Vízteres kandalló: iparművészet vagy épületgépészet?

2009/11. lapszám | VGF&HKL online |  13 419 |

Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Ennek a cikknek a megírása nem kis feladat elé állított. Meg kellene idézni azt a légkört a lap olvasóinak, ami Szombathelyen alakult ki a hallgatóság és előadók között, 2009 tavaszán, a cserépkályhások országos összejövetelén. Megpróbálom. „Tisztelt megjelentek. Tudják mi a különbség a jó iparos és a művész között? Alapjában csak annyi, hogy míg a jó iparos a dolga végeztével a kész munkát munkadarabnak, addig a művész alkotásnak hívja!”

1. kép: Kéménybekötés. Fontos, hogy a járat könnyedén átjárható legyen, hirtelen és éles törések, hajlatok és szűkítések nélkül

 

 

3. kép: A mobil vízteres kandallókból, kályhákból készül csak nyitott, illetve zárt fűtésrendszerre köthető változat is.

2. kép: A vízteres kályhák különleges helyekre való elhelyezésben teret nyertek maguknak (külső légbevezetés).

Ezt szántam bevezetőnek

ott élőben és itt írásban is, ezzel fejezve ki csodálatomat a szinte művészinek mondható alkotások iránt. Amiről most szó lesz, az pedig a modern gépészet belopakodása - vagy nevezzük eljegyzésének - a klasszikus cserépkályha- és kandallóépítésbe.
Az én területem a kandalló, ezen belül a vízteres kandalló gépészeti kivitelezésének biztonságos és jól működni képes kialakításának ismertetése. Természetesen nem kívánom a „szépészet” művelőit a gépészet rejtelmeibe oly mértékben beavatni, hogy maguk is végezzék e feladatot. Ismertetőm arra szolgál, hogy mint erre sajnos egy-két példa is van, a helytelen gépészeti megoldás végett ne kelljen lebontani, majdújra építeni azt az alkotást, ami egyszer már elkészült.

Az 1. képen a kéménybekötések, füstcsövezés módozatainak (számunkra) új vonulata látható. Mint az megfigyelhető, az 1-es, 2-es, 3-as képrészletek azok, amelyektől ma még a mi derék kéményseprőink idegenkednek. Ezért a mi kis hazánkban a gyártó füstcsövezési ajánlását gyakorlatilag figyelmen kívül kell hagyjuk.
A 2. és 3. képeken két vízteres kályha látható, melyek ugyan kandallóépítészeti szempontból érdeklődésre nem tarthatnak számot, de különleges helyekre való elhelyezésben (például passzívházakban, szűk kémény-keresztmetszetek esetén) teret nyertek maguknak.(külső légbevezetés). A fenti mobil vízteres kandallókból, kályhákból készül csak nyitott, illetve zárt fűtésrendszerre köthető változat is.
 

 

4. kép: A -> Elsődleges levegő-bevezetés; B -> Másodlagos levegő bevezetés; C -> Másodlagos levegő szabályozása; D -> Hidegvíz-bemenet; E -> Melegvíz kimenet; F -> Füstkivezetés; G -> Hamuláda; H -> Csőkígyó

És akkor lássuk a vízteres kandallóbetéteket.

Ez a fűtési eszköz több szakember összehangolt, egymás tevékenységének megbecsülésével járó együttműködését feltételezi. Gyakorlatilag az elvárt hasznos működés, a biztonságos gépészeti beszerelés, az elvárható kényelem, és a sorrendben itt ugyan a végére írott, de a berendezés léte során mindig előtérben lévő szép kialakítás.
Tehát, kereskedő, épületgépész, kéményépítő, villamossági szerelő, és kandallóépítő, a résztvevők sora.
Az korrekt konstruktőrök, mint gyártmányuk helyes, biztonságos működéséért felelős gyártók, üzembe helyezési kötelezettséget írnak elő, a jótállás biztosítása érdekében. Ez az előírás másrészt a még időben fellelhető gépészeti rendellenességek helyrehozatalát segíti, a burkolatépítés előtt. Viszont a kandallókereskedők és főleg a kereskedő-kandallóépítők között osztatlan sikert nem aratott. De ma már egy-két kivétellel belátták, hogy a vízteres berendezések „Minősítő, biztonsági felülvizsgálata” a burkolatépítés előtt nem felesleges procedúra. Itt a „szépészeti” munkát végző szakember válláról a gépészeti működés felelősségének terhe teljes mértékben átszáll a minősítést végzőre.
A vizsgálatot végző akkor tudja legjobb „hatásfokkal” végezni munkáját, amennyiben független minden, a munkálatokban résztvevő szakembertől, illetve kereskedőtől. Megállapított tény, és konkrét adatokkal alátámasztható, hogy ahol a „viszonteladó” kereskedő üzembe helyezési jogosítvánnyal is rendelkezik, (emberileg érthető okokból) sajnos nem érdekelt a szakszerűség és biztonságos üzemeltetési előírások maradéktalan betartatásában.

 

5. kép: Prizmatikus, 35 kW-os vízteres kandallóbetét

A vízteres kandallóbetéteket az esetek mintegy 70%-ában ma a meglévő fűtésrendszerekhez kell installálni, illeszteni. Ennek kétféle megoldása van, ez pedig a következő három!
1. A gyár által biztosított, különböző fűtési, szolgáltatási elvárásoknak megfelelő összekötő szett kiválasztása, és annak felhasználásával az új berendezés összekötése a meglévő fűtési berendezéssel, illetve rendszerrel. Előnye: a gyári KIT-nek ugyanúgy 2 év jótállása van, mint magának a kandallónak.
2. A gyári KIT-nek megfelelő kialakítás, és annak felhasználásával létrehozott csatlakoztatás. Hátrány: a felhasznált alkatrészek esetleges meghibásodása esetén körülményes a jótállási igény érvényesítése. A létrehozott kapcsolat ritkán teljesíti a tőle eredetileg elvárt szolgáltatást, komfortot.
3, Ezt sajnos az igazság kedvéért le kell írnom. Amikor a fűtésrendszerre rákötő és az összekötést végző (nevezzük szakembernek) minden biztonsági előírást, szabványt és józanészt figyelmen kívül hagyva elvégzi a vízteres kandalló bekötését a fűtési rendszerbe. Itt csak a „keresmény” dominál, ezért ezen a nem kisszámú helyen bizony jól jön a független szakember írásos véleménye.

A gyári KIT-ek ára 80-250 ezer forintig terjed hozzávetőlegesen. Ez a befektetés nem kidobott pénz a biztonságunkért. A „kazánház” ilyen fűtőberendezés esetében bekerül a lakótérbe. Nem mindegy, hogy egy áramkimaradás esetén ki kell e cserélni a méregdrága intarziaparkettát, vagy ki kell selejtezni a „Nagyitól” örökölt, családi ereklyeként is nyilvántartott torontáli szőnyeget.
Szintén nem mellékes a légellátás biztosítása. Sajnos erről, vagyis inkább ennek hiányáról olvashatunk az újságok címlapjain, vagy szerepelnek vezető hírként a híradók műsorában.
Egy kis mese, felnőtteknek. A lakásban együtt élnek levegő-felhasználók, ilyenek például a kandalló, a fogyasztó, a cicus, a kutyus. A légellátás hiánya végett elfogy a levegő. Kialszik a kandalló, a fogyasztó, a cicus, a kutyus. Ezt a tragédiát felfedezik, kiszellőztetnek és intézkednek. Az intézkedések sora után „újraindítani” kizárólag a kandallót lehet! A fogyasztót, a cicust, a kutyust többé nem! Kérem, a kandalló építésekor ezt a kis mesét idézzék fel. Másképp látják a légellátás kérdését.
 

 

6. kép: 21 kW-os vízteres kandallóbetét

Szilárdtüzelés és gázfűtés közös rendszeren

Az MSZ 04-142/2 szabvány kimondja, hogy szilárdtüzelés esetén csak nyitott tágulási tartály alkalmazható. S ez nem csak egy szigorítás, hanem a valóság kényszeríthette ki a szabványt. Már eddig is előfordult több kazánrobbanás a zárt fűtési rendszer miatt. Biztosan szabályozható fűtési rendszerekben (olajtüzelés, gáztüzelés) a zárt tágulási tartálynál nincs jobb megoldás, de szilárdtüzelésnél életveszélyes.

Most egy olyan jelenségre hívnám fel a szakmában dolgozók figyelmét, amely mindahányan dolgozunk e területen, előfordulhat velünk, üzembe helyezőkkel.
Tudjuk, vannak épületgépészeti berendezések, amelyek üzembe helyezés-kötelesek. Az új vonalat e téren a vízteres tüzelőberendezések lakótérben elhelyezhető változatai jelentik. Ilyen például a vízteres mobil kályha, vagy beépíthető kandalló vagy betét. Itt a beépítéshez gépész (csöves), kőműves (kandallóépítő), sőt, villanyszerelő is szükségeltetik.
Három, igen nehezen összeegyeztethető ága az épületen végezhető munkáknak. A hab a tortán az, hogy e munkálatok nem szakszerű elvégzése kizárhatja a vásárolt terméket a garanciális javítási lehetőségből, illetve jogosultságból.
A „szakemberek” nem olvasgatják el a biztonságos működtetéshez szükséges gépészeti elemek, szelepek, vezérlések, nyitott rendszerek beépítésének előírását, melyet a gyártó a tervezési, beépítési segédletekben ír elő. A fogyasztó csak a munkálatok befejeztével, a gyári szakszerviz munkatársának megjelenésekor döbben rá, hogy a „szaki” nem volt a helyzet magaslatán a munkavégzés során.
Mivel e berendezések szilárdtüzelésnek megfelelő (melegvizes kazán) csövezéssel kell készüljenek, a gépészek ezt elfeledik. Így marad az évtizedes beidegződés, kevés víz, kis átmérő a csövezésben. Végeredmény: a víz forr, a radiátor nem melegszik, az üzembe helyező jegyzőkönyvez. A fogyasztó, bár a gyártó megbízott képviselője nem „bűnös” a hibák kialakításában, az üzembe helyezést nem finanszírozza.

 

7. kép: Síküveges, 26 kW-os vízters kandallóbetét

Röviden, a régi nóta nem az elkövetőt (elkövetőket) inkább a bajok észlelőjét okolja.
Az örömteli használatba vétel helyett dúl-fúl a vevő és az üzembe helyező egyaránt. És a csoda? Ha kérdem, tessék már megmondani, ki szerelte ilyen módon a berendezést, válasz: „a szerelő”! Egyszer, mikor már a tisztelt fogyasztó harmadjára is így emlegette anonim emberét, megkérdeztem: tessék mondani, a „szerelő” az a vezeték- vagy a keresztneve az illető szakembernek?
E pár gondolatot a fogyasztóvédelem oldalán azért vetettem papírra, mert ez is egy ága a szakmai kultúrával nem eléggé felvértezett kivitelezők fogyasztók elleni vétségeinek. Tehát, a szolgáltatás nem jelenthet kiszolgáltatottságot, sem a fogyasztónak, sem a szolgáltatás, kivitelezés utolsó láncszemét alkotó üzembe helyezőnek.
Ebben a világba, ahol a megélhetési iparos nyer, mert nyer a szakiparossal szemben, ott van mit tenni a szakemberek védelmében. Éppen ezért én, mint igazából a kályhás mesterség oldalági sarja, azt javasolnám, hogy fogalmazzanak meg a szakmabeliek egy közös jótállási jegyet, melyen „büszkén” legyen rajta az együvé tartozásuk védjegye, és szükség esetén egymással karöltve összefogva tegyenek lépéseket, intézkedéseket a szakma szakmaiasságának megtartása érdekében.

Kovács István
minősítő-biztonsági felülvizsgáló mester 

---