Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Csa­tor­na­tisz­tí­tás

2010/12. lapszám | VGF&HKL online |  4176 | |

Az alábbi tartalom archív, 10 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Csa­tor­na­tisz­tí­tás

Történt volt egy épületgépész kollégával az alábbi eset (de történhetett volna bármelyik olvasóval), valamikor az elmúlt években, és még vidámságot is hozna nekünk, ha nem lenne kőkemény pénzügyi vonzata. Természetesen teret adunk egy vállalkozás felháborító, más oldalról nézve „ügyes” műszaki felkészültségének, bízva olvasóink értékítéletében. Az alap egy múlt századi Pontosabban a nyolcvanas évekbeli házi szennyvízvezeték, mely a családi házból gyűjti az „anyagot”, és továbbítja az utcai vezeték felé. Tehát jó húsz éve létesítették, kiváltva egy emésztőgödröt. Az infrastruktúrafejlesztés útján akkoriban az eternitcsövek voltak a favoritok, hát abból készült a szennyvízcsatorna-rendszer, és működött is vagy két évtizedig. Történetünk pikantériája, hogy a létesítéskor és majd azt követően vagy tizenöt évig a saját telken haladó csővezeték egy telekmegosztás...

Az alap egy múlt századi

Pontosabban a nyolcvanas évekbeli házi szennyvízvezeték, mely a családi házból gyűjti az „anyagot”, és továbbítja az utcai vezeték felé. Tehát jó húsz éve létesítették, kiváltva egy emésztőgödröt. Az infrastruktúrafejlesztés útján akkoriban az eternitcsövek voltak a favoritok, hát abból készült a szennyvízcsatorna-rendszer, és működött is vagy két évtizedig. Történetünk pikantériája, hogy a létesítéskor és majd azt követően vagy tizenöt évig a saját telken haladó csővezeték egy telekmegosztás és telekrész-értékesítés következtében szolgalmi joggal megáldva hirtelen a szomszéd telekre került, pedig valójában meg se moccant eközben. Ha megtekintjük a korabeli dokumentációt, minden rendben, tervek szerint megépült minden, de a millennium tájékán valami történt… Főhősünk, D. úr ekkor egy karácsonyi vacsorára indult volna, mikor riasztotta a szomszéd, aki hősiesen őrizte a telekrész megvételével szerzett, ám általa soha nem használt csatornaszakaszt, miszerint a szépen behavazott tájba belerondít egy szagos és színes folyam, nem éppen a kívánatos illat- és színvilág jeleivel. D. úr kizártnak tartotta, hogy az ő szennyvízcsatornája lenne a hibás, de a tisztesség kedvéért nekiindult a hevenyészett bejárásnak. A látvány nem volt szíve szerinti, de hát miért lett volna pont az…

Nos, ne kerteljünk,

valóban szennyvízöblítéses domboldalt talált, kiöntött az egyik aknából a „nemes” anyag, a fehér táj egyhangúságát megtörve. Aki látott már ilyet, soha nem felejti, aki nem, annak nem kívánjuk, hogy ilyen élményeket gyűjtsön. (Még ha legalább náthás, eldugult orral lett volna megáldva, de sajnos nem így történt.) Miután enyhe lejtésű területen haladt a csatorna nyomvonala, adódott a hipotézis, hogy a kiöntött csatornaszem „alatt” lévő csatornaszakasz a bűnös az eldugulás tárgyában. Alátámasztandó a hirtelenjében felállított elméletet, lehányta magáról a szmokingot D. úr, feladta magában a finom ételektől és zamatos italoktól terhes lakomán való részvételt, és az aknák fedelét levéve meg akart győződni a pontos műszaki állapotról. A lakkcipő is hirtelen hótaposóra változott, előkerültek a csákány és társai, szóval a kíváncsiság és aggódás teret követelt magának. Egy röpke óra elmúltával teljes bizonyossággal megvolt a bűnös, egy kb. 12 méter hosszú, két aknát összekötő csőszakasz, újabb órácskával később megvolt a vállalkozó is, aki hajlandó volt a hétvégén, ünnepen, sőt még délután is kiszállni, rendbe tenni a dolgokat. Nem kellett, csak még két órácska, és úgy, mint a mesében, újra működött a csatorna, jobban, mint újkorában, szokták mondani. Negyvenezer jó magyar forint is kellett nagy hirtelen, enynyire rúgott a matematikus egyetemi hallgatókat is megcsúfoló, a vállalkozó által elővezetett számtanpélda végén kapott eredmény, mert ugye ez egy rendkívül gyors, nagy szaktudást és felkészültséget igénylő, ráadásul teljességgel üzemi időn kívül végzett kényes művelet volt… Azért legyünk igazságosak, és álljunk meg egy toppanásra, hiszen történt még valami. Az áldozatra hajlandó vállalkozó centire pontosan megmondta és meg is mutatta D. úrnak azt a helyet a domboldalon, ahol szerinte „valamilyen” dugulásra hajlamos csőszakasz lehet. Ezt természetesen teljességgel ingyen, szeretetből, hiszen éppen annak az ünnepe közelgett…

Rögtönzött előadást is kapott hősünk,

bár nem kérte, sőt ő szokott ilyeneket tartani, továbbképzéseken, szakcikkekben, kollégákkal beszélgetve. A kiváló vállalkozó, aki nem kímélve magát sem, többször áthajtott az ominózus csőszakaszon egy minőségi forgó-vágó fejet is, és csak egyszer számította fel a műveletben résztvevő métereket, nos, ő beavatta D. urat egy rendkívüli szakmai titokba. Szerinte ugyanis az elöregedett, megrepedt eternitcsőbe biztosan egy gyökér nőtt bele, majd a talált szerves tápanyagtól tovább duzzadt, és képezett arcátlan módon dugót. Egyből számos meggyanúsított fa és bokor kezdte magát szégyellni a környéken a fültanúk közül… A tisztítóeszköz viselkedése is teljesen erre a „gyökérjelenségre” utalt, hiszen haladt, amíg tudott, majd akadozott, visszarúgott szegény, vita nem lehet e felett… A veszélyt rémülettel teli szavakkal festette le a szakember, hiszen újra megtörténhet, ami volt már, tehát jobb félni… Arról nem szól a történet, hogy ha ez ilyen nagy veszély, miért nem csinált egy tisztítási műveletet a speciális, erre a célra kifejlesztett, ún. gyökérvágó fejjel… Amúgy a Karácsony szépen eltelt, nem jött újabb dugulás vagy egy évig, már azt hitte D. úr, hogy minden rendben, de az élet nem ilyen szép. Megint tél lett, és megint kellett az a telefonszám. Főhősünk most már elmentette a nevet és a telefonszámot mobiltelefonjába, megint könnyebb lett egy amúgy sem túlterhelt értelmiségi pénztárca, s megint jóllakott egy duguláselhárító szakember. Tény, ami tény, a dugulást ezúttal is elhárította, hiszen még az újságban is így hirdeti magát… A várakozást nem fokozva le kell írni, hogy ezúttal csak nyárig bízott szerencséjében hősünk, amikor is egy szép, meleg napon nekifogott a szakember által megadott helyen a csatorna feltárásának. Kb. 2 m3 föld és számos gyökér eltávolítása után meg is lett a szennyvízcső.

Gyönyörűen letisztította,

körben is teljesen, keresve a repedést. Mivel teljesen ép volt a felület, megnövelte a keresési területet, de túl a 2 méteres hosszon felfüggesztette a műveletet. A gyökér-elmélet megdőlt, de nem lett más a helyébe, hát visszatemették a munkagödröt. Ismét teltek a hónapok, és ismét akadt fölösleges pénzecske, hasonló, mint már kétszer, és ismét volt alkalmas vállalkozó – ugyanaz, mint korábban –, aki elkérte a „felesleget”. Lassan a törzsvásárlói státusz is szóba került, és ez így ment 2010 nyaráig még jó néhányszor, amikor is nem győzte tovább féken tartani kíváncsiságát hősünk, ezért úgy döntött D. úr, hogy megnézi, mi lehet a cső belsejében. Amit talált, az több mint érdekes, ugyanis a cső sértetlen, kívül-belül, nem számítva az életkorából adódó felületi hiányosságot. A belsejében viszont roppant tanulságos dolgot lelt. A tisztítási technológia fellelhető minden csatornatisztító-készüléket gyártó cég honlapján, csak az ismétlés, a tudás kedvéért írjuk le ide, tanulságképpen. Nos, az a javaslat, hogy az acélspirálra először egy kisebb vágófejet szereljünk, ezzel próbáljuk a dugulást elhárítani, majd amikor ez sikerrel áthaladt a csőszakaszon, akkor egy nagyobbal folytassuk, egészen a cső belső méretéig növelve a vágófej méretét, hiszen ha ez is áthaladt, akkor lehetünk biztosak a csatorna teljes átjárhatóságában, addig csak lyukat fúrunk a dugulásba. Ennek megfelelően a csövek belső átmérőjéhez igazodva készülnek a különböző, ún. villás vágófejek, illetve mindenféle fejek, például a láncos, amit sokan kedvelnek a szakmában. Az eredmény a melléklet fotón látható. Amint kiszabadult a föld fogságából a csődarab, jól látszott: egy furat készült a dugóba, ezen haladt át az anyag, és feltehetőleg időnként eltömődött. Hónapokkal a tisztítás után készült a fotó, mégis jól kivehető a furat kontúrja, az anyag sem potyogott ki, olyan szépen össze van állva. Hát ez valóban nem csatornatisztítás, inkább szennyvízdugó-átfúrásként, vagy inkább átverésként kellene hirdetni a tevékenységet.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem