Karbantartói tapasztalatok: semmit nem lehet lekapcsolni
2009/3. lapszám | VGF&HKL online | 2082 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az alábbi tanulságos történetben – mely testvérfolyóiratunkból, a Villanyszerelők Lapjából származik, de nagyon tanulságos lehet egy épületgépész számára is – egy karbantartóként dolgozó villanyszerelő tapasztalatait bocsátjuk közre. Szaklapunk inkább gyártói-technológiai irányultságú, izgalmas most egy üzemeltetői tapasztalatról olvasni. Természetesen az itt megfogalmazott benyomások nem szolgálhatnak alapot általános következtetések levonására, mindazonáltal érdekes fejezetét képezik a manapság egyre keresettebb karbantartói állással járó nehézségeknek. Várjuk a hasonló vagy ellentétes tapasztalatokkal rendelkező kollégák jelentkezését!
Álláskeresés, tájékozódás
A karbantartói állásra a vállalatok általában hirdetési újságokban helyeznek el reklámfelületet, „facility manager” jeligével. Ebben az az érdekes, hogy nem munkaerő-közvetítő cégeket vesznek igénybe a megfelelő szakmai végzettséggel és tapasztalattal rendelkező kollégák alkalmazására, hanem úgymond az utcáról válogatnak. Ennek számos oka lehet, a költségcsökkentéstől egészen az információszolgáltatás elkerüléséig.
Érdemes felfigyelni a szerződéskötési procedúrára is: egyes helyeken azonnal alá szeretnék íratni a szerződést, míg máshol ragaszkodnak az előszerződéses, próbaidős rendszerhez. A nagyobb, esetleg multinacionális vállalatoknál ma már kötelező és ténylegesen végrehajtott az orvosi vizsgálat, a munkavédelmi oktatás, a megfelelő szerszámok, munkaruha biztosítása. Itt már jellemző, hogy pontos munkaköri leírás szabályozza a dolgozó tevékenységi körét, valamint a bér- és egyéb juttatások is kidolgozásra kerülnek. Sajnos azonban ez nem minősíthető általánosnak: főleg a kisebb cégeknél tapasztalható az, hogy orvosi vizsgálat gyanánt „emelési gyakorlatokat kell” végezni, a munkavédelmi oktatásra csak annyit mondtak, hogy „majd lesz”. A szerszámkészlet biztosítása itt csavarhúzókészlet rendelkezésre bocsátását jelenti: általában kiemelhető, hogy már a felvételi vizsga sem a szakmai tudásra vagy tapasztalat felmérésére irányul, sokkal inkább egyfajta „leleményességet”, „találékonyságot” várnak el a jelentkezőktől.
Nagyon fontos, hogy ha valaki karbantartói állásra pályázik, néhány alapvető ismeretet szerezzen be, mielőtt elvállalná az ajánlatot. Ilyen például az, hogy hány négyzetméteres területen kell a feladatát elvégeznie vagy az, hogy hány szintes a karbantartandó létesítmény: nyilvánvaló, hogy egy több tömbből álló épületegyüttes esetében a naponta megtett kilométermennyiség akár professzionális sportolók teljesítményével is vetekedhet.
Hasonló módon
Feltétlenül tisztázni kell, hogy karbantartás alatt a cégvezetés mit ért, tehát mi is tulajdonképpen az elvégzendő munka. Gyakori jelenség például az, hogy valaki villanyszerelői karbantartói állásra jelentkezik, és csak később derül ki, hogy hát bizony neki mindazért felelnie kell, ami „elektromossággal” működik: az épületgépészeti rendszerekért, a teljes gyengeáramú létesítésért stb. Sokan nem gondolják át annak jelentőségét, hogy mekkora bukási kockázatot vállal az, aki nem egyezik meg a munkaadóval abban, hogy milyen szinten látja majd el a feladatot: például hibafelderítésig és szervizkísérésig, vagy esetleg a teljes berendezésjavításig.
Természetesen a fenti mérlegelési szempont határozza meg a fizetés nagyságrendjét is. Persze nem lenne félreértés akkor, ha a fent említett munkaköri leírás általános bevezetést nyert volna, de sajnos még ma is nagyon sok helyről hiányzik ez: e nélkül azonban a vállalkozó gyakran azt mondja, hogy „mindent csinálj meg, amihez csak értesz” (rosszabb esetben azt is, amihez nem is ért a szakember). Mennyivel egyszerűbb lenne például azt válaszolni erre: „én a gépészeti rendszerek főkapcsolójáig vállaltam a karbantartást, ezt követően szakszervizt kell hívni!” Volt olyan eset, hogy a műszaki vezető azt várta volna el a villanyszerelő kollégától, hogy az épületfelügyeleti rendszer központjának reléinél végezzen el javítást, ami nyilvánvalóan speciális szaktudást, felkészülést igényelt volna. Ha valaki egy ilyen helyzetbe belemegy, komoly kellemetlenséggel számolhat, de az üzemeltető és a bérlők is.
Pontosan fel kell mérni azt is, hogy milyen állagú épületeknél vállalna munkát a kolléga. Jelentős eltérés mutatkozik ugyanis az új építésű, felújított, vagy rossz állagú létesítmények karbantartói feladatainál. Vegyük például a felújított épületeket! Jó tudni, hogy ezeknél a létesítményeknél a megrendelők és a kivitelezők előszeretettel spórolnak az úgymond nem látható, fal mögötti villanyszerelési és gépészeti rendszerek korszerűsítésén. Az elosztószekrényt például nem cserélik le, de számos műszaki probléma jelentkezik azáltal, hogy sok új, napjaink komfortfokozatához tartozó gépészeti és villamossági funkcióra kívánják alkalmazni.
Néhány jellemző probléma a gépészeti rendszereknél
Nagyon kevés helyen valósul meg korrekt szabályozás. A legtöbb probléma általában a klímatechnikával kapcsolatban lép fel, rendszeresen alulméretezik a rendszert. Gyakori hiba, hogy a kalkulációnál csak az irodákban várhatóan tartózkodó személyek számát veszik figyelembe, de például olyan evidens tényezőket, mint az ezekben a terekben működő gépek hőkibocsátása, már nem vonnak be a számításba. A szellőztető rendszernél a frisslevegő-utánpótlás kritikus pont: például nemrégen egy villanyszerelőnek kellett észrevennie a következő létesítési hibát. Egy közintézményben reggelente kibírhatatlan csatornaszag terjengett. Kiderült, hogy a szellőztetés a felelős: a gépészeti aknában elfogyott a cső, és ott megálltak a kivitelezők. Gondolták, majd elillan az elhasznált, rossz szagú levegő. Igen ám, de itt a szellőztető rendszer rossz szigetelése miatt bekerült ez a levegő az épületbe visszajuttatott légtömegbe, így hát szellőztethettek rendszeresen, az orrfacsaró bűz csak nem szűnt meg.
További gyakori hiba, hogy noha jelentős beruházással épületfelügyeleti rendszereket telepítenek a korszerű irodaházakba, a megfelelő hozzáértés hiányában ezeket csupán állapot-visszajelzésre használják, és a rendeltetésszerű funkciókat nem alkalmazzák. Ahhoz, hogy jelentős energiamegtakarítás legyen elérhető ezekkel a rendszerekkel, az épület üzemeltetőinek profi szakembert kellenek alkalmazniuk, aki akár napi szinten képes a programok irányítására, átalakítására az aktuális igényeknek megfelelően. Noha a rendszer kiépítésére jutott pénz, a működtetéshez szükséges szakember biztosítására már nem. A sprinkler berendezések kiépítése teljesen hiányzik: a jogszabályok csupán a garázsszinten írják elő telepítését, ennek megfelelően számos esetben a költségtakarékos intézkedések első zsákmányai az emeleti esőztető rendszerek.
Emberi tényezők
Karbantartónak lenni egyben a perspektíva elvesztését jelenti: innen továbblépni nem lehet, csak leépülhet szakmailag a munkavállaló. Sem anyagot, sem megfelelő eszközöket nem biztosítanak: „old meg” a szakmai útbaigazítás. A szakmai továbbképzés lehetősége fel sem merül, csak saját finanszírozásban. Nagy probléma, hogy energetikust nem alkalmaznak ezeknél az irodaépületeknél, pedig könnyen belátható, hogy hatalmas összegeket lehetne spórolni az energiakiadásokon. Állandó konfliktus van a bérlő („legyen minden üzemképes”), a karbantartó („adjatok anyagot”) és az üzemeltető („csináld meg”) között. A munkakörök nincsenek tisztázva, a dokumentációk nem állnak rendelkezésre: általában az eredeti tervet átdátumozva, mint megvalósulási tervet szerepeltetik.
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy lényegi karbantartási munkára nem kerül sor: ezek általában egy nap alatt lezavart álellenőrzések. Számos szakma képviselőit összehívják, de nyilvánvaló, hogy ennyi idő alatt lényegi javításokat nem lehet végrehajtani. Gyakran adódnak vicces jelenetek: termokamerával lemérik az üzemen kívüli elosztószekrényt… Az igazság az, hogy az üzemeltetők a létesítmények átadása után már csak spórolni, azaz bevételt maximalizálni akarnak.
Egy budapesti – egykori – karbantartó
