Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Az év háza

2010/1-2. lapszám | Fülöp Miklós |  4409 |

Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az év háza

Az év háza díj egy másfél évtizedes múltra visszatekintő építészeti elismerés. Cikkünkben annak próbáltunk utána járni, hogy egy ilyen rangos díj esetében mekkora súllyal kerülnek latba az épületgépészeti szempontok, amelyek komplett épületek díjazásánál nem elhanyagolható tényezők.

Cikkünk ismét jó példája

a szakmák közti határok eltolódásának, összemosódásának, hiszen építészet és épületgépészet egymás nélkül elképzelhetetlen fogalmak, tehát joggal feltételezzük, hogy az Év Háza díj esetében is igazolódik ez a tétel. Először nézzük, mi is ez a díj.

Az Év Háza a hazai építészszakma díja, mely a családi házak és a kis lakóépületek szakmai szempontok alapján értékelt elismerése. A díjat 1994-ben hozta létre az akkor még építőipari szaklapként ismert Családi Ház. Az évről-évre megrendezett pályázat új fórum¬ot teremtett a kilencvenes években szétforgácsolódott építészszakma számára, hozzájárulva az építészeti minőség következetes érvényesítéséhez. A Családi Ház 2001-es tulajdonosváltását követően az ezzel egy időben megszűnt díjat Szoják Balázs építész a Magyar Építőművészek Szövetségének és más szakmai szervezetek támogatásával keltette újra életre. Az ő közreműködésüknek köszönhetően 2008-tól ismét megrendezésre kerül a szakmai és civil építészeti szándékot integrálni hivatott pályázat. A díj fő célkitűzése az igényesen megtervezett és megépített, illetve magas színvonalon, értéknövelő módon rehabilitált lakóépületek, épületegyüttesek megismerése, megismertetése és elismerése. 

A 2008-ban néhány év szünet után újraindított, 2009-ben második alkalommal kiírt pályázaton 28 pályamű került a zsűri elé, ami jelezte, hogy nem volt túlzó a kiírók célja, azaz hogy néhány éven belül ismét a neves elismerések közé tartozzon a díj, annak szakmai és eszmei háttere.

A 2009-ben az „Év Háza” pályázatra nevezni bármely Magyarországon megvalósult, 2006. augusztus 1. és 2009. május 29. között jogerős használatbavételi engedélyt kapott, maximum 4 lakásos lakóépület, lakóépület-bővítés, -felújítás vagy nyaralóépület anyagával lehetett. Annak érdekében, hogy minél több, a kiírásnak megfelelő, szakmailag színvonalas épület kerülhessen a zsűri asztalára, újdonságként különböző szakmai szervezetek is jelölhettek a pályázatra épületeket. Az ezúttal körülírt bírálati szempont a gazdaságos szemlélet által is indokolható egyszerűség, természetesség és tisztaság.

A pályázatok leadásának határidejéig 13 pályamű érkezett be, a Bíráló Bizottság 2009. június 11-én összeült, és a pályaművek áttanulmányozása és részletes szakmai vita után megállapította a pályázat eredményét. A zsűri a tavaly bevált metódus szerint értékelte a pályaműveket, majd a benyújtott anyagok alapján egyértelmű döntést hozott, így helyszíni szemlére nem került sor egyetlen épület esetén sem.

Azt hiszem, joggal kapjuk fel a fejünket a beérkezett pályaművek alacsony számán, amely komoly visszalépés az egy évvel ezelőttihez képest. Az okok taglalása előtt nézzük az értékelt munkákat, hiszen a mennyiség csökkenése nem kell, hogy a minőség romlásával is együtt járjon, sőt!

A díjazott épületek

A legjobbnak járó „Év háza” díjat Selényi György horányi nyaralóépülete nyerte, amellyel a zsűri elsősorban a magyar nyaralóépítészet legszebb hagyományait felidéző környezet- és szerkezettudatos megfogalmazást ismerte el. A díjnyertes épület – az értékelés megfogalmazása szerint – azt a személyes, őszinte, természetes egyszerűséget mutatja, melyet a pályázat kiírása is keres. A kétlakásos nyaralóépületben – melyben felfedezhetők a Szentendrei-sziget nyaralóinak hagyományai – a két épületegység között kialakított átrium, a vízre tájolt teraszok természetes hűtést, szellőzést biztosítanak a tereknek. A fő hangsúly, amit a már-már végletekig leegyszerűsített alaprajz is mutat, a minden hivalkodástól mentes építészeti szándékon van. Ellenben az épület gépészeti szempontból gyakorlatilag értékelhetetlen, hiszen a nyaralónak nincs fűtése – mivel nincs igény a téli használatra –, és nincs hűtése sem, amit vastag, nagy súlyú szerkezettel igyekeztek megoldani.

„Év háza” különdíjat kapott Perschka Alfréd budapesti családi üdülőháza. Az épületek terveinek és dokumentációinak áttekintése során kiemelt szempont volt a megbízó-tervező–kivitelező hármas együttműködésének színvonala. Így nemcsak a tervezők munkáját, hanem az épület megvalósításában résztvevő meghatározó szereplők odaadását, készségét és együttgondolkodását is elismerték a díjjal. A pályázatok közül kiemelkedik a Római-part üdülőövezetében épült családi ház, mely mind léptékében, mind az épületet létrehozó csapat feltételezhető nagyságában eltér a többi 12 épülettől. A hazai lakóház-építészetben szinte ismeretlen az az egyensúly, ami itt a külső építészeti megformálás és belsőépítészeti kialakítás között létrejöhetett.

A Duna partjára épült impozáns épület épületgépészeti megoldásait Pavlics György, a gépészet tervezője foglalja össze. „A hőigények pótlására – a külső hőmérséklet függvényében – szabályozott szivattyús melegvízfűtő rendszer létesült. A beépített hőtermelő berendezés földgáztüzelésű, zárt égésterű, kondenzációs falikazán. Ugyanezzel a berendezéssel biztosítjuk a használati melegvíz-termelést közvetett fűtésű tárolón keresztül, illetve az uszoda vizének hőntartását hőcserélőn keresztül. A tervezett hőleadók: padlófűtés, radiátorok és a padlókonvektorok. Hűtésre 7/12 °C-os hőfoklépcsővel üzemelő rendszer létesült, melynek központi egysége a kültérbe telepített hidraulikai blokkos folyadékhűtő berendezés, melyre nagy részben mennyezethűtési rendszer, kis részben fan-coil-os rendszer kapcsolódik. Az uszodatérben gépi szellőzéssel gondoskodunk a ködtelenítésről, illetve az üvegfelületek párátlanításáról. A gépészeti rendszerek szabályozása helyiségenkénti hőmérsékletszabályozókkal, illetve a gépek autonóm szabályozóival történik, melyek BUS-osan felfűzve egy központi vezérlő egységről is működtethetők.”

Dicsérő oklevelet kapott Somosi János

budapesti családi háza, valamint Kamarás Bálint és Klemm Gabriella balatonfenyvesi faszerkezetű nyaraló-lakóháza. Míg az első épület legfőbb erényeként a zsűri az épület arányosságát emelte ki, a második esetén a környezetébe illő nyaralóépület racionális alaprajzi kialakítását, anyagválasztását, színvilágát, valamint rendkívül igényes és gondos kivitelezését ítélte példaértékűnek.
A dicsérő oklevélben részesülők közül a nyaralóépület gépészeti szempontból gyorsan áttekinthető, ugyanis csak egy fatüzelésű, zárt égésterű kandalló érdemel említést, a Somosi János tervezte családi ház szerencsére ennél gazdagabb az épületgépészeti berendezéseket tekintve. Ennél az épület hűtéséhez-fűtéséhez az épület tájolása és az ablakok elhelyezése is hozzájárul (északról zárt, délről nyitott ház). Az ablakokon belüli síkváltások a nyári napsugárzás árnyékolását is segítik, az oldalról érkező napsugarakat a szerkezet leárnyékolja, ám a téli, laposan érkező napsugarakat beengedi. A használati meleg víz előállításáról és a fűtésről egy turbó falikazán gondoskodik. A hideg burkolatú terekben (előszoba, konyha, WC, fürdők) padlófűtés van, míg a többi helyiségben radiátorok. Emellett a nappali és étkező terében lévő kandalló az esztétikai célokon túl a földszint fűtésében is részt vehet.

Általános értékelés

A pályázatok általános értékelésére idézünk a Bíráló Bizottság zárójelentéséből: „Megállapítható, hogy a Bizottság több pályaművet várt. A csekély szám feltételezhetően az épülő lakóházak csökkenő száma miatt adódott, az egyéb okok további elemzést igényelnek. A pályázati munkák anyagaiban a tervezők elsősorban az építészeti bemutatásra koncentráltak. Két pályamű részletezte csak az épület belsőépítészeti kialakítását, ami valószínűleg azt jelenti, hogy összesen ez a kettő rendelkezik bemutatható belsővel. Komoly probléma a kivitelezés minősége, a benyújtott pályaművek között van olyan épület, ami emiatt nem ért el helyezést. Egy pályázat kivételével az épületek meglehetősen szűkös telkeken és szigorú településrendezési szabályrendszer szerint épültek, így a telepítés kérdésében nem születtek különleges megoldások. Az épületek kertkapcsolatainak megoldása több pályaműben hiányzik. Az épületek volumene tekintetében pedig érezhetően szűkös lehetőségek adódtak mind a belmagasság, mind a helyiségek méretezése szempontjából. A nagyvonalúság, elegancia még mindig alig-alig jelenik meg. A nemzetközi kortárs építészet jelentős változást mutat napjainkban a lakóházépítés alaprajzi elrendezésének, technológiájának kialakításában. A 2009. évi pályázatokban kevés újítási szándék jelentkezik ebből a szempontból, sőt az alaprajzok egy része vitatható.”

A Bíráló Bizottság összefoglalójából jól érezhető a csalódottság, amelyet mi is csak alátámasztani tudunk. Az értékelés nem tér ki külön rá, de gyanítható, hogy az Év Háza Pályázatra nevezett lakóépületek, kevés kivételtől eltekintve, épületgépészeti megoldásokban is erősen az elvárt alatt teljesítenek. Hogy fontos-e ez? De még mennyire! Egy épület nem lehet teljes épületgépészet nélkül, hiszen az teszi lakhatóvá. A megújuló energiák alkalmazása, a környezettudatos gondolkodásmód szinte már elcsépelt kifejezések, mégsem ezen szemlélettel épülnek lakóházaink többsége, holott külföldön gyakorlatilag már elképzelhetetlenek az új építések ezek használata nélkül. Azt hiszem, minden érdeklődő, aki kapcsolatba került „Az Év Háza” pályázattal – noha a díj alapvetően építészeti – többet várt, mint amit kapott. Már csak az elismerés nevéből adódóan is következik, hogy sokkal komplexebben, átfogóbban kellene kezelni a kérdést, már csak a bevezetőben említett szakmák összefonódása és jelentős átfedése miatt is. Egyben intő jelnek kell lennie az épületgépészek felé is, hogy szakmánknak sokkal erőteljesebben kellene képviseltetnie magát, mindenféle fórumon.