Korunk hőse
2012/1-2. lapszám | VGF&HKL online | 6862 |
Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A boldog békeidőkből idézünk: „A Hérosz Zrt. kivitelezésében megújul a teljes műjégpálya és fogadóépülete, valamint újjáépítjük az épület II. világháborúban lebombázott épületszárnyát is. Június végén várhatóan már megünnepelhetjük az építők számára sarokpontként emlegetett bokrétaünnepséget, ugyanis mintegy 3000 m³ vasbeton és 40 tonnányi acélszerkezet beépítésével szerkezetkésszé lesz a 3500 négyzetméteres meglévő korcsolyacsarnok és 364 négyzetméteres új épületrész.
A kivitelező munkája keretében 200-300 ember összehangolt munkával lát neki ennek a sokrétű és helyenként igen speciális feladat megvalósításának. A kivitelezést megnehezíti ugyan a monumentális pályaméret, a szoros határidők, a geológiai és hidrológiai adottságok, azonban mégis azt mondhatjuk, hogy kedvező helyzetben vagyunk, hiszen a jól felkészült szakembereink nagy gyakorlatot szereztek már kivitelezés-szervezési, organizációs tevékenységekben, illetve 2005-ben a jégkészítést szolgáló technológiai épület is a mi kivitelezésünkben épült fel – jobban ismerve ezáltal a technológiát.”
2010-ben még minden szép és jó volt, a Hérosz, mint Magyarország egyik zászlóshajója az építés–szerelés területén, nagy megrendeléseket kapott és teljesített. Ezért is ért sokakat meglepetésként, hogy tavaly októberben a cég csődvédelmet kért. Jöjjön hát a ma, a jelen és a jövő. Az okok homályban vannak, a pletykák szerint a Hérosz vesztét, mivel leginkább állami, önkormányzati megrendelésekből élt, az okozta, hogy – akár szándékosan, akár a válság okán – ezek a költségvetési szervek, avagy némelyikük nem fizette ki őket. Hallottunk már ilyet. És itt bizony milliárdos tételekről van szó... Persze, hogy ezt a milliárdos összeget ki bukta be, az erősen kérdéses. (2010 elején a Héroszból kivált a G-ZART Művészeti és Kereskedelmi Kft., valamint a H-Vagyonkezelő Kft. A cégkivonat szerint ez utóbbi cégekhez került az alapcég vagyonának jó része.)
Nem is kell arról beszélnünk, hogy léteznek vagyonkimentési technikák, hiszen ez megint csak pletyka lenne. Ám mindannyian tudjuk, hogy törvényeink és a szokásjog szerint is a vállalkozási létra legalján lévő cég fizeti a révészt, azaz előlegezi meg a munkája és a beépített berendezések értékét. Ezek után nem meglepő, hogy a tavaly december másodikai csődtárgyaláson, egyeztetésen tolongtak a gyártók, kereskedők és kivitelezők. Megegyezés nem született, amint az a Hérosz ajánlata után megjósolható volt. A cég 9% idén januári kifizetését ajánlotta fel, illetve az összes tartozása 45%-ának két éven belül való kiegyenlítését. Első hallásra azt mondanánk, hogy micsoda arcátlanság, de jobban belegondolva, más példákat is ismerve már nem is tűnik olyan rossz ajánlatnak. (...„2011 tavaszán néhány nagyobb hitelezőt felkeresett a Vegyépszer jogásza, olyan ajánlatokkal, hogy a sokszor már 3-4 éve lejárt tartozás 30-40%-át azonnal készpénzben (nem utalással!) kifizeti, de ennek fejében le kell mondani a tartozás további részéről!” ... „cinikus pimaszságként lehet aposztrofálni a Mahíd felszámolására 2010 őszén felvett igazgató nem oly régi kijelentését, melyet az általa összehívott hitelezői értekezleten – tehát igen sok tanú előtt – mondott a hitelezők kielégítésére: felajánlott 0,5-5% közötti összeget, és reméli, hogy ezzel mindenki elégedett lesz!” Részlet a nemrég megjelent Épületgépészeti Ki Kicsoda 2011-2012 szakkatalógus egyik, Takács Gábor által jegyzett cikkéből.) Ezek után megy minden a maga útján: a csődeljárás átmegy végelszámolásba vagy felszámolásba, és ki a pénzéhez jut, ki nem.
Út a végig
De hogyan juthat idáig több tucatnyi vállalkozás? – mert a Hérosz csődjére van egyszerűnek tűnő magyarázat, de az alvállalkozói miért csúsztak vele együtt a szakadék felé? Hiszen voltak jelek, amelyekből lehetett olvasni, legalább egy éve! Ennek is megvan a története. Alkossunk a Nagy Levinhez hasonlóan receptet. Végy egy nagy generálkivitelezőt, jó kapcsolatokkal, tisztességes szándékkal, komoly munkával. Keress hozzá megbízható, profi alvállalkozókat, festőket, épületgépészeket stb., és dolgozz velük hosszú évekig. Kapcsolatotok alapuljon a bizalmon, a személyes jó viszonyon, és legyen állandó jellegű, szóval ne keressen a generál minden munkára más és más alvállalkozói gárdát, csak azért, hogy a legolcsóbbat kaphassa. Ez két okból is célszerű: egyrészt, mert így minőségi munkát végeztethetsz és végzel, az alvállalkozóid pedig mobilak és reakcióképesek. Másrészt pedig ugyanezek az alvállalkozók szívesebben bevállalják a fizetési csúszásokat, mert tudják, hogy a következő munka is az övék...
Tételezzük fel, hogy a generálkivitelező kezd bajba kerülni – neki is egyre később fizetnek a megrendelők, egynéhány pedig egyáltalán nem. Csökken, majd elfogy a mobil pénze, és csak akkor tud fizetni az alvállalkozónak, ha hozzá is bejön valami. De munka, szerződés addig is kell, így hát újabb és újabb projekteket vállal be. De ki teljesítse azokat? Alvállalkozók nélkül nem megy! Hát akkor jelezzük finoman partnerünknek, hogy akkor kapja meg X ellenértékét, ha elkezd dolgozni Y-on... A generál folyamatosan befogadja a részszámlákat – miért is ne tenné –, de a kifizetésük egyre csúszik. Az alvállalkozók is érzik a bajt, de kiszállni nem tudnak, mert már rengeteg pénzük benne van ebben, meg az előző munkákban, így hát marad a remény, és a továbbdolgozás. Persze eljön az a pont is, amikor jelenteni kell a generálnak: bocs, pajtás, ha akarnék, se tudnék tovább dolgozni, mert annyira csóró vagyok, hogy a rézcsövet sem tudom megvenni. Ekkor a generál – ki tudja, honnan – kerít egy kis pénzt, de nem adja oda az alvállalkozónak, hanem anyagot vesz rajta, és azt adja oda. Ő pedig tovább dolgozik, rongyos gatyában, mert hátha... Bízik a generál, bízik az alvállalkozó, aztán egyszer csak vége. A generál próbálja menteni a menthetőt, de már nem lehet. Az alvállalkozó pedig, ha még nem ment ő is csődbe, vár, és remél, hogy egy érdektelen csődbiztos vagy végelszámoló neki is juttat néhány morzsát. De hát ő bizony a sor végén van.
Tanulság? Van, és kemény. Ma, Magyarországon nemcsak a szándékos cégbedöntőktől kell félni, de a kipróbált kapcsolatoktól is. A témával a későbbiekben is szándékunkban áll foglalkozni, várjuk olvasóink véleményét, hozzászólásait.
