Jogorvoslat a kárvallottaknak
2010/5. lapszám | VGF&HKL online | 6621 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Manapság meglehetősen sok történet kering arról, hogy az építkezéseken a beruházók nem kötnek írásos szerződést az alvállalkozókkal, hanem csak szóban állapodnak meg a munka egészéről. Amikor pedig fizetésre kerül sor, a megrendelő „elfelejti”, hogy a kivitelezőnek meg kell téríteni a munka díját. Előfordul, hogy nem akarnak emlékezni arra, miben állapodtak meg. Ilyenkor a vállalkozó a bíróságon érvényesítheti a jogait – még akkor is, ha nem kötöttek írásos megállapodást. Jogorvoslat még az ő számukra is van.
Sajnos sokan attól félnek, hogy per esetén nem találják meg a maguk igazát, inkább veszni hagyják munkájuk díját, az építési anyagba fektetett több százezres vagy akár több milliós befektetésüket.
– Pedig egyáltalán nem reménytelen a helyzetük, ha ismerik a „ráutaló magatartás” fogalmát, amit a Polgári Törvénykönyv 216. §-ának (1) bekezdése szabályoz a következők szerint: „Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni” – mondja elöljáróban dr. Patassy Benedek nyugalmazott legfelsőbb bírósági tanácselnök.
– Mikor jön létre szerződés ráutaló magatartással?
– A ráutaló magatartás akkor hoz létre szerződést, ha abból a felek egyező szerződési akarata megállapítható. A hallgatás önmagában még nem feltétlenül jelent beleegyezést, de ráutaló magatartássá válik és beleegyező akaratot fejez ki, ha például a vállalkozó a munkát megkezdi a megrendelő igénye szerint, majd befejezi, a megrendelő a munkát átveszi, az előállított dolgot használja stb. Ilyen esetekben a megrendelő a munkát tartozik megfizetni annak értéke alapján, amit sok esetben szakértő igénybevételével állapít meg a bíróság. Ennek a döntésnek is megvan a Ptk.-ban egy másik hasznosítható szabálya, amit a törvény „jogalap nélküli gazdagodásnak” nevez. Ezt a szabályt a Ptk. 361. §-sának (1) bekezdése mondja ki a következőképpen: „Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.”
Ha tehát a vállalkozó a megrendelő szóbeli felkérésére például szőnyegpadló helyett parkettával borítja le a szobákat, akkor az árkülönbözetet a megrendelő tartozik kifizetni, mert nap mint nap látta, hogy a vállalkozó parkettával borítja le a padlózatot, mindezt tudomásul vette, és így általában bizonyított az is, hogy az eredeti szerződés a megrendelő akaratával egyezően változott meg. Emellett az is igazolt, hogy ha a megrendelő a két munka közti árkülönbözetet nem fizeti ki, akkor jogalap nélkül gazdagodna, amit azonban a jog megakadályoz. Ilyen esetben a bíróság a megrendelőt megfelelően elmarasztalja.
Amikor a szerződés létrejöttének, módosításának, kibővítésének esete nem teljes mértékben bizonyítható, akkor az említettek szerint jogalap nélküli gazdagodás címén is igényt tarthat a vállalkozó az általa elvégzett és a megrendelő által befogadott munka ellenértékére.
A ráutaló magatartásnak és a jogalap nélküli gazdagodásnak számtalan variációja merülhet fel a gyakorlati életben, azokat felsorolni nem lehet. Ezért általánosságban az tanácsolható, hogy a vállalkozó a szerződés bővítéséhez vagy változtatásához adjon megfelelő nyomatékot például az építési naplóba való megfelelő bejegyzéssel, tanú biztosításával, a munka elvégzésével.
A ráutaló magatartás szerződéspótló vagy helyettesítő hatását jó, ha ismerjük, főként azért, hogy aki ilyen helyzetbe kerül, ne adja fel azonnal a reményét, ne higgye el a megrendelő könnyed leintését, miszerint ha nincs szerződés, akkor nincs fizetés sem. A kárvallott forduljon szakemberhez, mert ha kellő óvatossággal jár el és körülbástyázza magát bizonyítékokkal, akkor megvan minden reménye arra, hogy hozzájut munkája ellenértékéhez.
Alkalmasság joghatás kiváltására
Joggyakorlat érlelte szabály, hogy a ráutaló magatartás joghatás kiváltására csak akkor alkalmas, ha az olyan akaratot vagy szándékot közvetít, amely a másik fél számára az általános élettapasztalat alapján kétségtelenül felismerhető. Ebben a körben is érvényesül az az elv, hogy a körülményeket a maguk összességében kell mérlegelni, és amennyiben például nem állnak rendelkezésre az ügyletkötés körébe eső tárgyalásokkal kapcsolatos adatok, úgy főszabály szerint a ráutaló magatartás nem minősíthető joghatást kiváltónak. Mindez tömören úgy összegezhető, hogy a ráutaló magatartás útján megtett jognyilatkozat kiterjesztően nem értelmezhető. Az ilyen jognyilatkozatokkal kapcsolatos bizonytalanságoktól független alaptétel, hogy a ráutaló magatartással megtett akaratnyilatkozat is csak akkor hatályos, ha arról a másik fél tudomást szerzett.
Ráutaló magatartás a gyakorlatban
– Hogyan ítéli meg ezt a területet a bírói gyakorlat?
– A bírói gyakorlat számos példát szolgáltat olyan esetekre, amelyek kulcskérdése, hogy az előkészítő intézkedés mikor minősülhet szerződést létrehozó, ráutaló magatartásnak. A jogalkalmazók az ilyen jogviták elbírálása során egyértelműsítették, hogy a felek akaratkifejezéseit a maguk teljességében kell figyelembe venni, a szerződési nyilatkozatot pedig úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A jogszabályban a felek akaratára utalás azt fejezi ki, hogy a rejtve maradt akarat csak annyiban jön számításba, amennyiben arra a körülményekből következtetni lehet.
Amikor a ráutaló magatartás nem keletkeztet szerződést
Ha a megállapodás ténye bizonyítható és annak tartalma megállapítható, a joghatás attól függetlenül bekövetkezik, hogy a felek milyen módon nyilatkoztak meg. Ráutaló magatartás viszont csak akkor állapítható meg, ha valamely magatartásból a másik félnek egyértelműen fel kellett ismernie a szerződési akaratot. A ráutaló magatartás tehát a fentiekkel összhangban nem hoz létre szerződést, ha a felek magatartása – önmagában vagy a korábbi tárgyalásokkal, az ügyletkötés körébe eső körülményekkel együtt – nem fejezi ki a megegyezést a szerződés lényeges vagy bármelyik fél által lényegesnek minősített kérdéseiben. Amennyiben tehát a szerződés lényeges feltételei a felek között nem tisztázottak, sem a teljesítés, sem pedig az előkészítő intézkedés nem tekinthető szerződést létrehozó ráutaló magatartásnak.
Szerződésmódosítás ráutaló magatartással
A bírói gyakorlat a szükséges feltételek fennállta esetén elismeri az írásban kötött szerződés ráutaló magatartással (a korábbitól valamilyen szempontból eltérő teljesítés és annak elfogadása útján) történő módosítását. Vagyis az a tény, hogy a felek jogviszonyuk kereteit írásba foglalták, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a módosítás is kizárólag ilyen formában lehetséges. A törvény szerint ugyanis az olyan szerződésnek, amelynek érvényessége megszabott alakhoz kötött, a meghatározott forma mellőzésével történt megszüntetése vagy felbontása csak akkor érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.
Alakiság megsértésével kötött szerződések érvényessége
Törvényi rendelkezés, hogy amennyiben a jogszabály a szerződés megkötésére meghatározott alakot szab, akkor az alakiság megsértésével kötött szerződés semmis. Amennyiben a szerződésre vonatkozóan az alakiságot a felek kötik ki, az csak akkor feltétele a szerződés érvényességének, ha a felek kifejezetten ebben állapodtak meg. Ilyen esetben azonban a teljesítésnek vagy egy részének elfogadásával, tehát ráutaló magatartással a szerződés az alakiság mellőzése esetén is érvényessé válik. Annak megítélésekor tehát, hogy adott esetben a felek között szerződés jött-e létre, tekintettel kell lenni arra, hogy történt-e tényleges teljesítés. Ha a kötelező alakiságot jogszabály írja elő, a főszabály a teljesítés ellenére is az, hogy érvényes szerződés nem jött létre.
Teljesítés elfogadása megrendelés hiányában
Főként a vállalkozási szerződéseknél fordulnak elő olyan esetek, hogy a megrendelő a vállalkozó számára írásbeli vagy egyéb módon dokumentálható megrendelést nem ad, a teljesítést azonban elfogadja. A jogalkalmazó ilyenkor az eset összes körülményének vizsgálata útján foglal állást abban a kérdésben, hogy a felek között a szerződés létrejött-e vagy sem. Ha igen, akkor a megrendelő köteles az elvégzett munkáknak a vállalkozói díjat is magában foglaló ellenértékét megtéríteni. Ha azonban a szerződés létrejötte nem állapítható meg, akkor a Polgári Törvénykönyvnek a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó rendelkezései kínálhatnak megoldást. A teljesítés megrendelő általi elfogadása és az a tény, hogy a megrendelő a vállalkozónak a díjfelszámítás feltételeire vonatkozó és véleményeltérés ellenére is fenntartott ajánlatát újból már nem kifogásolja, a vállalkozási szerződést ráutaló magatartással létrejötté teszi.
– Az építőiparban a lakosság számára végzett szolgáltatásoknál, illetve az egyéb magánerős beruházásoknál is szokás, hogy szóban állapodnak meg. Szerződés hiányában milyen jogi bizonyítékok állnak a panaszos rendelkezésére, ha a megrendelő nem akarja kifizetni az elvégzett munkát?
– Az építőiparban, ha van egy szerződés, az meghatározza a munka tartalmát, illetve ha létezik tervrajz, lennie kell költségvetésnek is. Ebben az összegeket látni lehet, és meghatározzák azt is, hogy mit kell csinálni. A megrendelő azt kéri, hogy „tisztelt uram, ide is tegyen még egy ablakot”, noha az nem szerepelt az eredeti tervben, viszont nem akarja kifizetni a pótmunkát. A ráutaló magatartás ebben az esetben úgy nyilvánul meg, miszerint a vállalkozó elfogadta, hogy olyan munkáról állapodjanak meg, ami nincs benne a tervrajzban, a megrendelő pedig elfogadta a változtatást. Például a megrendelő azt kéri, hogy a kivitelező „a garázsbejárót betonozza le”, de meggondolja magát, és műkő burkolatot kér, amit a vállalkozó megvalósít. Ráutaló magatartással ilyenkor szerződésmódosítás jön létre, és a kivitelező ennek tartalma szerint elkezdi a munkát, esetleg be is fejezi, a címzett pedig azt átveszi. Ám később a megrendelő nem akarja kifizetni a különbözetet, arra való hivatkozással, hogy „én csak betonozást rendeltem”. Ezt követően elmennek a bíróságra, és ha hozzáértő bíró kezébe kerül az ügy, akkor nagyon rövid időn belül kötelezi a megrendelőt, hogy fizesse ki az elvégzett munka ellenértékét.
Azonnal bírósághoz kell fordulni, le kell írni a tényállást, illetékfeljegyzést (illetékmentességet) kell kérni. Amennyiben az illető a pert megnyeri, akkor a perköltséget úgyis az alperes (fővállalkozó) fizeti. Ügyvédhez vagy jogtanácsoshoz kell fordulni. Olyan ügyvédet kell keresni, aki nemcsak a polgári, de az építési joghoz egyaránt jól ért. A ráutaló magatartás és a jogalap nélküli gazdagodás azért szerepel a Ptk.-ban, mert a törvény eleve kimondja, hogy ami nincs leírva, annak is kell, hogy legyen következménye. Maga törvény ad engedményt, követi a mindennapi élet szokásait. Minél tovább várnak a vállalkozók, annál rosszabb lesz, hiszen telik az idő, és az állami bíróságnál indított perek akár évekig is elhúzódhatnak.
– Vajon kell-e fül- és szemtanú ahhoz, hogy a szerződés nélküli, ráutaló magatartással, szóban megkötött megállapodást valaki igazolja?
– A hasonló esetekhez nem kell. A felperes keresettel él, a bíró kiküld egy szakértőt a helyszínre, aki látja, hogy megfelel-e a valóságnak a felperes bejelentése. Megállapítja, hogy ráutaló magatartással is lehet szerződést kötni vagy módosítani, ezért ezen az alapon vagy legrosszabb esetben jogalap nélküli gazdagodás címén marasztalják el a megrendelőt.
Általában mindig lehet találni olyan embereket, aki tanúsítják a kárvallott vállalkozónak, hogy hol dolgozott fél évig. De amennyiben a megrendelő mégis tagad, a kivitelezőnek bizonyítékot jelenthet az anyagbeszerzési számla. Aki eleve szerződés nélkül akar munkát rendelni, pláne milliós értékekben, azt ott kell hagyni, mivel akármilyen nehéz a vállalkozók helyzete, nem mehet be olyan utcába, hogy befekteti a saját pénzét, utána azt mégse kapja meg.
Nem mindegy, milyen a bizonyíték
– Bizonyítékként elfogadnak-e a tárgyalásról rejtett hangfelvételt, esetleg vezetékes telefonbeszélgetésről készült magnófelvételt?
– Nem szívesen, de ha nincs más megoldás, akkor a vezetékes telefonbeszélgetésről készült – manipulálatlan – felvétel is lehet bizonyíték.
– Mikor idéz a bíróság tanút?
– Amikor egy tanú valamit tud igazolni, mivel a saját szemével látta az eseményt, és részletesen be tud számolni a történtekről. A bíróság akkor idéz több tanút, ha nem látja eléggé bizonyítottnak a felperes állítását.
Szerződés nélkül...
– Mi a helyzet azokkal, akik szerződés hiányában kezdenek el dolgozni?
– Ha valaki szerződés nélkül kezd el dolgozni, óriási kockázatot vállal. Az elektronikus médiumok nagyon sokat foglalkoztak a Megyeri-híd esetével. A közbeszerzési pályázattal kiírt főberuházó több alvállalkozót bízott meg. Közben felszámolási eljárás indult a főberuházó ellen. Az állam nem volt jogviszonyban az alvállalkozókkal. Ennek a hídnak az elkészítési ára több milliárd forint volt, amit az államnak ki kellett fizetni a fővállalkozó felé. A fővállalkozó pedig nem osztotta tovább a pénzt, mivel tele volt adóssággal, és emiatt felszámolták.
Ezt a helyzetet úgy lehetett volna megakadályozni, hogy az állam nem a fővállalkozónak adta volna a híd kivitelezéséért járó összes pénzt, hanem a szerződéskötéskor meg kellett volna követelnie a fővállalkozótól annak közlését, hogy kikkel, milyen összegben kötött szerződést, tehát tételszerűen fel kellett volna osztani a forintokat, fel kellett volna sorolni az alvállalkozók nevét, címét, illetve az elvégzendő munka értékét. Szóval mindképpen meg kellett volna osztani a forintokat, fenn kellett volna tartani a beruházás teljes összegét a fővállalkozó és az alvállalkozók között, de az utóbbiak felé az állam osztotta volna ki a munkadíjat.
– A fedezetkezelő intézmény megoldaná a problémát?
– Ez kizárólag állami beruházásoknál lehet eredményes. A javaslatom ezért sokkal egyszerűbb. A törvényhozók azt mondják, hogy nincs benne a Ptk.-ban, bele kell(ene) tenni. Az állami beruházásoknál az alvállalkozók számára kifizetendő pénzt a megrendelő esetleg 20%-ban visszatarthatná, amit csak akkor kellene kifizetnie az alvállalkozóknak, ha minden rendben van.
Ilonka Mária
