A helyzet változatlan...

2010/6. lapszám | Horváth Gábor |  4577 |

Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap 2008/1-2. és 2008/6. számaiban hosszasan, példákkal alátámasztva írtam a hőfogyasztásmérők beépítését követő ellenőrzések tapasztalatairól, kiemelve a tervezői, kivitelezői hibákat. Természetesen nem vártam azt, hogy ezt követően minden azonnal megváltozik, de arra sem számítottam, hogy minden marad a „régiben”, sőt, a helyzet, ha lehet, még rosszabb, mint korábban volt.

Sokszor leírtam, még többször elmondtam: a hőfogyasztásmérőnél brutálisabb műszert nem találtak fel az utóbbi időben az épületgépész szakma részére. Minden tervezői, kivitelezői, üzemeltetői, fogyasztói hibát azonnal megmutat s dokumentál. A felsoroltak közül egyedül a fogyasztónak van joga tudatlannak lenni, a többieknek szakembereknek kell(ene) lenniük. Sajnos nem azok!

Legutóbb egy 330 lakásos lakópark mérőit vizsgáltuk meg, mert a szolgáltató és a fogyasztók összekülönböztek az elszámolás során. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy a nem fizetések miatt a helyi gázszolgáltató elzárta a gázcsapot. A vita lényege: a helyi fűtési szolgáltató által a központi hőfogyasztásmérőkön mért elfogyasztott energia és a lakások egyedi hőfogyasztásmérőinek összegzett értékei között közel 50% különbség adódott. A szolgáltató az ő mérője, míg a lakók a saját mérőjükön mért összeg szerint akartak elszámolni. No, ez az, ami így nem működik!

1. ábra

2. ábra

A minden lakásra és mérőre kiterjedő vizsgálat az alábbi hibákat tárta fel

1. A jelentős fogyasztási különbséget nem egyetlen hiba okozza. Tervezési, kivitelezési, fogyasztói hibák, hiányosságok adódtak össze.

2. Az 5 db épület 1999-2000-ben került felújításra, külső hőszigeteléssel, nyílászárók cseréjével. A fűtési rendszert egyedileg mérhetővé tették a lépcsőházban elhelyezett fűtési felszálló vezetékekről való leágazással. Az épületek fűtését és használati melegvíz-ellátását két földgázüzemű kazánház biztosítja. A 3 db épületet ellátó kazánház állandó térfogatáramú fűtési keringtető szivattyúval dolgozik. A lakások egy részében van termosztatikus radiátorszelep, a másik részében nincs. A lakások előtt nincs térfogatáram-szabályozó szelep, csak golyóscsap. Ez eddig három hiba.

3. ábra

3. A lakások a külső hőszigetelés, a jól záródó külső ablakok, a kis alapterületek miatt alacsony fűtési igényűeknek tekinthetők. A hőfogyasztásmérők kiválasztásánál ezeket a szempontokat figyelembe kellett venni. Az eredetileg betervezett szétválasztott rendszerű hőfogyasztásmérők szárnykerekes típusú, 1,5 m³/h névleges teljesítményűek voltak, amelyeknek lejárt az érvényes hitelesítése. A szolgáltató felszólította a fogyasztókat: vagy hitelesíttessék újra a mérőköröket, vagy vegyenek új hitelesített mérőeszközt. Kiderült, hogy a mérőkörök újrahitelesítése majdnem annyiba vagy talán kevéssel többe kerül, mint az új. Különösen akkor, ha a régi szárnykerekes átfolyásmérőt is ki kell cserélni. A többség az új készülék vásárlása mellett döntött.

4. Az új hőfogyasztásmérők szárnykerekes, kompakt, 0,6 m³/h teljesítményű készülékek voltak, de csak részben lehetett őket a régi mérők helyére beépíteni. A legtöbb probléma az ellenálláshőmérők elhelyezése körül adódott, két ok miatt:

• A szétválasztott rendszerű és a kompakt hőfogyasztásmérők között az egyik alapvető különbség, hogy a kompakt mérőknél a hidegebb (visszatérő) hőmérsékletérzékelő a mérőtestben van, a szétválasztottnál pedig merülőhüvelyben a csővezetékben.
• Az ellenálláshőmérők érzékelőszondájának mind az átmérője, mind a merülőhüvelybe rögzítése eltérő.

4. ábra

5. ábra

A két merülőhüvely belső átmérője nem azonos, a régi típusé nagyobb, az újé kisebb. A régi hüvelyben az új, kisebb átmérőjű hőmérsékletérzékelő nem érintkezik tökéletesen a merülőhüvely belső falával, a köztük lévő levegőréteg rontja a hőátadást. Állandó térfogatáramú rendszerben (3 épület), ahol a hőmérsékletváltozás nem gyakori, hosszú távon a hőmérsékletérzékelő felveszi a közeg hőmérsékletét, de a változó tömegáramú rendszereknél (2 épület) a gyakran változó előremenő hőmérséklet miatt több mérési periódus is eltelhet addig, amíg a hőmérséklet stabilizálódik. Ezalatt a mérő a tényleges felhasználásnál kevesebbet mér.

Az egyik lakóépületben a legsúlyosabb hiba a kompakt hőfogyasztásmérő esetében az előremenő hőmérsékletérzékelő hibás, szakszerűtlen beépítése, ugyanis az nem a csővezeték tengelyében lévő fűtővíz hőmérsékletét méri, hanem ún. „pangó víz” hőmérsékletét. A szigeteletlen mérőcsonk tovább hűti ezt a vízhőmérsékletet, csökkentve ezáltal a hőmérsékletkülönbséget (6. ábra). Az így „elveszett” méretlen fűtési teljesítmény 13%.

Ugyanebben az épületben vannak olyan hőfogyasztásmérők, amelyek ún. szétválasztott rendszerűek, ahol mindkét hőmérsékletérzékelő a csővezetékbe van elhelyezve., de tekintettel arra, hogy hőmérsékletkülönbséget kell mérni és azzal számolni, itt nincs jelentős eltérés a pontos mérés szempontjából meghatározó delta T-nél (4. ábra).

6. ábra

A 1–3. ábrán bemutatom a hőmérsékletérzékelők helyes beépítését. Esetünkben a kis csővezeték-átmérők miatt a ferde beépítés nem követelmény, de az már igen, hogy az áramlás az érzékelőkkel szemben vagy rájuk merőlegesen legyen.

A 7. ábra érdekes jelenséget mutat be: a visszatérő (hidegebb) vezetékben lévő hőfogyasztásmérő átfolyásmérő része, az, amelyikben a visszatérő hőmérsékletérzékelő gyárilag van beépítve, hozzáér az előremenő (melegebb) fűtési vezetékhez. Ez a kivitelezői hiba helyi felmelegedést okozhat a visszatérő hőmérsékletérzékelő környezetében, ami kisebb delta T értéket eredményez, ezáltal a mért hőfogyasztás kevesebb a tényleges felhasználásnál. Az egymáshoz érésből eredő hőmérsékletkülönbség-csökkenést nem lehet pontosan meghatározni, de ott, ahol a mód volt az összeérés átmeneti megszüntetésére, kb. 1,0-1,5 K között volt a hőmérsékletkülönbség, attól függően, hogy a melegebb vezeték a visszatérő hőmérsékletérzékelő beépítésétől milyen távol helyezkedett el. Az így „elveszett” méretlen fűtési teljesítmény: 11%.

7. ábra

5. További, a korrekt elszámolást befolyásoló hibák:

• Sem a kazánházban, sem a lépcsőházi felszállóvezetékeknél nincs átkötőszakasz, amely biztosítaná, hogy ne egy olyan lakáson keresztül forduljon meg az épületrész teljes fűtővíz-mennyisége, ahol esetleg jobban kinyitják a radiátorszelepet, vagy többet tartózkodnak otthon.
• A lakások belépő vezetékein nincs térfogatáram-szabályozó (egy kivétellel), ami az állandó fordulatszámú fűtési keringtető szivattyú esetén a túlzott mértékű fűtőközeg-mennyiséget lenne hivatott leszabályozni. Az elzárószelepként beépített golyóscsapok nem alkalmasak szabályozásra. Az épületek fűtési rendszere nincs beszabályozva. Ezt tanúsítják a zajjelenségek, amelyekre sok a panasz. Több lakásnál is a golyóscsapok valamennyire zárt állapotban vannak (nem teljesen), ami arra utal, hogy a tulajdonos így próbált meg védekezni a zaj ellen (5. ábra).
• Az egyik lakóépületben a hőfogyasztásmérők egy része, az előírttól eltérően, ferdén van beépítve (8. ábra). Ezen mérők mérési pontossága rövidesen romlani fog, ugyanis a csapágyazás a hibás beépítés miatt gyorsuló ütemben kopik. Ha nem igazítják megfelelő helyzetbe, ettől is növekedni fog a főmérő és az almérők összege közötti különbség.

 8. ábra

Az általánosítható hibák mellett egyedi „megoldások” is voltak. Például az egyik lakásban az előremenőhőmérséklet-érzékelőt az osztó végdugója helyébe tették. Az esetek többségében a fűtővíz hőmérséklete itt alacsonyabb, mint a tényleges, tehát a delta T is kisebb. Egy másik helyen, ahol a régi szétválasztott rendszerű mérőkör van, a hőmérsékletérzékelőket, csak úgy lazán, kábelkötözővel az osztó és a gyűjtő palástjához erősítették…

Hibák, hibák, hibák mindenütt. Tudatlanság, hanyagság, nemtörődömség? Együtt vagy külön-külön, mind az épületgépész szakmát járatja le a fogyasztó szemében. Meddig még? 

---