Tüzivíz-ellátó rendszerek
2010/3. lapszám | VGF&HKL online | 8836 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A beépített oltóberendezések szükségességét, hatékonyságát manapság egyre többen belátják, és nem csak jogszabályi kötelezettségnek, hanem saját meggyőződésüknek is eleget téve telepítik azokat. A beépített oltórendszerek leggyakrabban használt oltóanyaga a víz. A víznek nincs BM-OKF engedélye, bár az oltóvíz paramétereinek szigorú követelményeket kell kielégítenie ahhoz, hogy az oltásbiztonságot megteremthessük.
A vizet fizikai-kémiai tulajdonságai
alapján könnyen és széles körben alkalmazhatjuk. Oltás szempontjából kiemelhető tulajdonságai a hűtő-, tűzelfojtó, inhibíciós (kémiai gátló), ütő- (lángleverő) hatás. Ezen tulajdonságai mellett a felhasználó szempontjából lényeges, hogy nem toxikus, könnyen szállítható, majdnem mindenhol rendelkezésre áll, tárolása viszonylag egyszerű. A következőkben az ellátó rendszer fő elemeit, azok kialakítását fogjuk tárgyalni.
Az oltóvízforrásokban
alkalmazható aktív elemeket, a szivattyúkat, indító automatikát szigorú hatósági, szakmai, biztosítói előírások szabályozzák, ezzel valósítva meg azt, hogy csak valóban alkalmas tűzivízforrást alkalmazzanak. A hazai felhasználásban a 9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelettel életbe léptetett OTSZ, az MSZ 12845 szabvány előírásai a mértékadók a tervezők, kivitelezők és üzemeltetők számára. Hagyományosan azonban biztosítói intézetek követelményeit is érvényesíteni kell az esetek egy részében. A VdS német és az FM (Factory Mutual) amerikai intézet előírásai az alapvető két követelményrendszer, amelyeknek meg kell felelni számos esetben.
Általánosan
A tüzivíz-ellátó rendszer egy olyan vízforrás, ami leggyakrabban tartályból és a hozzá csatlakozó szivattyúból áll. Az ellátó rendszer többnyire autonóm rendszer, a tartályban tárolt víz a teljes oltási üzemidőre elegendő, a hozzá csatlakozó szivattyú, ha elektromos, akkor kettős elektromos megtáplálással rendelkezik, ha dízelmeghajtású, akkor a kockázati besorolástól függő méretű üzemanyagtartállyal rendelkezik. A tartály és szivattyú a védett épületen kívül vagy az épületben kap helyet.
Oltóvíztároló medencék
Az oltóvíztároló medencéknek számtalan típusa ismert, mint föld feletti, föld alatti, felszíni tárolók. A föld feletti lehet acéllemez vagy vasbeton tartály, a föld alattiak többnyire vasbetonból készülnek, a felszíni medencék általában szívócsonkokkal ellátott fóliával bélelt gödrök, ezekhez beépített szivattyút ritkán alkalmaznak.
A felszín feletti tartályokat, ha lemez, ha vasbeton, érdemes hőszigetelt kivitelben készíteni. Az 1. táblázat a kétféle tartály összehasonlítását tartalmazza.
A föld feletti tartályok, hozzá kapcsolódó gépházak leglényegesebb pontja az alapozás. A talajmechanikai eredmények ismeretében alkalmazott megfelelő technológia és precíz kivitelezés nélkülözhetetlen a hosszú élettartamhoz. A megfelelő műszaki megoldás megválasztása a gépházak tekintetében is rendkívül fontos. A légcsere kiszámítása, a fűtés gazdaságos és üzembiztos kialakítása, az épületfizikai tulajdonságok megválasztása komoly összhangot és mérnöki megfontolást igényel. Egy tűzvédelmi rendszer élettartama lehetőleg 30-40 év körül kell, hogy legyen. Nem engedhető meg, hogy egy rosszul kiválasztott, netán elspórolt szellőzéstől a párakondenzációból adódó korrózió rövid időn belül tönkretegye a berendezést.
Szivattyúk
Az 1. ábrában található fogalmak a tüzivíz-szivattyúzásnál jellemzően alkalmazott centrifugális elven működő szivattyúra vonatkoznak, címszavas részletességben. Az elektromos szivattyúknál két, egymástól független érőátviteli megtáplálást kell megvalósítani, ahol bármelyik hálózat kiesése esetén azonnal működésbe léphet a másik megtápláló rendszer.
Az oltóvízszivattyú-rendszerek egyszerű, de üzembiztos indítási és működési automatikával rendelkeznek. A hagyományosan „sprinkler automatikának” is nevezett indítórendszer ellenőrzi a szivattyú és szerelvényei készségét az azonnali beindulásra, és a rendszer a tűzjelző vagy oltóberendezés jelére azonnal (10 másodpercen belül) teljes hatásfokkal működésbe lép. Jellemző, hogy a dízelszivattyúk sikertelen indítás esetén addig ismétlik a startot, amíg nem járnak sikerrel. A riasztással indított szivattyúkat nem lehet „véletlenül” kikapcsolni, ezt egy biztonsági automatika gátolja meg.
Vízszintes tengelyű „in-line” szivattyúk
Az amerikai szabvány szerinti szivattyúkat föld alatti gépházban a szabályok szerint nem szabad telepíteni. Föld alatti víztartály alkalmazása esetén függőleges tengelyű szivattyúegységet kell használni, amelynél a szivattyúegység a föld alatti tartály vízterébe nyúlik be, de az elektromos vagy dízel meghajtó berendezés a föld felett kiépített szivattyúházban helyezkedik el. A függőleges szivattyúk árfekvése 30-50%-kal meghaladja a vízszintes elrendezésű, in-line szivattyúk költségeit, emiatt hazánkban mindössze néhány darab valósult meg, annak ellenére, hogy számos funkcionális előnye van a kivitelnek.
A vízszintes elrendezésű, in-line kivitelű szivattyúk rendszertechnikai bemutatására az NFPA 20 szerinti kapcsolási rajzon (2. ábra) látható a koncepció.
A komplett tüzivíz-szolgáltató szivattyúközpont, csővezetékrendszer, valamint a szükséges tűzjelző rendszer, a telekommunikáció kiépítése és a hozzá tartozó építmények szabályozása egységes szabványrendszert képez az NFPA szerint. Lényeges, hogy a szivattyú szívócsonkján minden esetben atmoszférikus nyomást meghaladó értéknek kell rendelkezésre állnia. A szívónyomó és üzemviteli (például mérőcső) csővezetékrendszerek dimenzióit, kivitelét szintén a fenti szabályozás szerint kell megvalósítani.
A berendezéseket, kezdve a tűzvédelmi koncepció kialakításától a műszaki tervezés, a hatósági, önkormányzati, biztosítói engedélyeztetés, gyártás, szerelés, teljesítményigazolás, üzembe helyezés, folyamatos karbantartás, időszakos felügyelet teljes körében a szabvány szerint kell kivitelezni (3. ábra).
A VdS szivattyúk telepíthetők depressziós ráfolyású üzembe is, természetesen az NPSH-értékek biztonságos figyelembevételével. A VdS előírásai szerint teret kapnak a hidrofor tartályok. Ezeknek lényege, hogy cca. ⅔ részben vízzel feltöltött légüst jellegű tartály van elhelyezve a szivattyú nyomvonalán, amely az oltásindításkor azonnal mozgósítható, teljes értékű vízforrást képez. A tűz leküzdése az esetek több mint 90%-ában az oltóvíz-szivattyúk beindulása nélkül megtörténik.
