Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Épületgépészeti vezérfonal

2010/11. lapszám | Chiovini György |  22 803 |

Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Épületgépészeti vezérfonal

Érdemes röviden újra átgondolni ennek a Svájcban összeállított dokumentumnak a jelentőségét. Eredendően a tervezők és kivitelezők számára szánják, de előnyeit a megrendelő is élvezheti. Hiszen az a lényege, hogy ha a tervező a megrendelő egyértelmű és mindenre kiterjedő igényeinek megfelelő, szakmailag korrekt tervet készít, melyet a kivitelező gondosan megvalósít, akkor a projekt egy problémamentes átadás- átvétellel és a megrendelő maradéktalan elégedettségével zárul.

A hővisszanyerős lakásszellőzés

után most a fűtési rendszer tervezési segédlete kerül az olvasó kezébe. Minta gyanánt egy megfelelőségi nyilatkozatot is kapcsolódik hozzá, történetesen a fafűtési rendszerről. Ez tartalmilag egy korrekt rendszermegoldás tömör összefoglalása, formailag egy nyilatkozat, melyet az ajánlatadó tesz az ajánlathoz csatolva. Kérdéslista formájában minden részletre kiterjedően bemutatja, hogy az ajánlat megfelel a megrendelő igényeinek és a megrendelés tárgyát képező berendezésre vonatkozó érvényes szakmai előírásoknak.

Tervezési segédlet

Egy épület fűtéskorszerűsítése legtöbbször a meglévő helyett új hőtermelő berendezés beszerzésével jár. Különböző megfontolásokkal eldönthető, hogy kazánt vagy hőszivattyút építsünk be. Kiválasztható a kazán tüzelőanyaga is. Lényeges a helyes méretezés, mert mindkét irányú eltérésnek következményei vannak. A túlméretezett kazán többet fogyaszt, üzemeltetése nem gazdaságos. Az új hőtermelő berendezés kiválasztásához szükséges a hőigény ismerete. A hőigény pontos meghatározására vannak szabványos eljárások. Adott esetben azonban egyszerűsített módszert választunk, alkalmazunk. A svájci tervezési segédlet egyszerű, gyakorlatias tartalmával valóban jó segédeszköze lehet az épületgépészeti szakembereknek.

Méretezés a tüzelőanyag-felhasználás alapján

A tüzelőanyag felhasználásának értékelésével történő, mérsékelt pontosságú méretezés alkalmazható mintegy 100 kW teljesítményig, átlagos hőszigeteltségű, nem nagy üvegezési arányú, nem kifejezetten jól benapozott lakóépület esetén. Az új hőtermelő berendezés teljesítményét a következő adatok alapján határozzuk meg: az új hőtermelő berendezés teljesítménye [kW], éves tüzelőanyag-felhasználás többéves átlagban [kg] [m³] [l], égéshő [kWh/kg] [kWh/m³] [kWh/l], kihasználási óraszám [h], a meglévő berendezés éves átlagos hatásfoka égéshővel számolva, a tervezett berendezés éves átlagos hatásfoka égéshővel számolva, a tervezett berendezés hatásfoka égéshővel számolva. A kihasználási óraszám becsült értékei: 2300 h fűtési rendszerre, 2700 h fűtési és vízmelegítési rendszerre. Ezek az adatok Svájcra érvényesek, 800 m tengerszint feletti magasságig.

Hasábfatüzelés

Égéshő-értékek: puhafa 1800 kWh/m3, keményfa 2500 kWh/m³. Az adatok 15-20%-os nedvességtartalom mellett érvényesek (légszáraz fa). A térfogategység jelentése: 1 m hosszú rönkök 1 m szélességben és 1 m magasságban összerakva. Éves átlaghatásfok-adatok: régi kazán 0,45-0,65 (45-65%), új kazán 0,65-0,75 (65-75%).

Számpélda (fűtési és vízmelegítési rendszer):

  • éves hasábfa-felhasználás többéves átlagban 18 m³,
  • égéshő (keményfa) 2500 kWh/m³,
  • kihasználási óraszám 2700 h,
  • meglévő berendezés éves átlagos hatásfoka égéshővel számolva 0,55 (55%),
  • tervezett berendezés éves átlagos hatásfoka égéshővel számolva 0,70 (70%),
  • tervezett berendezés hatásfoka égéshővel számolva 0,5 (1 + 0,70) = 0,85. P = (18 x 2500 / 2700) x (0,55 /0,70) x 0,85 = 11 kW

Faapríték-tüzelés

Égéshő-értékek 30%-os nedvességtartalom mellett:

  • puhafaból készített apríték 750-900 kWh/m³,
  • keményfából készített apríték 1000-1250 kWh/m³.

A térfogategység jelentése: 1 m³ ömlesztett apríték. A puhafából készített apríték fajlagos tömege 160-230 kg/m³, a keményfából készítetté 250-330 kg/m³. Éves átlaghatásfok-adatok: régi kazán 0,45-0,65 (45-65%), új (nem kondenzációs) kazán 0,65-0,75 (65-75%).

Számpélda (fűtési rendszer):

  • éves faapríték-felhasználás többéves átlagban 400 m³,
  • égéshő (puhafából készített apríték) 800 kWh/m³,
  • kihasználási óraszám 2300 h,
  • meglévő berendezés éves átlagos hatásfoka égéshővel számolva 0,55 (55%), tervezett berendezés éves átlagos hatásfoka égéshővel számolva 0,70 (70%),
  • tervezett berendezés hatásfoka égéshővel számolva 0,5 (1 + 0,70) = 0,85. P = (400 x 800 / 2300) x (0,55 /0,70) x 0,85 = 93 kW

Pelletfűtés

Égéshő: 5,2-5,5 kWh/kg. Éves átlaghatásfok régi és új kazánokra: 0,65-0,75 (65-75%).

Számpélda (fűtési rendszer):

  • éves pellet-felhasználás többéves átlagban 3200 kg,
  • égéshő 5,4 kWh/kg,
  • kihasználási óraszám 2300 h,
  • meglévő berendezés éves átlagos hatásfoka égéshővel számolva 0,60 (60%),
  • tervezett berendezés éves átlagos hatásfoka égéshővel számolva 0,70 (70%),
  • tervezett berendezés hatásfoka égés- hővel számolva 0,5 (1 + 0,70) = 0,85. P = (3200×5,4 / 2300) × (0,60 /0,70) × 0,85 = 5,5 kW

Olajfűtés

Égéshő: 10,5 kWh/l.

Éves átlaghatásfok-adatok:

  • régi (nem kondenzációs) kazán 0,75-0,80 (75-80),
  • új (kondenzációs) kazán 0,85-0,95 (85-95%).

Számpélda (fűtési és vízmelegítési rendszer):

  • éves fűtőolaj-felhasználás többéves átlagban 2000 l,
  • égéshő 10,5 kWh/l, kihasználási óraszám 2700 h,
  • meglévő berendezés éves átlagos hatás- foka égéshővel számolva 0,78 (78%),
  • tervezett berendezés éves átlagos hatás- foka égéshővel számolva 0,90 (90%),
  • tervezett berendezés hatásfoka égéshővel számolva 0,5 (1 + 0,90) = 0,95. P = (2000 x 10,5 / 2700) x (0,78 /0,90) x 0,95 = 6,4 kW

Gázfűtés

Égéshő: 10,4 kWh/m³. Az égéshő fenti értéke 0,98 bar nyomásra, 15 °C hőmérsékletre és a gázmérőn leolvasható térfogatra vonatkozik. Éves átlaghatásfok-adatok: régi (nem kondenzációs) kazán 0,80-0,88 (80-85%), új (kondenzációs) kazán 0,85-0,95 (85-95%).

Számpélda (fűtési és vízmelegítési rendszer):

  • éves gázfelhaszn. többéves átl. 6000 m³,
  • égéshő 10,4 kWh/m³,
  • kihasználási óraszám 2700 h,
  • meglévő berendezés éves átlagos hatásfoka égéshővel számolva 0,82 (82%),
  • tervezett berendezés éves átlagos hatásfoka égéshővel számolva 0,90 (90%),
  • tervezett berendezés hatásfoka égés- hővel számolva 0,5 (1 + 0,90) = 0,95. P = (6000 × 10,5 / 2700) × (0,82 /0,90) × 0,95 = 20 kW

Villamos fűtés

Éves átlagos hatásfok (93-97%).

Számpélda (fűtés és vízmelegítés):

  • éves villamosenergia-felhasználás többéves átlagban 25 000 kWh.
  • kihasználási óraszám 2700 h.
  • meglévő berendezés éves átlagos hatásfoka égéshővel számolva 0,93 (93%).
  • tervezett berendezés éves átlagos hatásfoka égéshővel számolva 0,96 (96%).
  • tervezett berendezés hatásfoka égéshővel számolva 0,5 (1 + 0,90) = 0,98. P = (25000 / 2700) × (0,93 /0,96) × 0,98 = 8,8 kW

Méretezés mérések alapján

Ha az előző fejezetben ismertetett méretezés feltételei nincsenek meg, vagy annál a módszernél pontosabb eredményt akarunk kapni, mérésekre alapozott méretezést végezhetünk. Ez a módszer azonban hosszabb időt igényel, mert legalább két téli hónap alatt kell az adatokat gyűjteni. Lényege, hogy meghatározzuk egy-egy napon az átlagos fűtési teljesítményt. Az adatokat a külső hőmérséklet függvényében ábrázoljuk (1. ábra). A kapott értékek egy regressziós egyenessel helyettesíthetők. A –8 ºC-hoz tartozó teljesítményérték az épület névleges fűtési teljesítményigénye. A megfigyelésből származó adatot még korrigáljuk, ugyanis az adatgyűjtési időszak alatt valószínűleg számos napsütéses nap is volt. A napsugárzásból eredő hőnyereség a teljesítményigényt kb. 15 százalékkal csökkenti. Viszont nekünk a szoláris nyereség nélküli teljesítményadatra van szükségünk. A –8 ºC-hoz tartozó értéket ezért 15 százalékkal megnöveljük, és ezt tekintjük az épült hőigényének.

Ellenőrzés

Akármelyik közelítő módszert is alkalmaztuk, célszerű a kapott eredményt ellenőrizni. Ez nem más, mint néhány tapasztalati értékkel való összehasonlítás. Nagy eltérés esetén meg kell keresni ennek az okát.

Épületek fajlagos hőigénye:

  • rosszul hőszigetelt lakóház 50 W/m²-70 W/m²,
  • rosszul hőszigetelt középület 60 W/m²-80 W/m²,
  • jól hőszigetelt lakóház 40 W/m²-50 W/m²,
  • érvényes (svájci) előírásoknak megfelelő épület 25 W/m²-40 W/m²,
  • energiatakarékos épület 10 W/m²-30 W/m².

Keringtető szivattyú kiválasztása

Azok a kiváló hatásfokú szivattyúk, melyekben állandó mágneses vagy EC-motor van, háromszor hatékonyabbak, mint a hagyományos aszinkronmotoros szivattyúk. Ezeknek a szivattyúknak elektronikusan szabályozható a fordulatszáma, és teljesítményük önműködően igazodik a változó térfogatáramhoz. Be kell viszont állítani a hálózatnak megfelelő jelleggörbét, illetve nem szabad nagyon túlméretezni. A helyes mértezés egyszerűen ellenőrizhető az „ezrelék-szabállyal”. Az European Association Of Pump Manufacturers egyesületen belül létezik egy a háztartási gépeknél szokásos energiahatékonysági címkézés. A szivattyúk A osztálytól G osztályig terjedő besorolást kaphatnak. A kiváló hatásfokú, elektronikus fordulatszám-szabályozású szivattyúk A osztályúak (2. ábra). A hagyományos, állandó fordulatszámú szivattyúk C vagy D, de akár E, F, G besorolásúak. A drága A osztályú, kiváló hatásfokú szivattyúk alkalmazása rendszerint gazdaságosabb. Az Európai Bizottság az épületgépészetben használt keringtető szivattyúkra energiahatékonysági minimumkövetelményt írt elő. 2013. január 1-től csak kiváló hatásfokú, lényegében az A osztálynak megfelelő szivattyút lehet értékesíteni.

Közelítő méretezés

meglévő fűtési rendszernél Egy keringtető szivattyú méretezésénél a két legfontosabb adat a térfogatáram és az emelőmagasság. Ezek közelítő meghatározása meglehetősen egyszerű.

Térfogatáram meghatározása

A térfogatáram és a névleges fűtési hőigény közötti arányosságot egy váltószámmal fejezhetjük ki. A váltószám a fűtési rendszertől és a névleges hőfoklépcsőtől (előremenő és visszatérő különbsége) függ. A váltószám 12, ha padlófűtés van, és a hőfoklépcső 10 ºC. A váltószám 18, ha radiátorfűtés van, és a hőfoklépcső 15 ºC. Ha az elő- remenő hőmérséklet névleges értéke 60 ºC feletti, akkor 20 ºC hőfoklépcsőt feltételezve az alkalmazott váltószám 24. Számpélda: névleges fűtési hőigény 20 kW, padlófűtés, a térfogatáram 20/12 = 1,7 m³/h. Abban az esetben, amikor egy épületben több fűtési rendszer van, a fenti egyszerűsített számítást a fűtött légtérfogatok szerint arányosítva végezzük.

Emelőmagasság meghatározása

Egy fűtési körnél a keringtető szivattyú megfelelő emelőmagassága a következő:

  • padlófűtés 1,5-3 v.o.m,
  • radiátorfűtés (átlagos fűtési kör) 1 v.o.m,
  • radiátorfűtés (átlagosnál nagyobb fűtési kör, több radiátor) max. 2 v.o.m (1 v.o.m = 10 kPa).

Az irányértékeket mint határértékeket kell tekinteni. Nem helyes „biztonságból” túl nagy szállítómagassággal méretezni. Termosztatikus szelepek 1,5-2 v.o.m nyomáskülönbség mellett már zajosak. Más esetekben, vagy ha hőmennyiségmérő is lett beépítve, a fenti irányszámok helyett eseti méretezésre van szükség.

Szivattyúválasztás

A térfogatáram és az emelőmagasság alapján katalógusból vagy segédletből kiválasztható a keringtető szivattyú. Szivattyúcserénél soha ne a csatlakozó méretek alapján döntsünk. Korrekt méretezésnél gyakori eset, hogy a szivattyú névleges mérete kisebb a beépítési helyen lévő cső névleges méreténél. A szükséges méretkorrekció megtérül. Egyfajta ellenőrzési lehetőség az „ezrelékszabály” alkalmazása. Eszerint a keringtető szivattyú teljesítménye radiátorfűtésnél hozzávetőleg ezredrésze a hőigénynek. A fűtési rendszer térbeli méretétől, a szivattyú hatásfokától függően más értékekkel számolunk (3. ábra). Padlófűtési rendszernél kb. 50 százalékkal nagyobb a teljesítmény.

Munkapont és jelleggörbe

Az optimális választáshoz ismerni kell a szivaty-tyú működési jellegzetességeit. A helyes választás egyszerűbb beállítást tesz lehetővé, kizárja a zaj okozta panaszokat, és jelentős villamosenergia-megtakarítást eredményez. Az állandó és a szabályozott fordulatszámú szivattyú közötti különbség legjobban a jelleggörbén keresztül érthető meg. Ahol a térfogatáramhoz tartozó függőleges egyenes a szivattyú jelleggörbéjét metszi, ott lesz a munkapont (4. ábra). Célszerű, ha az üzemi térfogatáram a szivattyú maximális térfogatáramának 50-70 százaléka között van. Amikor üzem közben a térfogatáram csökken (radiátorszelepek részleges vagy teljes zárása), a munkapont az előzőhöz képest balra tolódik. Állandó fordulatszámú szivattyú a jelleggörbének megfelelően nagyobb emelőmagassággal fog működni. Csak lapos jelleggörbéjű szivattyút szabad választani; az emelőmagasság 50%-os térfogatáramnál ne legyen nagyobb 2 v.o.m-nél. Szabályozott szivattyú működhet állandó emelőmagasságra szabályozva. Az ilyen szivattyú széles körben alkalmazható, a beállítási értéket jól kell megválasztani. A változó emelőmagasságú szivattyúk különösen olyan helyen előnyösek, ahol nagy a rendszer áramlási ellenállása. Az ilyen szivatytyú részterhelésen kisebb térfogatárammal és emelőmagassággal működik. Ügyelni kell arra, hogy a kisebb emelőmagasság még elég legyen a legkedvezőtlenebb helyzetű hőleadók megfelelő ellátásához.

Melyik szivattyút melyik helyre?

Termosztatikus szelepes hőleadókhoz optimális az A energiaosztályú, szabályozott fordulatszámú szivattyú. Ha lehetséges, állandó emelőmagasságú szabályozást válasszunk. Ha a hálózat kifejezetten nagy ellenállású, jobb a változó emelőmagasságú szabályozás. Azokban az esetekben, amikor a térfogatáram nem változik számottevően, választható állandó fordulatszámú szivattyú. Ilyen a nagyon kis előremenő hőmérséklettel üzemelő padlófűtés, ha nem tartalmaz termosztatikus szelepeket. Az ilyen szivattyúk kedvező áron beszerezhetők, viszont pontos méretezésre van szükség. Válasszunk A energiaosztályt. A fokozatszabályozású szivattyúk a kisebb fordulatszámokon rosszabb hatásfokkal működnek. Úgy méretezzünk, hogy beépítve a nagyobb fordulatszámmal működjenek. Az állandó fordulatszámú szivattyúk jól megfelelnek kazánkörben, napkollektor-körben, cirkulációs vezetékhez, tárolótöltő-körben. A változó fordulatszámú, állandó emelőmagasságra szabályozott szivattyúk előnye, hogy a teljesítmény egyszerűen beállítható. Az áramköltséget a szivattyú hatásfoka alapvetően meghatározza. A nagy éves üzemidővel jellemezhető alkalmazásokhoz (fűtés, HMV-cirkuláció, hőtermelő berendezés kiszolgálása) építsünk be A energiaosztályú szivattyút. A kompakt hőközpontokba – más szóval lakáskészülékekbe – rendszerint túlméretezett szivattyúkat terveznek be; költségtakarékosság miatt olcsó, nem kifejezett jó hatásfokú, állandó fordulatszámú típusokat. Érdemes helyette lehetőség szerint energiatakarékosat választani, és a helyi viszonyoknak megfelelően beállítani. 2015. január 1-től ilyen célra is csak megfelelő hatékonyságú szivattyúkat lehet majd forgalmazni.

Üzembe helyezés, beállítás

A többfokozatú vagy fokozatmentesen szabályozható szivattyúk megfelelő üzeméhez az adott alkalmazáshoz legjobban megfelelő beállítást kell kiválasztani és végrehajtani. Ajánlatos a beállítást egy a szivattyúra rögzített kártyán feljegyezni. Így nem valószínű, hogy a későbbiekben valaki – biztos, ami biztos alapon – a szivattyút „maximumra” állítja. A korszerű szivattyúknál rendszerint beállítható a szabályozási mód, valamint kiválasztható egy jelleggörbe vagy emelőmagasság. Üzem közben az előremenő és visszatérő hőmérséklet alakulásából is következtethetünk arra, hogy megfelelő-e a keringtető szivattyú beállítása (5. ábra). Egy adott külső hőmérsékletnél olvassuk le az előremenő és a visszatérő hőmérsékletet. A diagramból kikeressük a külső hőmérséklethez tartozó hőfokkülönbséget, és összehasonlítjuk a leolvasott értékek különbségével. Ha a tényleges érték sokkal kisebb az ajánlottnál, akkor célszerű kisebb térfogatáramot beállítani.

Hibakeresés

Előfordulhat, hogy valamilyen okból hidegek a radiátorok. Ez összefügghet a keringtető szivaty-tyú működésével, beállításával is. A hibakeresés javasolt sorrendje a következő:

  1. a fűtési hálózatot átöblíteni, szennyeződéseket eltávolítani,
  2. légteleníteni, esetleg az első légtelenítés után néhány nap múlva ismételten,
  3. hidraulikai beszabályozást végezni, ha vannak strangszelepek, azokkal,
  4. az előbeállítási lehetőséggel rendelkező radiátorszelepeket és a visszatérő radiátorszelepeket ellenőrizni, szükség esetén a beállítást módosítani; a keringtető szivattyúhoz közelebb lévő helyeken kisebb szűkítést végezni,
  5. végső esetben a szivattyúnál nagyobb emelőmagasságú jelleggörbét vagy fordulatszám-fokozatot választani.