Lakásfelújítás, energiatakarékosság
2010/7-8. lapszám | Szilágyi Zsombor | 3810 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A kormány meghirdette azt a lakás felújítási programot, amellyel 2011-ben 100 ezer, majd pár év múlva évente 150-200 ezer lakás korszerűsítése a cél. A program elsősorban az energiatakarékosságot (hőszigetelés, nyílászárócsere, fűtésszabályozás és -mérés) célozza, de sor kerülhet a gépészeti korszerűsítésre is. A programot az EU-források átcsoportosításával, az energia-megtakarítással felszabaduló szén-dioxid-kvóta értékesítésével, banki hitellel és a lakók önrészével tervezik finanszírozni. Nagyon fontos eleme ennek a programnak az a több tízezer új munkahely, amelyet a munkák elvégzése hoz létre.
2008-as statisztikát tesz közzé a KSH
a lakásállományról: 4,27 millió lakás van az országban. A lakások 18,4%- a távfűtéssel ellátott. Magyarországon összesen 726 ezer lakás épült iparosított technológiával: panel-, alagútzsalus technológia, nagyblokkos építés stb. A (házgyári) panelből épült lakásállomány 508 ezer. A panellakások építésének időszakában ezt a tömegtermelési eljárást az égető lakáshiány, a meglévő lakásállomány alacsony komfortfokozata és leromlott állapota hozta létre, de erős hatással volt a panelprogramra az akkori Szovjetunió példának tekintett városiasítási, tömeges lakásépítési akciója is. A tömeges panelépítés szükséges velejárója volt a távfűtés kiépítése. Azokban a városokban, ahol a közelben nagy villamos erőmű üzemelt, helyes döntés volt az erőművi hulladékhő nagy részét a lakótelepen, a panellakásokban hasznosítani. (Mára ez az előny átfordult; a fűtőművekben a szabályozásnak köszönhetően érdemes villamos áramot termelni.) A panelkampány idején a lakások fenntartási költségei között a fűtés nem játszott jelentős szerepet, ennek következtében a hőtakarékosság nem volt érdemi szempont. A fűtést méretlenül biztosították, a hőmérsékletszabályozás mondhatni egyetlen eszköze az ablak volt.
A lakások többsége azonban
nem panel- vagy iparosított technológiával épült. Ezeknél a lakásoknál is indokolt és gazdaságos lehet energiatakarékossági felújítást végezni, talán még a 8-10 éve épülteknél is, bár az általános energetikai kép nem olyan rossz, mint a panellakások esetében. A hagyományos építési technológiával készült családi vagy társasházaknál a komplex épületfelújítás ugyanúgy napirendre kerülhet, mint a panelépületeknél. Célszerű egy beruházási ütemben a hőszigetelést és a nyílászárócserét kiegészíteni a fűtési rendszer korszerűsítésével. Ezeknél a lakásoknál is szükség van az állami támogatásra, a kedvező hitellehetőségre a korszerűsítéshez. A lakástulajdonosok mozgósítása, alapos tájékoztatása ugyanolyan fontos feladat, mint a panelépületeknél.
Mára átértékelődött az energia szerepe a háztartásokban. A KSH 2006. évi statisztikája szerint egy átlagos háztartás éves kiadása 673 ezer Ft. Ebből élelmiszerre 141 ezer Ft-ot (20,9%), energiára 79 ezer Ft-ot (11,7%), lakásfenntartásra 54 ezer Ft-ot költünk. Ugyancsak a KSH közli a háztartási energiakiadás összetételét 2002-ből: a gázra az összes energiaköltség 36,8%-át, villamos áramra 37,2%-át, távfűtésre 14,5%-át, 11,5%-át pedig szilárd tüzelőre és tüzelőolajra költjük. Az Energia Klub 2008-ban az átlag lakás éves energia- és vízkiadását 340-380 ezer Ft-ra teszi, ezen belül 170-180 ezer Ft a fűtés, 75-80 ezer Ft a vízmelegítés költsége. A statisztikák kissé ellentmondók, nyilván szerepet játszik ebben a vizsgálatok időpontja és a gyorsan növekvő energiaárak is.
Építészetileg ma már korszerűtlennek, energetikailag pedig nagyon rossznak tekinthetjük a panelépületeket. Eldönthető, hogy bontani kell ezeket a házakat vagy korszerűsíteni. A korszerűsítés lényegesen olcsóbb. A panellakásokban lakók az országos jövedelemskálának inkább az alsó-középső tartományában vannak, közülük az új lakás építését nem sokan engedhetik meg maguknak. El is indult a panelkorszerűsítés sok városban, nagyon különböző műszaki tartalommal, változatos szakszerűséggel és igényességgel, részben állami támogatással – és nyilván a korszerűsítéssel elért energia-megtakarítás is nagyon különböző. Időigényes lehet az épület minden lakóját rábírni a beruházásra, a költségvállalásra (hitelfelvételre), és kiköltözés nélkül a felújítással járó felfordulás elviselésére.
Részletesen mutatja be
Zsebik Albin és Csata Zsolt „Negyedére csökkentettük az energiafelhasználást: a SOLANOVA Projekt” című, az Energiagazdálkodás 2010/1. számában megjelent cikkükben egy 42 lakásos, 7 emeletes panelépület tudományos igényességű felújítását, aminek főbb eredményeit ismételjük itt meg:
- a homlokzatokat hőszigetelték, U = 0,2 W/m2Ko értékre, 16 cm vastag hőszigetelő lemez igényes felrakásával,
- az északi oldalon az ablakokat U = 1,4 W/m2Ko, a déli oldalon U = 1,0 W/m2Ko értékre,
- a tetőt U = 0,13 W/m²K értékre
javították. A fűtési rendszert átállították 74/65, illetve 65/40 oC-ra, az összes melegvíz-vezetéket csőhéj-szigeteléssel látták el. Lakásonként gépi szellőztetést építettek ki, légszűrőkkel és hőcserélővel. Napkollektorok segítenek rá a használati melegvíz-termelésre. Négy fűtési szezon mért adatai alapján: a 2150 GJ/év fűtési hőigény kb. 330 GJ/év értékre csökkent, a HMV hőigénye 465 GJ/év értékről 390 GJ/év-re. A teljes hőmegtakarítás 76-79%!
Az energia-megtakarításból vonjunk le egy kicsit, a gépi szellőztetés és a napkollektorok szivattyúinak energiaigényére. Az eredmény ragyogó: a komplex szemléletű, tudományos igényességű tervezés, a precíz kivitelezés meghozza a hasznát.
Marad egy kérdés: mindez mibe került? A korszerűsítés lakásonkénti költsége meghaladta a 4 millió Ft-ot. Ha csak a fűtésen megtakarítható évi 1820 GJ hőmennyiséget mai lakossági földgázáron számolom, ez akkor 53,5 ezer m³ földgáz-egyenértékű, és ez ma 6,5 millió Ft-ot jelent. Ez lakásonként évi 90 ezer forint. A megtakarításból a korszerűsítés soká térül meg, ehhez kell az EU és a magyar kormány hathatós támogatása. A kormány által bemutatott 100 milliárd állami pénzforrás és a 100 milliárd saját erő 100 ezer lakás esetében lakásonként 2 millió Ft-ot jelent, ami differenciált felhasználás mellett elég is lehet. Kérdéses azonban, hogy adja elő az átlag egymillió Ft saját részt az országban a közel egymillió „rossz” banki adós, a nyugdíjas vagy akár az önkormányzatok, a tulajdonukban lévő lakások után. A bankhitelek után számolt különböző banki költségek és kamat is kissé riasztó, ha állami beavatkozással nem csökkentik ezeket.
Tömeges, tipizált lakáskorszerűsítési akcióval a beruházási költség csökkenthető, és állami támogatással a megtérülési idő tíz éven belül tartható.
Az ismertetett példa egyértelműen
arra szolgál, hogy bemutassuk, eddig elképzelhetetlen mértékű energia-megtakarítás is elérhető, ha a felújítást átgondolt műszaki tartalommal végzik. A kormány is azt tűzte ki célul, hogy a támogatási rendszert 80 vagy 40% energia-megtakarítás eléréséhez alakítsa ki. Az állami és EU-támogatás odaítéléséhez szükséges lenne hozzákapcsolni a tervezett műszaki tartalom egyértelmű, részletes behatárolását (például ne kezdjenek 5 cm vastag szigetelőlemezek felrakásához, ne maradjon ki a tető vagy a fűtési csövek hőszigetelése, a nyílászárók tanúsított minőségűek legyenek, a radiátorok szabályozó szelepei beépítése is szükséges), és jó lenne megoldani a kivitelezés minőségének egységes ellenőrzését is.
A bemutatott panelház a felújításán sok szakma sok szakembere dolgozott, sok anyagot építettek be. Feltehetően gondosan ügyeltek arra, hogy a legjobb anyagok a legjobb technológiával épüljenek be. Bármilyen engedmény ezekből a követelményekből pénzkidobást jelent a beruházónak. Ha az anyagok egy része (nagyobb része) nem magyar gyártású, akkor is munkahelyeket adott, tartott fenn a beruházás.
Évente 100 ezer vagy még több lakás
felújításhoz fel kell készülni a kereskedelemnek, a vállalkozásoknak, az építőanyagiparnak, de az építész és épületgépész tervezőknek, műszaki ellenőröknek is. Az építési hatóságoknál az engedélyezési eljárásokat sokkal gyorsabb ütemben kell lefolytatni. Ha ezek az infrastruktúrák felkészületlenek, akkor vagy rossz minőségű munka születik, vagy a nagyléptékű fejlesztési program csúszik. A felkészülést a kormány egyértelmű és részletes fejlesztési céljainak nyilvánosságra hozásával kezdeném, amelynek része lenne már a finanszírozás minden lehetséges változatának a bankokkal egyeztetett bemutatása is. A kormányprogramot minden lehetséges fórumon bemutatnám, mindenekelőtt az érintett mintegy 500 ezer panellakás lakóinak, az önkormányzatoknak, a társasházi közösségeknek. Gyorsan felmérném, hogy a program eddig ismert keretszámainak teljesítéséhez szükséges humán és technikai alapok hol mutatnak szűk keresztmetszetet, és azok feloldására kiegészítő kormányakciókat indítanék. Már 2010 végén meg kellene kezdeni a hitel- és a támogatási kérelmek elbírálását, hogy a tervezés, építési engedélyezési eljárás még 2010-2011 telén befejeződjön.
A kitűzött cél hatalmas, a feladatok sora bőséges, a megvalósítás nem lehetetlen.
