Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Árvízvédelem

2010/12. lapszám | VGF&HKL online |  4919 |

Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Árvízvédelem

A Fővárosi Csatornázási Művek 1946-os megalakulása óta látja el az ár- és belvízvédelmi feladatokat, az 1998. évi átszervezést követően pedig alaptevékenységei közé soroltan. Mivel a csatornahálózat és a kisvízfolyások végső befogadója a Duna, a társaság nem véletlenül kapta feladatként az árvízvédelmet. Budapest önálló védekező, az országos árvízvédelmi rendszerbe tagozódva.

Jelenleg a 47/1994. számú, Fővárosi Önkormányzati rendelet „Az árvíz- és belvíz- védekezésről” szabályozza a védekezés ellátásával, hatósági felügyeletével összefüggő, a védekezési készültség beállta előtti, a tényleges védekezéssel kapcsolatos és a védekezés megszűnése utáni feladatokat. Intézkedik egyben a belvízvédekezés különleges munkáinak elvégzéséről. A fővárosi önkormányzattal kötött szerződés értelmében a társaság feladata az operatív védekezés és az árvízvédelmi művek, kisvíz-folyások üzemeltetése a „kiépítettség mértékéig”. Ez azt jelenti, hogy nem következhet be vízkilépés (elöntés) mindaddig a védőművekkel védett területeken, amíg azok a méretezésük határáig terjedő terhelést kapják. Az ár- és belvízvédekezésnek három fokozata van. Első fokozat esetén figyelőszolgálatot tartanak, vagyis a szakemberek rendszeres időközönként végigjárják a védvonalakat, és jelzik észleléseiket. A második fokozat elrendelését követően lezárják a közcsatornák zsilipjeit, és a beérkező vizeket szivattyúkkal továbbítják a befogadóba. Harmadik fokozat esetén elvégzik a védvonali áttörések (közúti, gyalogos átjárók) lezárását, beindítják az ideiglenes átemelő állomásokat. Ekkor már folyamatos, megerősített figyelőszolgálat ellenőrzi a védvonal minden pontját. Rendkívüli készültség elrendelésére akkor kerül sor, amikor a harmadik fokozatot meghaladó magasságú vízállás várható. Ilyenre legutóbb 2006-ban (és idén) került sor. Az FCSM a rendkívüli készültség elrendeléséig saját szakembereivel, gépparkjával, anyagaival és az önkormányzat által rendelkezésére bocsátott anyagokkal látja el munkáját. Tevékenységüket 88,9 km hosszú árvízvédelmi fővédvonal-, 186 km hosszúságú kisvízfolyás- és árokrendszeren látják el. Védekezéskor legfontosabb feladatuk a mentett oldalról beérkező vizek zökkenőmentes átemelése, az árvízvédelmi művek különböző célú áttöréseinek elzárása, a partvédelem és a tartósan magas vízálláskor jelentkező, káros árvízi jelenségek hatékony felszámolása. A Fővárosi Csatornázási Művek rendszeresen részt vett a Budapest területén kívüli árvízvédekezési és mentesítési munkálatokban is. 1997-ben Lengyelországban, Wroczlav-ban végeztek mentesítési munkákat. 1998-ban a romániai Petrozsényt sújtó árvízkatasztrófa elhárításában nyújtottak segítséget jelentős személyi állománnyal és technikai felszereléssel. 1999 júniusában az Ipolyságban, a Kemence-Bernecebaráti térségében történt tározókatasztrófa kárcsökken- tésében vettek részt. 2000-ben az első Tisza- völgyi árvíz elhárításához több tízezer darab homokzsákot és jelentős technikai felszerelést biztosítottak. 2001-ben a Tisza-völgyét sújtó második jelentős árvízkatasztrófa elhárításánál ugyancsak jelentős erőkkel voltak jelen. Gergelyiugornya és Tarpa községek védelmében és árvízi utómunkáiban nyújtottak hathatós segítséget. 2005-ben a felhőszakadások által sújtott Mátrakeresztes és Mád községeknek nyújtottak segítséget a csatornahálózat tisztításában.

1. ábra: A Duna vízgyűjtő területén 2006. január 1-jén 11,13 km3 volt a hóban tárolt vízkészlet, ami január első hetében 15 km3-re, majd utolsó dekádjában 17 km3-re növekedett, és a február 7-18-ig terjedő időszakban már 20 km3 feletti volt.

Az árvízi védekezés fejlődése Budapesten

A Duna 2860 km-es hosszával Európa má-sodik leghosszabb folyója. Középvízi vízhozama 2400 m3/sec, 1%-os vízhozama 9000 m3/ sec, jelenlegi, relatív mértékadó árvízszint- je az 1876-os jeges árvíz óta Budapesten 8,67 m. A folyó vízszintingadozása meghaladhatja a 8 m-t, a 24 órás áradás értéke 2 m is lehet. A vízgyűjtő terület nagysága a budapesti szelvényig 183 250 km2, az ország teljes területének közel kétszerese. Az 1012-től 1838-ig terjedő időben 54 jelentősebb árvizet jegyeztek fel, de ezekről az évszámokon kívül alig tudunk többet. Rendszeres feljegyzések csak a XVIII. század óta vannak. A szabályozás előtt a mai Lágymányosnál a kb. 1 km szélességű Kopaszi és Nyúlfutási zátony helyezkedett el. Ezek és a Csepel-sziget akadályozták a tavaszi jéglevonulást, ami miatt rendszeresen jeges árvizek következtek be. A XVIII. század második harmadában újjátelepült Óbuda, Csepel, Tétény, melyek mind a mélyebben fekvő árvízveszélyes területeken alakultak ki. Az 1775-ös és 1779-es jeges árvizek sarkallták a város vezetését az első védőművek megépítésére. 1775 után megépül a váci nagytöltés a mai Nyugati tér és Lehel tér között, a soroksári gát a Boráros tértől a Haller utcáig, valamint az ún. fagát a mai Közraktár utca vonalában a Fővám térig. 1800 után a mai Falk Miksa utca és a Szt. István krt. vonalán elkészül a Tüköri gát, és a váci töltést meghosszabbították a Városligetig.

3. fotó

A város legnagyobb tragédiája az 1838. évi nagy árvíz volt. Az Országos Építési Főigazgatóság ekkor tervet készíttetett a városkörnyéki Duna-szakasz rendezésére.

■ 1840. A IV. tc. alapján országgyűlési bizottság alakul az árvízvédelem ügyében.

■ 1853-59. Megépül a Lánchíd két oldalán a rakpart.

■ 1865. Reitter Ferenc kiadja könyvét a Duna pest-budai szakaszának szabályozásáról.

■ 1860-67. Az MTA és a mai Eötvös tér között megépült a magas rakpart.

 4. fotó Margit-sziget. A védvonal magasításában az FCSM szakembereinek irányításával összesen 771 fő vett részt.

■ 1871-75. Kiépültek a rakpartok Pesten a Margit-hídtól a Fővám térig, Budán a Rudas fürdőig. Az ún. Gubacsi gáttal lezárták a Soroksári Duna-ágat. A budai oldalon a mai Szt. Gellért tértől a Kondorosi útig párhuzammű épült a mederben, ezzel felére csökkent a folyam szélessége, eltűntek a zátonyok. A XIX. században a folyam mindkét partján szabadon kiömlő árkok, szennyvízcsatornák voltak. Magas vízállás esetén a Duna ezeken keresztül elárasztotta a házak pincéit, a mélyebben fekvő területeket. Mivel ilyenkor a szennyvizek sem tudtak elfolyni, járványok alakultak ki. A közegészségügyileg megfelelő szennyvízelvezetéshez meg kellett találni a csatornák Dunától való leválasztásának és a csatornába érkező víz átemelésének megfelelő módját.

■ 1871. Megépül a Nagy Híd utca (Vígadó tér) és a Mészáros utca (Vámház körút) között a Duna-parti gyűjtőcsatorna, amely a belvárosi kitorkolásokat összefogva a Fővám téren ömlött a Dunába. A kitorkolásnál épült átemelő állomás a főváros első szivattyútelepének tekinthető.

■ 1879-84. Pesten tovább épült a rakpart a déli vasúti hídig, Óbuda védelmére a mai Bogdáni út – Hévizi út vonalában elkészült a Filatori gát.

■ 1880. A főváros március 3-án kelt 162. számú határozatával kiadta „A vízkár elleni óvintézkedésekről Budapesten” című (első) árvízvédelmi szabályrendeletét.

■ 1885. Megszületik az árvízvédekezés első, országos érvényű szabályozása, az 1885. évi XXIII. tc., a Vízjogi törvény.

■ 1890. A főváros 10 m-es vízállásig megmagasította a belső rakpartok felső támfalait. Ez az 1867-es jeges árvíz mértékadó szintje, melyre 1,33 méteres biztonsági magasságot határoztak meg. Ez a szabály a fővédvonalak magasságának meghatározásakor a mai napig érvényes. ■ 1893. Üzembe helyezik a Ferencvárosi szivaty-tyútelepet, lehetőséget teremtve a Nagykörút által határolt területek csatornázásának növelésére.

■ 1897. A főváros Tanácsa árvízvédelmi szabályrendeletet alkotott.

5. fotó

■ 1900-1909. Új rakpartszakaszok épültek a Műegyetem előtt és a Margit-híd felett, Újpesten.

■ 1940-41. A Budafoki út vonalában kiépült az albertfalvai védgát. 1940. A márciusi 824 cm-rel tetőző jeges árvíz során először kísérleteznek a budafoki szűkületben beállt jégtorlasz felrobbantásával.

■ 1948. A külső Váci úttal párhuzamosan elkészítették a megyeri védgátat.

■ 1953-54. A régi Vizafogó-gát helyett terméskő burkolatú partvédőmű épült a Dráva utcától a Rákos patak torkolatáig. Védőtöltés épült a Nánási út – Királyok útja vonalában, amit az 1965-ös árvíz során jelentősen erősíteni kellett. Napjainkban napirenden van ennek a szakasznak a kiváltása új védőmű építésével.

■ 1965. A 113 napig tartó árvíz a Duna magyarországi 417 km hosszú szakaszán – 390 km hosszban – magasabb szinten tetőzött minden addigi ismert, jégmentes árvíznél, és tartósabban tette próbára a védőműveket. 1965. június 18-án vonult le a hatodik árhullám, ami 845 cm-rel tetőzött. Az árvíz alatt Észak-Budán a római-parti üdülőterületet teljesen ki kellett üríteni, az Aranyhegyi-patak bal parti töltését pedig meg kellett erősíteni. A Nánási út – Királyok útja vonalában húzódó töltést szintén meg kellett erősíteni. A budatétényi Duna-telepi töltés nem nyújtott kellő védelmet a fővédvonal előtti mintegy 400 épületnek, ezért a töltést gépi földmunkával 4 m-esre szélesítették.

7. fotó Margit sziget. A sziget középső, alacsonyabb területein fakadóvizek jelentek meg.

■ 1980-82. Elkészült a római-parti végleges védmű első szakasza, amely a Pünkösdfürdő utcától a város határáig kiváltotta a Királyok úti gátat. A fővárosból szerteágazó vasútvonalak töltései mindig is az árvízvédelmi rendszer szerves részei voltak. Az Északi teherpályaudvar vonalát a Viktória gát képezte, az esztergomi vasúti töltés Óbudát védte, a Déli-vasút töltése pedig Nagytétényt.

■ 1990-92. Elkészült a 6-os út új bevezető szakasza, mely a Növény utcától a déli városhatárig kiváltotta a Déli-vasút árvízvédelmi funkcióját.

■ 2003-04. A 2002-es árvízi tapasztalatok birtokában számos helyen megerősítésre kerültek a védőművek. Elkészült az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telep körgátjának megerősítésére szolgáló területfeltöltés, a római-parti I. töltés szivárgás elleni védelme, a parapetfal megerősítése a Szentendrei HÉV Árpád-hídi megállójában, a ferencvárosi partfal kiegészítése a Hajóállomás utcáig.

■ 2005. A 6-os út bevezető szakaszához csatlakozva elkészül a budatétényi Duna-telep körgátjának megerősítése, amely a főváros többi részéhez hasonló árvízvédelmi biztonságot nyújt az ott élőknek.

■ 2007. Bár 2006-ban a védőművek jól bírták az eddigi legmagasabb jégmentes árvízi terhelést, azért néhány helyen további megerősítéseket végeztek az árvízvédelmi vonalon. A Római-parti I. gát mentén 900 m hosszban nyomópadkát építettek, több helyen megerősítették a közúti kapuk alapozását, és a külső Váci út men- tén húzódó ún. megyeri gátat kiszélesítették. A város fejlődése során egyre nagyobb figyelem irányul a Duna menti, eddig beépítetlen vagy felszámolt ipari területek felé, illetve a hullámterekre. A tervezett és a folyamatban lévő beruházások szorosan kötődnek az árvízvédelmi művek továbbfejlesztéséhez. Ilyen fejlesztés készült el az Újpesti öböltől a Rákos patakig (Marina part). Folyamatban van a Lágymányosi öböl menti, parti területeknek újragondolt hasznosítása is. Az FCSM szakemberei minden esetben közreműködnek a fejlesztések előkészítésében, megvalósításában, maradéktalanul érvényre juttatva az árvízvédelmi biztonság szempontjait.

8. ábra

Az eddigi legmagasabb jégmentes árvíz

A Dunán 2006 márciusának végén áradás indult el, ami az eddigi legnagyobb észlelt, jégmentes árvízszintet is meghaladta. A Duna vízgyűjtő területén 2006. január 1-jén 11,13 km3 volt a hóban tárolt vízkészlet, ami január első hetében 15 km3-re, majd utolsó dekádjában 17 km3-re növekedett, és a február 7-18-ig terjedő időszakban már 20 km3 feletti volt. Ez a vízkészlet a január-márciusi sokéves átlag kétszerese, időnként háromszorosa volt (1. ábra). A február végi, március eleji enyhülés hatására az 500-1000 méteres sávban olvadás indult el, ami február 19-28. között, 300-350 cm-es vízállással levonult. Ezt követően a hóban tárolt vízkészlet március 4-éig 15 km3-re csökkent. Március első két hetében intenzív csapadékhullás volt jellemző, ami az 1000 m-es sávig folyékony, felette szilárd halmazállapotban jelent meg. Ez március 12-étől okozott kisebb áradást, amely 424 cm-es vízállással, március 14-én tetőzött Budapesten. Március közepétől elsősorban a nyugati és az északi vízgyűjtőkön ismét intenzív csapadékhullást regisztráltak. A több hullámban érkező frontrendszerek hatására, a 0 fokos hőmérséklet magassága 800-2000 méter között változott az időszakban. A magasabb értékek (területi átlagban 10 °C) az időszak végére voltak jellemzők. A felmelegedés és a csapadéktevékenység együttes hatására a jelentős menynyiségű hó olvadása a magasabb régiókban is megkezdődött, a vízgyűjtő 1000 méter alatti részein pedig tovább folytatódott. Április 2-án a bajor szakaszról kisebb árhullám indult el, ugyanakkor Felső-Ausztriában apadás volt tapasztalható. Az újabb árhullám Alsó-Ausztria térségében futott rá az előzőre, ezzel elhú- zódó tetőzést valószínűsítve. Március 30-án a

9. kép

Morván III. fokú (800 m3/sec) és a Vágon is III. fokú szintet meghaladó (1200 m3/sec) árhullám alakult ki. A mellékfolyók elhúzódó tetőzése, a felső vízgyűjtőről érkező folyamatos vízutánpótlás a budapesti vízmércénél, a 2002. augusztusi legnagyobb víz (LNV) 848 cm fölötti várható tetőzési vízállást valószínűsített. A hegyvidéki térségekben tovább folytatódott az intenzív hóolvadás. Április 4-én a bajor szakaszon mérsékelt apadás indult el, miközben a Morván igen magas vízállás mellett elhúzódó tetőzés volt. A Vág árhulláma a felsőbb szakaszokon már intenzíven apadt, a Garamon pedig felgyorsult az apadás. Budapestnél a tetőzés 2006. április 4-én 16:00-19:00 óra között következett be 860 cm-es vízállással, ami 12 cm-rel haladta meg a 2002. augusztusi 848 cm-es LNV-t. Ezt követően mérsékelt apadás volt tapasztalható, április 5-7. között óránként 1 cm, majd április 9-étől óránként 2 cm-es értékkel. A Duna folyamra általánosan jellemző a kora tavaszi (az alpokbeli hóolvadást követő) árvíz, továbbá az utóbbi évtizedben egyre gyakrabban előforduló, az Alpokban lehulló nagy mennyiségű csapadék miatt kialakuló nyári árvíz, melynek időpontja nem kiszámítható. Ilyen volt a 2002. augusztusi árvíz is, melynek tetőzése meghaladta az addigi legnagyobb jégmentes vízállást. Mindkettő közös jellemzője az intenzív, gyors felfutás, de amíg a 2002-es árhullám a tetőzést követően, a csapadéktevékenység megszűnte miatt rövid idő alatt a középvízi szintig apadt, addig a 2006-os a nagy elolvadt hómennyiség és a csapadéktevékenység következtében magas mederteltség mellett, hosszantartó, lassú apadással párosult. A tetőzést követő 5. napon 2002-ben 387 cm, míg a 2006-osnál 750 cm volt a vízállás. 2002-ben 848 cm-es tetőző vízállásnál 8240 m3/sec, míg 2006. április 4-én, 860 cm-es tetőző vízállásnál, 8520 m3/sec vízmennyiség haladt át a budapesti szelvényen (8. ábra).