A felülvizsgálók felelőssége
2011/6. lapszám | Szilágyi Zsombor | 3382 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A Gáztörvény előírja, hogy a földgázfelhasználó köteles a tulajdonában lévő gázfelhasználó rendszert legalább ötévente felülvizsgáltatni. Bár a törvény már 2008 óta hatályban van, mégis csak most fejeződik be a felülvizsgálatra jogosító tanfolyamok és vizsga tartalmának meghatározása, a felülvizsgálók feladatainak rögzítése. Bár már elindultak a felülvizsgálatok az új szabályok szerint, mégis maradt egy sor nyitott kérdés. Ezeket a rendezetlen kérdéseket próbáljuk áttekinteni.
A gázfogyasztó berendezések felülvizsgálatát nagyobbrészt gázszerelők, kisebb részt gázipari technikusok és mérnökök végzik, akik alapos szakmai oktatást kapnak, és külön vizsgát tesznek a felkészültségüket igazolandó. Ha azt tételezzük fel, hogy a lakossági felhasználók egyenletesen veszik igénybe a felülvizsgálók szolgáltatásait az év során, és mindenki teljesíti a törvény szerinti ötévenkénti kötelezettségét, akkor a 3,3 millió felhasználó közül minden hónapban sorra kerül legalább 270 ezer. A ténylegesen évente elvégzett műszaki-biztonsági felülvizsgálatokról nincsen pontos kimutatás, különböző becslések 3 és 5 ezer közzé teszik az évente(!) elvégzett vizsgálatokat.
Ebből következik, hogy:
- a felhasználók tömegei nem tartják be a törvény előírását,
- ezer-, tízezer-számra üzemelnek olyan fogyasztói berendezések, amelyek szabálytalanok, ezek baleset-, esetleg életveszélyesek is lehetnek,
- tovább nő az elhanyagolt gáz- készülékek száma, romlik a készülékek hatásfoka, nő a gázfogyasztás, és nő a levegőbe kerülő káros anyag mennyisége,
- a már kiképzett és vizsgázott műszaki-biztonsági felülvizsgálók nem tudnak megélni ebből a jogosultságból.
Fordítsuk a figyelmünket arra, hogy miért is kellene minden felhasználónak a felülvizsgálatot elvégeztetni.
A gázkészülék az üzemelés során kopik, szennyeződik, a gyári beállítás elhangolódik. Találkoztam olyan üzemelő gázkonvektorral, amelyet a tízéves működés alatt szakember még nem látott. A felhasználó sokallta a gázfogyasztását, meg is állapítottuk, hogy a készülék hatásfoka már nem éri el a 40%-ot, a bevitt gáz kb. fele elégetlenül távozott a készülékből. A készüléket megbontva azt állapítottuk meg, hogy az égő kb. harmadán a láng már nem alakul ki, de gáz-levegő keverék távozik a fúvókákon. A készülék belülről kormos, poros volt, pókfészkek nyoma volt felfedezhető.
Másik eset
A háziasszony panaszkodik, hogy amikor süteményt süt a tűzhely sütőjében, akkor mindig megfájdul a feje. A sütő égéstermékében közel 2 térfogatszázalék szén-monoxidot mértünk, a gázégő (részben) eltömődött fúvókái és az előkevert levegő mennyiségszabályozó elállítódása miatt. A háziasszony a belélegzett CO-tól csoda, hogy nem lett betegebb, vagy nem történt súlyos baleset. A tűzhelyet is legalább tíz éve nem látta gázszerelő.
A harmadik eset
A felhasználó panaszkodik, hogy a kéménybe kötött falikazán helyiségét kétévente meszelni kell, mert szürke por (korom) lepi el a falakat. A felhasználó elmondja, hogy a kéményseprő minden évben meglátogatja őket, legutóbb is volt augusztusban, és valami műszerrel méregetett is valamit. Sikerült azonosítani, hogy a kéményseprő huzatot „mért”, hideg kéménynél és üzemen kívüli készüléknél, és nem is tudta megállapítani, hogy a kéménybe belecsúszott egy kismadár fészke, amit a nyár során a Meidinger-tárcsába rakott a madárka. A beindított készüléknél 0,15 térfogatszázalék szén-monoxidot lehetett mérni a deflektor rácsánál.
A kedves felhasználó megrendeli újabb gázkészülék beépítését a „gázszerelőnél”, aki ezt a munkát terv, tervvizsgálat és műszaki átadás nélkül el is végzi. A munka szakszerűsége és minősége egyenes arányban van a „szerelő” felelősségérzetével. Az ilyen munkáknál általában elmarad az „A” és „B” osztályú gázkészülékekhez (égéstermék-elvezés nélküli, illetve kéménybe kötött készülékek) elengedhetetlen tervezett, méretezett légbeeresztő beépítése, aminek következménye a helyiségben a CO és NOx káros mértékű dúsulása, vagyis a balesetveszély. Szolid becslések szerint a felhasználók 30%-ánál találhatunk terv és jóváhagyás, ellenőrzés nélküli gázkészülékeket. Nem zárom ki, hogy a felhasználó részéről szándékos szabálytalanság fel sem merül, inkább a szabályok nem ismerése az ok. A „szerelő” felelőtlenségét most ne értékeljük. Ne is beszéljünk arról, ha a felhasználó a bekopogtató vagy magát nyíltan hirdető „szakembertől” megrendeli a gázfelhasználást csökkentő megoldás beépítését, vagy a mérő befolyásolását. Ezek a műveletek közvetlen életveszélyt is jelenthetnek, a szakszerűtlen bütykölés miatt.
Térjünk vissza a felülvizsgálók helyzetéhez
A felülvizsgálót megkeresi a felhasználó, és megegyeznek a felülvizsgálat feltételeiről: időpont, előkészítés, díjazás. A felhasználó tudomásul veszi, hogy a felülvizsgáló által feltárt hiányosságok, szabálytalanságok kijavíttatásának felelőssége az övé, amely javításokat a felülvizsgálati jegyzőkönyv tartalma alapján végeztethet el. Tételezzük fel, hogy a felülvizsgáló nem tesz ajánlatot azonnal a hiányosságok kijavítására, vagyis fel sem merülhet a hiányosságok leltározása és a felülvizsgáló szerelési érdekeltsége közötti szoros összefüggés. A felhasználó előkeresi a gázzal összefüggő régi iratokat, többé-kevésbé megtalálja a jóváhagyott kiviteli tervet, a műszaki átadás jegyzőkönyvét, az első mérőfelszerelés jegyzőkönyvét, a gázkészülékek műbizonylatait. Vagy esetleg ezek közül semmi sem kerül elő – ekkor becsléssel állapítják meg, hogy a szerelés mikor készülhetett, mert ez az időpont azért fontos, hogy a műszaki-biztonsági felülvizsgálatot a ma érvényes GMBSZ vagy az azelőtt hatályos GOMBSZ szerint kell végezni. Lényeges különbség a két szabályozás között a gázkészülék levegőellátásának és az égéstermék-elvezetés követelményeinek köre, éppen a legfontosabb egészségvédelmi kérdés. A felülvizsgálónak tehát tisztában kell lenni a két szabályozás eltéréseivel, és azzal, hogy melyiket mikor kell alkalmazni. A felülvizsgáló rendelkezik műszerekkel is: tudja mérni a gáznyomást a hálózat különböző pontjain, az égéstermékben legalább a CO-tartalmat és a szivárgó gázt is tudja érzékelni. El is végzi a felülvizsgálatot, és kitölti azt a jegyzőkönyvet, ami lépésről lépésre levezeti a felülvizsgálat kötelező tennivalóit. A felülvizsgáló nem néz el egyetlen hiányosságot, szabálytalanságot vagy veszélyt eredményező meghibásodást sem. Ki is tölti gondosan, felelősséggel a jegyzőkönyvet, és odaadja a kedves felhasználónak. Ezzel át is tolódott a hibák miatti felelősség a felhasználóra. A felülvizsgáló elmondja, hogy melyik hibával mit kell tenni, és a felhasználó nagyjából meg is érti, hogy a hibák kijavíttatása az ő dolga, és számítson X ezer forint költségre is. Itt általában megszakad a felhasználó felelősségérzete saját maga és családja felé is.
Mi hiányzik ebből a rendszerből?
- A felhasználó felelősségérzete; ami csak részben függ a jogszabályok nem ismerésétől, a környezetből származó (gyakran téves és laikus) információktól, tapasztalatoktól – beleértve egyes gázszerelők félretájékoztatását is –, de az elosztói engedélyes, a sajtó tájékoztatási hiányosságaitól is.
- A felülvizsgáló ne legyen érdekelt a hiányosságok kijavításában: talán szabályozással – rendelettel – kellene megoldani, hogy ahol a felülvizsgáló dolgozott, ott mondjuk fél évig gázszerelést ne végezhessen.
- Balesetveszély és életveszély gyors, szakszerű kezelése: ez sem lehet a felülvizsgáló feladata. A közvetlen veszély kezelésére az lehet a megoldás, hogy a felülvizsgálati jegyzőkönyv egy példányát haladéktalanul megkapja az elosztói engedélyes. Az elosztó az azonnali beavatkozást annak alapján lenne köteles elvégezni, hogy bejelentést (vizsgálati jegyzőkönyvet) kapott a veszélyhelyzetről. Az elosztó bármilyen beavatkozását a felhasználónak kell megfizetni.
- Az elosztói engedélyes bevonása az eljárásba.
Javasolhatjuk, hogy az elosztói engedélyes és a hatóság legyen jobban gazdája a fogyasztói berendezések műszaki biztonságának. Ezt a felvetést ismét azzal lehet nyomatékosítani, hogy minden felülvizsgálatról értesüljön az elosztó, és saját üzletszabályzatában rendelkezzen arról, hogy a különböző hiányosságok, veszélyhelyzetek esetén milyen intézkedést kell végrehajtani. Összefoglalva, az látszik szükségesnek, hogy a fogyasztók érdekvédelmi szervezete, az elosztók, a fogyasztói berendezések felett hatósági jogkörrel rendelkező MKEH legalább a GMBSZ-ben, de inkább jogszabályban adjon nyomatékot a felülvizsgálók munkájának, és az általuk feltárt hiányosságok megszüntetésének.
