Piaci körkép esővíz-szerelvény ügyben
2011/7-8. lapszám | VGF&HKL online | 2683 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Hihetetlenül hangzik – és ez nem az egyetlen ilyen dolog ebben a történetben –, de miközben véletlenül feltártam egy piaci szegmenst, a régi idők rossz emlékei (például hiánycikk, „pult alól”, COCOM-lista, protekció) is előjöttek. Ha elolvassa a tisztelt olvasó, igazat fog nekem adni. Egészen hihetetlen dolgok történtek velem…
Hajlandó vagyok letenni a nagyesküt, hogy nem kedvenc szakmai lapom kért meg erre, csupán az élet, amely – mint tudjuk – a legjobb mesefaragó. Történt pedig i. sz. 2011 változékony nyarán, hogy az egyszerű szerelő esővizet szerelt egy szép és lejtős budai ingatlanban. Azaz kicsit módosítsunk, szeretett volna szerelni… Nos, KG PVC cső még lett volna, de valószínűleg a válság hatására készleten nem nagyon találtunk esővíz-bevezető idomot, ahogy a szakmai nyelv írja: esővíz-csatlakozó, süllyesztett idomot. Ráadásul azt a hibát is elkövettük a megrendelővel, hogy merészen 5 darabot szerettünk volna a ház köré telepíteni.
Gondoltam, hogy beugrok egy közeli nagykereskedésbe Dél-Budán, amely nemrég nyílt, és beszéltünk is arról, hogy van szép nagy raktáruk, ebből következően nagy készletük is, de szomorúan kellett távoznom. A srácok kedvesek voltak, de csodát ők sem tudnak tenni. Semmi gond, irány a közeli konkurencia, nekik sem régi itt a cégtáblájuk, talán néhány éves a múltjuk, jó nevű cég boltja… Itt biztos lesz – gondoltam optimistán, de hamarosan realistán és szomorúan jöttem kifelé. Még egy bölcsességet is kaptam grátisz, azt mondták az épületgépész boltban, hogy nekik nem profiljuk. Ahogy gondolják, szerintem beleférne… Jött az ötlet és egy kilométer utacska, és már álltam is be a harmadik parkolóba, bizakodó szívvel, mint a kisdiák a táblánál, a megoldandó matekpélda előtt. Hamar lehervadt a mosoly az arcomról, de már rutinosan köszöntem a segítőkészséget, mert mást nem tudtam. Annyit azért hagytam magam mögött, hogy az eladókat némiképp kiműveltem, egy kicsit átbeszéltük a termékválasztékot, hogy legközelebb már tájékozottabbnak látszódjanak. Ugyanis az történt, hogy az „esővíz” szóra a „szakkereskedés” munkatársa a zuhanyszifonokat kezdte „bűvölni”. Hát ettől nagyon nem nyugodtam meg, és tartottam egy kis tájékoztatót a termékekről… A megtett kilométerek és az eltelt idő nem hoztak eredményt, időzavarba kerültem, mint Szpasszkij a Bobby Fisher elleni meccsen, hát gyorsítani próbáltam.
Nem próbálkoztam Dél-Buda maradék néhány kereskedésével, tehát ezek felmérése kimaradt, hanem az autópályán igyekeztem kifelé a Budaörs–Diósd–Törökbálint–Érd épületgépész Bermuda-négyszög felé, nagyon bizakodva, hiszen ezeken a településeken jelentős bázisok foglalkoznak a piac e szegmensével, és bizony nagyon pozitív lehetőségekkel kecsegtettek. Budaörs volt az első, ahol szintén egy országos hálózat nem annyira országos hírű, nem kifejezetten jól nevelt kollégái uralják a piacot. Az igazsághoz tartozik, hogy sokszor kihúztak a bajból, hát nem véletlenül tértem le a pályáról. Némi műszaki egyeztetés után kiderült: kb. egy, azaz egy darab azonnal lenne, de a két lehetséges gyártmány közül a méregdrágából. A gazdaságos termékről ne is álmodjak, bár a neten találtunk róla információt. A kollégák jártassága megfelelő volt, no nem azért, mert a jólneveltségüket felülmúlta, hanem mert megértették a kérést, és próbáltak a központból szerezni. Ekkor jött el a pillanat, hogy egy régi csapatot felkeressek Törökbálinton, nem kis cég, bíztam a felkészültségükben, de a történtek után nem fenntartások nélkül. Aki sokszor csalódik, az már óvatos, ezért telefonáltam egyet az autóból, szigorúan kihangosító segítségével, és kieveztem oda, ahol az egyik utolsó reményem székelt. Nem piacvezető (egyelőre) a cég, de jelentős befektetéssel épített nagykereskedést, és a szakértelmet is naprakésszé tették, ugyanis a kolléga (ők tényleg azok!) – pestiesen – egyből „vágta” a dolgot. Tudta a cikkszámokat, és MINDKÉT szóba jövő gyártmányét! Az olcsóbb, de jó minőségűből lett is volna raktáron nekik, csak sajnos nem öt darab, ezért türelmet kért tőlem addig, amíg megkapja a hiányzó szerelvényeket. A többi már nem rajtuk múlt, ugyanis ki kellett várni azt az időt, amíg a beszállító egy közeli országból autóra teszi az árut, és átvehetem.
Happy end helyett néhány kérdés kívánkozik ide:
- Nem kerestem extra terméket, az esővizet el kell vezetni a háztól, mégis alig volt raktáron áru. Ekkora a válság hatása az árukészletekre?
- Megteheti valaki, hogy sok pénz befektetése mellett sem tart elegendő terméket raktáron?
- Normális dolog felkészületlen eladókkal és/vagy rossz modorral sok pénzt keresni?
- Mennyire jó statisztika 5-ből 1, úgy, hogy csak az effektív eredményt nézem, a szakmai igényességet nem is merem átgondolni?
- És végül a fájdalmas utolsó: vajon meddig tartja fenn a minőségi kiszolgálást az 5. csapat, ha azt látja, hogy mások sokkal gyengébb teljesítménnyel is jól élnek? Teljesen olyan, mintha nem is épületgépészetről, hanem bármi másról írtuk volna ezeket a sorokat a magyar piacon, nemde?
