Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Kevés az olyan épületgépészeti felújítás, amely néhány éven belül megtérül. A legújabb víztakarékos WC-kerámiák és öblítőtartályok beépítése azonban, a magas víz- és szennyvízdíjaknak köszönhetően, még meglévő épületek esetén is rendkívül gyorsan megtérülő beruházás lehet.
Rezsicsökkentés mindenáron?
Az elszabadult energiaáraknak és közműköltségeknek köszönhetően az épületgépészeti beruházások egyik legfőbb mozgatórugója, legalábbis lakossági részről, a rezsiköltségek csökkentése iránti kielégíthetetlen igény. Mindenki tudja, hogy a legolcsóbb energia az, amit el sem fogyasztunk, a legjobb sárga csekk pedig, amit ki sem küldenek. Ezt az igényt ügyes marketingesek a „természet nem küld számlát, fűtsön ingyen” és hasonló szlogenekkel sikeresen meg is tudják lovagolni. Sokszor azonban a mindenáron kisebb közműszámlák iránti vágy olyan gépészeti beruházásokat is eredményez, amelyek években mért megtérülése néha meghaladja a beruházott eszköz hasznos élettartamát, ezért pusztán gazdasági szempontból értelmezhetetlenek. Valószínűleg egy 50 év körüli megbízó erősen elgondolkodna épületgépészeti beruházásán, ha az általa megvásárolni kívánt termék ismertetője a „fizesse ki fűtésszámláját 50 évre előre” jelszóval reklámozná magát, legyen bármennyire is pozitív a szóban forgó beruházás környezetvédelmi szempontból.
A valóság az, hogy meglévő épületnél – és az épületgépészeti szempontból potenciális ügyfelek döntő többsége ilyenben él –, pusztán gazdasági szempontból, nagyon sikeresnek számítanak az olyan épületgépészeti felújítások, amelyek megtérülése 10 éven belüli, és még ez a megtérülési időtartam is gyakran csak kiegészítő állami támogatásokkal kisegített beruházásoknál érhető el. Ez a cikk egy olyan, gyakran lemondó beletörődéssel szemlélt területet fog górcső alá venni, ahol bizonyos egyszeruen ellenőrizhető feltételek fennállása esetén, egy meglévő épületgépészeti szaniterelem cseréje saját erőből, bármifajta állami támogatás nélkül akár 2 év alatt megtérülhet, és jelentős rezsicsökkentési lehetőséggel járhat a megszokott életvitel és komfortelvárások megváltoztatása nélkül – az ezzel együtt járó csökkentett környezeti terhelés pozitív hatásáról már nem is beszélve.
A legtöbb ember mindennapi életének és lakhatásának legfőbb mumusai a címben említett közműszámlák. Akik tehetik, nem is késlekednek sokat, hanem nekiesnek a rezsiköltségek között is első számú közellenség gázszámla lehetőség szerinti csökkentésének, vagy akár teljes likvidálásának. Hőszigetelés, 5 cm, 10 cm, 20 cm, ablakcsere, kétrétegű, háromrétegű, négyrétegű, kondenzációs kazán, fafűtés, falfűtés, pellet, hőszivattyú, talajszonda, levegőszonda, víz-levegő, víz-víz, tűz-víz (vagy az mégsem), és még sorolhatnánk a gázszámia elleni elkeseredett harcban felhasznált nemes és nemtelen eszközöket. Mikor ebben a sokszor megszállottságig fokozódó harcban végre anyagilag és fizikailag is teljesítőképességünk határára értünk, megpihenünk, és folytat juk a villanyszámlával. „A” kategóriás mosógép, mosogatógép, energiatakarékos izzók, LED-világítás, éjszakai áram, villanykapcsoIgatás, gyertya stb. És ekkor, de általában csak ekkor terelődik figyelmünk a gyakran megváltoztathatatlannak hitt vízfogyasztásunk optimalizálása felé.
A világ élvonalában: víz- és szennyvízdíjak Magyarországon
Noha sokan ezt teszik, vízfogyasztásról beszélni azért is megtévesztő, mert valójában minden egyes köbméter elfogyasztott ivóvíz után (hacsak nem locsolómérővel ellátott kerti csapról locsolunk) egy köbméter csatornadíjat is ki kell fizetnünk, tehát igazából helyesebb víz- és csatornadíjról beszélni. A köznyelv azonban inkább csak vízdíjról beszél, mintha a csatornadíj nem is lenne említésre méltó. Pedig a csatornadíj jelenleg Budapesten több mint 40%-kal meghaladja az ivóvíz köbméterenkénti díját! A kettő együtt pedig országosan, nagy átlagban kb. 700 és 1100 forintos köbméterdíj között mozog, településtől ruggően.
Ennek hátterében a rendszerváltás óta rendkívüli mértékben elaprózódott és ezáltal gazdaságtalanná vált szolgáltatói piac áll. Míg huszonegynéhány éve még csak 33 víz, és szennyvízszolgáltatással foglalkozó cég volt Magyarországon, mára számuk meghaladja a 400-at, melyből 300 a lakosság csupán 5%-át látja el! De nemzetközi viszonylatban sincs miért „szégyenkeznünk”; a NatGeo magazin 2010-es felmérése szerint Budapestnél csak Koppenhágában drágább az ivóvíz köbméterének ára... Pedig Budapest még nem is tekinthető a legdrágábban ellátott városnak Magyarországon. Az ország legdrágábban ellátott területei ebből a szempontból a Balaton-part települései, de nem ritka az 1000 forint feletti víz- és csatornadíj a Zsámbéki-medence egyes településein, vagy akár Észak-Magyarország egyes városaiban, mint például Salgótarjánban. Az országos rekorder ebből a szempontból valószínűleg a Zsámbéki-medencében található Herceghalom, ahol a havi 436 forintos alapdíj mellett bruttó 1300 forintos víz- és csatornadíjat kell fizetni köbméterenként, így ha valaki havonta csak 1 köbméter vizet fogyaszt, beállíthatja a valószínűleg világrekordnak számító 1736 forintos köbméterárat.
És akkor azokról a hátrányos helyzetű, csatornázatlan településekről már ne is beszéljünk, ahol egy 600 forintos vízköbméterdíj párosul a csatorna hiányában szippantásért fizetendő 3500 forintos szennyvíz-elszállítási köbméterdíjjal. Nem csoda, hogy az így akár 4000 forintra rúgó szolgáltatási díjak elkerülésére a csatornával nem rendelkező családi házas ingatlantulajdonosok egy része „unortodox” megoldásokhoz folyamodik, mint az emésztőgödrök vízzáróságát megakadályozó sörösüveges „becsápolás” (aki nem tudná, az emésztőgödör műszaki átvétele után az elvakolt sörösüvegek alját kalapáccsal kiverik), vagy az „iszapig” nem érő, este működő, emésztőbe belógó búvárszivattyúk alkalmazása, mely áldásos tevékenységek eredménye a környező ingatlanok és esővíz-elvezető árkok felől terjengő kellemes nyáresti fekáliaszag. De most, hogy megmagyaráztuk a „szomszédhoz soha nem jön a szippantóautó” jelenségét, térjünk vissza a szolgáltatási árakra. Az e cikkben példának felhozott Zsámbéki-medencében elhelyezkedő családi ház 2011-es víz- és csatorna-köbméterdíja bruttó 1090 forint volt, így a vizsgált ház összes rezsijének kb. 25%-át adta a víz- és csatornadíj (1. ábra). A kérdés az volt, hogyan lehetne ezt tovább csökkenteni?
1. ábra. Az e cikkben példának felhozott Zsámbéki-medencében elhelyezkedő családi ház 2011-es víz- és csatorna-köbméterdíja bruttó 1090 forint volt, így a vizsgált ház összes rezsijének kb. 25%-át adta a víz- és csatornadíj.
Zuhanytemplomok és ásványvízzel öblített WC-k
Magyarországon a vízpazarlásnak régi és gazdag hagyományai vannak, gondoljunk csak a nem is olyan régen még folyó csapvíz alatt hűtött dinnyére, sörre stb. Igaz, akkor fillérekben volt megállapítva az ivóvíz literje, nem is érdekelt senkit a takarékoskodás. A mai díjak mellett persze már nem sokan választják a hűtésnek ezt az eredeti módját, de az azért még mindig elgondolkodtató, hogy helyes-e az, ha ásványvíz minősítésű ivóvízzel öblítjük a WC-nket? Márpedig aki olvasta a VGF Tatabányai Vízművekről szóló korábbi cikkét, az tudhatja, hogy az országnak ezen a részén a több mint 200 méteres mélységből kitermelt karsztvíz a termelési helyen ásványvíz minősítést kapott, és pusztán csak azért nem használható ugyanez a minősítés a több mint 60 településen található végfelhasználóknál, mert a vízműben a szállítási csővezetékhossz miatt klórozásra kerül a kitermelt víz.
Természetesen a legtöbb fogyasztó, még ha a víz minőségével és értékével nincs is mindig tisztában, a magas vízszámlának köszönhetően ma már jobban odafigyel vízfogyasztására is. Kádban ülés helyett inkább a zuhanyzás dívik (amelynek komoly „kultúrája” kezd kialakulni épített zuhanyzók, sőt „zuhanytemplomok” létrehozásával), kézi mosogatás helyett a víztakarékosabb mosogatógépre vált, aki tud, új építésnél már szinte kizárólag a két nyomógombos WC-k kerülnek beépítésre, valamint kezdenek elterjedni a víztakarékos perlátorokkal szerelt csaptelepek és légkeveréses zuhanyfejek is. Tehát többet igazából nem is tehetünk, ugye? Az újfajta víztakarékos WC-k megjelenésének köszönhetoen a válasz az, hogy de, igen.
Ha megvizsgáljuk egy ádagos háztartás vízfogyasztását, akkor azt látjuk. hogy a három legnagyobb háztartási vízfogyasztó tevékenység a furdés, a mosás és a WC-használat (2. ábra). Az ábrán feltüntetett arányok persze nincsenek kőbe vésve, mivel ezek becslések csupán, és természetesen fogyasztói használati szokások szerint is változhatnak, de fogadjuk el, hogy nagyjából ez a három tevékenység fogyasztja a legtöbb vizet. Az általános probléma-megoldásban használt 80/20-as elvet itt is használhatj uk, és kijelenthetjük, hogy elég, ha e három vízfogyasztó tevékenységet vizsgáljuk, ugyanis ha ezeket optimalizálni tudjuk, akkor a vízfogyasztásunk durván 80%-át optimalizáltuk, a többi tevékenység vizsgálata hasonló időbefektetéssel csak marginális eredményeket hozna. Igen ám, de mit optimalizáljunk, ha már kádban ülés helyett így is csak zuhanyozunk, és víztakarékos a mosó- és mosogatógépünk? A megoldás kulcsa a WC-öblítésekhez használt víz mennyiségének csökkentése víztakarékos WC-kerámiák és -tartályok felszerelésével, mindez a használati komfort csökkenése nélkül.
2. ábra. Háztartási vízfelhasználás becsült megoszlása, 100 l/fő/nap fogyasztás esetén. Ha megvizsgáljuk egy átlagos háztartás vízfogyasztását, akkor azt látjuk, hogy a három legnagyobb háztartási vízfogyasztó tevékenység a fürdés, a mosás és a WC-használat. Az ábrán feltüntetelt arányok persze nincsenek kőbe vésve, mivel ezek becslések csupán, és természetesen fogyasztói használati szokások szerint is változhatnak, de fogadjuk el, hogy nagyjából ez a három tevékenység fogyasztja a legtöbb vizet.
Mi az: barna, hosszúkás, lágy, és WC-ben húzzák le?
A válasz: szójababkrém, és az USA-ban a fuggetlen MaP (Maximum Performance) szervezet mérnökei ezzel tesztelik a WC-kerámiák öblítési képességét és teljesítményét. Ez alapján a csúcskategóriás WC-k akár 1000 gramm, WC-papírral megspékelt, hurka formájúra passzírozott szójababkrémet is le tudnak öblíteni akár egy gombnyomással (lásd 1–3. képek). A 2003-ban az USA-ban bevezetett tesztre azért volt szükség, mert az öblítési vízfogyasztás csökkenésével nem mindig járt együtt az öblítési képesség szinten tartása vagy növelése. Egyes gyártók víztakarékosnak kikiáltott WC-kerámiáiról kiderült, hogy nem elég egyszer leöblíteni őket, így aztán a várható vízmegtakarítás a dupla öblítések miatt pazarlásba csapott át. Ezek kiszűrése, valamint a fogyasztók vásárlási döntéseinek megkönnyítése is célja volt a MaP létrehozóinak. Míg 2003-ban a tesztelt WC-kerámiák öblítési képessége átlagosan 350 gramm volt, addig ez a teljesítménymutató 2008-ra átlagosan 675 grammra növekedett. Nyilvánvalóvá vált, hogy a MaP-tesztelés bevezetése az öblítési képességek növelésére késztette a gyártókat. Ez azért is komoly eredmény, mert ezzel párhuzamosan az általánossá váló HET (High Efficiency Toilet), azaz nagy hatékonyságú WC-kerámiák nagyöblítéshez engedélyezett vízmennyisége mindössze 4,92 literre csökkent.
1–3. kép. Szójababkrém kiporciózva, tesztanyag kerámiába ejtése szabvány nyíláson keresztül, teljes realitás WC-papírral.
Az amerikai WaterSense minősítés mintájára Angliában bevezetésre került a WaterWise logó, amely használható a különösen víztakarékos WC-kerámiáknál és öblítőrendszereknél, melyek jelenleg 4/2,6 literes nagy- és kisöblítéses teljesítményt produkálnak, lepipálva amerikai társaikat. Németországban, Spanyolországban a 4,5/3 literes teljesítmény jelenleg az, ami víztakarékosnak számít. Ezzel nagyjából az öblítési víz csökkentésében a gyártók el is érték az észszerű határokat, ennél kisebb öblítővíz esetén fennáll ugyanis az elvezető szennyvízcső dugulásának veszélye.
Az angolszász és német piacokon kifejlesztett UHET-k (Ultra High Efficiency Toilet), azaz ultra magas fokú hatékonyságú WC-k, a 3 literes nagyöblítésre kifejlesztett csúcskategóriás termékek mindegyike a magyar szabványtól eltérő, 50-80 mm átmérőjű szennyvízelvezető csövekhez van tervezve, melyek beépítése meglévő épületekbe költségvonzatuk miatt gazdaságtalannak tekinthető, új épületeknél, különösen szállodáknál, ahol a vízmegtakarítás hatványozódik, azonban megfontolandó (4. kép: kanadai fejlesztésű, 3 literes nagyöblítésű, 52 mm kifolyójú ultra takarékos WC).
4. kép. 3 l-es, ultratakarékos kanadai WC
1. BELSŐ KAMRA (A víz kiürül a tartályból, miközben kitisztít ja a csészét és leöblíti a szennyt a szifonon keresztül.) 2. Öblítő kar lenyomva 3. TARTÁLY (A kifolyó öblítővíz a belső kamrában vákuumot hoz létre, ami megszünteti a szifonban lévő nyomást.) 4. ÁTVEZETŐ CSŐ 5. SZIFON 6. CSÉSZE
Itt aztán tényleg megállhatunk, és azt mondhatjuk, hogy nincs tovább, ennél kisebb öblítés már tényleg nem lehetséges. És ha nagyöblítésről beszélünk, ez valószínűleg igaz is. Igen ám, de itt jönnek a takarékosságukról legendásan híres németek a képbe. Ahogy az amerikai WC-papírgyártók részletes kutatásainak eredményeként sikerült megtudnunk, hogy a felhasználók kb. 10%-a körbetekeri a tenyerére(!) a WC-papírt használat előtt, úgy a szintén nem finnyás német kutatók megállapították, hogy a kisöblítések menynyisége talán fontosabb is, mint a nagyoké, ugyanis gondos felméréseik szerint 3-4 kisöblítésre jut egy nagy. Ez a felismerés vezetett oda, hogy az utóbbi években a lakossági felhasználók körében is egyre inkább teret hódítanak az idáig kizárólag intézményi felhasználóknál alkalmazott piszoárok. Ezek az újfajta lakossági felhasználásra készült piszoárok nemcsak hogy 1 liter alatti (a víz nélküliek még egyelőre nem szivárogtak be az otthonokba) öblítővízzel is elboldogulnak, hanem esztétikus tető is kapható hozzájuk. Azonban áraikat tekintve, és az öblítésenkénti 2 literes különbség költségmegtakarítását, valamint a potenciális használók számának automatikus nemek szerinti feleződését figyelembe véve, ezek jelenlegi telepítése (új fali vezetékek stb.) meglévő lakásoknál nem kifizetődő.
Magyarországon
Ezek után feltehetjük az izgalmas kérdést, hogy mi az, ami az utóbbi évtized gyilkos WC-kerámia-fejlesztési versenyéből Magyarországon érezhető? A válasz rövid: semmi. 2012 tavaszán hosszas budapesti utánjárás után sikerült 3 gyártót azonosítani (ebből egy magyarországi termeléssel, de megtérülés szempontjából kizárható prémium árkategóriában), melyek 4,5/3 literes, európai piacokra kifejlesztett WC-kerámiája megvásárolható volt. Ebből a legolcsóbbnak egy svájci cég Csehországban gyártott modellje bizonyult, mely mind kialakításában (univerzális lefolyó, alul vagy felül), mind designjában megfelelt a meglévő szaniterek kiváltására. Ára 2012 elején bruttó 26 150 forint volt, az egyik legnagyobb magánimportőrnél. Ez azért is tűnhet soknak, mert alapjában véve a hagyományos és a víztakarékos WC-kerámiák között a porcelánszifon vízkapacitása a legfőbb különbség, és ha egy 6 literes szifonkapacitású WC-kerámia a legtöbb áruházban 6 és 10 ezer forint megvásárolható, akkor egy 4,5 literes miért nem? A nagy barkácsáruházakban ekkor nyomát sem lehetett látni víztakarékos WC-szanitereknek, pedig valószínű, hogy óriási vásárlóerejüknél fogva olcsóbban képesek lettek volna az újfajta WC-kerámiák beszerzésére és forgalmazására.
Ami szintén feltűnt a víztakarékos WC-kerámiák beszerzése során, az az ezirányú marketing teljes hiánya volt. Ennek hátterében valószínűleg a vásárlói igény és húzóeffektus hiánya, de az is lehet, hogy a gyártók meglévő termékeinek avulás-elkerülési szándéka áll. Végül is minek fejlesszünk új terméket, tegyük elavulttá drágán létrehozott, vízpazarló WC-kerámia gyártósorainkat, ha a vásárló ezt nem igényli?
Érdekes módon a példánkban szereplő WC-kerámia- és öblítőtartály-csere még ilyen viszonylag magas ár mellett is 2 éves megtérüléssel megoldható volt, köszönhetően a ma már a falba süllyesztett tartályok által némileg meghaladottá vált, de az új fejlesztéseknek köszönhetően elődeikhez képest lényegesen esztétikusabb falon kívüli tartályok rendkívül kedvező árának, mely gyakran még egy falba épített tartály nyomógomb-költségét sem éri el.
A megtérülési idő pedig kétséget kizáróan a jövőben csak csökkenhet, ha figyelembe vesszük a víz- és szennyvízszolgáltatási díjak folyamatos emelkedését, és a jelenleg még relatív drága víztakarékos WC-kerámiák növekvő gyártási volumenből fakadó várható árcsökkenését.
Megtérülés 2 év alatt
A víztakarékos WC(-k) beépítésénél mind a régi WC-kerámia, mind pedig a régi tartály cseréje szükséges, ugyanis hiába cseréljük ki csak a tartályt, az új 4,5 literes öblítési vízmenynyisége nem lesz elegendő a régi, 6 literre tervezett WC-kerámia egy öblítéssel való kiürítéséhez. Pont ellenkezőleg, a többszörös öblítések miatt a vízfogyasztás növekedése fog bekövetkezni. Ettől függetlenül a víztakarékos WC-k beépítése még így is sokkal kisebb beruházást igényel, mint a legtöbb, hasonló megtérüléssel járó épületgépészeti felújítás. Ha célunk a gyors megtérülés, csak az alábbi négy feltétel együttes megléte esetén érdemes ebbe a felújításba belevágni:
A jelenlegi WC-tartály öblítővíz-mennyisége rosszabb 6/3 liternél, és a tartály nem falba süllyesztett (falba süllyesztett tartály átállítása 4,5/3 literre nem mindig lehetséges költséges csere nélkül, továbbá a falba épített tartályok lényegesen drágábbak, így felemészthetik várható megtakarításainkat).
A vízfogyasztás külön óra által mért és számlázott.
A csere minimális szerelői munkával elvégezhető (nem kell csatornakiállást változtatni, vésni, csempézni stb.)
A víz- és csatornadíj együttes köbméterdíja és a havi fogyasztás elég magas ahhoz, hogy egy 20-25%-os várható fogyasztáscsökkenés esetén a megtakarított összeg fedezze az új szaniter(ek) és tartály(ok), valamint szerelvények és szerelés árát két fogyasztási év alatt.
A víztakarékossági WC-cserét megvalósító családi házban mind a 4 feltétel együttesen jelen volt:
A három kicserélendő WC-ből kettő „takarékos”-nak reklámozott, 10 éve felszereIt, 9 literes, start/stop gombos, falon kívüli tartállyal rendelkezett, míg a harmadik kétgombos, 6/3 literes, monoblokkos WC volt. Természetesen a 3 gyerekes család által használt start-stop gombos megoldást a gyerekek nem tudták hatékonyan használni, ezért gyakorlatilag minden öblítés maximális vízmenynyiséggel történt, míg a modernnek tekinthető 6/3 literes monoblokkos WC kisöblítési gombja valóban kicsi volt. Olyannyira, hogy mérete folytán használhatatlannak bizonyult, így ez is folyamatosan maximumon volt használva.
A vízfogyasztást a házban saját óra szerint mérték és fogyasztották, tehát a megtakarítás is mérhető volt. Egy olyan társasházi lakásban, ahol a közös költség tartalmazza a víz- és csatornadíjat, és nincs külön mellékvízmérő kiépítve, egy ilyen felújításnak, a környezetvédelmi szempontoktól eltekintve, nincs értelme.
Mivel a három új WC beszerelésének egyike sem igényelt vízvezeték-szerelői szakmunkát, a kialakított víz- és lefolyókiállások nem változtak, a csere házilag elvégezhető volt. Itt azért hozzá kell tenni, hogy szakember munkadíját beszámítva sem változott volna lényegesen a megtérülési idő, a feladat könnyen és gyorsan elvégezhető volt.
A felújítási munka egy a rendkívül magas víz- és csatornadíjjal rendelkező Zsámbéki-medencében található családi házban történt (2011-ben 1090 Ft/m³ volt a víz- és csatornadíj együtt). Az 5 fős család havi átlagos, locsolóvíz nélkül számított vízfogyasztása a felújítás előtt 19 m³ volt. A köbméterben becsült megtakarítás a felújítás előtt 20%-on lett „belőve”, azaz kb. 4 m³/hónap volt az elvárt fogyasztáscsökkenés, mivel a tulajdonos feltételezte, hogy összes vízfogyasztásának több mint 20%-a WC-öblítésekre fordítódik.
Beszerelési költségek
ár
db
költség
4,5 literes, takarékos, földön álló, alsó kifolyású wc-kerámia
26 150
3
78 450
4,5/2,5 literes, víztakarékos, alsó, falon kívüli öblítőtartály
8290
3
24 870
PVC lefolyószerelvények, szilikon
10 000
113 320
Megtérülés-számítás
normál WC-szaniterek használatával, 2011
víztakarékos WC-szaniterek felszerelése után, 2012
Április
19
15
Május
18
14
Június
18
14
Július
19
13
Augusztus
20
15
Szeptember
19
13
Átlag/hó
18,83
14,00
megtakarítás, m³/hó (%)
4,83
víz- és csatornadíj, Ft/m³, bruttó
1090
éves megtakarítás, Ft
63 220
befektetés, Ft
113 320
megtérülési idő
< 2 év
Köszönhetően az alacsony szinten tartott anyagköltségeknek, a saját erőből történő szerelésnek, valamint a vártnál nagyobb vízfogyasztás-csökkenésnek, a megvalósított víztakarékossági projektre költött pénz két éven belül megtérül. Az összes vízfogyasztás 26%-kal csökkent, ami egyben azt is jelenti, hogy a szakirodalomban található 20-30%-os WC-vízfogyasztási arány a kiinduló helyzetben ennél lényegesen magasabb volt, akár 35-45% is lehetett. A megtérülés-számításnál a felújítás előtti 6 hónap és a felújítás utáni ugyanazon 6 hónap fogyasztási adatai lettek felhasználva, mivel maga a felújítás 2012 februárjában történt. így lehetséges volt az „alma az almával” történő összehasonlítás, hiszen sem a fogyasztók száma, sem szokásaik nem változtak. Ami meglepően jól beváIt, az az új, falon kívüli öblítőtartályok nagy gombjainak könnyű kezelhetősége, ez különösen a gyerekeknek volt fontos. Nekik nem kellett sem megtérülésen, sem vízfogyasztáson töprengeniük, mindössze a „pisi: kis gomb, kaki: nagy gomb” használati utasítást tanulták meg.
Minekünk pedig legyen annyi a tanulság, hogy igenis vannak olyan felújítási lehetőségek, amelyek meglévő épületeknél is rendkívül gyors megtérüléssel alkalmazhatók, különösebb kockázat nélkül.
