Szervizes panaszok
2009/10. lapszám | VGF&HKL online | 4180 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Hiába nem érezzük még, de közeledik a fűtési szezon, és az emberek nagy részének most jut eszébe, hogy meg kellene ejteni az éves kazánkarbantartást. Beszélgetőtársunk, egy szervizes kolléga most nem a végfelhasználókról, hanem a közvetlen gazdasági környezetéről mondta el meglátásait. Hozzá kell tenni, mert ő is hozzátette: benyomásai eléggé általánosak, de nem kizárólagos érvényűek.
Gazdasági környezet
Az úgymond felső érintkező felület a szervizes számára a szakkereskedő. Itt ő van nyerő helyzetben, mint vevő – sok helyen jutalékot kap vásárlásai után. Az alsó érintkező felülettel való találkozásakor, mikor kimegy hibát elhárítani avagy karbantartásra, megint ő van jobb helyzetben. Bár ő az eladó, de mint szakember mindent „el tud adni”, a vevőnek nincs érve az ellen, hogy esetleg fűtés nélkül marad a télre. Cserébe esetenként még számlát sem kap, azaz nincs garanciája – ezt a helyzetet kollégánk szerint a szolgáltatás áfamentességével lehetne megoldani. Nem butaság, itt élet- és környezetvédelemről van szó. Bár sokan úgy gondolkodnak: minek nekem a garancia, két évig csak nem romlik el a készülék, annyira nem lehet rossz!
Számlát tehát kellene adni, már ha tud adni a szerelő – és itt már át is kerültünk egy másik kérdéskörbe.
Személyi környezet
Ki szervizelhet manapság hivatalosan? Az, akinek van gázszerelői igazolványa. Hány helyen kérik ezt az igazolványt? 10-ből 1-en? Még sokat is mondtunk.
Vannak kontárok, akik nem értenek a szakmához, és vannak átadott céges szerelői listák és bélyegzők, amik segítségével garanciális szereléseket lehet „kiszervezni”, és persze egyéb módszerek is. Kollégánk szerint megoldást jelentene, ha a szakkereskedésekben csak szerződött szakszervizesek, igazolványosok vásárolhatnának alkatrészt. Illozorikus elképzelés a mai Magyarországon…
Aztán persze akkor is lehet gond, ha egy mindenfajta papírral felszerelt úriember megy ki szervizelni. Kollégánk több olyan „szaktársat” is ismer, akik ha kell, ha nem, mindent egyben cserélnek; kifizettetik a drága panelt, a „rosszat” hazaviszik, megjavítják avagy alkatrészeire szedik, és kész a dupla haszon.
Műszaki környezet
Persze van, amikor nem lehet mást tenni. Visszaégés történik, megolvad a szelepfedél. Ezt az 500 Ft-os darabot nem lehet kapni, csak kompletten a szelepet 26 000-ért. Mit lehet tenni? Meg kell venni az egészet.
A mai bojlerek kollégánk véleménye szerint nem szerelőbarátok, nehezen tisztíthatók. Tűzhelyek közül a Nógrád megyei magyar gyártó termékein kívül inkább Romániában, Lengyelországban készülnek a termékek, nem is igazán jó minőségben (itt még jó a hazai!), és a külföldi gyártás miatt alkatrészhiány van.
A kazánoknál bonyolult a vezérlés, csak paneleket lehet cserélni. A külföldi gépek tiszta vízre készülnek, a meszes-köves magyar vizet nem bírják, savazni kell a hőcserélőjüket – azok meg átszakadnak. Vízkezeléssel megoldható lenne a probléma, de hányan gondolnak rá?
Végül egy társadalmi jellegű probléma. Kollégánk szerint a régi, évtizedekre, egy életre szóló tervezés helyett manapság, a felgyorsultan termelő és fogyasztó társadalomban pár évre gyártják csak a termékeket. A műszaki tartalom inkább jó, mint rossz, és folyamatos az innováció, de „kevés az anyag” a berendezésekben. A jelszó: vissza a robusztussághoz!
