Korszerű, falsík előtti szaniter-szereléstechnika

2009/3. lapszám | Alle László |  2974 |

Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A lentiekben ismertetett korszerű szerelési megoldások nagy előnyt jelentenek a tervezőknek, a kivitelezőknek és a felhasználóknak egyaránt. Alkalmazásuk a magánépítkezésben és a nagy beruházásoknál egyaránt jelentőséggel bír, akár új létesítményről, akár felújításról van szó.

A XIX. század végén Európában is fokozottan tért hódított az épületgépészet. Megindult a városok központi vízellátó rendszereinek kiépítése, lassan megjelentek az első magasra szerelt WC-öblítőtartályok. Ez a műszaki előrelépés lehetővé tette, hogy az építészek, illetve az építőmesterek az épületen belül helyezzék el az addig melléképületekben és hátsó udvarokban kialakított árnyékszékeket. Ezekben az időkben a szaniter-formatervezéssel szemben támasztott követelmények még nem voltak túl igényesek. Senki nem ütközött meg azon, ha a csővezetékeket a falfelületre, szabadon szerelték.

 

 

A formatervezésben a folyamatos újítások a belsőépítészeknek adnak nagy szabadsági fokot.

Falhoronyba szerelés

A XX. század ’30-as éveiben az egyes helyiségek berendezéseivel és formai kialakításával szemben támasztott igények egyre nőttek. A csöveket el kellett rejteni, ezért azokat vagy elburkolták, vagy „korszerűbben” falhornyokba szerelték. A hornyokat fáradtságos módon, kézi munkával alakították ki. Csak a korszerűbb tervezési módszerek tették lehetővé, hogy legalább a függőleges vezetékek helyét már az építés stádiumában kialakítsák. A vízszintes hornyok falazáskor való kialakítását gyakorlatilag a mai napig nem sikerült megoldani. A falhoronyba szerelés ugyanúgy készült régen is, mint ma, azaz:

- a falszerkezetek statikai károsításával nem nagyon törődtek,
- az akusztikai kérdéseket szintén nem boncolgatták,
- látszólag senkit nem zavart, hogy hetekig balesetveszélyes törmeléken járt és dolgozott,
- a horonyvésést fáradságos munkával, hosszú ideig készítették,
- a törmeléket szintén fáradtságos munkával kihordták az épületből, majd a szűk felvonulási területen deponálták, később tetemes költséggel elszállították,
- a hornyokat a csővezetékek beszerelése után helyre kellett állítani, ami sok esetben nézeteltérést okozott, vitatott volt, hogy ez kinek a feladata?  

Falsík alatti szereléstechnika

A fent leírtakat figyelembe véve régi igény teljesült, amikor megjelentek az első láthatatlan és mindenekelőtt halk működésű rendszerelemek a falsík előtti szereléshez. Ezekben az esetekben a csővezetékeket, valamint szerelőmodulokat a meglévő falsík elé, illetve ahhoz rögzítve szerelik. Ezek aztán igény szerint körülfalazással vagy eléfalazással építhetők be. A korszerű elemek alkalmazásával nem kell falat vésni, rombolni. A szerelvény- csatlakozások, rögzítőcsavarok és a csatlakozó csővezetékek a szerelőmodulon már elő vannak készítve. Az említett csatlakozási pontokat precíz, tiszta körülményeket biztosító előregyártó üzemekben alakítják ki. Ezért nem a szerelő ügyességétől függ a beállítások pontossága, melyeket egyébként a helyszínen, sokszor nehéz körülmények között kellene elkészítenie.

Napjainkban az építési idő csökkentése érdekében sok esetben alkalmaznak különböző fémvázas szerkezetű válaszfal-rendszereket, száraz szerelési technológiákat. (Irodaházak, bevásárlóközpontok, egészségügyi létesítmények stb.) Mivel ezek a falak üreges szerkezetűek, szinte kínálkozik a lehetőség, hogy a berendezési tárgyak hordására szolgáló elemeket és a csővezetékeket befogadják. Ezekhez a könnyűszerkezetes falakhoz olyan modulokat szabad csak alkalmazni, melyek egyrészt illeszkednek az adott falrendszer függőleges profilelemeihez, másrészt képesek a használati terheket levezetni, és átadni a födémszerkezetre. A fentieken kívül fontos követelmény az is, hogy egységes síkfelület alakuljon ki, mely megfelelően megtámasztja az alkalmazott takaró lemezborítást, hiszen csak így kerülhetők el a használat közbeni mozgások, deformációk és burkolati repedések. A piacon viszonylag ritkábban előfordulnak olyan szerelőelemek is, melyeknél a modulvázat különleges könnyűbetonnal (ásványi pórusbeton) öntik ki. Ezek az elemek „nedves” és „száraz” falépítési technológiáknál egyaránt alkalmazhatók. Beépítésük különösen szállodák és egészségügyi létesítmények szaniterhelyiségeinél indokolt, mert alkalmazásukkal magasabb szintű akusztikai igények is kielégíthetők.

Új tendenciák, és a fejlesztések irányai

Nagy figyelmet kell fordítani a működtető egységek és a vizes berendezési tárgyak formai összhangjára

A korszerű falsík előtti szaniter-szereléstechnika ma már általánosan ismert és alkalmazott megoldássá vált a tervezők, kivitelezők és az építtetők körében. Napjainkban a gyártók figyelme, újítási törekvése már a speciális igények kielégítésére, a részletek tökéletesítésére és a látható részek (működtető egységek) formatervezésére irányul. Például gyakran jelentkező igény a fürdőszobák és WC-helyiségek szellőztetésének megoldása egyedi kisventilátorok segítségével. Leghatékonyabban ezt úgy lehet megoldani, ha nem csak a helyiség felső légterében összegyűlt „szennyezett” levegőt távolítjuk el, hanem ennek egy részét már a keletkezés helyén, közvetlenül WC-csészéből juttatjuk az elszívó rendszerbe. Erre csak azok a speciálisan, külön erre a célra kialakított WC-szerelőelemek biztosítanak lehetőséget, melyeknél az öblítőcsövön különlegesen kiképzett elágazó csonkot alakítottak ki. A csészéből elszívott kisebb, és a helyiségből, az egyedi kisventilátor által elszívott nagyobb légmennyiség együttesen biztosítja a megfelelő légcserét.

A fejlesztések kiterjednek az apró részletek tökéletesítésére is. Cél a szerelők munkájának megkönnyítése oly módon, hogy szinte szerszám nélkül lehetővé tegyék a szerelőelemek pozicionálását, rögzítését, illetve a különböző beállítások elvégzését. Újdonság például az is, hogy az öblítőtartályoknál, a töltő- és öblítőszelepen feltűnő színnel jelölik az állítható alkatrészeket. Így ezeket a szerelő könnyen megkülönböztetheti a beállítást nem igénylő alkatrészektől.A formatervezésben a folyamatos újítások a belsőépítészeknek adnak nagy szabadsági fokot. Ezek egyrészt a WC- és a vizelde-működtető nyomólapok, illetve fedlapok esztétikus összhangjára vonatkoznak. Másrészt nagy figyelmet fordítanak a működtető egységek és a vizes berendezési tárgyak formai összhangjára is.

Összefoglalva

A fentiekben ismertetett korszerű szerelési megoldások nagy előnyt jelentenek a tervezőknek, a kivitelezőknek és a felhasználóknak egyaránt. Alkalmazásuk a magánépítkezésben és a nagy beruházásoknál egyaránt jelentőséggel bír, akár új létesítményről, akár felújításról van szó.

---