Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

A távfűtés átalakítási tényezője

2012/12. lapszám | Zöhls András |  4310 |

Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

2012. augusztus 13-án jelent meg és augusztus 28-án lépett hatályba az épületek energetikai követelményeiről szóló 7/2006. TNM rendelet módosítása. A változásokat a felhasználók köréből számos kritika érte, leginkább a távfűtés primerenergia-átalakítási tényezőjének új értékei miatt. Ez az 1. táblázat szerint nézett ki az eredeti rendeletben, augusztus 28. után viszont már a 2. táblázatban jelzett módon kell számolni....

A távfűtés primerenergia-átalakítási tényezője

2012. augusztus 13-án jelent meg és augusztus 28-án lépett hatályba az épületek energetikai követelményeiről szóló 7/2006. TNM rendelet módosítása. A változásokat a felhasználók köréből számos kritika érte, leginkább a távfűtés primerenergia-átalakítási tényezőjének új értékei miatt. Ez az 1. táblázat szerint nézett ki az eredeti rendeletben, augusztus 28. után viszont már a 2. táblázatban jelzett módon kell számolni.

A legfőbb észrevételek a következők voltak

Ha két teljesen egyforma, szomszédos távfűtött lakás egyikét augusztus közepén, a másikat két hét múlva értékelték, az utóbbi három-négy fokozattal jobb besorolást kapott, mint az előbbi, ami a megbízóknak nehezen megmagyarázható dolog.

A besorolás és a tényleges fűtési költség között nehezen feloldható ellentmondás mutatkozik.

A távfűtött épületek ezentúl olyan jó értékelést kapnak, hogy esélytelenné válik az, hogy energetikai felújításra támogatást kapjanak.

A primerenergia-átalakítási tényező pontos értékének megadását a szolgáltatók feladatává teszik, akik nem készültek fel erre, és nem kaptak semmilyen útmutatást, hogyan is kell számolniuk, nehézkes az adatkérés.

Milyen lenne például a geotermikus alapon álló szarvasi, szentesi, csongrádi távfűtés besorolása (e=0)?

Egy adott körzet általában komplex távfűtésének hő-oldali összetétele folyamatosan változik (pl. miután a tavalyi év közepén megszűnt a földgázra a KÁT támogatás, jelentősen visszaesett a kapcsolt termelés). Az épület tanúsítványa elvben tíz évig érvényes, és a rendeletből nem derül ki, hogyan kell ezt a két dolgot a gyakorlatban összehangolni.

Úgy gondolom, hogy a kérdésben az alapvető hibát az eredeti rendelet megalkotói követték el, amikor a kezdet kezdetén nem tisztázták a primerenergia-átalakítási tényező tényleges tartalmát, az ugyanis szemlátomást nem vonatkoztatható sem az árarányra, sem az elérhető tüzeléstechnikai hatásfokra, sem a szennyezőanyag-kibocsátásra, így most nehezen értelmezhetők az új értékek. A mostani változtatásra, az adatsor felépítéséből sejthetően, valamilyen energetikai megfontolásból kerülhetett sor. Mivel a jogszabály kidolgozói eddig nem reagáltak az észrevételekre, most megpróbálok én valamilyen elfogadható magyarázatot keresni. A cikkben közölt számsorokban itt-ott vannak egyszerűsítések, az adatszolgáltatók megközelítése és táblázatai között is akadnak különbségek, de összességében, azt hiszem, amit írtam, közel áll a valósághoz.

Kiindulásul. A kapcsolt rendszer és a távfűtés nem azonos fogalmak, az elektromos áramtermeléshez kötött hőtermelés gyakran technológiai igényeket szolgál, és a távfűtés sem csak a kapcsolt rendszerekre támaszkodik; vannak tisztán kazános, esetleg hulladékhőre vagy geotermikus energiára támaszkodó megoldások is. A kapcsolt rendszerű távfűtés általában kiegészül kazános egységekkel is. Mivel a kapcsolt távfűtés az áramtermelésen alapszik, a hőszolgáltatók ilyenkor az erőművek. Az energetikusok ezeket a beépített elektromos teljesítmény szerint csopor- tosítják, ha ez nagyobb, mint 50 MW, nagy-erőművekről, ha kisebb annál, kiserőművekről beszélnek. 2011-ben 21 nagyerőművet tartottak számon, ebből 13 termelt hőt is. Ebből én (önkényesen) csak négyet kötöttem a távfűtéshez, azokat, ahol a kiadott teljes energiából a hő aránya a 20 és a 80% közé esett, az összhatásfoka legalább 70% volt, és az éves kihasználtsága elérte a 3000 órát. Pakson vagy a Mátrai Erőműben, mivel nincs a környéken számottevő távfűtési igény, a termelt hő aránya 1% alatt van, míg a dunaújvárosi ISD Power vagy az ajkai Bakonyi Erőmű ipari hő termelésére épült, itt az elektromos energia a „melléktermék”. A pécsi Pannon Erőmű termelését már majdnem teljesen kiváltotta a biomassza-tüzelésű, így központilag még támogatott Pannongreen kiserőmű, az éves kihasználtsága alig 8%, ezért nem került fel a listára. Persze a fentiekhez kapcsolódó távfűtést is értékelni kellene, csak nem tudjuk, hogyan.

A végül kiválasztott négy, bátran korszerűnek nevezhető nagy fűtőerőművünk, Kelenföld, Kispest, Újpest, Debrecen, mind összetett körfolyamatú (CCGT), és földgázzal üzemel.

A kiserőművek közül 160 körül van azoknak a száma, amelyek kapcsoltan hőt is termelnek. Itt már színesebb a kép, a fosszilis tüzelőanyag aránya „csak” mintegy 80%, a meghatározó berendezés a gázmotor, de van ebben a csoportban gáz- és gőzturbina is (3. táblázat).

A távfűtéssel foglalkozó szakemberek a kapcsoltan termelő erőművek jóságát a következő módon határozzák meg: megnézik, hogy a vizsgált rendszer mennyi elektromos áramot és hőt ad ki, majd az ehhez felhasznált primer energiát összevetik azzal az energiaigénnyel, ami ahhoz lenne szükséges, ha ugyanezt az áramot és hőt külön-külön, egy referenciának tekintett hatásfokú erőművel, illetve forróvíz-kazánnal kellene előállítani. Az áram termelésénél referenciának általában egy meglehetősen jó berendezést vesznek figyelembe, 52% hatásfokkal. Magyarországon jelenleg nem sok ilyen van, de például a nemrég üzembe lépett Gönyűi Erőmű tavaly elérte az 54,4% éves hatásfokot.

A hőtermelésnél az erőműves kollégák 90%-kal szoktak számolni, mivel ők arra kíváncsiak, mennyivel jobb a rendszerük, mintha forró vizes kazánnal üzemelne a távfűtés. Nem veszik figyelembe a hálózati veszteséget és a keringtetés energiaigényét sem, hiszen ez független attól, hogy magát a hőt hogyan is termelték. Ezzel a módszerrel általában 10% megtakarítást tudnak kimutatni. Esetünkben azonban a hőtermelés referencia-hatásfoka 100%, mivel a tényleges hatásfokot majd az épület vagy lakás kazánjánál úgyis figyelembe vesszük, és nem tekinthetünk el a távvezetéki veszteségektől sem, hiszen mi nem két távfűtési megoldást hasonlítunk össze, hanem a távfűtést egy helyi fűtőberendezéssel. A 3. táblázat alján található számítás a fentiek figyelembevételével készült. Mint látszik, ha a földgázalapú, kapcsolt rendszerű távfűtést országos átlagban nézzük, az éves szinten kiadott hőt és áramot külön-külön, bőven hibahatáron belül, ugyanannyi primer energiával termelnénk meg, tehát a módosított rendeletben szereplő számok a fűtőanyag-megtakarítással, ennek alapján a szén-dioxid-kibocsátás csökkenésével aligha magyarázhatók.

Ahhoz, hogy például a módosított rendeletben a gázmotorra közölt 0,55 értékű primerenergia-átalakítási tényező teljesüljön, referenciának egy nagyon rossz, 23% hatásfokú földgázüzemű erőművet kellene felvenni. Ilyen Magyar-országon szerencsére egyáltalán nem üzemel. Ugyancsak nem támasztják alá a táblázat adatai azt a különbséget, amit a rendelet az egyes kapcsolt technológiák között tesz. Az elérhető összhatásfokban valószínűleg, a berendezés kora mellett, inkább annak lehet szerepe, hogy milyen a megtermelt elektromos áram/hő arány.

Hasonlóan problémásnak látszik az a megoldás is, amikor biomassza tüzelőanyag esetén a gázra kitalált számsort mechanikusan 0,6 értékkel (ez a megújulókra vonatkozó primerenergia-átalakítási tényező) kell szorozni. Mint a táblázatból látszik, hasonló kiadott hő/elektromos áram aránynál biomasszával nem nagyon lehet azt a hatásfokot biztosítani, mint földgáz tüzelése esetén.

Összefoglalva: a fentiek alapján nem sikerült olyan energetikai érvet találnom, ami a 7/ 2006. TNM rendeletben a sok kritikát hozott változtatásokat indokolná.

javaslat

A rendelet a mai (2013. január 8-ig hatályos) formájában több szempontból fölöttébb problémás, célszerű lenne a felülvizsgálata, ezúttal a gyakorlatban is jártas kollégák részvételével. Véleményem szerint a távfűtés primerenergia-átalakítási tényezőjét érdemes lenne egységesen közös szintre hozni a földgázzal (e=1), mivel:

  • bár az egyes szolgáltatók fogyasztói árai és technológiái között viszonylag nagy különbség van, de legalább ekkora az eltérés a fekete- és barnaszén, a lignit, a földgáz és a fűtőolaj között is, amit a jogszabály gond nélkül egy kalap alá hoz,
  • országos átlagban, energetikailag és szén-dioxid-kibocsátás szempontjából a gáztüzelés és a távfűtés hasonló szinten van, valamint (az utóbbi forgalmiadó-kedvezménye miatt) általában az árukban sincs nagy differencia,
  • a módosított rendeleti számokkal kapott besorolási szintek távol állnak egy átlagfelhasználó értékítéletétől, ezzel a tanúsítvány veszít a hitelességéből, elfogadottságából, míg a javasolt változás az eredeti értékekhez képest nem nagy, valószínűleg nem akadályozza a felújítási pályázatokon való indulást, a tanúsítót mentesíti a hosszadalmas adatkéréstől, és az elmúlt hat év minősítései többségükben érvényesek maradnának,
  • az épületenergetikai tanúsítvány egy leginkább a felhasználó tájékoztatását szolgáló, hosszabb időre is érvényes okirat, és ahogy a neve is mutatja, inkább magáról az épületről, a lakásról szól, nem egy szolgáltató esetleg gyakori, de a laikus számára nem is megismerhető technológiaváltásáról.