Legionella a vízellátásban
2009/10. lapszám | VGF&HKL online | 3475 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Manapság nem az a jellemző hogy a cégek reklámbüdzséjüket növelik. Persze van, amelyik vállalkozás így tesz, hiszen a talpon maradáshoz meg kell tartani, sőt növelni szükséges a jelenlétet. Mégis, a legkönnyebb a reklámköltségről lemondani, mondván, majd lesz valahogy. Ám van egy másik módja is önmagunk publikálásának, az, amit a – reklámetikai szempontok miatt – most meg nem nevezhető cég tesz: a tudását adja közre, és mint szakértő lép fel a piacon. Nem termékismertetést tart, hanem „szakmázik”. Munkásabb, de szakemberhez illő tevékenység. Kiadványukból, a Legionella Híradóból szemezgettünk alábbi cikkünkben.
A legionella megismerésének egyszerűsített története:
- A kezdeti ismeretszerzésben a biológia (főleg mikrobiológia) területén szerzett alapismeretekre kellett összpontosítani.
- Az elfertőződések és fertőzések megelőzése, illetve a részleges elszennyeződéseket elfogadó eseménykövető fertőtlenítések a kémia területéről vett eljárások alkalmazását helyezték előtérbe.
- Az orvostudomány felismerései a kémiai eljárások közvetlen, illetve közvetett hossztávú egészségkárosító hatását tárták fel.
- A mellékhatások eredményeként létrejött bizalomvesztés a fizikán alapuló eljárások alkalmazásában keresi, illetve kereste a megoldást.
- A mérnöki tudomány (gépész) területén szűk szakmai sávban mozogva ismert technikai megoldások finomításával próbálnak gátat szabni az elfertőződéseknek.
A legionella orvosi diagnosztikája
A több mint 30 éve történt első járvány óta óriási fejlődés történt a diagnosztikai és a terápiás lehetőségek terén. Magyarországon a külföldi szakirodalomban leírt diagnosztikai eljárások mindegyike hozzáférhető, ennek ellenére, hogy mivel költség- és időigényes vizsgálatokról van szó, a fertőzés igazolása gyakran elmarad. A betegségről a mai napig keveset tudunk. A diagnózis felállítását nagyban megnehezíti, hogy nincs egyetlen olyan patognosztikus jel sem, amely kizárólag a legionella-fertőzésekre jellemző, csupán egyes, önmagukban nem jelentős laboratóriumi eltérések, a megkezdett empirikus terápiára nem reagáló, változatos extrapulmonális tünetekkel tarkított klinikai megjelenés vetheti fel a fertőzés gyanúját. A legionellózist kezdeti tünetei alapján gyakran diagnosztizálják influenzaként.
Magyarországon bizonytalan diagnózis esetén az orvosok indokolatlanul gyakran írnak fel széles spektrumú antibiotikumot. Ezekben az esetekben a sikeres gyógyulás miatt a legionellózis felismeretlen marad. Ez részben magyarázza az ismertté vált hazai esetek alacsonyabb számát, bár 1998. január 1-jétől a legionella-fertőzést be kell jelenteni. Magyarországon az utóbbi években számos legionella-fertőzésre derült fény, ezek közül nem egy halálos kimenetelű volt. A fertőzések körülményei és forrása, a betegségek lefolyása, a legionella-fertőzésekre vonatkozó hazai tapasztalatok teljes összhangban vannak a nemzetközi szakirodalomban publikáltakkal. Az egyedüli eltérés a felismert megbetegedések alacsonyabb arányszáma, ezt azonban a már említetteken túl az általános orvosi diagnosztika alacsonyabb színvonala is hihetően magyarázza.
A sok apró fizikális, klinikai és laboratóriumi eltérés együttesen szükséges a diagnózis felállításához, de addig is, amíg az eszközös vizsgálatok eredményei elkészülnek, kellene egy diagnosztikus útmutató, ami segítene az optimális terápia kiválasztásában. Gyakran a kórképet uraló tünetek miatt terelődik rossz irányba a beteg sorsa, egészen addig, amíg nem készül el a mellkasröntgen. A felvétel birtokában azonban egyértelműen tisztázódik, hogy pulmonológiai érintettségről van szó, és ekkor már könnyebb a kóroki diagnózist felállítani.
Mire a beteg kórházba kerül, általában már megkezdett, vagy túl van egy antibiotikus kúrán, amely a lázát nem csökkentette, a panaszai nem múltak el vagy súlyosbodtak.
A legionellára nem jellemző a produktív köhögés és köpetürítés. Az esetlegesen jelentkező masszív haemoptoe hátterében mindenképpen ki kell zárni az organikus eltérést. A gyakran változatos hasi panaszok diffúz érzékenység vagy lokalizált fájdalom, vizes hasmenés képében jelentkeznek.
Dr. Takács Erzsébet tüdőgyógyász elmondása szerint a betegséget mindenki elkaphatja, de vannak rizikófaktorral rendelkezők, például a krónikus betegségben szenvedők, alkoholisták, erős dohányosok, immunbetegek, transzplantáltak, vese-, szívbetegek. Felmérések szerint évente 60-100 körüli a bejelentések száma, a halálozási arány pedig igen magas, mintegy 25-30%. Azonban az antibiotikumok egy része hatásos lehet a legionellára, és ha időben gondolnak a baktérium jelenlétére, akkor kezelhető.
Legionella és épületgépészet
Az épületgépész szakma számára ki kell mondanunk, hogy minden szolgáltatási folyamat egy elszennyeződési, elfertőződési folyamatot képvisel. Az elszennyeződési folyamatok megismerése, definiálása nélkül nem lehet a szolgáltatási pontokhoz minőségi garanciát csatolni.
Az elszennyeződési folyamatok a szolgáltatási folyamatok tulajdonságaként kezelendők:
- az ivóvíz-uszodavíz, technológiai vízrendszerek,
- a légtechnikai és hűtőrendszerek,
- a speciális technológiai berendezések.
A bemutatott csoportosítás mind valamilyen szolgáltatási folyamat részének tekinthető, amelyek elszennyeződési–elfertőződési kockázattal rendelkeznek.
A víz és az ivóvíz minősége
Egy új ivóvízminőség-biztosítási rendszer tudatos alkalmazásához nem csak új fogalmakkal, hanem a mögötte lévő elméleti megfontolásokkal is meg kell barátkozni. Ehhez érdemes felrajzolni a víz útját néhány gondolattal kiegészítve.
Vízmű
Helyhez kötött kiterjedés nélküli környezet. Kémiai és biológiai reakciókon alapuló közvetlen, tetszés szerint irányítható folyamatok. A minőségi vízszolgáltatás szintjét az alkalmazott technológiákkal pontosan be lehet határolni. Leegyszerűsítve, a vízművek szolgáltatása csak anyagi és emberi tényezők kérdésének tekinthető.
Tudatosan irányított folyamatok környezete. A választott technológiák folyamatait és reakcióit a kívánt és nem várt melléktermékek eredményeivel szakszerűen irányíthatjuk. A technológiák kombinációival a kémiai reakciók szinergizmusa (hatástöbblete) tudatosan irányítható.
Szolgáltatói hálózatok
A pontok halmazaként nagy kiterjedéssel (egyenes vonalú) rendelkező víztömeg. A kémiai, biológiai és fizikai kölcsönhatások (kombinációja) létrejöttének feltételei pontról pontra eltérőek.
Spontán lejátszódó folyamatok. A pontok halmazaként üzemelő hálózatok pontokként eltérő fizikai, biológiai és kémiai tulajdonsággal rendelkeznek, ami a hálózatok elfertőződéséhez vezet.
Bizonytalan hidraulikai viszonyok. A fogyasztók időbeni és térbeni véletlenszerű fogyasztásával jellemezhető vízfelhasználás eltérő hidraulikai viszonyokat eredményez, ami a kémiai, biológiai, fizikai tulajdonságok változását eredményezi.
Fogyasztói hálózatok
A szolgáltatói hálózatoknál jellemzett tulajdonságok mellett fokozottan előtérbe kerül a vízellátó rendszerek hőmérsékletét befolyásoló tényezők („α” – kockázati elemek) szerepe.
Fogyasztók
A hagyományos vízminőségi követelmények nem adnak környezetspecifikus differenciálást, így például egy hagyományos lakóház és egy kórház közel azonos feltételek között üzemel. Külön figyelmet igényel az immunitási tényező (K1) hiánya, ami miatt nem definiálhatóak az eltérő egészségi állapottal bíró személyek követelményei.
A vízhálózaton létrejön egy szennyeződés, melyet az általános víztisztítási egyenlettel tudunk jellemezni.
Hálózat-menti elfertőződések kérdései
Az előírások, úgy a tervezés, mint az üzemvitel szempontjából nagy fontosságot tulajdonítanak a fogyasztási törvényszerűségeknek, az eltérő ágak fogyasztási valószínűségeinek.
Mint tudjuk, a gyakorlatban az elméleti összefüggésektől eltérő fogyasztások lehetnek, amelyek a vízellátó hálózatok mentén térben és időben jelentős változást eredményezhetnek.
A vízellátó hálózatok ellenőrzés szempontjából ellenőrzöttek és ellenőrizetlenek lehetnek. Az egyes szakaszok vízforgalmuk alapján nagy, közepes, kis vízforgalmúak, időszakosan vízforgalom nélküliek lehetnek.
Az üzemviszonyok sokszínűsége során létrejött csővezetéki vízforgalmak az adott csőszakaszban kialakuló bakteriológiai viszonyokat jelentősen befolyásolják. A vízhálózatok minden szakasza egyedi biológiai tulajdonsággal bír, amelyek nem tekinthetők állandónak.
A szolgáltatók és a fogyasztók számára
nagy gondot jelent az épületeken belül szerelt hideg- és melegvíz-rendszerek biológiai elszennyeződésének megakadályozása. Az épületekhez csatlakozó közművezetékeken – vallják a szolgáltatók – biológiailag megfelelő tisztaságú víz érkezik. A szolgáltatóknak idegen területen (a fogyasztóknál) szerelt vízvezetékek esetén is biztosítani kell a biológiai tisztaságot. Az elvárás reális, a szolgáltatás teljesítése kételyeket takar.
A HMV-szolgáltatások követelményei biztonságra törekvő lépéseket takarnak, és emiatt például a vízhőmérsékletek túlzott megemelését helyezik előtérbe. Az intézkedések sorát hasonló bizonytalankodó, további útkereső koncepciókkal lehetne folytatni, amelyek kétségkívül az emberek biztonságát hivatottak szolgálni. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a melegvíz-hálózatok elfertőződésétől tartva a hidegvíz-hálózatok biológiai tisztaságára fordított éberség csorbát szenved.
A fentieknek megfelelően a korszerű hidegvíz- és használati melegvíz-ellátásnál a hagyományos szolgáltatási szemlélettel szakítani kell. A biológiai tiszta víz szolgáltatása érdekében az alábbi feltételeknek kell teljesülni (úgy hideg-, mint HMV-oldalon): hidraulikai stabilitás + megfelelő hőmérséklettartomány.
Bár látszólag külön követelményként jelennek meg a hőmérsékleti és hidraulikai garanciák, a követelményeknek egyidejűleg kell teljesülni. A megfelelő áramlási viszonyok hiányában ugyanis pangó ágak alakulnak ki, melyekben az „α” elemek hatására megindul a spontán felmelegedés (hideg víz esetében), illetve a spontán lehűlés (a használati meleg víz esetében).
A víz ivóvíz-minőségű?
A 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet (az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről) meghatározza a tiszta ivóvíz fogalmát:
- Ivóvíz: e rendeletben meghatározott minőségű olyan víz:
- amely ivásra, főzésre, élelmiszer-készítésre vagy egyéb háztartási célra szolgál, tekintet nélkül az eredetére, valamint arra, hogy vízvezetékből vagy tartályból származik;
- amelyet élelmiszer előállításához használnak fel, beleértve mindazon anyagoknak és termékeknek a gyártását, feldolgozását, konzerválását és forgalmazását, amelyek emberi fogyasztásra szolgálnak; kivéve, ha az ÁNTSZ megyei intézete azt állapítja meg, hogy a víz minősége nem befolyásolhatja a késztermék (élelmiszer) minőségét.
Minőségi követelmények
a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet alapján: 3. § (1) Az ivóvíz minőségére vonatkozó határértékeket az 1. számú melléklet tartalmazza. (2) A víz akkor felel meg az ivóvíz-minőségnek, ha a) nem tartalmaz olyan mennyiségben vagy koncentrációban mikroorganizmust, parazitát, kémiai vagy fizikai anyagot, amely az emberi egészségre veszélyt jelenthet.
A mellékletben szereplő értékek egy társadalmilag felvállalt kockázatot takarnak. Ugyanis amint a vízellátó rendszert tervező mérnök a magyar előírásoknak megfelelően elkészített munkáját más országban szeretné eladni, nem tudja, mivel a másik országban más az ivóvíz minőségére vonatkozó előírás. Lehetséges, hogy gyengébb, lehetséges, hogy szigorúbb. Tehát a megengedett értékekre vonatkozó előírások az adott országban elfogadott vízminőségi színvonalat tükrözik. Sajnos a megengedett érték betartása nem azt eredményezi, hogy az ivóvíz tiszta. Nem lehet kimondani egyértelműen, hogy a magyar előírásoknak megfelelő víz tiszta, vagy a más ország ivóvízzel kapcsolatos előírásainak megfelelő ivóvíz tiszta. Ez az adott ország által elfogadott megbetegedési, megfertőződési, egészségkárosítási kockázatot jelenti, melyet a társadalom gazdasági erejének, politikai szándékainak megfelelően felvállal. Konkrétan lehet mondani egy klórozásos víztisztítási műveletre, hogy biológiailag tisztít, azonban kémiailag egészséget károsít. A kémiai szennyezés, még ha a megengedett érték alatt van, akkor is egészségkárosító, amelyet jól igazol, hogy valamennyi átlagosan alkalmazott kémiai fertőtlenítőszer reaktív, és melléktermékeket produkál. A THM klórozási melléktermékek 1974-ben történt felderítését követően kiderült, hogy a trihalogén-vegyületek csak egy a sokféle melléktermék közül. Azóta valamennyi fertőtlenítőszer esetében kimutattak nagyszámú keletkező mellékterméket.
A különböző fertőtlenítőszerekkel kapcsolatos, azonosított melléktermékek kockázatbecslése azonban nagyon bizonytalan, vagy lehetetlen a közegészségügyi hatásaik konkrét ismerete nélkül. A fertőtlenítés mértékére vonatkozó kutatások elsősorban a klór halogénezett szerves melléktermékeire és a rák kockázatára koncentrálnak, számos klórozott mellékterméket azonosítottak, melyek közül egyesek mutagének, rákkeltők, teratogének vagy neurotoxikusok lehetnek. Ózonos oxidáció során a bromát jelenléte képvisel nagyobb gondot. Az ózonos oxidáció a jelentós bromidkoncentrációjú vizekben komplexebb problémát okozhat, mert a vízminőség változtatása (főleg pH) a bromátképződés minimalizálása céljából bromoform, és számos brómozott szerves vegyület keletkezését idézheti elő, amelyek közegészségügyi hatásai még nem felderítettek.
Ismét fel kell tenni a kérdést, hogy hogyan tovább, hivatkozva Dr. Némedi László: A mikrobiológiai kockázat jellemzése a vízi környezet és a vízi közművek területein című könyvére (kiadta a Magyar Víziközmű Szövetség), amelyben a szerző azt írja az 1.9 fejezetben, hogy az emberiségnek előbb-utóbb el kellene búcsúznia a klórvegyületektől.
Szilágyi Sándor, Katona László, Kocsis János, Vass László
