Többrészes, túlnyomásos égéstermék-elvezető rendszer telepítése I.

2012/1-2. lapszám | VGF&HKL online |  4141 |

Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Budapest a rossz kémények világvárosa – olvasható egy kéményfelújításban évek óta jelentős referencia- munkákkal büszkélkedhető szakipari cég honlapján. Ez a kijelentés sajnos nagyon igaz és találó: a több éve tartó, állami pályázatokkal, illetve adott esetben önkormányzati hozzájárulásokkal támogatott kémény-felújítási folyamatok ellenére ma is számtalan égéstermék-elvezetés van elhasználódott vagy szerkezetileg hibás állapotban.

Budapest a rossz kémények világvárosa – olvasható egy kéményfelújításban évek óta jelentős referencia- munkákkal büszkélkedhető szakipari cég honlapján. Ez a kijelentés sajnos nagyon igaz és találó: a több éve tartó, állami pályázatokkal, illetve adott esetben önkormányzati hozzájárulásokkal támogatott kémény-felújítási folyamatok ellenére ma is számtalan égéstermék-elvezetés van elhasználódott vagy szerkezetileg hibás állapotban.

Alapvetően a kéményállag nem volt központi kérdés, amikor még a szén, illetve a fa volt a lakóhelyiségek fűtésének elsődleges energiahordozója (bár itt is volt veszély a kéményfalra rakódott szurok meggyulladása miatt). A mai kor – főleg (nem panel) társasházi – lakóingatlana azonban gyakran el sem képzelhető gázfűtés nélkül. A földgáz nagyon jó hatásfokkal elégethető fosszilis energiahordozó, viszont a használata során keletkező, a fa- és széntüzeléshez képest alacsonyabb hőmérsékletű égéstermék lecsapódása miatt létrejövő savas kondenzátum rendkívül káros a téglából, valamint betonból készült kéményekre.

1. ábra: Társasházi gyűjtőkémény felfúrás, illetve felújítás előtt.

 

2a, 2b, 2c. ábra: Tipikus gyűjtőkémény-hibák, illetve veszélyforrások.

■ Egycsatornás gyűjtőkémények
Társasházakban telepített szakaszos üzemű hőtermelők (pl. átfolyó rendszerű vízmelegítők) esetén a keletkező égéstermék gyakran egycsatornás gyűjtőkéményen keresztül távozik a szabadba. Talán nem teljesen közismert tény, de Magyarországon több mint száz- ezer ilyen gyűjtőkémény létesült az 1960-1980 közötti időszakban. Ezek az égéstermék-elvezető rendszerek előre gyártott betonelemekből készültek, amelyek egymás fölé helyezve és habarccsal összekötve alkottak kéményt. Tervezői előírás szerint az így kialakult, kör keresztmetszetű kürtőt az alsó, legkisebb átmérőtől (általában 175 mm) felfelé haladva kellett a kitorkollás felé folyamatosan bővíteni, egészen 250 mm-ig. Az ezzel a módszerrel épített gyűjtőkéményeknek két típusát különböztetjük meg:

• Termofor kémény az, ahol a betonelem nem teljesen tömör, így a kör keresztmetszetű füstjárat, valamint a betonelem külső fala közé hőszigetelő salakot öntöttek.

2c. ábra

• Egyesített falú gyűjtőkéményről beszélünk akkor, ha a betonelem egy blokkot képez, azaz nincs kitöltő anyag a külső és a belső fal között.

A gyűjtőkémények „óriási hiányossága”, hogy sokszor nem megfelelő a huzatuk: ennek oka, hogy a kéményt a tervezés során az összes hőtermelő (átfolyó rendszerű vízmelegítő) együttes működésére méretezték, ezek azonban a valóságban szakaszosan üzemelnek, így a kémény szinte mindig „hideg”, nincsen kielégítő huzata. Az esetleg kialakuló gyenge huzatot ráadásul jelentősen rontják a többi szinten elhelyezkedő készülékek bekötései. A gyűjtőkémények közel 50 éves „életútja”, illetve azok jelenlegi állapota miatt évek óta több társasház szembesül azzal, hogy a területileg illetékes kéményseprő további üzemeltetésre alkalmatlannak, gyakran életveszélyesnek minősít egy gyűjtőkéményt, aminek természetesen több oka van:

• Az építés során pontatlanul egymásra illesztett betonelemek, az egyenetlen kötőanyag-felvitel miatt „elhúzással” rendelkezik a gyűjtőkémény, amelyben az égéstermékből lecsapódó savas kondenzátum felemésztette a habarcsot, így megszűnik a kémény tömörsége, valamint a savas kondenzátum a habarcsban található mésszel együtt reakcióba lépve folyamatosan „bontja” a kötőanyagot, illetve a betonelemeket, ezzel csökkentve a teljes kémény stabilitását.

3. ábra: A többrészes, túlnyomással működő flexibilis égéstermék- elvezető rendszer felépítése.

• Nagyon sok esetben az építést követően az egyes hőtermelők égéstermék-elvezetésének bekötéseit nem szakszerű fúróeszközzel, hanem egyszerű véséssel alakí- tották ki, ami miatt a betonelemek több helyen megrepedtek. Az erős mechanikai beavatkozások következtében fellépő sérülések jó „táptalajt” adtak a savas kondenzátum által kiváltott eróziónak.

• Sokszor előfordul az, hogy a hőtermelő bekötő csövei belógnak a kürtőbe, jelentősen csökkentve ezzel a hasznos keresztmetszetet. A kürtő faláról leváló és aláhulló, szétmart betondarabok ezeken a szűkületeken fennakadva életveszélyes dugulásokat okozhatnak. Ezekre a problémákra ma már többféle megfelelő műszaki megoldás létezik, amelyek közül több – gyakran anyagi és technikai okok miatt – „csak” a kéményállag felújítását és a biztonságosabb égéstermék-elvezetést szolgálja. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy egy őrlángos, nyílt égésterű hőtermelő a mai kor elvárásainak tükrében abszolút nem nevezhető modern készüléknek, miközben a társasházi felújítások sokszor nem csak a kéményrekonstrukciót érintik. Az épületek utólagos külső hőszigetelésével, illetve fokozott légzárású nyílászárók beépítésével pont ezeknek a hőtermelőknek a másik „lételemét” vesszük el, az égéshez szükséges frisslevegő-utánpótlást (a szabálytalanul felszerelt elszívók és szellőztető ventilátorok káros hatásairól nem is beszélve). Ennek alapján a hőtermelő oldalt is figyelembe kell vennünk egy égéstermék-elvezető rendszer felújítása során.

 

4. ábra A többrészes, túlnyomással működő flexibilis égéstermék-elvezető rendszer elemtára.

■ A többrészes, túlnyomásos égéstermék-elvezető rendszer
Az egycsatornás gyűjtőkémény – ahogy az a fentiekben is olvasható – olyan égéstermék-elvezető rendszer, amely szakaszos üzemű tüzelőberendezések működése során a keletkező égéstermék elvezetésére képes, tehát tilos ide folyamatos működésű lakásfűtő hőtermelőt (pl. „kombi cirkó”) bekötni. Viszont azokban a – főleg néhány lakásos – társasházakban, ahol az átfolyó rendszerű fali vízmelegítő és a fürdőszobai/konyhai fali fűtő mellett konvektorokkal oldották meg a lakás fűtését, a kéményfelújítás gyakran magával vonja a fűtéskorszerűsítést is. Ilyenkor logikusan már az integrált (átfolyós vagy beépített tárolós kombi) melegvíz-készítéssel rendelkező zárt égésterű fali készülékre esik a választás. A „turbós” kazánokhoz képest erre a feladatra több szempontból is ideálisabb egy kombi kondenzációs hőtermelő:
■ Alacsonyabb a kilépő égéstermék hőmérséklete, így kisebb a veszteség, illetve a károsanyag-kibocsátás.
■ A kondenzációs hőtermelők esetén nagyobb az úgynevezett felhasználható ventilátor-szállítónyomás.
■ Az alacsonyabb kilépő égéstermék-hőmérséklet ellenére a túlnyomásos működésnek köszönhetően biztonságos égéstermék-elvezetés alakítható ki.
■ A kondenzációs üzemű hőtermelők esetén az égéstermék-elvezetés lehet az erre a célra gyártott és minősített alapanyagú PP rendszer is, amely kisebb beruházási költséget eredményez.
■ Flexibilis felépítésének köszönhetően az egyes bekötések közötti összekötő vezeték a helyi adottságok függvényében könnyebben kezelhető a telepítés során.
■ Gyűjtőkémény-felújításnál vagy erre alkalmas akna esetén esztétikusan alakítható ki túlnyomással üzemelő LAS rendszerű kémény, ahol a megfelelő módon előkészített kürtő légellátást szolgál.
■ Nem kell jelentős porral és átalakítással járó osztott égéstermék-elvezető rendszert a kémény, illetve a külső fal között létesíteni, valamint a légbeszívó csöveket a páralecsapódás ellen védeni, mert a hőtermelő közvetlenül a kémény mellett, koncentrikus bekötő csővezetékkel, esztétikus módon telepíthető.
■ Köztudott tény, hogy a kondenzációs hőtermelő egy megfelelően méretezett radiátoros fűtési rendszeren is gazdaságosan üzemeltethető.
■ Nem jelent gondot, ha a kondenzációs hőtermelő működése közben keletkező kondenzvíz a felszerelési helyiségben nem vezető el, mert az – erre alkalmas presszkötéssel szerelt csővezetékben – a kémény flexibilis gyűjtőcsövébe köthető, ahol a kondenzvíz a kémény-talapzat csészéjén keresztül a központi szifonba, majd onnan a csatornába folyik.
■ Társasházi lakásokban nagyon sok kombi, modulációs égővel rendelkező fali hőtermelő a ténylegesen szükséges fűtési hőigényhez képest jelentősen túl van méretezve; ebben az esetben ideálisabb a kondenzációs készülék, mint a hagyományos égővel működő, zárt égésterű fali hőtermelő. (Folytatjuk)

Fördős Norbert

---