Kondenzációs kazánok a hagyományos rendszereken
2011/4. lapszám | VGF&HKL online | 31 537 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Sok szakemberben él a tévhit: kondenzációs kazán radiátorhoz nem való! Ugyanakkor egyre többször találkozunk ilyen rendszerekkel, amelyek problémamentesen működnek. Kinek van hát igaza?
Hogy ezt eldönthessük, pontosan tudnunk kell, mi történik a kazánban és a fűtési rendszerben. A kialakuló üzemállapotot kell vizsgálnunk, és nem az elemeket külön-külön. Új építésnél nincs igazán gondunk. Megválasztunk egy a hőtermelőnek megfelelő méretezési előremenő hőmérsékletet, aztán erre kiválasztjuk a hőleadókat. Ezek természetesen nagyobbak lesznek kondenzációs technika, mint hagyományos vagy alacsony hőmérsékletű kazán esetén. De mi a helyzet felújításkor? Ki kell cserélnünk mindent, vagy köthetünk ésszerű kompromisszumot? A korszerű fűtési szabályozások már régóta dolgoznak a változó rendszerhőmérséklettel.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hőigénynek megfelelően nem a kazánt kapcsolgatják ki-be, hanem a hőhordozó hőmérsékletével szabályozzák a fűtőfelületek hőleadását. Ennek számos előnye van: az égőindítások száma csökken, a fűtőberendezés hosszabb ideig üzemel, csökken a rendelkezésre állási veszteség. Amikor a régi radiátorokat kiválasztották, a legrosszabb esetre terveztek: arra, amikor mértékadóan a leghidegebb van. A „téli külső méretezési hőmérséklet” tapasztalati érték, amit a vonatkozó előírások aztán rögzítenek. Ez azonban nem áll fenn hosszabb ideig, legfeljebb évente pár napon fordul elő, és akkor is többnyire csak az éjszakai órákban. A fennmaradó időben, azaz a fűtési időszak túlnyomó részében a hőigény a tervezési állapotnál lényegesen kisebb, azaz a fűtési rendszer hőmérséklete is alacsonyabb lehet. A fűtési rendszer hőmérséklete közvetlenül befolyásolja a hőtermelő üzemét.
1. ábra: A becsült kialakuló éves hatásfok a méretezési rendszerhőmérséklet függvényében.
Természetesen a vezérlő elektronika egyik feladata a fűtőkészülék védelme, amikor az szükséges. Az alacsony hőmérsékletű kazánok „halála” a kondenzáció, a tűztérben és a füstjáratokban kicsapódó nedvesség. Ennek elkerülésére szabályozóik figyelik a visszatérő hőmérsékletet, és azt mindenkor a kondenzációs határ felett tartják. A kondenzációs kazánoknál azonban egészen más a helyzet! Itt gyakorlatilag korlátlanul csökkenthető a rendszerhőmérséklet, és ezzel párhuzamosan előbb-utóbb megindul a kondenzáció, és ezért megnövekszik a hatásfok. Ennyi az elmélet, de lássuk most a gyakorlatot! Ha megkérdezünk olyan embereket, akik hagyományos, radiátoros fűtésű épületben laknak, hogy amikor fűtenek, meg tudják-e fogni a radiátor tetejét, szinte mindig azt válaszolják, hogy igen. Ez azt jelenti, hogy az előremenő hőmérséklet nem igazán több 60 °C-nál. Ha a radiátor aljáról érdeklődünk, azt nem „langyos”-ként, hanem rendszerint kifejezetten „hideg”-ként jellemzik.
2. ábra: Korszerű, a mai igényeknek megfelelő, beépített használati melegvíztárolóval felszerelt kondenzációs falikazán.
A két ki- jelentésből tehát kiderül, hogy a meglévő, hagyományos rendszerek is jelentős túlméretezéssel bírnak, a rendszerhőmérséklet általában alacsony, és a kazánban semmi akadálya nem lenne a kondenzációs üzemnek. Ehhez vegyük még hozzá a lakossági hőigény változását a teljes év alatt. A mérésekből az derül ki, a pillanatnyilag szükséges hőteljesítmény az idő 83%-ában kisebb, mint a méretezési állapot fele! A jelenségre már többen felfigyeltek, és méréseket végeztek, hogy meg lehessen majd becsülni egy kazáncsere esetén hagyományosról vagy alacsony hőmérsékletű kazánról kondenzációsra való váltáskor a kialakuló éves hatásfokot. Természetesen a majdani érték függ az eredeti tervezett előremenő hőmérséklettől, hiszen a hőleadók kiválasztása ez alapján történt. A gyakorlatban – az alkalmazott túlméretezések és pótlékok miatt – a helyzet ennél általában jobb. Igaz, hogy a kondenzációs kazán adatlapján feltüntetett éves hatásfok (108-110%) a régi fűtési rendszerrel nem érhető el, de a realitás, a 103-104% is komoly megtakarítást jelent. A kazáncsere jó alkalom a használati komfort növelésére is. A régen elfogadott kombi készülékek helyett használjunk inkább külső használati melegvíztárolót. Ekkor sokkal több meleg vizünk lesz egyszerre, több vízcsapot is tudunk használni egy időben.
Amennyiben nincs elég helyünk, megfelelő megoldást nyújtanak a beépített tárolós berendezések. Ne feledkezzünk meg arról, hogy pusztán a régi berendezés lecserélése nem elég! Van még néhány rejtett csapda, ami később kellemetlen meglepetéseket okozhat. Gondoljunk arra, hogy a képződő kondenzátumot majd el kell vezetnünk. Ha nincs a kazán közelében alkalmas csatorna, használjunk kis kondenzátum-átemelő szivattyúkat, amelyek ma már megfizethető áron megvásárolhatók.
3. ábra: A lakossági hőigény eloszlása a fűtési idény alatt.
Nagyon fontos még a megfelelő vízminőség biztosítása. A korszerű készülékek érzékenyek a lerakódásokra és a meglévő rendszerből érkező szennyeződésekre. Az igazi megoldás persze az új kazán és a meglévő rendszer hőcserélővel történő elválasztása lenne, ami nagyon sok gondunkat megoldaná, de ez – anyagi okokból – általában nem történik meg, ezért nem kerülhető el a hálózat alapos, szükség esetén vegyszeres tisztítása. A csővezetékbe szerelhető szűrők és iszapleválasztók mindenképpen jó szolgálatot tesznek, de folyamatos védelemre valók, és az átmosást nem helyettesítik. Nem utolsó sorban pedig ne feledkezzünk meg átnézni a fűtési rendszert, és ha még nyitott tágulási tartályunk van, akkor azt mindenképpen cseréljük le zártra. A fűtővízbe folyamatosan bekerülő oxigén ugyanis gyorsan tönkreteheti a legjobb berendezést is. Használjuk tehát bátran a kondenzációs készülékeket, és mint mindig, óvatosan kezeljük a sommás kijelentéseket akkor is, ha szakember szájából hangzanak is el. Ha nem vagyunk biztosak valamiben, bátran kérdezzünk, akár több szakértőtől is, és a tapasztalatok alapján válasszuk a szimpatikusabb és gazdaságosabb megoldást!
100% feletti hatásfokok
Amikor elődeink gázkészülékeket kezdtek gyártani, tisztában voltak a saját határaikkal, és tudták, hogy a földgáz elégetésekor az akkori készülékekkel a füstgázban lévő energiát veszteségként kell elkönyvelniük, ezért a hatásfok számításakor nem a földgáz égéshőjét, hanem a veszteségekkel csökkentett alsó fűtőértéket vették alapul. Az így kiszámított adatok kéményes készülékeknél 86-88, zárt égésterű kazánoknál 92-94% között alakultak. A gázárak emelkedtek, a technika fejlődött, és a hagyományos berendezések mellett megjelentek a kondenzációs kazánok. Szükséges volt tehát egy olyan szám, amely megmutatta, hogy mennyivel jobb az új technológia. Ezért továbbra is az alsó fűtőértékből számolva, a visszanyert veszteségeket bővítve adódtak a 100% feletti hatásfokok.