Mi köze a pókernek az épületgépészethez?
2010/4. lapszám | VGF&HKL online | 3857 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Népszerű, egyre népszerűbb játék a póker, egyre többen játsszák Magyarországon is. A játék sava-borsa a blöff, amikor bárki tehet úgy, mintha jó lapja lenne, és ha ezt elhiszik neki, nos, akkor meg sem kell mutatnia. „Virítani” csak akkor kell, ha ennek árát a tét megadásával valaki megfizeti. A póker esetében létezik a blöff. Győrben egy cég fele árért kínált fűtést, de a csodamasina soha nem készült el, a lakók decemberben és januárban elemezték – utólag – hiszékenységük történetét. Az üzleti modell szintén érdekes, ugyanis bár részben, egészben folytak munkálatok, ezeket a vállalkozó nem fizette ki, pénzmozgás nem volt.
Manapság persze nem csak
Az ilyen és hasonló esetek elkerülhetők lennének, ha valódi, ellenőrizhető, működő példák állnának rendelkezésre. Nemrégiben egy cég azt állította, hogy 2500 négyzetmétert fűtenek levegős hőszivattyúkkal Budapesten, a korábbi (távhős) árnál olcsóbban. Az igazán örvendetes hír értékét rontja némileg, hogy az elkészült beruházásról semmit sem tudunk meg, sem az üzemeltetés paramétereiről (helyiségek hőmérséklete, melegvíz-fogyasztás, annak hőmérséklete, összesen kiadott hőmennyiség, felhasznált villamos energia, jósági mutatószám), sem a beruházás költségeiről. Nincs információ az épület használatának módjáról, az üzemeltetés tapasztalatiról.
Hangsúlyoznám, nem kiragadott számokra, nem különböző léptékű táblázatokban bemutatott, össze nem hasonlítható görbékre, hanem hiteles, ellenőrizhető adatokra volna szükség ahhoz, hogy tisztán lássuk egy-egy megvalósult projekt eredményét.
Nem jobb a helyzet a napkollektorok esetében sem. Ma minden közösség a Nappal akarja melegíteni a vizet, de vajon megéri-e, és a családi házakon kidolgozott megoldások hogyan működnek a soklakásos panelokon a gyakorlatban? A szakemberek számára is fontos lehet, ha az adatok, netán a diagram mellett szerepel, hogy annak alkotója milyen eljárással állítja elő a számokat, görbéket. A civileknek pedig még több szükséges: megmutatni, hogy a számok, mennyiségek mit jelentenek. Nem mindenki tudja ugyanis összehasonlítani a KWh-t a számláján szereplő GJ-lal vagy köbméterrel, az adatokat netán időjárással, hatásfokkal korrigálni.
A fejlődés iránya egyértelmű: megyünk a megújuló energiaforrások irányába, de azt ma nem tudjuk, milyen áron. Ez pedig nagyon lényeges volna, a blöff ugyanis a kártyaasztalhoz való, nem az épületgépészetbe. Éppen ezért hiányolom a tényszerű beszámolókat, elemzéseket a megvalósult beruházásokról.
Példának pedig
álljon itt egy napkollektor-működésre vonatkozó elemzés egy létező napkollektorról egy szakember tollából, nagyon sok kérdőjellel. Pontosabban annak egyik fele, hiszen ennek alapján nem tudjuk, mit és mennyiért szereltek fel az adott épületre.
A napkollektor gazdaságossága ügyében az a megközelítés, amely a HMV-célú korábbi hőfelhasználást veti össze a kollektoros időszakból és azelőttről, gyakorlatilag azt a hibát tartalmazza, mint a külső hőmérsékletre nem korrigált fűtési hőfelhasználások hasonlítása. Ugyanis hónapról hónapra eltérő lehet a vízfogyasztás is. Nyilván ha kevesebbet fürödtek egy adott időszakban az emberek, akkor kisebb lesz a hőfogyasztás is, ami nem a kollektorok érdeme.
Ezért itt az egyszerű HMV-fajlagosok összehasonlítása lehet célszerű, azaz a korábban vízfelmelegítésre felhasznált hő mennyiségét a fogyasztott vízre vetíteni. Ha a termelésbe besegítenek a kollektorok, akkor kevesebb kell az eredeti hőforrásból származó energiából, ugyanahhoz a vízhez tehát kisebb lesz a fajlagos. Ezt a számítást azonban többnyire igazán csak a fűtésmenetes időszakokra lehet elvégezni. Helyesebben a számítást el lehet végezni minden időszakra, de az összehasonlításnak csak a nyári hónapokra van értelme, mert a „kollektorizálás” előtti fűtéses időszakokra csak származtatott HMV-fajlagos állhat rendelkezésre, ami – valljuk be – vajmi keveset ér (mert ahogyan legtöbbször, ebben a konkrét esetben sem volt a beruházás előtt külön HMV-hőmennyiségmérés). Ezzel a kiigazítással az 1. ábra eredményeire jutunk.
A HMV-hőfogyasztásból
(korrigálva) max. 35% megtakarítást hozott a beruházás nyáron. Ez első látásra nem valami fényes. Ha kicsit engedünk az összehasonlítás megkérdőjelezhetetlensége követelményének szigorából, akkor becsülhetünk egy reális téli fajlagost! A „kollektorizálás” előtti napi fogyasztások a 2. ábrán figyelhetők meg.
A regressziós egyenes meredeksége a HMV-fajlagos. Nyári adatokból. Télen hidegebb a víz, meg nagyobb a veszteség, legyen a téli fajlagos 20%-kal nagyobb. Az 0,23-et jelent durván. Ha ehhez hasonlítom a téli fogyasztásokat (ami a kollektoros rendszer javára téved, hiszen a fajlagos nem ugrik meg a fűtés bekapcsolásával, hanem folyamatosan változik), akkor decemberre is adódhat majdnem 16% megtakarítás, januárra 5,5%. Igaz ugyan, hogy novemberre meg többletfogyasztást adódik, viszont cserében októberben kiugróan magas, valószínűtlen értéket kapunk. A nyárhoz képest tehát a tél már sok bizonytalanságot tartalmaz a megfelelő adatok, számítási metodika hiányában.
Röviden tehát azt mondhatjuk: aki ebben az épületben lakik, az nyáron a vízfelmelegítéshez felhasznált hő költségének 35%-át, télen nagyon bizonytalan adatok alapján 5-20%-át takaríthatja meg.
Mindezen bizonytalanságok és kérdések ellenére a kollektoroknak örülünk, pedig lényegében alig tudunk valamit a működésük hatásáról. Jó adatok, jó metodika és világos célok helyett lényegében pókert játszunk – persze mások pénzén.
