„Szerzett” jogok, avagy korunk hőse
2012/4. lapszám | VGF&HKL online | 2803 |
Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Eltelt 2011, és óhatatlanul rendezi az ember a letűnt év dolgait, felszámolja a papírhegyeket, kidobja azt, ami elavult, rendszerezi azt, ami maradandó, illetve ami most éppen annak látszik, és az „Elintézendők” közé helyezi azt, ami megoldást kíván. Jelen írásunk egy ilyen esetről szól, mely igaz forrásból táplálkozik, konkrét és VALÓS tényeket írunk le, de kínosan vigyázunk a nevek említésének mellőzésére, a jogi következmények elkerülése érdekében. Tehát ami írásunkban valakire vagy valamire hasonlít, az teljességgel a véletlen műve!
Eltelt 2011, és óhatatlanul rendezi az ember a letűnt év dolgait, felszámolja a papírhegyeket, kidobja azt, ami elavult, rendszerezi azt, ami maradandó, illetve ami most éppen annak látszik, és az „Elintézendők” közé helyezi azt, ami megoldást kíván. Jelen írásunk egy ilyen esetről szól, mely igaz forrásból táplálkozik, konkrét és VALÓS tényeket írunk le, de kínosan vigyázunk a nevek említésének mellőzésére, a jogi következmények elkerülése érdekében. Tehát ami írásunkban valakire vagy valamire hasonlít, az teljességgel a véletlen műve!
Manapság nagy a divatja a szerzett jogokra való hivatkozásnak, nézzük hát, hogy kollégánk miket szerzett az elmúlt időszakban... Volt egyszer egy jobb sorsra érdemes szakember, aki a kor divatja szerint vállalkozó lett, nemcsak szándéka, segítőkészsége, hanem papír szerint is, ami – mint tudjuk – rendkívül fontos manapság. Először megszerezte azt a jogot, hogy vállalkozhasson, aztán adóalany is lehetett, hála istennek, sőt dolgozhatott is saját mulatságára. Igazából nem változott meg a tudása attól, hogy cégformában űzte az ipart, nem is lett más ember attól, hogy megszerezte azt a jogot, hogy mint korlátlan felelősségű társaság a korlátlanul felelőtlen világban próbáljon szerencsét. Ne szaporítsuk a szót, emberünk megszerezte a jogot arra is, hogy ne csak nyolc órában dolgozzon, előbb tíz, majd tizenkettő, végül pedig sokszor 14 órát töltött el a szükséges mennyiségű bevétel legális előállításán fáradozva. Azért maradjunk a földön, arra nem szerzett jogot, hogy dúskáljon a javakban, szerényen, csendesen éldegélt családjával. Megszerezte emberünk azt a jogot is, hogy harminc, negyven, majd pedig ötven éves kora felett is dolgozhatott, a nyugdíj elérésének pillanata még nem is sejlett előtte, csak a munkák jöttek egymás után, számolatlanul, kérlelhetetlenül. Úgy hozta jó sorsa, hogy egy ígéretes projekt során fel kellett keresnie egy szakkereskedőnek mondott, igazából azonban kalandvágyból és mérhetetlen kapzsisággal átitatva Magyarországra vetődött külországi szatócscéget, hogy tömlőt vásároljon tőlük. Szép katalógusban, határtalan árudicséretben, fizikai paraméterek ígéretében nem volt szegényes az ellátás, persze mindehhez jó vastag árak járultak, és bizony a konkurencia is gyengélkedett, különösen a magyar, pedig hajdanán volt ebből is rendes magyar termékkínálat. Sajnos az évek során a magyar gyártók megszerezték a jogot arra, hogy elsőre komolynak látszó, de valójában szép színes üveggyöngy-áron eladhassák magukat, ünnepélyesen megszüntetve ezzel a magyar gyártást ezen a fronton (is). Szóval kollégánk viszonteladóként megszerezte azt a jogot, hogy kiskereskedelmi áron megvehetett rendes mennyiségű tömlőt a projekt kivitelezéséhez, a helyszínre is szállíthatta, és nekilátott a kivitelezésnek.
Az eladó ugyanis azzal érvelt a kisker-ár mellett, hogy hiába viszonteladó hősünk, ki tudja, mikor fog újra vásárolni nála. Emberünk ekkor még úgy gondolta, sokszor, de végül a T. Megrendelő nevére kérte a számlát gyanútlanul... Nos, a kivitelezés megtörtént, s következett a beüzemelés, melynek jogát szintén megszerezte főhősünk. A fent leírt „kiváló” tömlő öt, azaz ÖT percig bírta azt a terhelést, amit a katalógus szerint el kellett viselnie. Csak az érdekesség kedvéért, egy hidraulikus rendszerben 2 bar túlnyomásról és 50 °C termikus igénybevételről beszélünk. Ekkortól felgyorsultak az események. A kivitelezés helyszínén a Nagyságos Megrendelő Úr és hősünk között elhangzott beszélgetések nem leírhatók, valószínűleg a T. Szerkesztő úr kifütyülné, illetve az írásos médiában kihúzná, mert nem leadhatók. Emberünk a jól látható problémát először a tömlő gyártóra, forgalmazója felé próbálta terelni, de a megrendelőnek semmilyen józan beszéd nem volt kedvére, hiszen neki „minden rossz” volt! Nekiláttak hát egy alternatív megoldás kidolgozásának, melyet zsebből fedezett emberünk, csillapítandó a megrendelő haragját. Jó oka volt erre, hiszen az egész kivitelezés anyag- és munkadíja még a becses megrendelő zsebében lapult, hiszen ő egy működő rendszerre szerződött, gépestül, mindenestül, s majd akkor fizet, ha működik...
A feladat adott volt, gyorsan össze kellett építeni a rendszert a külföldi tömlő nélkül, s közben garanciális igényt benyújtani a forgalmazóhoz, igen, mindent egyszerre, így izgalmasabb. Közeledünk a végkifejletthez, de a happy end még odébb van, ugyanis hiába működött a rendszer, mint egy óramű, a kedves megrendelő még mindig a tömlőszaka- dás „nagy veszteségein” bosszankodott, ugyanis a tömlő elszakadásakor víz öntötte el a készülék elektronikáját, illetve a tömlőt a Kedves Ügyfél nevére kellett megvenni, tehát a számlán ő szerepelt. Az alternatív megoldás jól működött, hiába, az ajándék emberünk részéről bevált, ezen nem morcoskodott a megrendelő, viszont a garanciális igény benyújtásánál már nem volt együttműködő, hiszen nem volt érdekelt már a dologban. Nem ötletet adva írom le, csak a történeti hűség kedvéért, hogy a garanciális probléma elől igen mereven elzárkózott az eladó, és érvelésének gyökere a következő volt: ha a Kedves Vásárló Tőlük vesz valamit, megszerzi a jogot, hogy megismerje az ő Általános Vásárlási Feltételeiket, végül is csak 48 oldal, az is 6 pontos méretű, nagyítóval könnyen olvasható betűtípussal nyomtatva!!!
Ezen túlmenően a recept a következő: a katalógusban az adott tömlőhöz leírt értékeket úgy kell értelmezni, ahogy a katalógus elején finomítottak a szigorú értékeken, vagyis a leírt nyomás- és hőmérsékletértékek együttes alkalmazása módosíthatja a leírt adatokat... És az egész procedúra nem tartott 60 napnál tovább, ugyanis ennyi idő kellett az eladó cégnek válasza megal-kotásához... Zseniális! – mondhatnánk, de egész más szavak jönnek elő ilyenkor... És a történet végén emberünk azt a szerzett jogát is gyakorolhatta, hogy megértő legyen a fogyasztóvédelem elutasító határozatával, hiszen ő írt levelet, és a számla nem is az ő nevére szólt... Valóban, így kellett tenniük, és a határozat szövege is fantasztikus: „...minden érdemi vizsgálat nélkül elutasítva!”, végül is a jog szerint a formalitás a fontos, az, hogy valaki BÓVLIT árul, becsapja vevőit, az nem... Összegezve tehát, megszereztünk számtalan jogot, élhetünk, dolgozhatunk, megszakadhatunk, adózhatunk, de ezek közül a legfontosabb az, hogy ne engedjük magunkat szellemi fogyatékosnak tekinteni, bármi is történik. Kedves Olvasók, ezekkel a gondolatokkal kívánunk mindenkinek eredményes és szerencsés, komplikáció-mentes évet!
