Az építészet felőlünk

2011/6. lapszám | VGF&HKL online |  9909 |

Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Mi, épületgépészek mindig panaszkodunk, hogy az építészek nem törődnek velünk, a munkánkkal; nem hagynak helyet a gépészetnek, nem kérik ki a véleményünket, sőt, esetenként szinte választási lehetőséget sem adnak, a terveikkel bekorlátozva a miénket. Mostani riportalanyunk, Kazinczy Gyöngyvér okleveles építészmérnök, épületenergetikai szakértő és fotográfus a modern építészgeneráció jeles képviselőjeként már tudatosan egy építészeti, gépészeti, háztechnikai egységként képzeli el az épületet.

Gyorsan hozzátenném: a cím, „Az építészet felőlünk” nem azt jelenti, hogy legyintünk az egészre, hanem a más látószöget, és azon belül az egységet hangsúlyozza.

– Kérem, bevezetőként mondjon néhány szót szakmai pályafutásáról.

– 1981. október 4-én születtem Budapesten. 2006-ban szereztem diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Egyetem után a Hárskúti Megújuló Energia Központnál helyezkedtem el, ahol lehetőségem volt széles körben terjeszteni a fenntartható, ökologikus életmód és építészet szellemiségét, megismertetni az emberekkel a megújuló energiák alkalmazási lehetőségeit, és önálló tervezőként is kipróbálhattam már magam a szakterületemen. 2008-ban tagja lettem a Magyar Építész Kamarának és a Magyar Építőművészek Szövetségének, 2009-ben pedig alapító tagként a Magyar Környezettudatos Építés Egyesületének. 2009-től az építészet mellett épületenergetikai szakértőként is tevékenykedem, ami tökéletes kiegészítője a környezetbarát és energiatudatos építészeti tervezési munkámnak. 2009-ben saját építészirodát indítottam, a Környezet- és Energiatudatos Építészeti Stúdiót, ami mellett jelenleg harmadéves PhD hallgató vagyok a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az építészeti munkák mellett folyamatosan foglalkozom hivatásszerűen fotózással. Elsősorban épületfotózásra érkeznek megbízásaim, tagja vagyok a 2010-ben alakult Építészeti Fotográfusok Nyílt Társaságának. 2011 tavaszától a BME Építészmérnöki Karán indított, „A formától a tartalomig – Előadások az építészeti fotográfiáról” című előadássorozat keretében előadást tartok, amelynek témája a fekete-fehér fotográfia szépsége.

– Mik a mai építészet tendenciái?

– Kevés kivételtől eltekintve a mai magyar építészetre a hatásvadász dobozépítészet a jellemző, amelyet többnyire némi zöld maszlag alá rejtve haladó, trendi öko-építészetnek adnak el. A mai építészet a látványtervek bemutatása után kifullad. Az épületek jellege és a kivitelezés minősége okán az átadott épületek sokszor csalódást okoznak a csillogó látványtervek ismerete után. Úgy működik ez, mint a látványpékség. Íncsiklandó illatok után pofára esés az első falat ízlelése közben. Az építészek sorban gyártják a rideg és korántsem fenntartható házakat, miközben a csapból is a fenntartható építészetről szóló előadások, cikkek, fórumok folynak. A hiba talán ott keresendő, hogy ezek az ismeretterjesztő programok sem a gyökerénél ragadják meg a problémát. Nem attól lesz fenntartható egy épület, hogy két kollektort biggyesztünk az épületre, vagy a betontengert zölddel futtatjuk be. Ez egy komplex kérdés, ami a telek kiválasztásától, az építőanyag nyersanyagának kitermelésétől kezdve az épület bontásából származó törmelék hasznosításáig terjed. Bölcsőtől böl- csőig… Ehhez képest ma hajlamosak az építési terület szakemberei az épületeket pusztán az üzemelésük időszakában vizsgálni, csak az energiafogyasztásuk minimalizálására koncentrálni, és az építőanyagok származását, energiaigényét, azaz a teljes életciklus vizsgálatát figyelmen kívül hagyni. Pedig az építészek felelőssége jelentős a klímaváltozás elleni küzdelemben, tekintetbe véve, hogy a jelenlegi épületállomány építése és üzemeltetése közel 50%-át okozza az össze CO2-kibocsátásnak.

– Mi a véleménye az épülettechnika (épületgépészet) és építészet összhangjáról?

– Minél egyszerűbb épületgépészeti kialakításra van szükség. Hiába építjük ki a legokosabb rendszereket, ha valami elromlik, és az alkatrész csak Japánból szerezhető be, ahonnan akár természeti, akár atomkatasztrófa miatt éppen nem szállítható, akkor a házunkban is megáll az élet? Extrém példának tűnik, pedig valós. Az utóbbi időben egyre több megrendelő keres meg úgy, hogy korábbi házában már megtapasztalta a hőszivattyús, szellőztető rendszer (és még sorolhatnánk) hátrányait (rendszeres hibaüzenetek reggelente stb.); most olyan házat szeretne, amely energiatakarékos, és kütyük nélkül is hatékonyan, emberbarát módon működik. Szelíd technológiákat keresnek, szerencsére erre is nagy igény van. Függetlenedni kell, és nem csak energia, hanem az alkatrészek és a nagyon speciális szervizt igénylő berendezések tekintetében is. Ez persze nem azt jelenti, hogy az általam tervezett házakban a kályhán és kemencén kívül semmi nincs – persze akad ilyen is a megrendelői igényeknek megfelelően. Kollektoros rendszer HMV előállítására, esővízgyűjtő rendszer locsolásra és WC-öblítésre nálunk „kötelező” elemek. A fűtést többnyire biomasszakazánnal vagy cserépkályhával, vízteres kandallóval biztosítjuk. Igyekszünk rábeszélni a megrendelőket, hogy legalább annyi napelemet telepítsenek, hogy a fenti rendszerek szivattyúinak elektromos energiaigényét fedezzék, hogy tényleg önellátóan tudjanak élni.

– Hogyan értelmezi a passzívház fogalmát?

– Nem törekszem passzívházak kialakítására, viszont arra igen, hogy a lehető legkisebb energiaigényű házakat tervezzem meg környezetbarát építőanyagokból, egyszerű épületgépészettel, a leggazdaságosabb megoldásokkal. Mint már említettem, fontos szempont, hogy ne csak az üzemelés ideje alatt vizsgáljuk az épület energiaigényét, illetve CO2-kibocsátását, hanem a beépített anyagokkal, szerkezetekkel is kalkuláljunk. Így a ma általánosan elterjedt betonfalazatú és PS hőszigetelésű passzívházak környezetterhelése teljes életciklusukat tekintve meghaladja a környezetbarát építőanyagokból épült, alacsony energiájú házak környezetterhelését, a bekerülési költségekről nem is beszélve, ami az energiafogyasztás igen kis különbsége miatt hosszabb idő alatt térül meg, mint amennyi az épület élettartama.

– Áttérve másik, mondhatjuk, szintén professzionális szinten űzött tevékenységére: törvényszerű, hogy egy építész épületeket fotóz?

– Az egyetemen az „Épített kép” című rajzféléven kezdődött a „viszonyunk”. A féléves feladat az volt, hogy egy választott, belső teret ábrázoló fotó alapján makettet kellett építeni, és azt úgy megfotózni, hogy minél inkább az eredeti képhez hasonlítson a végeredmény. Gyorsan túlestem a makett megépítésén, és jöhetett az élvezet; a fotózás. Mivel az eredeti kép fekete-fehér volt, így nem volt kérdés, hogy makettet is ff-ben fotózom. Nagyon élveztem a feladatot. Azóta szinte ugyanannyi időt szentelek a fotográfiának, mint az építészetnek. Nem hiszem, hogy törvényszerű, hogy egy építész épületeket fotóz. De mivel az építészet állandóan jelen van a fejemben, mindig tervezek valamit, így folyamatosan vizsgálom a környezetem, megfigyelem, hogy mások hogyan oldották meg a problémákat, vagy hogyan szúrták el. Előképeket, inspirációkat gyűjtök. Mivel állandóan figyelem az épületeket, tehát fotózom is őket. Ha éppen vannak. Mivel rengeteg időt töltök a természetben, így számos természetfotóm is készül.

Interjú

---