Falfűtés-hűtés régen és ma
2010/1-2. lapszám | Szigetvári Csilla | 4874 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Végignézve a szaklapok archívumait, a falfűtésről főként az elmúlt 10 évben lehetett olvasni. A falfűtés szó már-már elcsépeltnek tűnik, azonban nem véletlenül írtam, hiszen akkoriban éppen elég volt ezt elfogadtatni az olvasókkal. Amikor ezt a szót kimondtuk, sokan visszakérdeztek, hogy mi is az a fafűtés? Természetesen manapság már, a rengeteg cikknek köszönhetően, ami a témában a szaklapok segítségével megjelent, ezt a kérdést nem hallani. Viszont a falfűtés kifejezést is egyre ritkábban. Kollégáimmal s a témakörben járatos szakemberekkel együttesen odafigyelünk arra, hogy inkább a felületfűtés-hűtés szakkifejezéseket mossuk be a fejekbe, hiszen voltaképp erről van szó.
Minden olyan fűtési rendszer,
ami az épület valamely felületébe beépítésre kerül, s nagy kiterjedésű az adott felületen, egyazon elv segítségével fűti fel a helyiséget, s ugyanezen elv alapján nyáron le is hűtheti. Az igazat megvallva azonban ez a fűtési módszer már sokkal korábban felbukkant hazánkban. Dr. dr hc. Macskásy Árpád igen nagy figyelmet fordított a sugárzó fűtési eljárásra.
Számtalan tudományos irományban bizonyította, hogy ez a fűtési rendszer megállja a helyét a modern technikai eszközök világában. Valójában azonban ez a fűtési rendszer sokkal korábban, már a Római Birodalom idejében használt volt, igaz, a mai megoldásokhoz képest lényegesen kezdetleges megoldással. Akkoriban nem riadtak meg a több méter vastagságú falaktól sem, így „könnyebben” építhettek meg hatalmas kőtömbökből összeállított falat, mely két rétegből tevődött össze. A két réteg között folyosórendszer húzódott, melynek a mélyén tüzet gyújtottak, s annak a melegét tárolta el a kőfal, és sugározta a helyiségek felé.
Aztán valamilyen rejtélyes módon az akkoriban kitalált technikai dolgok hosszú évszázadokra feledésbe merültek, s csaknem az 1900-as évek közepéig a módszerek elő sem kerültek.
Kevesen tudják, hogy a falfűtésnek Budapesten nagy múltja van, hiszen a Professzor Úr idejében néhány házgyári épületbe Újpalotán beépítésre kerültek a falba az acélcső-kígyók, amik a meleget mind a mai napig biztosítják télen a lakásokban. Ezek a rendszerek nagyságrendileg 40 éve üzemelnek, s ugyan a manapság létező felületfűtési rendszerek ettől nagyban eltérnek, legalábbis alapanyagaikban mindenképp, a működési elv ugyanaz.
Később, a ’90-es években a padlófűtésnek nagy divatja volt, s a kivitelezők nemegyszer kihasználták a műanyag csőkígyók azon előnyét is, hogy akár a falfelületre feltekerhették, s ha netán a padló nem biztosított elegendő hőmennyiséget a helyiségekben, ezzel kiegészíthették.
Kollégáim korábban megjelent cikkeikben gyakran magyarázták el, hogyan milyen elv alapján működnek általában ezek a fűtési és hűtési rendszerek, sőt mára már akár szállóigévé is vált édesapám 1994-95-ös hasonlata, miszerint a rendszer hasonlóképp működik, mint a napsugárzás: „Gondoljon csak egy tavaszi felhős napra…”
Számomra azonban
meglepő volt azzal szembesülni, hogy a 9-10 évvel ezelőtt megjelenő cikkeket akár ma is írhatták volna. Technikailag a jelenleg piacon megtalálható felületfűtési rendszerek olyan nagymértékben nem térnek el a már említett házgyári avagy padlófűtési rendszerektől, azonban az akkor említett várható energiaár-növekedés elért minket. Egyre jobban érezni a fosszilis tüzelőanyagok véges mennyiségét, s már-már a lakosság is, nem csupán az ipari fogyasztók szembesülnek a krízishelyzettel.
Amennyiben építkezésbe fognak az emberek, alapelvként merül fel bennük, hogy nem csupán a határolószerkezetek hőátbocsátási tényezőjén csökkentsenek, hanem a fűtési/hűtési rendszerük energiafogyasztásán is. Odafigyelnek arra, hogy amikor lámpát vásárolnak, akkor energiatakarékos izzót vegyenek hozzá, hiszen nem mindegy számukra, hogy a villanyszámla mennyi, s éppen így figyelnek oda arra is, hogy amennyiben tudatosak, akkor, ha lehet, ne gáztüzelésű kazánt vásároljanak, vagy akár ne kazánt, hanem hőszivattyút építsenek be. De amennyiben ezt a pénztárcájuk nem engedi meg, akkor is legalább egy kondenzációs kazán mellett teszik le a voksukat, s igyekeznek mellé egy olyan fűtési rendszert kiválasztani, aminek az egyik legfőbb előnye, hogy lényegesen (20-25 °C-kal) alacsonyabb az üzemhőmérséklete. (Ezzel tetemes mennyiségű, akár 10%-nyi gázt lehet megspórolni.)
Sokszor azonban szkeptikusan állnak a rendszerrel szemben a leendő megrendelők, hiszen azt gondolják, hogy a fűtési rendszer kialakítása borzalmas összegekbe kerül, s nekik erre nincs lehetőségük. Természetesen, mint ahogy minden más piaci termék esetében, itt is megtalálható a Mercedes és az Opel kategóriája is, azonban vannak szempontok, amiket véleményem szerint mindenképpen érdemes a rendszer kiválasztásánál figyelembe venni.
Elsősorban az alapanyagot említhetjük, mert ez döntően befolyásolhatja a fűtési rendszerünk hőleadását. Nem mindegy ugyanis, hogy polipropilén vagy polietilén alapanyagú rendszert választunk, ugyanis hatékonyság terén akár kétszeres szorzó is felléphet. Természetesen árban is van különbség, amennyiben lecsupaszítva a cső fajlagos árát nézzük. Azonban amikor egy rosszabb hőleadású rendszert választanak, abból természetesen lényegesen több beépített felületre van szükség, mint egy jobb hőleadású, polietilén rendszer esetében. (Ez természetesen befolyásolja a teljes bekerülési költséget is.)
Továbbra is fennáll tévhitként még az is a rengeteg cikk ellenére, hogy a felületfűtési rendszer nincs negatív hatással az egészségünkre úgy, mint a padlófűtés. Nos, válaszként azt tudom mondani, hogy természetesen lényegesen kisebb a porterhelés a fal, illetve mennyezet felületén, hiszen a por sűrűségénél fogva lefelé száll, s így a falon nem tud oly mértékben megtapadni, mint akár a padlón. (Ez az allergia esetére válasz.) Azonban kollégáim és én továbbra is ajánljuk a padlófűtést a hidegburkolatú használati helyiségekben, de nem elsődlegesen fűtési cél végett, hanem a padló felületének temperálása miatt. Ez felületi hőmérsékletben nagyon nagy különbséget jelent, hiszen ebben az esetben csupán arra törekszünk, hogy a padló felülete kellemes hőmérsékletű, maximum 29 °C-os legyen. Ekkor a porterhelés ugyan nem csökken, hiszen a cipőnkkel itt járunk, s a természetesen is jelenlévő por továbbra is ide hullik le, azonban a por meleg felület általi lebegtetése nagymértékben csökken. Így akár egy alvásra használt helyiségbe is bekerülhet, amennyiben ehhez a megrendelő ragaszkodik.
A reumatikus bántalmak esetében is kényelmesebb rendszer tud lenni a fal-, mennyezetfűtés, hiszen közvetlenül nem érintkezünk a hőleadó felülettel. Az emberi szervezet komfortérzet szempontjából legérzékenyebb része a boka, illetve a tarkó tájéka. Ízületi panaszaink nagyban boka-, illetve térdmagasságban szoktak a padlófűtési rendszerek használata során előjönni. Miután direkt terhelésnek említett testrészeink vagy egyáltalán nincsenek, vagy egy padlótemperált helyiségben csupán nagyon kismértékben vannak kitéve, az ízületi panaszok nem jelentkeznek.
Amire azonban egészségügyi szempontból
feltétlenül szükséges odafigyelni, az, hogy a túlságosan magas mennyezeti felületi hőmérséklet (durván tfelület ~50 °C felett) fejfájást, fáradékonyságot, rossz közérzetet okozhat. Nincs ok az ijedtségre, ugyanis a meghatározott üzemi hőmérsékletek (telőremax = 48 °C és tvisszamax = 42 °C) természetesen a határértékek alatti felületi hőmérsékleteket (tfelület ~40 °C) jelentenek, s amennyiben a rendszer kialakítása előtt tervezőhöz fordul a megrendelő, abban az esetben a kellemetlenségek elkerülhetők.
Összefoglalva, a felületfűtés rendszerek világa technológia (például újabb alapanyagok, esetlegesen a többrétegű csövek megjelenése) szempontjából lényegesen kisebb változáson esett át, mint az emberek fejében a téma ismerete, hála a rendszeres megjelenéseknek. Bízom benne, hogy mostani cikkemmel is sikerült kicsit barátságosabbá tenni a felületfűtést, s a továbbiakban egyre bátrabban s határozottabb elképzeléssel keresnek fel bennünket a megrendelők.
