A kéményseprőipar fejlesztési lehetőségei a polgárbarát szolgáltatásban
2010/5. lapszám | VGF&HKL online | 3980 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Minden állampolgárnak joga van az azonos szintű életbiztonsághoz, egészséges környezethez! Készülék-üzemeltetők között különbséget tenni, diszkriminálni, csupán bürokratikus alapokon egy olyan „csővezeték” vonatkozásában, amely veszélyes gázt (égésterméket) szállít, megvonni tőlük az időszakos kötelező ellenőrzéshez való jogot, véleményünk szerint több mint „veszélyeztetés”. Csak Budapesten (2009. 12. 31-ei adat): életveszélyes 31 000 db kémény, komoly állagromlás: 35 000 db kémény, szabálytalan kialakítás: 49 000 db kémény. A kéménykár (15 fm/db – mérettel számolva) + járulékos költségek kb. 50 milliárd Ft-ot tesznek ki.
Mára milyen helyzet alakult ki az érintett területeken?
Pozitívumok
- elmúlt 20 év: tüzelőberendezés-struktúra jelentős változása új kivitelezések, telepítések, építkezések esetén,
- korszerű égéstermék-elvezető berendezéstechnika (új kivitelezéseknél a probléma nem termelődik újra),
- EN szabványok folyamatos hatálybalépése,
- szabályozások jelentős változása,
- energiatakarékosság fokozott igénye,
- levegővédelmi szempontok fokozott előtérbe kerülése,
Negatívumok
- a készülékek elhanyagolt állapota (sokéves átlagéletkor),
- a karbantartások, beszabályozások hiánya,
- a biztonságtechnikai vizsgálatok elmaradása,
- a műszaki szabályozások (OTÉK, GMBSZ, OTSZ stb.) ellentmondásai,
- az információhiányban szenvedő polgárok felelőtlen lakásfelújításai, -korszerűsítései,
- az EN-ek 80%-a nem magyar nyelven lép hatályba,
- az átlagos kivitelezői szakmai műveltség szerény színvonala (lásd a www.kemenysepro.hu képanyaga),
- energiapazarlás,
- a levegővédelem semmibe vétele (a hazai CO2-kibocsátás csökkentését a leroggyant magyar gazdaság révén tudjuk teljesíteni!) (Mire megy a 21/2001. Korm. rendelet azzal, hogy a jegyzők hatáskörébe utalja a település füstgázkibocsátóinak ellenőrzését stb., ha nem áll mögötte rendszer, megfelelő szabályozás?).
Kártételek kialakulása - amit nevezzünk tragédiáknak!
Magyarország – az EU-hoz tartozó országok között (fajlagos értékek összevetésével) – még kedvező helyet foglal el a CO-mérgezések statisztikáját tekintve. Még így is Budapesten a 2007-2008 fűtési idényben 10 helyszínen 11 fő elhunyt. 7 fő halálát a gázkészülék műszaki állapota, a karbantartás elmulasztása, 2 fő halálát fokozott légzárású ajtó-ablak, 1 fő halálát felszerelt páraelszívó, míg 1 fő halálát szakszerűtlen kivitelezés okozta. A 2008-2009 fűtési idényben 19 helyszínen 8 fő hunyt el, jellemzően tüzelőberendezés-karbantartáshiány, szabálytalan szerelés miatt. A 2009-2010 fűtési idényben 8 helyszínen 7 áldozat, például március elején 12 fős mérgezés, szabálytalan kéményjavításból adódóan.
E tragédiák odafigyeléssel, megfelelő szabályozással, ellenőrzéssel megelőzhetők lettek volna! Rossz belegondolni, hogy milyenek lennének ezek a számok, ha a kéményseprők évente több tízezer esetben nem figyelmeztetnék az üzemeltetőt az életveszélyre, illetve nem jelentenék a hatóságoknak, az elosztói engedélyeseknek a veszélyes eseteket, életveszélyes kéményeket!
Kéményállomány állapota
Csak Budapesten (2009. 12. 31-ei adat): életveszélyes 31 000 db kémény, komoly állagromlás: 35 000 db kémény, szabálytalan kialakítás: 49 000 db kémény. A kéménykár (15 fm/db – mérettel számolva) + járulékos költségek kb. 50 milliárd Ft-ot tesznek ki (1,5 milliárd Ft 1971-ben!).
 |
A kéményseprő-ipari közszolgáltatás jelene és várható jövője
A 27/1996 BM + 1995. évi XLII. törvényben foglaltakon túl – egy újraszabályozásban – több olyan elemet kívánunk felvállalni, amelyet nem csupán a jogalkotó, de a hazai kéményseprőipar is indokoltnak tart. Nézzük sorban, melyek ezek:
- Nyílt égésterű tüzelőberendezések esetén a levegő-utánpótlás, az égéstermék szabad, maradéktalan eltávozását gátló körülmények ellenőrzése rögzített szempontrendszer (check-lista) szerint. E feladat kéményseprők általi végzése nem a tervezőmérnök, a kivitelező gázszerelő vagy éppen az elosztói engedélyes ellenőrzési tevékenységét kérdőjelezi meg, éppen ellenkezőleg! A szakszerű telepítést, üzembe helyezést követi a laikus lakó részéről történő „szakszerűtlen” beavatkozások sora, minden hozzáértő, szakértő előzetes megkeresése, megkérdezése nélkül. Így például nyílászárók cseréje fokozott légzárásúra, páraelszívók telepítése, elszívó ventilátorok felszerelése (WC, fürdő), kandalló, cserépkályha telepítése, nem is beszélve arról, hogy az MSZ EN 483 szerinti zárt égésterű tüzelőberendezés is okozhat CO-mérgezést (0,5 mbar - 50 Pa).
A kéményseprőnek sormunkája során módja, lehetősége, sőt kötelessége lenne egy szempontrendszer szerint a legfontosabb – mérnöki szaktudást nem igénylő – problémákat kiszűrni. A tevékenység pozitív hatása jelentkezik az életbiztonság, az energiatakarékosság és a levegő védelme területén!
- Égéstermék-elvezető berendezés igénybevételével működő gáztüzelő berendezés esetén a rendszeres karbantartás, valamint a műszaki-biztonsági felülvizsgálat megtörténtének ellenőrzése, a berendezés nyilvántartásba vétele. E tevékenység igen komoly hiányt számolna fel. A tüzelőberendezések nagyobb hányada hosszú éveken át nem „lát” karbantartót. A készülékek jellemzően energiapazarló módon, a levegőt szennyezve működnek mindaddig, míg működésképtelenné nem válnak.
Számos esetben a „fekete” szerelések táptalaja is a kontroll hiánya. A berendezések nyilvántartásba vételével a továbbiakban jól kezelhető adatbázis jöhet létre.
Pozitív hatás jelentkezik az élet- és vagyonbiztonság, az energiatakarékosság, a levegő védelme, a „karbantartás” piac stabilizálódása területén.
- Az égéstermék CO- (szén-monoxid) tartalmának ellenőrzése méréssel négyévente a műszaki felülvizsgálat keretében.
- Hiba, hiányosság, veszély esetén átjelentés az illetékes hivatalhoz.
 |
Miért éppen a CO-mérést tekintjük
az első, de áttörő lépésnek? Mert következtethetünk a koncentráció értékéből a berendezés állapotára, a gázterhelés magas vagy alacsony értékére, az égő szennyezettségére, az égési levegő hiányára stb. E méréssel töredékére lehetne csökkenteni a szabálytalanul, tisztítás, beszabályozás nélkül üzemelő vagy egyáltalán a szinte már üzemképtelen, állagromlott készülékek volumenét, illetve el lehetne érni az üzemeltetők körében a rendszeres karbantartás igénybevételét.
Pozitív hatás az előzők szerint itt is jelentkezik! Tekintettel arra, hogy a CO- mérgezéses esetek jelentős többségében az előzőkben felsoroltak okozzák jellemzően a gondot, úgy véljük, e tevékenységi kiterjesztések a kéményseprő-ipari közszolgáltatásban nagy előrelépést jelentenének a polgárok érdekében. Például Németországban töredékére lehetett néhány év alatt csökkenteni a pazarlóan működő, életveszélyes készülékek számát a kéményseprők CO-mérése következtében
Sajnos, ezekben a kérdésekben hosszú időn át nem tudtunk az NFGM által létrehozott Egyeztető Fórumon egyetérteni! Nem értem, miért? Ez mindenki érdeke lenne, de elsősorban a polgáré. Megjegyezném: ha nem is közszolgáltatásként, de egyszerű piaci tevékenységként 2010 elejétől megkezdjük több helyen az országban a CO-koncentráció ellenőrzését az égéstermékben. A multiplikátor továbbképzések folyamatban vannak, mentorok kihelyezésével a gördülékeny bevezethetőség biztosított. Természetesen azok a készülékgyártók, -forgalmazók, szervizes szakembercsoportok, akik az együttműködésre készek, keressenek, nyitottak vagyunk. Az első lépések már megtörténtek!
 |
Az égéstermék-elvezető berendezés körüli bonyodalmak
Gyakran felvetődő kérdés, ami néha még vitát gerjeszt: kell-e, lehet-e, szabad-e égéstermék-elvezető és égéstermék-elvezető között különbséget tenni, mintegy diszkriminálni annak alapján, hogy
- milyen a csatlakozó hőtermelő berendezés típusa,
- mi az elvezető anyaga,
- a tanúsítottság formája (a hőtermelővel együtt vagy netán külön tanúsított),
- az épületen belüli vagy esetleg részlegesen kívüli elrendezésű nyomvonalvezetése stb.,
- illetve a különbségtétel alapján kéményseprő-ipari közszolgáltatáshoz tartozónak vagy nem tartozónak kell-e sorolni!?
Belátható, hogy az égéstermék-elvezető berendezések mindegyike igenis megköveteli a kontrollt, a vizsgálatot, valamint az időszakos ellenőrzést, illetve szükség szerinti a tisztítást. Lássuk be már végre, hogy az a tény, miszerint az égéstermék-elvezető berendezés együtt tanúsított a hőtermelő berendezéssel, nem adhat felmentvényt, nem nyújt garanciát a lazaság, a felületes munkavégzés, a szerelési alapszabályok megsértése ellen! Erre erősít rá az MSZ EN 15287-1,-2 szabvány is! (Mellékesen felmerül a kérdés: vajon az elosztói engedélyes miért a gázkészülékkel együtt végzi a fogyasztói berendezés MEO-jánál a tömörségi próbát? Mert pontosan tudja, hogy azok egy hányadánál gázszivárgás, tömörtelenség tapasztalható!)
Figyelembe véve az előzőeket, kijelenthető, hogy a sokat bírált, de hatályban lévő – a kéményseprő-ipari tevékenység gyakorlását szabályozó – 27/1996. BM rendelet – amely valóban korszerűsítésre, bővítésre, átdolgozásra szorul – 2.§ (1)c) pontja („kémény: olyan szilikát alapanyagból, fémből, műanyagból vagy ezek együtteséből kialakított – jellemzően függőleges tengelyirányú – építménynek, épületnek vagy épületgépész szerkezetnek minősülő, zártszelvényű, gravitációs vagy mesterséges áramlás elvén működő rendszer, amely alkalmas a
 |
tüzelőanyag elégésével működő tüzelőberendezés (hőtermelő berendezés) füstgáza (égésterméke) elvezetésére”) jelenleg is lefedi a valós igényeket, és a polgár biztonságát szolgálja azzal, hogy az égéstermék-elvezető berendezések teljes körét a kéményseprőipar kompetenciájába helyezi.
Az egyik legmagasabb színvonalú,
C típusú gázkészülék forgalmazója igen korrekt módon megfogalmazta levelében a tényeken alapuló állásfoglalását: „...nyilatkozunk, hogy a kondenzációs kazánnal együtt tanúsított és szállított égéstermék-elvezető rendszerek felülvizsgálata, karbantartása, időszakos ellenőrzése a kazánok szervizelésével foglalkozó szakemberek feladatkörén kívül van…”
Természetesen, a tisztelt forgalmazóval egyetértve, a kéményseprők - helyesen - úgy gondolják, hogy függetlenül attól, hogy az égéstermék-elvezető berendezés (kémény) a készülékkel együtt tanúsított vagy sem, a kivitelezést követően vizsgálat, tömörségi (szivárgási értékmeghatározás) próba szükséges, ugyanígy a rendszeres, időszakos ellenőrzés, tisztítás és karbantartás is nélkülözhetetlen. E kérdéskörben pontosít az MSZ EN 15287-2 szabvány, miszerint kizárólag a C2 típusú égéstermék-elvezetés megoldású gázkészülék rendszerét nem tekinti az égéstermék-elvezető berendezés kategóriájába tartozónak! E feladatokat az erre szakosodott, semleges és független közszolgáltató, a kéményseprő végezheti el. E feladatra ma Magyarországon kizárólag a kéményseprő felkészült!
Kocsis Attila
