Az ember melegségre vágyik
2010/4. lapszám | Bányai István | 4143 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az ember melegségre vágyik, no meg időnként egy kis flancra. Általában nem csinálunk nagy felhajtást a bennünket körülvevő tárgyak milyenségét illetően. Többnyire beérjük a praktikussal, ami jó esetben megközelíti az ár-értékarányost, mellyel igazságérzetünk is megbékél. Ezen szemlélet meghonosodásában a sokféle felhanggal illetett „átkos” konfekcióipara és a jelenkor gazdasági törpejárása egyaránt hatékonyan közreműködött. Vesszük a reklámok, a beharangozott akciók tömegtermékeit, és valahogy elvagyunk velük. Néha azonban jólesik kirúgni a hámból.
Néha jólesik egy kis ésszerűtlen költekezés, egy kisebb megideologizált felelőtlenséggel beszerzett luxustárgy birtoklása, különösen, ha már elkezdtek rakódni ránk az évek. Ekkor kerülhet a nappaliba egy antik faragott karosszék, egy ódon állólámpa, egy kecsesen erotikus bronz nőalak vagy egy túldimenzionált kínai váza. Számtalan a lehetőség, de önmagunk kényeztetése csúcsa azért mégiscsak egy kandalló. Egy kandalló, mely nem csak bemelegíti, de valamiféle arisztokratikus atmoszférával is belengi a nappali levegőjét.
Ma már nem gond hozzájutni egy kandallóhoz,
kandalló-imitációhoz. A cserépkályha- és kandallóépítők – mint mindenki más – szakmai elhivatottságból és/vagy nyereségvágyból végzik tevékenységüket. Okos tanács meg jó szerencse kell tehát ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő kivitelezőt. Egy elfuserált kandalló utólagos javíttatása műszakilag és humánpolitikailag egyaránt nagy kihívás. Műszakilag bontás nélkül, humán oldalról pedig vita nélkül nem úszhatjuk meg a reklamáció bizonytalan kimenetelű kísérletét. A helyzetet nehezíti az is, hogy a kandallóépítés jellemzően nem tartozik az adóforintok kitermelésében élen járó ágazathoz, vagyis a számonkérés, az utólagos sarokba szorítás lehetősége jobbára csak vágyálmainkban létezik.
Hiba pedig sokféle lehet: fűtéstechnikai, szerkezeti, anyagismereti, nem is beszélve itt az ízlésbeli elhajlások korlátlan lehetőségéről. Fűtéstechnikai oldalról gyakori tévhit, hogy a kandalló megoldhatja a nappali fűtését. Egy koncentrált hőforrástól nem várhatjuk el, hogy a helyiség valamennyi zegzugát megfelelően kifűtse, ideértve a faltól-falig teraszablakok előtti, üldögélésre csábító területet is. Egy kevésbé összetett konstrukcióval bíró kandallót a téli időszakban kiegészítő fűtésként lehet, kell elképzelni, nem pedig törpe hőerőműként.
A létesítés biztonságtechnikai feltételei jogszabályi oldalról {1995. XLII. Törvény, az OTÉK 253/1997. (XII. 20.), 51/1999. (XII. 25.) rendelettel módosított 27/1996. (X. 30.) BM rendelet stb.} kellő mértékben rendezettek. Más a helyzet a tervezéssel, ami valójában meg sem szokott történni. Tudja vagy nem tudja, de kivitelező az esetek többségében magára „húzza” a tervezői felelősséget is. Amúgy meg nem nagy a kockázata, hiszen a „köd előttem, köd utánam” stratégia jobbára olajozottan működik.
A megrendelői kifogások,
akárcsak a hibák, ezernyi formában tudnak testet ölteni. A kisebb szépészeti aggályokon túlmenően nem ritka, hogy a cserépkályha, illetve kandalló robbanását jelzik tulajdonosok. A felépítmény nagy repedési vonalai, tátongó hézagai pedig híven árulkodnak arról, hogy valami tényleg jócskán félresikeredett. Üzemeltető kivitelezőre, kivitelező persze – mi mást is tenne – üzemeltetőre mutogat. A kandalló viszont ettől még nem javul meg. Szakértői oldalról ekkor azonban már csak oknyomozásra van lehetőség. Minden eseményt (jelenséget) – mint tudjuk – az okok (körülmények) egy bizonyos rendszere hoz létre. Ha ezeket mind figyelembe tudjuk venni, akkor az esemény lefolyása egyértelműen meghatározható, ha azonban a körülményeknek csak egy része vehető figyelembe, akkor az eseményre vonatkozó tényezők csak valószínűsíthetők. Ez az elmélet, a gyakorlat azonban ennél összetettebb. Bár egy kettévált, gyakran már részlegesen elbontott, vagy ellenkezőleg, javítgatott kandalló kórképe utólagosan nehezen körvonalazható, az esetek többségében azért, amennyiben kellő affinitással kutakodunk, akad valami árulkodó jel. A műszaki gyakorlatban ugyanis – jó vagy nem jó – racionális magyarázatot illik produkálni, itt nem áll meg a „fehérköpenyes” tézis, hogy bár a páciens meghalt, a műtét azért sikerült.
Nehézséget jelent ugyanakkor az is, hogy szinte minden eset más és más. Egy konkrét ügy körülményei – melyben a tulajdonos robbanást jelzett – utólagosan az alábbiak szerint voltak „modellezhetők”. Első fázisban, begyújtáskor a kályha gyenge huzata miatt lassan indult a felmelegedés a füstjáratokban, de egy idő után a kályha belseje és a kéményjárat is felmelegedett, majd a külső hideg levegő visszaáramlása a melegebb szoba irányába a kéményben megszűnt. A második fázisban a tűztérből a meleg levegő már egyre szabályosabban kezdett áramolni a kályhában és a kéményben. A felmelegedéssel összhangban a kályha járatainak falán lerakódott szilárd éghető anyagokból korom-, gázfelhő kezdett kialakulni. A harmadik fázisban a tűztérből a huzat égő pernyét, kisebb lebegő anyagot ragadott magával, amely a tűztértől távolabb eső áramlási holtzónákban levő éghető anyagokat belobbantotta. A belobbanással járó hirtelen térfogatnövekedést a kályha szabad nyílásai nem tudták elvezetni, így a kályha megrepedt.
Fűtéshez ugyebár – ha vendég jön – a kandalló mellé fonott kosárba gondosan felpúpozott hasított rönkfát helyezünk. De ha nincs szemtanú, akkor szabad a pálya, csak nem hagyjuk veszni – főleg a mai nehéz gazdasági helyzetben – az összegyűlt éghető fa- és egyéb hulladékot. A hibás tüzelési mód, üzemeltetés bizonyítása utólag különösen nehézségekbe ütközhet, azonban még egy revés tűztéri vaslemez is könnyen el tudja árulni szakértő számára a tulajdonos gondosan titkolt fűtési szokásait. Egy konkrét ügyben a kandalló tűztéri burkolólemeze korróziós rétegei anyagvizsgálata (röntgendiffrakciós felvételek) során az elvárt elemek (pl. K) jelenléte a fatüzelést igazolták, míg az oda nem illő elemek (pl. Mg, Al, Si, Ca) a szeneket kísérő ásványokról árulkodtak.
A szerkezeti vagy konstrukciós oldalt nézve is számtalan a hibalehetőség, azonban a legkritikusabb terület mégis az anyagválasztás, hiszen a megbízó ezen a téren tudja leginkább kiélni a fantáziavilágát. Persze az ízlés és hozzá nem értés önfeledt kicsapongásai nem maradnak minden esetben büntetlenül. Anyagismereti, anyagmegválasztási szempontból döntő tényező a tervezett beépítés helyén várható hőterhelés. Vannak anyagok – és ilyen például a carrarai márvány is –, melyek előnyös adottságokkal rendelkeznek a reprezentáció terén, viszont a hőtechnikai tulajdonságok vonatkozásában már jócskán alulmúlják silányabbnak ítélt burkolóanyag-társaikat. A márvány kiváló a lábazati részeknél, jó egy hőlégkandalló alacsonyabb hőterhelésnek kitett felületein, viszont pocsék – függetlenül a megálmodott „dizájntól” – a tűztér közvetlen közelében (hacsak nem vagyunk rajongói a Pompei végnapjait visszaidéző mozaikoknak). Valamelyest azért megnyugtató az a tapasztalat, hogy a szakmai elveket zsigeri szinten irritáló megrendelői elképzeléseket többnyire csak azok a kandallóépítők hajlamosak bevállalni, akik jól tudják, hogy megbízójukkal történő utolsó találkozásuk dátuma egybeesik a honoráriumfizetés időpontjával.
Egy szakszerűen megépített kandalló
a kandallóban csendesen duruzsoló tűztér igézte, ha nem is csábít el bennünket annyira, mint Örkény csempéket becézgető, melegségre vágyó sebész főorvosát, azért – egy süppedő karosszékbe befészkelődve, egy pohár zamatos borral a kezünkben – jócskán emelheti a hétköznapok kényelmetlenségeiben megtépázott komfortérzetünk. Annak érdekében azonban, hogy testünk és lelkünk egyaránt melegségben részesüljön, érdemes alaposan odafigyelni az úgynevezett „szakemberek” munkájára is.
