ered, hogy más személyek tartózkodnak az egyik, illetve a másik típusú létesítményben, más-más jellemző tevékenységi körrel: például egy családi házban csecsemők, aggastyánok, tehát cselekvőképességben fokozottan korlátozott személyek nagyobb gyakorisággal vannak jelen. Ez azt is jelenti, hogy különböző mérgezési küszöb vonatkozik az eltérő funkciójú építményekre.
6. ábra
A szakirodalom részletesen tárgyalja a halálos szén-monoxid-koncentráció értékét: a szabvány arról is rendelkezik, hogy a készülékhez adott tájékoztatón ismertetni kell a vonatkozó szabványokat, a mérgezés tüneteit, azt az értéket, amelyre beállították a CO-jelző berendezést. Már 50 ppm koncentrációnál, 2-3 óra elteltével jelezniük kell a készülékeknek. Ezek a készülékek mindig dózist mérnek, azaz az került meghatározásra direktívában, hogy bizonyos koncentráció mellett milyen időtartamon belül kell a berendezésnek vészjelzést adnia. A kalibrálásnál fontos szempont az, hogy 300 ppm-nél a készüléknek 3 percen belül meg kell szólalnia (1. táblázat).
1. táblázat: EN 50291:2001 – Szén-monoxid-jelző villamos készülékek lakóépületekben való alkalmazásra, vizsgálati eljárások és üzemi viselkedésre vonatkozó követelmények.
CO-koncentráció Nincs riasztás rövidebb időn belül, mint Riasztás legkésőbb … perc múlva 30 ppm 120 perc – 50 ppm 60 perc 90 perc 100 ppm 10 perc 40 perc 300 ppm – 3 perc
A szén-monoxid-érzékelő készülékkel szembeni minimális elvárások közé tartozik az, hogy fény- és hangjelzést adjon, tesztgombot helyezzenek el rajta: e nélkül ugyanis szinte lehetetlen ellenőrizni a berendezés működőképességét.
7. ábra
Két alapvető típus különböztethető meg: hálózati betáplálásúak (A típus) és elemmel működők (B típus). A direktíva rögzíti, hogy a B verziónál az elemeknek legalább egy évig működniük kell, és a végső lemerülés előtt egy héttel fény- és hangjelzéssel kell a felhasználót figyelmeztetnie a csere szükségességére. Általában a hálózati szén-monoxid-jelző készülékek úgynevezett félvezetős szenzorral működnek, ennek megfelelően viszonylag hosszú élettartammal rendelkeznek: ez általában 5-10 év.
Az elemes verziójú készülékek úgynevezett vegyi cellával működnek: ez a reagens anyagokat tartalmazó alkatrész biztosítja a CO-mérés lehetőségét. Ez azért fontos, mert akárcsak a gyógyszereknél, itt is csak bizonyos időtartamig használhatók ezek az anyagok. Egy megfelelően kivitelezett terméknél fel kell tüntetni a vegyi cella használhatóságának időpontját, ez általában 2-5 év. Erre feltétlenül gondolni kell vásárláskor: ellenőrizni kell ugyanis azt, hogy nem olyan terméket vásárolunk-e meg, amely ezt megelőzően már éveket állt egy raktárban, hiszen ebben az esetben csak nagyon rövid ideig nyújthat biztonságot. A vegyi cella pedig többe kerül, mint egy új készülék beszerzése. Természetesen a legkorszerűbb készülékek rendelkeznek LCD-kijelzővel, amelyek folyamatosan tájékoztatnak a levegő szén-monoxid-tartalmáról. Egészen pontos méréseket a vegyi cellás készülékkel lehet végezni, hiszen ezek akár ezredpontosságig képesek kimutatni a koncentrációt.
Önálló kezdeményezésre sort került a szinte teljes magyarországi termékpaletta ellenőrzésére abból a szempontból, hogy a szóban forgó CO-jelző berendezések kielégítik-e a vonatkozó szabványokat, direktívákat. Az eredmény lesújtónak bizonyult: maradéktalanul, minden vonatkozásban szinte egyik termék sem felelt meg az ezekben megfogalmazott követelményeknek. Hozzá kell azonban azt is tenni, hogy ezek a szabványok, direktívák számos nem életszerű elemet tartalmaznak: például általános tendencia az, hogy a téves riasztás lehetőségét igyekeznek kizárni az előírások. Nyilvánvaló, hogy ennek oka abban áll, hogy a vásárló ne érezzen késztetést arra, hogy hibásnak vélje és kidobja a terméket. Az erre épülő követelményrendszer azonban olyan műszaki feltételeket igényel, amely csak nagyon drágán valósítható meg. Természetesen itt is a helyzet, hogy „olcsó húsnak híg a leve”, azaz a megfelelően kialakított és működő készüléket nem lehet 5000 forintért a bevásárlóközpontokban beszerezni.
Sajnos, ebben a szegmensben is igencsak „híg” a kereskedelmi felhozatal: találkozhatunk olyan távol-keleti termékkel, amely hálózatról működik, de azt írták rá, hogy 9 V-os elem szükséges hozzá. Előfordul az is, hogy egy-egy legyártott sorozatot egyszerűen ki kell vonni a forgalomból, mivel egyáltalán nem teljesíti az eszközzel szemben támasztott minimális műszaki elvárásokat sem, ám a következő, gyakorlatilag alig eltérő sorozat lényegében azonnal felbukkan a piacon. Olyan készülék is kapható, amely ugyan már rádiófrekvenciás összeköttetésben áll a gázkazánnal, hogy veszélyhelyzetben leállítsa azt, éppenséggel csupán szén-monoxid-jelzésre alig alkalmas. De az is előfordult már, hogy egy magyar minősítő intézetnél bevizsgálták a távol-keleti termékeket, meg is kapták a minősítést, mégis, a reklamációk magas száma miatt ki kellett vonni a piacról a termékcsaládokat.
Amint már említettük, a kapcsolódó EU-s szabvány előírja azt, hogy a CO-jelző berendezéseket próbagombbal kell ellátni annak érdekében, hogy a működőképesség folyamatosan ellenőrizhető legyen. Nos, szép számmal találni ezek nélkül készült magyar és más országból származó termékeket is, akár több tízezer forintos áron! Egy másik, magyar gyártású termékről nem csupán az említett teszt-nyomógombot felejtették le, hanem hangjelzést sem tud produkálni, ezzel együtt az ára kb. 27 000 Ft. A terméken feltüntetik a bevizsgálás tényét is! Fontos ezzel kapcsolatban kiemelni, hogy a CE jelzést csupán olyan terméken lehet elhelyezni, amely maradéktalanul kielégíti az adott termékre vonatkozó európai szabványokat, direktívákat, így a legtöbb készüléken ez a jelzés csak a vásárló félrevezetésére szolgál!
Érdekességképpen megemlíthetjük még azt a távol-keleti terméket, amelyen sajnos elfelejtettek olyan perforációt kialakítani, ahol a szén-monoxid bejuthatna az érzékelőhöz, hogy ezáltal mérje annak koncentrációját! A vizsgálat kiderítette, hogy az említett CO-jelző több mint 20 perc elteltével adott jelzést úgy, hogy a kritikus gázkoncentráció több mint háromszorosával került sor a tesztre (1000 ppm)! A termék magyar forgalmazója természetesen minden felelősséget elhárított, ugyanakkor a mai napig lehet a berendezés intenzív médiakampányával találkozni (4. sz. fotó).
Elhelyezés, beszerzés
Első helyen ki kell emelni, hogy csak tüzeléstechnikai szakboltban szabad beszerezni a terméket. A hipermarketekben, bálákban kínált olcsó termékek kétséges, hogy biztonságot jelentenek a családtagok számára. Fontos, hogy szakembertől kérjünk segítséget, igényeljünk magyar nyelvű használati utasítást, és bizony tudomásul kell venni, hogy a komolyabb, megbízhatóbb készülékek 10 000 forint alatt nem szerezhetők be. Nagyon fontos, hogy a terméken található jelzések között keressünk minősítő intézet által kiadott igazolásra utaló jelet; természetesen ez sem jelent garanciát a megbízható működésre, hiszen kereskedelmi forgalomba került már olyan termék, amely, noha rendelkezett ilyen jelöléssel, az ellenőrző vizsgálaton mégis elbukott!
Amint említettük, a földgáz fajsúlya csupán feleakkora, mint a levegőé: a helyiség felső részében gyűlik össze; a PB-gáz pedig lesüllyed: elég csak egy csikket elejteni a robbanás kialakulásához. A szén-monoxid azért is rendkívül veszélyes, mert relatív fajsúlya 0,98, azaz teljesen eloszlik a levegőben. Ez már egy fontos gyakorlati útmutatót is magába foglal: a szén-monoxid-érzékelőt légzés-magasságban kell elhelyezni (1,3-1,6 méter), a PB-gázjelzőket a talaj közelében, míg a földgáz-érzékelőket a helyiség felső részében. A hálószobában elhelyezett szén-monoxid-érzékelőnél figyelni kell rá, hogy a légzésmagasság ott lényegesen alacsonyabban van. Nem célszerű ajtó, ablak mellé, sarokba, és szintén nem megfelelő a fűtőberendezés közvetlen közelébe helyezni a készülékeket. Mindig a veszélyforrásokra (tüzelőberendezés, kémény stb.) tekintettel kell megválasztani a készülék elhelyezésének pontos helyét.
Tavalyelőtt történt a következő eset: egy szálloda első emeletén tartózkodó vendégeket kórházba kellett szállítani CO-mérgezés tüneteivel. Ki gondolná, hogy egy szállodai szobában, ahol radiátoros fűtést alakítottak ki, szén-monoxid-mérgezés léphet fel. A földszinten helyezték el a konyhát és az ellátó-helyiségeket, a szuterénben pedig a fűtőkészüléket. A hideg időre való tekintettel a gázkészüléket a szerelő „nagyobb lángra vette”, úgy, hogy a kémény már nem tudta a keletkező füstgázmennyiséget megfelelően elvezetni. A huzatviszonyok miatt a fal melletti faburkolat mögött felszálló meleg levegővel jutott végül is a mérgező gáz a szobákba. A hamis biztonságérzetre szolgál jó példával ez a történet: számos hordozható készülék lelhető fel a magyar piacon is.
Végül ki kell emelni a kalibrálás jelentőségét: ipari berendezéseknél, tüzelőberendezések mellett kötelezően előírt gázjelzőknél (például közintézményeknél, iskolákban stb.) a gépkönyvben feltüntetésre kerül, hogy bizonyos időközönként felül kell vizsgálni. A háztartási készülékeknél, különösen a szén-monoxid-érzékelőknél a dózismérés miatt csupán kalibráló intézeteknél lehet a teljes felülvizsgálatot elvégezni. A kalibrálás azt jelenti, hogy etalon, hitelesített gázzal megmérik azt, hogy a készülék ténylegesen jelez-e az előírt paraméterek mellett. Hozzá kell tenni, hogy egy ilyen mérés költsége – az etalongáz, a szakemberek képzése és a minőségtanúsítási rendszer stb. miatt – 5000 forintnál is drágább: az olcsó készülékek maguk is ennyibe kerülnek. Fontos mindazonáltal tudni, hogy a készülékeket csak az úgynevezett kijelölt vizsgálóállomások vizsgálhatják. Az Eex ipari berendezéseknél ez az intézet az EX Vizsgálóállomás Kft., régi nevén BKI (Bányászati Kutató Intézet). A lakossági termékeknél sajnos gyakran még a szerviz elérhetőségét sem adják meg.
