Szállodai rendszerek méretezése
2012/4. lapszám | VGF&HKL online | 5936 |
Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Szinte minden szállodában forróvíztárolós átfolyó rendszerű vízmelegítést alkalmaznak. A vendég–zuhanyzó arány megközelíti az 1:1-et, és nagyon nagy az esély arra, hogy egyszerre sok csapot használnak. A forróvíztároló épp azt a célt szolgálja, hogy a csapokból soha ne fogyjon ki a meleg víz.
A tároló nélküli, átfolyó rendszerű vízmelegítés kisebb szállodákban vagy a fizetővendéglátásban (B&B) alkalmazható, mert itt az ellátandó létesítmények elég kicsik ahhoz, hogy a rendszert 80%-os egyidejű zuhanykihasználásra méretezve tervezzék meg.
Átfolyós rendszer forróvíz-tárolással
■ Csúcsidő (T)
A csúcsidő az az időszak, mikor a szállodákban a reggeli órákban a legnagyobb terhelés nehezedik a melegvíz-ellátó rendszerre. Az alábbi adatokat csak információs céllal adjuk közre. Külön figyelmet kell fordítani az olyan különleges helyzetekre, mikor például a busszal érkező vendégek egyszerre távoznak, vagy egy konferenciát máshol tartanak, mint ahol a résztvevők megszállnak, akik emiatt egyszerre hagyják el a szállodát. A csúcsidő ezekben az esetekben lerövidül. Érdeklődjünk a személyzettől, mennyi ideig tart a reggeli csúcsforgalom, ebből jó közelítéssel megbecsülhetjük a csúcsidő hosszát.
• Üzleti szálloda: 1 óra
• Konferenciaszálloda: ¾ óra
• Üdülő: 2 óra
• Nyaralóhelyi szálloda: 2 óra
• Átutazási célú szálloda: ¾ óra
Személy/szoba (ppr):
• Üzleti szálloda: 1,5 fő
• Konferenciaszálloda: 1,5 fő
• Üdülő: 2,5 fő
• Nyaralóhelyi szálloda: 2,5 fő
■ Kihasználtság (occ)
A kihasználtság az elfoglalt szobák arányát jelöli. A jól menő helyeken a kihasználtságnak el kell érnie a 100%-ot, de egyébként sem csökkenhet 90% alá.
■ Csúcsidős szorzótényező (m)
Bár a csúcsidő ismerős fogalom, valószínűtlen, hogy minden egyes vendég épp ugyanabban az időben próbáljon hozzájutni a rá eső melegvíz-mennyiséghez. A csúcsidős szorzótényező a vendégeknek az a hányada (%-ban), akik a csúcsidőben használják a meleg vizet. Ha a csúcsidő hossza egy óra vagy kevesebb, a szorzótényező 100%. Nagyon nagy üzleti szállodák esetében a szorzótényező 80%-ra csökkenthető. Az egy óránál rövidebb csúcsidőkre a szorzótényező 100%. Ha nem vagyunk biztosak a szorzótényezőben, használjuk a magasabb értéket. A szorzótényező használata egy órás csúcsidő mellett azért hasznos, mert így megakadályozható a rendszer túlméretezése. Az egy óránál hosszabb csúcsidők esetében a szorzótényező használata azért fontos, hogy ne méretezzük túl kicsire a rendszert. A hosszú csúcsidőben az első órában a rendszer kihasználtsága magasabb lesz, mint a második órában. Ha azt feltételezzük, hogy a vízhasználat eloszlása egyenletes, akkor az első órában csak a teljes kapacitás 50%-a fog rendelkezésre állni a szükséges 70% helyett, ugyanis ha csúcsidő hosszabb, mint egy óra, a víz 70%-át akkor is az első órában fogják felhasználni. A csúcsidős szorzótényezőhöz a százalékot meg kell szorozni a csúcsidő órákban számított hosszával: m = százalék x csúcsidő.
■ Egy főre jutó vízmennyiség (v)
Az egy fő által igényelt víz mennyiségét a szálloda csillagok szerinti besorolását figyelembe véve az 1. táblázat szerint határozhatjuk meg.
■ Beltéri vagy kültéri készülék?
Ez az a pont, amikor a modellt ki kell választani. A példánkban szereplő minden beltéri egység 13 l/perc, azaz 780 l/óra mennyiséget szolgáltat. Ugyanezek az értékek kültéri egységre 16 l/perc, azaz 960 l/óra (60 °C-on).
| egy főre jutó vízmennyiség | |||
| szálloda besorollása | |||
| 2 vagy 3 csillagos szálloda | 35 | l/fő | 60 |
| 4 csillagos szálloda | 45 | l/fő | 60 |
| 5 csillagos szálloda | 50 | l/fő | 60 |
| 6 csillagos szálloda | 90 | l/fő | 60 |
■ Mekkora tárolókapacitás szükséges, és hány egységgel kell számolnunk?
A csúcsidő legforgalmasabb órájának teljes igényét szorozzuk meg 15%-kal, így megkapjuk a szükséges tárolási kapacitást. Az eredményt vonjuk ki a teljes igényből, így kiszámítható, hogy a csúcsidőben milyen mennyiségben kell meleg vizet előállítani. Az adott egység egy percre számított szolgáltatott mennyisége alapján számítsuk ki, mennyi meleg vizet szolgáltat az egység a csúcsidő adott időszaka alatt. A teljes melegvíz-igényt osszuk el azzal a mennyiséggel, amit egy egység szolgáltatni képes. A kapott számot kerekítsük felfelé, és megkapjuk a szükséges egységek számát. Ha a rendszer gravitációs alapon működik, a nyitott ventilátort az elsődleges szivattyú felett 10 m-rel kell elhelyezni, különben a szivattyú a meleg vizet visszaszivattyúzza a hideg vízbe.
Példa: Ha 3000 l/óra mennyiségre van szükség (60 °C-on): 3000 x 0,15 = 450 liter. A szükséges tárolási kapacitás tehát 500 liter, és óránként 2500 liter meleg vizet kell előállítani. Beltéri: 2500/780: 3,2; kültéri: 2500/960: 2,6. 4 beltéri vagy 3 kültéri egységre lesz szükség.
| Csúcsidőben szükséges mennyiség | |||
|
A csúcsidőben szükséges mennyiséget az alábbi képlet adja meg:
Ahol |
■ Étterem
Ha a szállodához étterem is tartozik, általában elég egy egységet hozzáadni az előzőkben kiszámított számhoz. Ha azonban a szálloda nagyon nagy (több mint száz szobás), egy egység hozzáadása nem biztos, hogy elég lesz. Elfogadható megoldásnak tekinthető, ha a szálloda étterménél az egy étkezéshez szükséges melegvíz-mennyiségre vonatkozó irányszámokat (liter) vesszük alapul, és ezt a terhelést hozzáadjuk a reggeli csúcsidőhöz.
■ Milyen rendszert válasszunk?
A leghatékonyabb minden esetben a tárolás, illetve másodlagos visszavezetés nélküli átfolyó rendszerű megoldás. Ezt követik a másodlagos visszavezetést alkalmazó átfolyós rendszerek, a legkevésbé hatékony megoldás pedig a forróvíz-tárolós átfolyós rendszer. Ha hosszú távra tervezünk, érdemes inkább kicsit többet költeni a rendszerre, és beszerelni egy vagy két extra egységet, mert így nem lesz szükség forróvíz-tárolásra.
Léteznek viszont olyan esetek is, mikor ez a megoldás nem alkalmazható. Nem megoldható a tárolás kiváltása többek között a következő esetekben:
• A rendszer csak gravitációs alapon működtethető, vagy a fő vízbevezetésnél nagyon alacsony a nyomás. Ha a 60 °C-ra beállított rendszerben a hőcserélőnél kb. 0,4 bar a nyomásesés, a bemenő nyomásnak legalább 1,0-1,5 barnak kell lennie, hogy a csapoknál megfelelő vízáramot kaphassunk.
|
| Közvetlen táplálású 4 készülékes rendszer |
• A hálózat nem szolgáltat elég vizet ahhoz, hogy a rendszer csúcsidőben ellássa az összes csapot. Ebben az esetben kénytelenek leszünk megszakító tartályt alkalmazni. Az alacsony nyomású rendszerekben, illetve ahol megszakító tartályt használunk, a nyomásfokozó szivattyú használatával a tárolás elkerülhető.
• Ha az igényelt vízmennyiség felmelegítéséhez szükséges gázmennyiség meghaladja földgázt használó rendszerekben a mérő, LPG rendszerekben pedig a szabályozó kapacitását. A tárolás kiváltására érdemes növelni az ellátást.
• Ha a pillanatnyi vízhasználat (vagy a valószínű egyidejű igény) meghaladja a víz- vagy gázellátási kapacitást, illetve az igény kielégítéséhez túl sok plusz egységre lenne szükség. Hogy a „túl sok” valójában mit jelent, azt a költségvonzat és a személyes megfontolások döntik el. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ha tárolást alkalmazunk, ott a vizet a nap 24 órájában melegen kell tartani, emiatt állási veszteség lép fel, és a rendszer akkor is fogyaszt energiát, mikor az étterem vagy a kávézó zárva van. Ha nem vagyunk biztosan a dolgunkban, végezzük el az átfolyó rendszerű megoldás méretezéséhez szükséges számításokat, és vizsgáljuk meg a kapott eredményeket.
■ 1. Átfolyós rendszer
• Igényelt hőmérséklet
A csapoknál kifolyó víz szükséges hőmérsékletét a csapok típusa határozza meg. Bár egyéb korlátozások is érvényesek lehetnek, a méretezéshez az alábbi értékekkel számolhatunk: személyes használat (kézmosó): 43 °C; mosogatás (mosogató, mosogatógép): 60 °C.
• Hány vízmelegítő rendszerre lesz szükség?
Bizonyos vízmelegítők legnagyobb előnye, hogy a melegvíz-ellátás decentralizálható, vagyis a rendszer a különböző hőmérsékleti igényeknek vagy a vízmelegítő és a csapok közti távolságoknak megfelelően felosztható. A rendszer kialakítását gyakran meghatározza, hogy új létesítményről vagy felújításról van szó. Ha olyan étteremben újítják fel a meleg vizes rendszert, ahol a vezetékhálózat már eleve egykörösre van kiépítve, és keverő szelepek is be vannak szerelve, akkor a rendszernek az egész éttermet ki kell szolgálnia. Ha azonban új létesítményről van szó, és a konyhák és mellékhelyiségek kialakítása erre lehetőséget biztosít, a melegvíz-szolgáltatás két rendszerre bontható. Az egyik rendszert érdemes 60 °C-ra beállítani, ez szolgáltatja a meleg vizet a mosogatókhoz és a mosogatógépekhez, míg a másik rendszernél, amely közvetlenül a csapokhoz szállítja a vizet, a beállított hőmérséklet 43 °C lehet. Ez a megoldás mindazonáltal nem túl gyakran fordul elő, mert a csapok többnyire túlságosan messze vannak a vízmelegítő rendszertől ahhoz, hogy közvetlenül el lehessen őket látni, és keringtetésre van szükség. Mivel a keringtetés rendszerint 60 °C feletti hőmérsékleten történik, a mosogatókat és a kézmosókat kénytelenek leszünk egy rendszerre kötni. A kivételt a mosogatógépek képezik. Ezek többnyire rövid idő alatt nagy mennyiségű meleg vizet igényelnek, ami felboríthatja a vízháztartást, vagy a vízmelegítő rendszer szükségtelen túlméretezéséhez vezethet. Általános gyakorlat, hogy egy kisebb vízmelegítőt szerelnek be, amely csak a mosogatógépeket látja el meleg vízzel. Ez egy 65 °C-ra beállított közvetlen áramlású egység szokott lenni, de a beállítás attól függ, hogy a mosogatógép gyártója milyen igényeket támaszt, hiszen olyan mosogatógépeket is ismerünk, melyek hideg vízzel töltenek fel, és egyáltalán nem igényelnek meleg vizet.
• Másodlagos visszavezetés
Az éttermekben, kávézókban a vízmelegítő rendszert szinte mindig a csapoknál igényelt legmagasabb hőmérsékletre állítják be, ami rendszerint 60 °C. Nyilvános helyeken a forrázásos balesetek elkerülésére keverőszelepeket kell beszerelni. A nagyobb épületekben másodlagos visszavezetést is alkalmazni kell, hogy a csapoknál mindig gyorsan rendelkezésre álljon a meleg víz. Ha a mellékhelyiségek túl messze vannak ahhoz, hogy az őket közvetlenül kiszolgáló rendszert 43 °C-ra lehessen állítani, másodlagos rendszerre is szükség lesz. A legtöbb étteremben szükség van a másodlagos visszavezetésre, de sok kávézóban enélkül is megoldható a melegvíz-ellátás. Ha csak lehetséges, ne használjunk másodlagos visszavezetést. Bár az ilyen rendszer víztakarékos, az éves energiafogyasztása nagyobb. Az általános szabály azt mondja ki, hogy ha a legtávolabbi csap több mint 8 m-re van a vízmelegítőtől, másodlagos visszavezetésre van szükség. Ebben az esetben a másodlagos visszavezetést a gyakorlatban legtöbbször 60-65 °C-ra állítják be, és termosztatikus keverőszelepet alkalmaznak, ami a hőmérsékletet a felhasználási ponton lecsökkenti. Ez a megoldás a legionella-fertőzés kockázatát is csökkenti.
• Egyidejű igények
Az átfolyós rendszer méretezésekor nem vesszük figyelembe az igényelt meleg víz mennyiségét (térfogatát). Ha a rendszer méretezése megfelelő, a szükséges mennyiségű meleg víz mindig rendelkezésre fog állni. Egyes vízmelegítők esetében a korlátozó tényező a térfogatáram. Mivel az egység mindig a meghatározott hőmérsékletre melegíti a vizet, adott térfogatáramnál, amikor az igény meghaladja a kapacitását, fizikailag korlátozódni fog az átfolyó víz mennyisége. Ha a rendszer méretezése nem megfelelő, a legtávolabbi csapoknál nem lesz meleg víz. A megfelelő méretezéshez meg kell határozni a bármely időpontban várható legnagyobb térfogatáramot. Az egyes meleg vizes rendszereket potenciálisan terhelő legnagyobb egyidejű igény meghatározásához a következő adatokra lesz szükségünk: csapok száma és típusa; térfogatáram; szórástényező; hőmérséklet.
• Csapok száma és típusa
A csapok száma megegyezik a különböző típusú csapok számának összegével.
• Térfogatáram
Legjobb, ha ténylegesen megmérjük a csapoknál a térfogatáramot. Ha ez nem lehetséges, a 2. táblázatba foglalt becsléseket vehetjük figyelembe. Sok esetben a kézmosó vagy a mosogató csapján mért térfogatáram sokkal magasabb, mint az ajánlott érték. A csapon átfolyó víz térfogatárama szeleppel szabályozható, így a megadott értékek betarthatók. Az alacsony átfolyású szerelvények víz- és energiatakarékosak. Ha adott csapnál a térfogatáram túl nagy, a vízmelegítőtől távolabb eső csapoknál vízhiány léphet fel. A vízmelegítő rendszerek tervezésénél a megadott értékek csak irányszámként vehetők figyelembe!
| Térfogatáram | ||
| Kézmosó (levegős vízcsap) | 4 l/perc | 43 °C |
| Kézmosó (1/2” álló csap) | 6 l/perc | 43 °C |
| Mosogató (szabványos csaptelep) | 9 l/perc | 60 °C |
| Mosogató (ipari csaptelep) | 12 l/perc | 60 °C |
| Mosogatógép/pohármosó (a gyártó utasításainak megfelelően, egyes típusok hideg vízzel töltenek fel) |
9 l/perc | 60 °C |
| Szórófej (meleg- és hideg vizes típusok is ismertek) | 8 l/perc | 60 °C |
• Szórástényező
Az egyes meleg vizes rendszereket potenciálisan terhelő legnagyobb egyidejű igény meghatározásához ki kell számítanunk az egyidejű használat valószínűségét. Ezt szórástényezőnek nevezzük, és azt fejezi ki, hogy az összes csapnak valószínűsíthetően hány százalékát használják egyszerre. A legnagyobb térfogatáram értékét úgy számítjuk ki, hogy a csapok számát megszorozzuk a térfogatáramokkal és a szórástényezővel.
• Szórástényezők
– Éttermi, kávéházi kézmosók: 0,3-0,7 (átlag 0,5). Az érték azon a feltételezésen alapul, hogy a mellékhelyiségekben a kézmosóknak egyszerre a ¾-ét használják, viszont az alkalmazottaknak fenntartott kézmosók közül csak egyet.
– Nagyméretű mosogatók: Meg kell határoznunk, hogy ezek közül valószínűleg hánynál használnak egyszerre meleg vizet. Valószínű, hogy meleg vizet csak a két mosogatóban fognak használni, mert a zöldségmosóban többnyire hideg vízzel dolgoznak. Egyszerre általában egy mosogató melegvíz-csapja van megnyitva, az így méretezett rendszerekben előbb az egyik, aztán a másik mosogatót töltik fel. Ehhez jön azoknak a nagy konyhai mosogatóknak a száma, ahol ugyanebben az időben meleg vizet használhatnak (pl. húselőkészítő mosogató vagy pohármosó).
– Szórófej: Általában egyszerre csak egyet használnak. Győződjünk meg róla, hogy ez meleg vizes rendszerű.
– Mosogatógép, pohármosó: A szórástényező használata helyett egyszerűen adjuk meg, valószínűsíthetően hány gépet hasz-nálnak egyszerre csúcsidőben. Valószínűleg típustól függetlenül az összeset, bár elképzelhető, hogy a pohármosót és a mosogatógépet nem üzemeltetik egyszerre. Érdemes ezeknek a gépeknek a kiszolgálásához egy külön egységet beszerelni.
• Hőmérséklet
Ha a vízmelegítőt a felhasználási hőmérsékletre állítjuk be, utána nem szabad módosítani a víz hőmérsékletét. A víz hőmérsékletén csak akkor módosítunk, ha a vízmelegítő 60 °C-ra van beállítva, ilyenkor keverőszelepekkel csökkentjük a hőmérsékletet a felhasználási pontban. Az ilyen rendszerekben meg kell határozni a 43 °C-os csapoknál felhasznált 60 °C-os víz mennyiségét.
A vízmelegítő egységek melegvíz-kivezetésének megfelelő térfogatárama egyenlő a térfogatáram a csapnál, szorozva a hőmérséklet-változás a csapnál (kifolyó víz hőmérséklete mínusz a csaphoz érkező víz hőmérséklete), osztva a melegítéssel elért hőmérséklet-változással (meleg víz hőmérséklete mínusz bemenő víz hőmérséklete). Vízpermetes kézmosónál: 4 l/perc x (43-10) / (60-10) = 2,64 l/perc 60 °C-on.
• Egy időben fellépő igény
Vízmelegítő összes térfogatárama = Az egyes csaptípusok darabszáma x Adott típusú csap korrigált térfogatárama x Szórástényező. A fenti egyenletet az összes csaptípusra számítsuk ki, majd az eredményeket adjuk össze, így megkapjuk a maximális térfogatáramot (adott hőmérsékleten, mértékegység: l/perc). Példa: Egy étteremben 12 kézmosó, 2 mosogató és egy meleg vizes szórófej található. A pohármosók és mosogatógépek hideg vízzel működnek. Összes térfogatáram = (12 x 2,64 l/perc x 0,5) + (1 x 9 l/perc) + (1 x 8 l/perc). 60 °C-on a maximális térfogatáram = 33 l/perc.
• Beltéri vagy kültéri egységet használjunk?
Ezután el kell dönteni, hogy beltéri vagy kültéri egységeket szereljünk fel az étteremben. Ha kiválasztottuk az egységek helyét, következhet az egységek számának kiszámítása. Tegyük fel, hogy a kültéri egység hőleadása 56 kW, a beltérié 45 kW.
• Az egységek száma
A szükséges hőmennyiséget (kW-ban) a maximális térfogatáramból és a hőmérsékletből számíthatjuk ki. A térfogatáram l/s-ben úgy számítható ki, hogy a literben megadott percenkénti térfogatáramot elosztjuk 60-nal. A hőmérsékletváltozás kiszámításához a meleg víz hőmérsékletéből (amit szükség esetén korrigálni lehet) kivonjuk a bemenő (hálózati) víz hőmérsékletét. A 4,2, a víz fajhője, állandó érték. Az előző példánál maradva: 33 l/perc 60 °C-on; Q = (33/60) x 50 x 4,2, azaz 115 kW. A szükséges egységek számát úgy határozzuk meg, hogy a szükséges hőmennyisé- get elosztjuk az egy egység által leadott hőmennyiséggel. Ennek megfelelően: beltéri 115/45 = 2,6, azaz 3 egység, vagy kültéri 115/56 = 2,0, azaz 2 egység.
• MECS vagy PAM
A PAM szelepet összekötött egységek alkotta rendszerben kell használni, ahol a csapoknál kiengedett mennyiség (térfogatáram) változó. A probléma az ilyen rendszereknél az, hogy az egy-egy alacsony kifolyású csap, például kézmosó képviselte terhelés az összes vízmelegítőn egyenletesen oszlik el, és így nem minden esetben teljesül az egy egységre meghatározott 2,4 l/perc térfogatáram-követelmény. A PAM szelep egyszerűen ellennyomást hoz létre a bemenő hidegvíz-vezetékben. A vezető készüléknek nincs PAM szelepe, a második készülék PAM szelepén az első állás érvényes, a harmadik készülék PAM szelepén a második állás, és minden további készülék szelepén a harmadik állás. A PAM szelepekkel ellátott rendszerben a víz a legkisebb ellenállás irányába, azaz a PAM szeleppel nem rendelkező vezető készülék felé fog folyni. Így biztosítható, hogy még a legkisebb térfogatáramot képviselő kézmosó is képes lesz működésbe hozni az első vízmelegítőt. Ahogy egyre több csapot használnak, megnő a kifolyó térfogatáram, és a hőcserélőnél egyre nagyobb lesz a nyomásesés. Egy idő után a hőcserélőnél fellépő nyomásesés meghaladja a PAM szelepét, ekkor a PAM szelep kinyílik, és aktiválja a következő vízmelegítőt is. A kifolyó vízáramnak megfelelően sorban az összes vízmelegítő aktiválódhat. Jó vezérlés a rendszer összes egységét összeköti, és az egyenletes kopás biztosítása érdekében felváltva jelöl ki egy-egy készüléket vezető készüléknek. A vezérlő rendszer az igényekhez igazodva kapcsolja ki és be az egységeket. A rendszer energiatakarékos, és mindig biztosítja a melegvíz-ellátást. A meleg víz hőmérséklete egy másik vezérlővel állítható be. Ha a PAM szelepek használata hátrányos, használjunk MECS rendszert, különben az egységek kopása nem lesz egyenletes.
| Éttermek | Mennyiség | Térfogatáram | Hőmérséklet |
| Szállodai konyha, menza | 2,75 | l/óra/fogás | 70 |
| Szendvicsező/ Snack Bar | 1,5 | l/óra/fogás | 70 |
| Luxusétterem | 8 | l/óra/fogás | 65 |
| vagy | |||
| Kereskedelmi mosogatógép (ajtós) | 400 | l/óra/szerelvény | 60 |
| Kereskedelmi mosogatógép (futószalagos) | 1570 | l/óra/szerelvény | 60 |
| Zöldségmosó | 170 | l/óra/szerelvény | 60 |
| Egytálcás mosogató | 115 | l/óra/szerelvény | 60 |
| Kéttálcás mosogató | 230 | l/óra/szerelvény | 60 |
| Háromtálcás mosogató | 340 | l/óra/szerelvény | 60 |
| Leverető (nyitott) | 680 | l/óra/szerelvény | 60 |
| Előmosó (kézi) | 170 | l/óra/szerelvény | 60 |
| Előmosó (zárt) | 900 | l/óra/szerelvény | 60 |
| Vízforgatós előmosó | 150 | l/óra/szerelvény | 60 |
| Mosdó | 115 | l/óra/szerelvény | 60 |
| Mosogató a pultban | 115 | l/óra/szerelvény | 60 |
| WC | 20 | l/óra/szerelvény | 60 |
■ 2. Átfolyós rendszer forróvíz-tárolással
Az éttermekben és kávézókban nem szabványos megoldás az átfolyós rendszerek és a forróvíz-tárolás kombinálása. Mivel a csúcsidő hosszú, viszont a térfogatáram ilyenkor sem túl magas, az átfolyós rendszer önmaga is képes megbirkózni a feladattal. A gázellátás hiányosságai vagy az alacsony víznyomás miatt ugyanakkor előfordulhatnak olyan helyzetek, mikor kénytelenek vagyunk forróvíz-tárolást alkalmazni, az alábbiakban erről lesz szó.
• Csúcsidő
Míg az átfolyó rendszerű megoldásoknál a legfontosabb kérdés az, hogy mennyi meleg vízre van egyszerre, egy időpillanatban szükség, a tárolásnál a csúcsidőben szükséges összes víz mennyisége a döntő tényező. Csúcsidőnek azt az időszakot nevezzük, melyben a víznek elégnek kell lennie. Ez a megközelítés azért problematikus, mert a csúcsidő után az igény lecsökken, és a rendszernek időre van szüksége ahhoz, hogy eredeti állapotába visszaálljon. A csúcsidőt olyan személynek kell meghatároznia, aki tisztában van a helyi viszonyokkal. A csúcsidő akkor kezdődik, mikor az étterem vagy kávézó forgalma növekedni kezd, és akkor van vége, mikor az igény ismét lecsökken. Éttermekben a csúcsidő valószínűleg a vacsoraidőre esik, kávézókban inkább a reggeli időszakra. A kávézókban a csúcsidő esetleg csak 1-2 óra, míg egy étteremben 4 órás csúcsidővel is számolhatunk. Ezért mondhatjuk azt, hogy a tárolás nem a legjobb megoldás, de néha kénytelenek vagyunk alkalmazni.
• Csúcsidőben igényelt mennyiség
A csúcsidőben igényelt mennyiséget az elkészített fogások vagy a különböző típusú szerelvények számából állapíthatjuk meg (3. táblázat). A l/óra/szerelvény mértékegységben megadott értékeket szorozzuk össze a csúcsidei órák számával, és megkapjuk a csúcsidő egészében igényelt melegvíz-mennyiséget.
• Beltéri vagy kültéri egységet használjunk?
Ekkor ki kell választanunk a típust. Tegyük fel, hogy a beltéri egységek 13 l/perc vagy 780 l/óra mennyiségben szolgáltatnak meleg vizet, a kültéri egységeknél pedig 16 l/perccel vagy 960 l/órával számolhatunk. A megadott értékek 60 °C-ra vonatkoznak. Egy beltéri egység gázfogyasztása 54 kW, ami óránként 5 m³ földgáznak, illetve 2100 dm³ LPG-nek felel meg. Egy kültéri egység gázfogyasztása 69 kW, ami óránként 6,5 m³ földgáznak, illetve 2700 dm³ LPG-nek felel meg.
• Mekkora tárolási kapacitásra és hány egységre lesz szükségünk?
A szükséges tárolási kapacitás az a melegvíz-mennyiség, amennyivel a csúcsidei igény az egységek melegvíz-előállítási kapacitását meghaladja.
• Mi a teendő akkor, ha a rendszer kapacitását a gázellátási viszonyok korlátozzák?
Számítsuk ki, legfeljebb hány egység működtethető a korlátozott gázellátás mellett (vegyük figyelembe a többi gázzal működő készüléket is). Ha az egységek száma megvan, meghatározhatjuk, hány liter meleg vizet lesznek képesek előállítani a csúcsidőben. Ezt a menynyiséget vonjuk ki az összes igényelt csúcsidei mennyiségből, és megkapjuk a szükséges tárolási kapacitást.
• Mi a teendő akkor, ha a rendszer kapacitását a víznyomás korlátozza?
A csúcsidei teljes melegvíz-igényt szorozzuk meg 0,15-tel, így megkapjuk a szükséges tárolási kapacitást. Ezt az értéket vonjuk ki az összes igényelt csúcsidei mennyiségből, így megkapjuk, mennyi meleg vizet kell előállítani a csúcsidőben. Az egység által egy óra alatt előállított meleg víz mennyisége alapján számítsuk ki, mennyi meleg vizet képes egy egység a csúcsidőben előállítani, majd ezzel az értékkel osszuk el az összes előállítandó meleg víz mennyiségét. A kapott számot kerekítsük felfelé, és megkapjuk a szükséges egységek számát. Ha a rendszer gravitációs alapon működik, a nyitott ventilátort az elsődleges szivattyú felett 10 m-rel kell elhelyezni, különben a szivattyú a meleg vizet visszaszivattyúzza a hideg vízbe.
