Társasházak és a felületfűtés-hűtés
2010/6. lapszám | Szigetvári Csilla | 4069 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Újabb cikk, újabb gondolatok a felületfűtésről. Sokaknak már a könyökükön jön ki a téma, de azt vettem észre, hogy még mindig lehet újat mondani e téren, főleg az építtetőknek.
Attól tartok, nem csupán saját szakmai tapasztalatom tolmácsolom
akkor, ha megemlítem, hogy mind a mai napig nehézkes elfogadtatni a beruházókkal, fejlesztőkkel, hogy ideális megoldást jelenthet egy felületfűtési-hűtési rendszer lakóparkokban, lakásokban. Az elmúlt néhány évben habitusomból kifolyólag elég gyakran próbáltam meggyőzni különböző fejlesztőket arról a stabil álláspontomról, hogy amennyiben magasabb színvonalú lakásokat szeretnének piacra dobni, a fűtési-hűtési rendszerre vonatkozólag tökéletes megoldást tudunk nyújtani. A rengeteg üresjárat ellenére lelkesedésem még mindig töretlen, és a következőkben megosztott tapasztalatom is megerősíti, alátámasztja, miszerint akadnak még olyan beruházók, építtetők, akik egyrészt megértik műszaki érvelésemet a rendszer mellett, másrészt pedig vették a fáradságot és végeztettek gazdasági számításokat, amelyek a teljes rendszerek bekerülési költségeit hasonlítják össze.
Az év áprilisában elkészültünk egy lakás kivitelezésével, amely a belváros szívében, egy régebbi épület újonnan hozzáépített tetőterében található. A lakás tulajdonosa nyitott volt az újdonságok irányába, s szeretett volna egy komfortos, környezettudatos lakásban élni. Ennek megfelelően keresett gépészeti megoldásokat, s ebbe az érvrendszerbe illesztettük bele a felületfűtési rendszerünket. Mikor először találkoztam a lakással, az a feladat került hozzám, hogy végezzem az előzetes ajánlatunkhoz szükséges számításokat, figyelembe véve a következőket.
Már a generálkivitelező is kíváncsiskodott
a felületfűtések irányába, bár az eredeti koncepció szerint a falfelületet csupán fűtésre használták volna, és ezt padlókonvektorral szerették volna kiegészíteni a nagy üvegfelületek mentén, az egész hajtóműve pedig egy gázkazán lett volna. A nyári hőterhelést split-klímákkal akarták kompenzálni a lakásban.
Az első konzultációk során a tulajdonost sikerült arról meggyőzni, hogy a felületet nem csupán fűtésre, hanem hűtésre is alkalmazhatjuk, ezzel egy külön hűtési-rendszer kiépítése kihagyható, azonban felmerült ebből kifolyólag a következő kérdés, hogy akkor mivel akarjuk a hűtési energiát biztosítani. Erre több lehetőség is adódik, mint arra már korábbi cikkeimben is kitértem, akár a split-klímák kültéri egységével, akár egy kompakt folyadékhűtővel, akár levegős hőszivattyúval megoldható a probléma. A tulajdonos mindenképpen szerette volna ezt a fajta fűtési/hűtési rendszert, de személyes tapasztalat híján, biztonsági okokból azzal a kéréssel élt, hogy tervezzünk be a hatalmas üvegfelülettel rendelkező nappalijába, illetve a felette található, szintén hasonló határoló szerkezettel rendelkező hálószobába parapet fan-coilt, kiegészítő fűtési/hűtési megoldásként. Számomra a megdöbbentő még nem is a kérése volt, hanem az ok, amiért kérte. Azt gondoltam, a nagy hőterhelési értékek végett szeretné a pótmegoldásokat a tulajdonos, nem akar nyáron hőgutát kapni a tetőtéri lakásában, mikor hazaér egy nehéz nap után. Pedig a megrendelő nem is igazán a nyári hőmérséklettől tartott, annál inkább attól, hogy télen fázni fog a nappalijában.
A helyiség nagyságrendileg 6 m szélességű teliüveges határoló szerkezettel rendelkezett, s félt attól, hogy esetleg télen túlságosan is jelentős hatása lesz a hidegebb ablakfelületnek. Egészen a kivitelezés megkezdéséig hajthatatlan volt, ragaszkodott a fan-coil-okhoz, nem akart áttérni a padlófűtésre. Mára már levakolták a falakat, lebetonoztak, s haladnak a belső kialakítással, burkolással. A végleges gépészeti rendszer a következő lett: mennyezetfűtés-hűtés kombinálva helyenként padlófűtéssel, ezzel kiváltva a fan-coil-okat. A hőellátó végül egy levegős hőszivattyú lett, de biztonsági okokból beépítésre került egy gázkazán is, a melegvíz-ellátást pedig 2 napkollektorral segítik.
A pontos méretezés során
a 125 m²-es tetőtéri lakást nagyságrendileg 65 m² mennyezeti felülettel lehetett kihűteni, -fűteni, annak ellenére, hogy a tájolásából adódóan az üvegfelületek a legkedvezőtlenebbnek bizonyultak a délnyugati tájolásukkal. A számokból pontosan tükröződik, amit ökölszabályként alkalmazni szoktunk, hogy nagyságrendileg az alapterület felét kell becsövezni ahhoz, hogy a hőterhelést legyőzhessük akár egy átlagon felülinek nevezhető lakás esetében is. A mennyezeti panelek mellett a padlószerkezetet is kihasználtuk, mintegy 75 m²-nyi padlótemperálást fektettünk le, ezzel kiváltva a korábban betervezésre került padlókonvektort és fan-coilt.
Azt gondolom, hogy ez a rendszer ugyan talán az optimálisnál kicsit költségesebb, de ettől a tulajdonos tudott függetleníteni, azért, hogy kövesse kialakult elveit, hogy egy környezettudatosan üzemelő, komfortos, időtálló lakásba költözzön be, s éljen ott. (Személyes véleményem szerint nem feltétlenül került volna kevesebbe az eredeti elképzelés megvalósítása, műszakilag viszont lényegesen korszerűtlenebb lett volna.) Manapság mindenképp fontos szempont egy beruházó esetében, hogy amennyiben igényes luxuslakásokat szeretne felépíteni, akkor az ne csupán az árakban tükröződjön vissza, hanem a beépített technológiai megoldásokban is. Egy hasonló műszaki tartalommal elkészült lakás méltán nevezhető luxusnak, amire Magyarországon éppúgy, mint a világ bármely más részein, igény van.
