Reakció: ásvány- vagy csapvizet iszik a környezetvédő?

2011/4. lapszám | Bikfalvi Istvánné dr. |  3169 |

Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az előző lapszámunkban „Ásvány- vagy csapvizet iszik a környezetvédő?” címmel megjelent cikkünkben a szerző több esetben is összehasonlítást tesz a csapvíz és az ásványvíz között. Úgy gondoltuk – általános alapelvünk –, hogy megilleti a szó a másik oldalt is, lehetőséget adunk a reagálásra, és ezzel a Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács élt is.

Hazánk Európa egyik leggazdagabb ásványvízlelőhellyel rendelkező országa, nagy földalatti vízkészlettel rendelkezik, rendkívül gazdag ásvány- és gyógyvizekben. A Kárpát-medence különleges adottsága, hogy a földkéreg üledékes kőzettömegét és az abba zárt vízkészletet a hő nagyobb mértékben járja át, mint a Föld egyéb területein, ennek következtében sok a hévízlelőhely, és az ásványvizek viszonylag sok ásványi anyagot tartalmaznak. Magyarországon több mint 500 olyan nagy mélységű kút ismeretes, amely vegyi összetételét tekintve ásványvizet szolgáltat. A kutak mélysége igen változó, néhány métertől 2550 méterig terjed. Jelenleg közel 140 kút és forrás szolgáltat elismert, természetes ásványvizet hazánkban, amelyek közül 50-60 vizét palackozzák. A természetes ásványvíz kitermelésére és palackozására vonatkozó követelményeket a 65/2004. (IV. 27.) FVM-ESZCSM-GKM rendelet tartalmazza, amely az Európai Unió kötelező jogszabályainak átvételével készült, vagyis a szabályozás valamennyi uniós országban egyforma. Nagyon sok kritériumnak kell megfelelni egy víznek ahhoz, hogy természetes ásványvíznek lehessen nevezni. Az első és legfontosabb, hogy felszín alatti, szennyeződéstől védett vízadó rétegből kell származnia. Az ásványvizek eredete, földtani előfordulásának sajátosságai lényegében nem különböznek az egyéb felszín alatti vizekétől, az egyetlen, de meghatározó különbség, hogy a víz védett vagy nem védett, ún. sérülékeny vízbázisból származik-e.

A természetes ásványvíz védett vízadó rétegből származik, és a vízadó kutat meghatározott nagyságú védőterület veszi körül. A természetes ásványvízbe eredeténél fogva nem kerülhet környezeti szennyezőanyag, mert a vizet adó képződmény védett a felszíni szennyeződésekkel szemben. Minden természetes ásványvíz felszín alatti víz, de nem minden felszín alatti víz természetes ásványvíz. A természetes ásványvíz egyértelműen megkülönböztethető az ivóvíztől, mert ásványianyag-tartalma következtében egészségre kedvező hatásokkal rendelkezik, eredendően tiszta, és ezeket a tulajdonságait a palackba kerülve is sértetlenül megőrzi. Az ásványvizet a forrás, kút közvetlen közelében kell palackozni, hogy eredeti tisztaságát és összetételét megőrizze, nem szabad szállítani, nem szabad semmilyen idegen anyagot, vegyszert, konzerváló-, fertőtlenítőszert hozzáadni, a víz mikrobiológiai állapotának már a víznyerőhelyen meg kell felelni a követelményeknek. Az ásványvíz összetételének a természetes ingadozás határain belül állandónak kell lenni, és a természetesen előforduló összetevők maximális mennyiségének meg kell felelni a vonatkozó rendeletben megengedett határértékeknek. Végül azt, hogy ezeknek a követelményeknek valóban megfelel egy víz, hivatalos hatósággal kell igazoltatni, elismertetni. (A víz természetes ásványvízzé való elismerését az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főosztálya végzi.) Ezért mindegyik, a csekély ásványianyag-tartalmú, illetve az ásványi anyagban gazdag víz is, az olcsó és a drágább is egyformán jó minőségű, mert ha nem lenne az, nem kapta volna meg az ásványvízzé való elismerést. A természetes ásványvíz palackozását is szigorú követelmények betartásával végzik.

A vízadó kutat, a vízkivételi helyet védőterület kijelölésével, kútházak építésével védik a szennyeződéstől, illetve annak veszélyétől. A vízkivételi helynek és a palackozónak egybefüggő, zárt rendszert kell alkotnia. A kitermeléshez szükséges berendezéseket, csöveket és tárolókat a víznek megfelelő anyagból és úgy kell elkészíteni, illetve beépíteni, hogy elkerülhető legyen a víz bármiféle kémiai, fiziko-kémiai vagy mikrobiológiai jellemzőinek a megváltozása. A kitermelés körülményeinek, különös tekintettel a mosó- és palackozóüzemre, nagyon szigorú higiéniai követelményeknek kell megfelelniük. A mikrobiológiai tisztaság megőrzése érdekében a palacköblítő, -töltő és -záró gép egy szűrt, steril levegős térben működik, ahol enyhe túlnyomás uralkodik, hogy a palackokba külső szennyeződés ne juthasson be. Végül az ásványvizes palackok raktározása, elosztása korszerű, az ásványvíz tárolási feltételeinek megfelelő raktárakban történik.

Napjainkban Magyarországon az ásványvizek döntő hányada egyszer használatos műanyagpalackokba töltve kerül forgalomba, különösen a kiskereskedelemben. A PET (polietilén-tereftalát) flakonok elterjedése a fogyasztók számára praktikus, mert könnyűek, és nem kell a visszaváltással bajlódni, emellett a néha fel-felbukkanó hírekkel ellentétben semmivel sem csökkentik a bennük található folyadékok élvezeti értékét. Ásványvíz esetében élelmiszerbiztonság szempontjából is ez a csomagolási forma a legkedvezőbb. Tekintettel arra, hogy az ásványvizeket nem szabad fertőtleníteni, konzerválószert hozzáadni, a többször használatos palackba való töltéskor az esetlegesen nem tökéletes tisztítás következtében fennáll a mikrobiológiai fertőzés veszélye, míg az egyszer használatos palack alkalmazása esetében ilyen fertőzés nem következhet be. Gondoljunk csak arra, hogy a gyógyászatban sem használnak már sterilezett, többször használatos injekciós tűket, hanem eldobható, egyszer használatosakat.

A PET palackok alkalmazása azonban sok vitára ad okot, mondván, hogy a palackok használatukat követően szennyezik a környezetet. Ha figyelembe vesszük azonban az újratölthető palackok előállítása során fellépő környezetszennyezést – palackmosás, többlet vízfogyasztás, szennyvízkeletkezés, mosólúg készítése, mosást igénylő műanyagrekeszek alkalmazása, dupla fuvar, nagyobb levegőszennyezés, útrongálás, nagyobb raktárak szükségessége stb. –, hatástanulmányok eredményével egybehangzóan kijelenthető, hogy az egyszer használatos palackok környezetterhelése semmivel sem nagyobb, mint az újratölthető palackoké. A csomagolás hulladékmennyiségét pedig a szelektív hulladékgyűjtés fejlesztésével és az így összegyűjtött műanyag újrafelhasználásával kell csökkenteni. A feldolgozás során a palackokat ledarálják, granulátumot állítanak elő belőle, amely azután alkalmas az élelmiszeriparban újabb palackok vagy fóliák készítésére, de ruhanemű, építési anyag és még számtalan egyéb dolog alapanyagaként is hasznosítható.

Az ásványvizek címkéjének fontos szerepe van. Nem csak a kötelező jelöléseket tartalmazza, hanem a vásárló számára fontos információkat is. Minden ásványvíz címkéjén megtalálható a víz összes oldott ásványianyag-tartalma, valamint a jellemző összetevők mennyisége. A magyar ásványvizek összetétele nagyon változatos, az 500 mg/liter összes ásványianyag-tartalmú vizektől az ásványi anyagban gazdag, 1800-2000 mg/liter ásványi anyagot tartalmazó vizekig minden megtalálható. Mivel egy adott víz ízét a benne oldott ásványi anyagok és ezek egymáshoz viszonyított aránya határozza meg, az összetétel ismeretében mindenki megtalálja az ízlésének, szükségleteinek megfelelő vizet. És az ásványvíznek nagyon fontos értéke, hogy mivel nem tartalmaz idegen anyagot, minden ásványvíz íze kellemes, tiszta, jó, mellékíztől mentes.

A szén-dioxiddal enyhén dúsított termék esetében a termék szén-dioxid-tartalma 2-4 g/l, a magyar piacon klasszikusnak mondható szén-dioxiddal dúsított termék esetében 6-7 g/l. Az ásványvíz palackozása, forgalomba hozatala nagyon szigorú minőség-ellenőrzés mellett történik. Már az is nagy, és az élelmiszerek esetében egyedülálló biztonságot ad, hogy csak elismert víz nevezhető ásványvíznek. Az elismerés ténye biztosítja azt, hogy csak kifogástalan, az egészségügyi követelményeknek megfelelő összetételű víz kerülhet palackozásra. Egyetlen ásványvíz sem tartalmazhat olyan összetevőt, amely egészségre káros lehet. Valamennyi ásványvíz-palackozó üzemben elismert minőségbiztosítási rendszereket működtetnek. A legkorszerűbb mikrobiológiai laboratóriumokban rendszeresen ellenőrzik a víz mikrobiológiai állapotát a víznyerő helyen, a palackozás során, illetve a késztermékben. A palackozást követően csak akkor engedik ki a vizet a raktárból, ha a mikrobiológiai vizsgálatok eredménye kifogástalan. Ezen kívül az élelmiszerellenőrző hatóságok is rendszeresen vizsgálják – a többi élelmiszerhez hasonlóan – a forgalomban lévő termékek minőségét. Mindezek a követelmények biztosítják azt, hogy a természetes ásványvíz a legtisztább vízforrás.

Ezután nézzük a cikkben az ásványvízre vonatkozó állításokat, és az ezekkel kapcsolatos valós tényeket.

1. Nem igaz, hogy hazánk közműves vízszolgáltatói ásványvíz-minőségű terméket szolgáltatnak a csapon keresztül. A csapvíz nem védett vízadó rétegből származik, nem eredendően tiszta, összetétele nem állandó, nem helyben palackozzák, hanem vezetéken keresztül kerül a fogyasztóhoz, ami nem biztonságos. Hogy azzá tegyék, vegyszerrel kezelik, klórozzák, amitől az íze elromlik, hogy csak néhányat említsünk.
2. „A csőben tárolt víz nincs kitéve olyan veszélynek, mint a polietilén palackban, napsütötte kültéri raktárban tárolt testvérei.” Hát bizony a csőben tárolt víz nem olyan, hanem sokkal nagyobb veszélynek van kitéve, mint a polietilén palackban tárolt. Mert hol tárolnak manapság kültéri raktárban, napsütésben? Sem az üzemekben, sem a kereskedelemben. Ha pedig megszegik a tárolási előírásokat, az nem a termék hibája. És ha a csapvizet kiteszik a napra, az is ihatatlanná válik!
3. Tény, hogy az ásványvizek összetételét – nem a minőségét, ahogyan a cikk állítja – nem ellenőrzik naponta, mert nem is kell. Az ásványvíz összetétele – a természetes ingadozás határain belül – állandó, ezért rendelkezik úgy a jogszabály, hogy „az ásvány- vízminősítés után először 5 év múlva kell ellenőrizni”. Egyébként, bár nem kötelező, a palackozók rendszeresen, évente több alkalommal megvizsgáltatják vizeik összetételét ásványvíz vizsgálatára akkreditált, független laboratóriummal.
4. Nem lehet ásványvíz „bármilyen védett földtani közegből származó víz”, csak az, amely ásványianyag-tartalma, összetétele eredményeként egészségre kedvező hatással rendelkezik. Ezt az elismerés során állapítják meg.
5. Az elismerés biztosítja azt is, hogy bár az ásványvíz-rendelet valóban nem tartalmaz nátriumra vonatkozó határértéket, a túl sok nátriumot tartalmazó víz nem lehet természetes ásványvíz. Egyébként mi a túl sok? Egészségügyi előírások szerint a nátrium felnőttek számára fogyasztásra ajánlott napi mennyisége 2000 mg. Az ásványvizek nátriumtartalma – négy kivételével – 100 mg/liter alatt van, sok vízé csak 10-20 mg/liter, a legnagyobb előforduló érték is csak 186 mg/liter (amely az ivóvízre megadott határérték alatt van). Így, ha naponta megiszunk egy litert belőle, akkor sem kerül a szervezetünkbe az ajánlott mennyiség 10%-a sem. Továbbá, az ásványvizek összetétele ismert, a címkén megtalálható, és mindenki választhat kis nátriumtartalmú vizet, ha egészsége úgy kívánja. Ezzel szemben a csapvizek összetétele nem ismert, így nem tudjuk, hogy a csapunkból nem folyik-e nagy nátriumtartalmú víz.
6. Milyen alapon állítja a cikkíró, hogy a csapvíz minőségbiztosítási rendszere magasabb szintű, mint az ásványvízé? Ez alaptalan rágalom. A víz minősége teljes mértékben nyomon követhető, sokkal inkább, mint a – cikkíró szerint is – több száz méter hosszúságú csőrendszerben, ahol sokkal nagyobb a fertőzésveszély, minőségromlás, mint a jól zárt palackban.
7. Nem igaz, hogy a csapvíz hazánkban azonos felszín alatti rétegből származik, mint az ásványvíz! Lehet, hogy van olyan hely, ahol a csapvizet is védett vízadó rétegből nyerik, de a legtöbb helyen nem, nem is követelmény. Az ásványvíz viszont kivétel nélkül minden esetben szennyeződéstől védett vízadó rétegből származik.
8. Végül „az ásványvizek a csapvízhez képest jobb marketinggel rendelkeznek, ugyanakkor a közműves vízszolgáltatók célja a meggyőzés”. Az ásványvíz-marketing szintén meggyőzés: a fogyasztók tájékoztatása a természetes ásványvíz értékeiről. Nem biztos tehát, hogy érdemesebb csapvizet inni, mint ásványvizet. Számtalan előnye van az ásványvíznek – természetesen van a csapvíznek is –, mindenki döntse el, hogy melyiket részesíti előnyben. Mindkét vízfajtának megvan a maga fogyasztási területe, nem úgy kell megoldani azt, hogy „a csapvíz elérje az őt megillető fogyasztói megítélést”, hogy az ásványvízről valótlanságokat állítanak.

Bikfalvi Istvánné dr.
Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács

Miért igyunk természetes ásványvizet?

MERT AZ ÁSVÁNYVÍZ

1. szennyeződéstől védett vízadó rétegből származik,
2. eredendően tiszta,
3. természetes élelmiszer, mivel nem tartalmaz idegen anyagot, vegyszert, tartósítószert,
4. összetétele szigorú egészségügyi és mikrobiológiai követelményeknek felel meg,
5. egészségre kedvező hatású,
6. jóízű,
7. hivatalos hatóság által elismert élelmiszer,
8. összetétele állandó és a fogyasztó számára ismert,
9. mindenki kiválaszthatja az ízlésének és igényeinek megfelelő ásványvizet,
10. minőségét elismert minőségbiztosítási rendszerekkel folyamatosan ellenőrzik,
11. biztonságos,
12. joggal nevezhető „bio” élelmiszernek.

---