Álló piperecsap és fali kifolyószelep

2009/11. lapszám | VGF&HKL online |  4434 |

Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Innen az eredendő bűn? Eleink is hibásan „csap”-nak nevezték a „szelep”-et! A hajdani „piperecsap”-ot az idő az alárendelt helységekbe száműzte, s ma már legfeljebb a felmosóvödör megtöltésére szolgál.

1. kép: Fürdőkályha "Neptun-teleppel"	2. kép: Trieszti szelep

Működést tekintve a mai kifolyószelepek és a régi, egyszerű kifolyószelepek nagyon hasonlóak. A régi csapok karbantartást igényeltek, de egyszerűen javíthatók voltak, és kellő gondoskodás mellett évtizedekig kitartottak. A változtatások elsősorban a karbantartás-javítás igény csökkentése érdekében történtek.

3. kép: "Neptun" teleptest vízszintes metszete

A szeleptányér

„bőrözéssel” volt javítható, ma műgumi szeleptányérokat használunk, és a jobb csapokhoz ma is lehet szeleptányért kapni. A szeleporsó tömszelencés tömítő rendszere egy kis utánhúzással, vagy egy kis kóccal megtömve újra évekre biztosította a csöpögésmentes működést. Ma műgumi O-gyűrűk gondoskodnak a tömörségről.
  A piperecsap szeleporsója és a kézikereke a csavarás során emelkedett-süllyedt. Ez valójában csak esztétikai problémát jelentett, de az új szelepeknél egy egy helyben álló, menetes szelepszárral és egy elfordulásmentes, belsőmenetes alkatrésszel elegánsabban oldjuk meg a problémát. Már a régiek is rájöttek, hogy a hosszú élettartam érdekében zsinórmenetet kell alkalmazni. Az igazi változás azonban nem itt keresendő.
 

      

 

Manapság szinte mindenütt meleg vizet és keverőszelepeket használunk. Az olcsóbb keverőcsap tulajdonképpen két szelepet és egy közös kifolyóval bíró szeleptestet jelent. A másik lényeges különbséget a gyakorlatilag kopásmentes, kis elfordítással zárható-nyitható „kerámiatárcsás szelepfelsőrész”-ek bevezetése eredményezte. Még egy lényeges újdonság, hogy a flexibilis bekötőcsövekkel csatlakozunk a tartalékelzáróhoz, és a cső a csap tartozéka.

4. kép: Álló piperecsap

5. kép: A "Neptun telep részlete

 

6. Lábogós szelep

Fürdőhenger

A „Neptun-teleppel ellátott fürdőhenger” véleményem szerint egyike elődeink legnagyobb leleményének. Zseniálisan oldja meg azt, hogy a melegvíz-tartály nem kerülhet nyomás alá, s így vékony lemezből el lehet készíteni. A hideg- és melegoldali szelepekkel jól beállítható a kifolyó, kevert víz hőmérséklete és térfogatárama. A váltó és a zuhany bevezetése is forradalmian merész újítás lehetett. Az ábra alsó részén látható „vízszintes metszet” sejteti, hogy a bonyolult test öntése nem volt egyszerű feladat.
Bármilyen furcsa, de a „Neptun-telep és a fürdőhenger” működési elve „kisnyomású” vagy „háromlábú” csap és a szabad kifolyású meleg/forróvíz-tároló kombinációjaként ma is használatos. Csak ez utóbbiak villamos fűtésűek, térfogatuk 5-15 literre csökkent, és a mosogató vagy mosdó melegvíz-ellátására szolgálnak.
A Neptun-telep + fürdőhenger kombinációval kapcsolatban még egy előny és egy hátrány:
- az atmoszférával elzárhatatlan összeköttetésben álló tartály egyben azt is biztosítja, hogy túlfűtés esetén sem alakulhat ki túlnyomás a rendszerben, így az nem robbanhat fel;
- szerencsére a Neptun-telep csatlakozócsonkjánál látható ólomcsöves, forrasztott ,"flexibilis" vízbekötést mára elfelejtettük. A fogaink ma mástól hullanak ki.

7. kép: "Neptun" fürdőtelep

 Piskóty Miklós

---