Mérnökpatológia
2010/7-8. lapszám | Bányai István | 3028 |
Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A műszaki ember a problémákat megoldani akarja, talán azért, mert problémát megoldani jó. A jogalkotók ezzel szemben – persze kis túlzással élve – nem azt nézik, mit hogyan lehet, hanem azt, hogyan nem. Gondolom, ezzel a kollégák többsége akarva-akaratlan a kelleténél is többször szembesül napi munkája során. Úgy látszik, más a szakmai „kielégülés” forrása a két szakterületen. Hatályos törvényeink is jól tükrözik ezt a szemléletet, hiszen napjainkban egy jóravaló mérnök ideje java részét nem a szakirodalom, hanem a jogtárak böngészésével kell töltse.
Természetesen vannak területek,
ahol elengedhetetlen a jogszabályok szélesebb körű ismerete, mi több, a műszak és jog átjárhatóságának biztosítása, és ez – ahogy egy kollégám aposztrofálta – a „mérnökpatológia”, az igazságügyi szakértés területe. A peres ügyek elbírálásánál döntő szerepe van annak a jogszabályi környezetnek, melyben az adott műszaki munkát „elkövették”. Bár az igazság (erkölcs) és a jog, legalábbis remélhetőleg az esetek többségében, ha nem is azonos úton, de egymás mellett jár, az igazság érvényre jutása mégsem megy az egyének jogkövető magatartása nélkül. Sokan várják a jog védelmét olyanok is, akik a közösségre megalkotott szabályok semmibevételéből adódóan kerülnek joghátrányba. Tipikus példák erre a szerződés és persze számla nélkül elvégzett munkákkal kapcsolatos utólagos reklamációk. Jószerivel a szakmából szinte mindenki tud több-kevesebb példát felhozni.
Egy belvárosi iroda-lakás födémszerkezete
egy hétvégi nyomócső-meghibásodásból adódóan (miért is ne hétvégén történne az ilyesmi) tejesen átázott, a helyiség parkettája a felszívott víztől dunántúli domborzati viszonyokat tükrözött. A szóban forgó helyiség felett évekkel korábban egy fogorvosi rendelőt alakíttatott ki a lakás tulajdonosa. A szemle során megállapítható volt, hogy a részben falba süllyesztett, részben padlócsatornában vezetett rézcső egy kötésének meglazulása eredményezte a beázást. A szakértői vizsgálat célja a hiba okának kiderítésén túlmenően a kárérték, a felelősség megállapítása, továbbá a kialakítás jogszerűségének vizsgálata volt.
Szakértői oldalról lényeges volt annak meghatározása, hogy szükséges volt-e a munkák szakhatósági és egyéb irányú engedélyeztetése. Az „épített környezet alakításáról és védelméről” szóló 1997. évi LXXVIII. Törvény (34. § (1) értelmében) a telekalakításhoz, építmény, építményrész, épületegyüttes megépítéséhez, átalakításához, bővítéséhez, felújításához, helyreállításához, korszerűsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, illetve használatbavételéhez, fennmaradásához vagy a rendeltetésének megváltoztatásához a jogszabályokban meghatározott esetekben az építésügyi hatóság engedélye szükséges. Ezen túlmenően „az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról” szóló 59/2003. (XII. 30.) BM rendelet (46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet) az építésügyi hatósági engedélyhez kötött építési tevékenységek kivételei közt nem sorol fel olyan példát (9.§), mely jelen helyzetre lenne alkalmazható.
A ház társasházi alapító okirata a szakértői vizsgálathoz nem állt rendelkezésre, azonban az érvényes társasházi szabályozás értelmében az osztatlan közös tulajdonban történő átalakítások csak a közösség tudta és jóváhagyása mellett végezhetők. Jelen esetben ugyan csak a külön tulajdonú részben (bekötővezeték) került sor átalakításra, de a vezeték egy része a „közös” falba lett süllyesztve. Az elvégzett munka a szakértői vizsgálat alapján – a hivatkozott jogszabályokra való tekintettel – nem volt kifogásolható, azonban a társasház jóváhagyása megszerzésének elmulasztása egyértelműen mulasztásként lett felróva építtetőnek.
Az építés jogszerűségének megítélése
mellett lényeges volt a műszaki tevékenység jogszabályi szempontok szerinti felülvizsgálata is. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. Törvényből kiindulva „Az országos településrendezési és építési követelményekről” szóló 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet 77. §-a a szenny- és csapadékvíz csatornavezetékek vonatkozásában ad konkrét előírásokat. A Kormányrendelet 77. § (4) bekezdése értelmében: „Csatornavezetéket nem szabad vezetni, csőkapcsolatot, tisztítóidomot nem szabad létesíteni huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségek légterében, ezen helyiségek födémében, padozatában, továbbá megfelelő hangszigetelés nélkül önálló rendeltetési egységek közötti elválasztófalban (például lakáselválasztó falban), ha az főhelyiséget határol”. A Kormányrendelet 76. § (2) c) pontja értelmében „vízvezetéket nem szabad vezetni önálló rendeltetési egységek közötti elválasztó falban, ha az főhelyiséget határol.” A Kormányrendelet kritériumai egyébiránt nem tartalmaznak tiltást a főfalban történő csatorna-, illetve a falon kívüli vízvezeték-elvezetés eseteire.
A szakértői szemle során az épületgépészeti vezetékek a rendelő területén elvégzett feltárások eredményeként többségében láthatók voltak. Megállapítható volt, hogy az épületgépészeti vezetékek a födémben, a poroszsüveg boltozat feletti födémfeltöltésben a padlósík alatt kerültek kialakításra. A gépészeti vezetékek és a födém között önálló vízzáró szigetelés beépítése nem volt beazonosítható. Az egyes fogyasztási helyek leágazásai ugyancsak a padlószint alatt, a födémben lettek kialakítva. A megvalósított rendszer semminemű védelmet, célszerű javítási lehetőséget nem biztosított egy esetleges meghibásodás esetére.
A meghibásodás oka a nyomóvezeték zárószerelvényének tömítési hibájára volt visszavezethető. A tulajdonos álláspontja szerint a meghibásodást megelőzően a környékbeli munkák kapcsán végrehajtott ismétlődő vízelzárások, illetve -nyitások következtében beálló nyomásnövekedések, vízlengések eredményezték a meghibásodást. Szakértői oldalról a kivitelezés műszaki hibája lett megállapítva. A szakértői álláspont szerint a – zárásból, nyitásból eredő – vízlengések ugyan többlet hálózati terhelést eredményezhetnek, de ez a körülmény egy hálózat szempontjából, ha nem is vehető üzemszerű állapotnak, mégsem tekinthető „műszaki vis major”-nak.
A hibás műszaki kivitelezésben a rendelő tulajdonosa, mint a munkák megrendelője (közvetve) felelős, hiszen megbízója volt a kivitelezőnek. A megbízó, mint műszaki kérdésekben laikusnak tekinthető személy nem ismerhette, nem kellett, hogy ismerje a kivitelezés műszaki szabályait, azonban a társasházra vonatkozó szabályozás ismerete, betartása már joggal elvárható lett volna tőle. A korábban számla nélkül munkát teljesítő kivitelező felelősségre vonása – elégséges bizonyítási lehetőség hiányában – lényegében fel sem merült megbízója részéről.
Jogászberkekben közkeletű kifejezés
a jogok összhangjának biztosítását célzó jogharmonizáció. Mi, műszakiak persze azt is szeretnénk, ha ez a jogi és a műszaki tevékenység harmonikus együttélését is eredményezné, vagyis azt, hogy biztonságunk, ügyeink intézése a lehető legkevesebb terhet jelentse számunkra. A jogalkotás és kistestvére, a jogszolgáltatás ugyanis nélkülözhetetlenek a társadalmi együttélés keretei között, azonban jó, ha helyükön vannak, hiszen a jog önmagában nem cél, hanem – bármennyire fontos is – „csak” eszköz.
