Osztó-gyűjtők a víz- és fűtési rendszerekben
2010/4. lapszám | VGF&HKL online | 10 494 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Ma a korszerű víz- és fűtési rendszerek szerelésénél merőben más építési módokat kell alkalmazni, mint amíg a különféle anyagú és szerkezetű hajlékony csövek teret nem nyertek. Ezeknek a komponenseknek az elterjedésével egy időben a korábban megszokottaktól teljesen eltérő igények jelentek meg. A fejlődés meglehetősen hosszú ideig tartott, amíg eljutottunk az egyszerű, ¾”, 1”, 5/4”-os gerincméretű, ½”-os külső vagy belső menetű leágazástól a mai eurokónuszos adapter csatlakozásáig és ennek általános elfogadásáig, addig 10-15 év telt el.
Elmondhatjuk, hogy ma már az esetek döntő részében
ez a fajta kerül beépítésre. Kedveltségét annak köszönheti, hogy a csatlakozó adaptereken a tömítőelemek gyárilag kerülnek elhelyezésre, és „sterilen” csomagolva a munkahelyeken beépítéskor kell kézbe fogni, valamint minden méretű és anyagú cső csatlakoztatható hozzá. Ezek az elosztók alkalmasak egyszerű, szabályozás nélküli, párhuzamosan vagy sorosan, esetleg vegyesen kapcsolt rendszerekben a feladatok ellátására. Azonban nem alkalmasak a szükséges szabályozási és közkizárási igények megvalósítására (1. kép). Ezért mind gyártói, mind kivitelezői részről elkezdődött ezen igények kielégítése. Kezdetben különféle szelepek-csapok kerültek az elosztók leágazásaira, azonban ezek a megoldások drágák, és sok esetben nem a megfelelő minőségi szinten készültek el. Ráadásul a beépítési méreteik sokszor nagyobbak voltak az optimálisnál vagy az indokoltnál.
A szelepes elosztókat több módon osztályozhatjuk. Egyrészt a gerinc mérete, másrészt a leágazások száma és csatlakozási módjuk, harmadrészt a beépítési lehetőség szerint. A fémes-kúpos zárásúak lineárisan szabályozhatók, ezért alkalmasak fűtési és vízrendszerekbe való beépítésre, azok korrekt szabályozására. A gumitömítésű elosztók pedig műszaki tartalomban, értékben a sarokszelepeket helyettesítik, és a körök kizárását teszik lehetővé (2. kép). Megbízható és korrekt szabályozására azonban alkalmatlanok.
A szabályozó szelepes elosztókat tovább osztályozva két jelentős csoportot különböztetünk meg.
Az első és ma még az elterjedtebb a kézi szabályozású (3. kép), ennek beépítése után a rendszer beszabályozása a fojtásdiagram alapján végezhető el.
A következő és legmagasabb műszaki értékű elosztók adják meg az automatizálási lehetőséget, hiszen ezek beépítése esetén a helyiségek egymástól független hőmérsékletszabályozását tudjuk megvalósítani. Ezek az elosztók már készre szerelve, nyomáspróbázva, komplett egységbe szerelve jelennek meg. Folyamatosan ellátnak bennünket információval a hőmérsékletről, a nyomásról, a körönkénti térfogatáram nagyságáról.
A beépített szelepek előbeállíthatók
Termomotorjaik lehetnek 24 V vagy 230 V tápellátásúak. Alaphelyzetben zártak vagy nyitottak. A termomotorok lehetnek még akár segédenergia nélküli, kapilláriscsővel rendelkezők is, amikor a helyiségbe elhelyezett szobatermosztátot összekötjük a szelepbetéttel. Ezeket az egységeket egy központi vezérlőre kötve az általunk kívánt program alapján vezéreljük.
Az ilyen módon kivitelezett rendszerek minden igényt kielégítve alkalmasak olyan minőségű komfort biztosítására, amikor egy fűtési szezonban a különböző helyiségek hőmérséklete 1 °C-os hőingadozáson belül tartható. Ezek a magas műszaki színvonalat képviselő elosztók különösen alkalmasak és javasoltak padló- és falfűtésekhez, épülettemperálásokhoz (4. kép).
Lehetőséget kapva szeretnénk még pár, a szabványok által előírt szabályt is kiemelni annak érdekében, hogy a tisztelt kivitelezőket még több információval ellássuk. A kivitelezés során betartandó szabályokat az MSZ EN 14336:2004 szabvány tartalmazza. Ebből a leglényegesebb előírások a következők: vízállósági és nyomáspróba-ellenőrzések.
A fűtési rendszert vízállóságra a beépítés után, de még a befedés, burkolás, szigetelés előtt kell ellenőrizni. A vízállósági teszt elvégzésére a rendszert meg kell tölteni szűrt vízzel a legalacsonyabb ponttól (töltőszelep) a legmagasabb pontig, és légteleníteni kell. Ha feltöltötték a rendszert, a légtelenítőt be kell zárni, és a rendszert ellenőrizni kell vízállóságra. Abban az esetben, ha a vízállósági tesztet semleges hatású gázzal végezzük el, a biztonsági követelményeket minden vizsgálatra ismerni kell, és a berendezés minden csatlakozását ellenőrizni kell vízállóságra szappanos vízzel.
A fűtési rendszer jó, ha semmilyen víz nem szivárog, a semleges hatású gáz esetén nem lehet látni vagy hallani buborékot. A fűtési rendszert nyomásra is vizsgálni kell. Az ellenőrzés során a nyomásnak legalább 30%-kal nagyobbnak kell lennie, mint a munkanyomás egy elégséges periódusra, vagyis minimum 2 óra huzamosságra.
Hidraulikus nyomásvizsgálatot
csak a kellően alapos előkészületek után lehet végezni. Az előkészítő munka során az alábbi folyamatokat kell alkalmazni: kiiktatni, bedugni vagy leforrasztani a nyitott végeket; eltávolítani vagy kikapcsolni a sebezhető darabokat, fittingeket és egységeket, nyomáskapcsolókat és -kiegyenlítőket; bezárni minden szelepet a csőmunka vizsgálati szakaszának a határában; bedugni a szelepeket, ha azok nem vízállók, vagy hajlamosak a vibrációra; kinyitni minden szelepet a vizsgálati szakaszban; ellenőrizni, hogy minden magas pont légtelenített, és akkor azok a légtelenítők zárva vannak; ellenőrizni, hogy a vizsgálati nyomásmérő készülék vagy a manométer működik, a helyes tartományban van és mostanában kalibrálták; ellenőrizni, hogy elegendő leeresztőcsap van, egy tömlő rendelkezésre áll, és ez elér a leeresztőcsaptól a csatornáig; megbecsülni a legjobb időt a vizsgálat megkezdésére az összes előkészítés befejezése után az időtartam szempontjából.
A vizsgálat ideje alatt a következő folyamatokra kell figyelni
- Amikor megtöltjük a rendszert vízzel vagy egyéb folyadékkal, folyamatosan „sétálni” kell, ellenőrizni a szivárgást, folyadék jele vagy a menekülő levegő zaja által.
- A levegő a magas pontokból szisztematikusan felfelé megy a rendszeren keresztül
- Amikor a rendszer tele van vízzel, emeljük a nyomást, hogy megvizsgáljuk a nyomást és a tömítéseket.
- Ha a nyomás apad, ellenőrizni kell, hogy a megállító szelepek nem oldódtak ki, és azután körbesétálva a rendszert újra ellenőrizni kell a szivárgást.
- Ha a rendszer működésével elégedettek vagyunk, jegyzőkönyvezzük az elvégzett nyomáspróbát, és azt a megrendelő vagy annak képviselője írassuk alá.
A vizsgálat után elvégzendő folyamatok
- kiengedni a nyomást,
- ha a következő munkák bármelyike szükséges, akkor a rendszert le kell ereszteni: a sérült darabokat rendbe kell hozni; a rendszert meg kell hosszabbítani az ideiglenesen ledugaszolt végekből; a rendszernek más folyadékot kell szállítani, mint a víz, például: levegő, gőz,
- meg kell győződni róla, hogy a légtelenítők például a hengereken, tartályokon, edényeken ki vannak nyitva a leeresztés előtt, máskülönben a vákuum alatt összeomlás következhet be,
- néhány esetben meleg levegővel néhány órán keresztül a csöveket ki kell szárítani.
A szabvány által előírt üzembe helyezéssel kapcsolatos további vizsgálatokat a következő lapszámban ismertetjük.
Felhasznált irodalom: MSZ EN 14336:2004
Széherné Németh Judit
okl. gépészmérnök
