Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A budai Várban az Uri utca utolsó háza alatt egy különleges történetű létesítmény helyezkedik el, ahol Magyarország szempontjából fontos események játszódtak le. Az óvóhely és az épület pontos történetet sajnos senki sem ismeri, mivel a néhány száz évvel ezelőtti eseményeket már a feledés homálya fedi, így én is a 19. század végétől követem végig az „eseményeket” több-kevesebb részletességgel. Folytatjuk és egyben le is zárjuk cikksorozatunkat.
1954-ben már távjelzett világítóséma-tábla működött a vezénylőteremben, amely az erőművek és alaphálózati alállomások kapcsolási állapotáról, valamint ezek változásairól a távközlési rendszeren keresztül informálta az irányító személyzetet.
Távmérés adott helyzetképet az erőművek termeléséről, a nemzetközi kooperációs transzformátorállomások feszültségéről, illetve a nemzetközi együttműködés teljesítmény-egyenlegéről. A tábla igen modernnek számított, de a világító kijelzők tetemes hőtermelése nagy problémát okozott a zárt, földalatti terekben.
A Bank a gépházban lévő három darab Ganz Jendrassik dízel aggregát egyikét magával vitte. A Teherelosztók beköltözésekor a –12 m-es szintre akkumulátortöltő berendezések, a –15 m-es szintre a nagy terembe és az onnan nyíló kétszintes kis terembe savas akkumulátorok, a –27 m-es szintre OVT vezénylő, BVTSZ hírközlő helyiség, vezető diszpécseri szoba és a segédüzemi helyiség, a –30 m-es szintre BVTSZ vezénylő, OVT távközlő helyiség és ügyeleti szoba, a –33 m-es szinte pedig telefonközpont és irodák kerültek.
Akkor már minden fordulóba őr került. Az ÁVH az első időkben 30, majd 12 fővel, főképp fiatalokkal, forgótáras géppisztolyokkai védte a létesítményt.
Az OVT első vezénylőterme a föld alatt
A Lovas úti légbeszívót átalakították egy igen tekintélyes méretű aknává, mely a felszín felé emelkedett kb. 1,5 métert. Ezt egy transzformátorháznak álcázták, de soha sem volt benne egy volt elektromosság sem. A funkcióváltással nem járt együtt a létesítmény átalakítása, szinte csak válaszfalakat építettek vagy tettek át. A gépészet viszont átalakult. A légbeszívás a várfalba került, és a légkondicionáló és szellőző gépeket is kicserélték. A várban abban az időben 160-nal és 161-gyel kezdődő telefonszámok üzemeltek, de a Teherelosztónak a saját vonalai 200-zal és 242-vel kezdődtek, álcázási okok miatt, hiszen ezek eredetileg a Lipótközpont területéhez tartoztak. Tehát, hogy ne legyen sejthető, hogy a várkerületben üzemel a Teherelosztó, inkább ezeket a kábeleket idáig elvezették, annak ellenére, hogy ezért külön kiemelt díjat voltak kénytelenek fizetni.
A ház véglegesen csak 1963. március 20-án lett a magyar államé, az ERŐMŰ Tröszt kezelésében. Ebben az időben állítólag a Budavári Önkormányzat (akkor Állami Nyomda) épülete alatt elhelyezkedő óvóhelyrendszerbe és az újjáépített Magdolna toronyba is el lehetett jutni (sajnos még ezeket sem sikerült bizonyítani).
1967-ben újabb építkezés kezdődött az épület (azaz a szomszédos 70. számú ház) alatt. Ekkor a Teherelosztó úgy döntött, hogy a Gyöngyösi Hőerőműhöz kapcsolódó központot „szokványos” vári pincében helyezik el, mivel helyhiánnyal küszködtek. A pince viszont értékes középkori téglaboltozatú volt, amit a Műemlékvédelmi Hivatal mindenképpen meg akart menteni, és nem engedte a bontást. Tehát csak egy lehetőség maradt, a pince padlózatát, mely édesvízi mészkő volt, lejjebb kellett vésni 1,25 méterrel. Már a munkák előtt is látható volt néhány igen tágas hasadék a kőzetben, közben már ember számára is mászhatók kerültek elő. Ezek egyikébe a Teherelosztó egy munkatársa – kincseket és járatokat kutatva – „bemerészkedett”, és ott igen fontos geológiai képződményeket vett szemügyre.
A szövevényes hasadékok talpán szinte mindenhol néhány centis kavicsos réteg volt, mely néhány helyen tölcsérszerűen csúszott le a mélység felé. Ez ok folytán, Kadic úr felfedezése és a mészkőpaplan vastagsága miatt a terep – mely a Kapisztrán szobor körül dombszerűen, szabad szemmel is láthatóan kimagasló – megvizsgálása után nagy valószínűséggel jelenthetjük ki, hogy a területen valaha hévforrásfelfakadás volt.
Az említett pince végülis így kétszintesre épülhetett vasbeton szerkezetből, és az értékes boltozat is megmaradt, mivel a vasbeton szerkezetet aláépítették négy réteg „Fekete szigeteléssel”. A felszínről a –15 m-es szintre közlekedő liftnek egy „megállót” létesítettek az alsó szinten, és a nagy kialakult termet vertikálisan három részre osztották, melyből a középső lett a lépcsőház. A kábelek betáplálása az Uri utca és a Tóth Árpád sétány felől ún. kábelistolyokban történt. A régi pincében volt egy török időkből származó kút, melynek éppen a nagy trezorterem hátsó fala mögött volt az alja. Ezt felhasználva vezettek le néhány kábelt arra szintre, mivel akkor már a Banktól megkapva a két régi trezortermet, ún. kisminta-heIyiségnek és Siemens szobának használták. Ekkor a létesítmény már 1573 négyzetméterrel büszkélkedhetett.
Az új szintet –7 m-es szintnek nevezték el. Ekkor állítólag még a MÉLYÉPTERV (ma FÖMTERV) épületébe (a II. világháború előtt Német Nagykövetség volt, és ma is az) is át lehetett menni a föld alatt, és vittek is át iratokat (sajnos még ezt sem sikerült bizonyítani).
A szellőzés fejlesztése végett a várfalban egy speciális légbeszívót építettek ki, mely a mai napig is látható. A régi beszívót megszüntetve a falba réseket vágtak, amiket azután téglaoszlopokkal megtámasztottak. Így kialakult egy több hosszúkás cellából álló szabad felület. Ez egy nagy átmérőjű aknába torkollott, melyet a –15 m-es szintről induló vészkijárati folyosó mellett vezette k le és kötöttek be.
A Budapesti Villamos Teherelosztó 1972-ben elkészült új vezénylője
Az Országos Teherelosztó vezénylőterme 1976-ban
A Teherelosztónak mind a négy nagyobb magyarországi erőműtől független elektromos betáplálása volt, ezek kimaradása esetén akkumulátorok álltak rendelkezésre, és még ezen felül a 2 db dízelgenerátor is készenlétben volt. Tehát hétszeres biztosítással üzemelt a létesítmény.
A ház udvarában mikrohullámú adótorony volt, mely a Svábhegyre sugározta a jeleket, és onnan Tatabányára. Mivel a mindennapos folyamatos tartózkodásra a földalatti körülmények hosszú távon nem feleltek meg, sőt károsak voltak, így ma már csak néhány mérnök él az 1951-es „kezdőcsapatból”.
Az 1950-es évek elején egy kedves kis történet is született ...
...melyet – és még sok más adatot – egy hosszú éveken át ott dolgozó mérnöktől hallottam. Egyszer a Bank megbízottja úgy utazott el külföldi útjára, hogy a zsebében maradt a trezortermek kulcsa. Viszont azokat sürgősen ki kellett nyitni. Mivel a kinyitáshoz két kulcs egy időben történő elfordítására volt szükség, és ebből egy hiányzott, úgy döntöttek, hogy filmekbe illő módon a börtönből hívnak ki egy „neves szakembert”. így is lett, az ajtó kitárult. Azt sajnos nem tudjuk, hogy mit kapott cserébe a „szakember”. Bár nem a Teherelosztó feladata volt, mégis 1956 októberében a Kossuth tér és környékének közvilágítását felsőbb utasításra a Teherelosztón keresztül kapcsolták le. Majd többször fel és le, miként az utasítások változtak. Ekkor sajnos ismét fontos szerepet töltött be az Uri utca utolsó épülete és az ott dolgozó munkatársak. A kelet felől Magyarországra betörő orosz csapatok mozgásait a villamos energia ellátására kiépített független országos telefonhálózaton és a Teherelosztón keresztül a Minisztériumba ők közölték. A miniszter urat ilyen esetekben a „Sanyi bácsit kérem” jelszóval közvetlenül el lehetett érni.
Már a budapesti és az országos Teherelosztó is kiköltözött a létesítményből. Néhány éve még jogi viták folytak a ház tulajdonosát és kezelőjét illetően, aminek állaga jelentősen leromlott. Ennek ellenére ′95-ben eladó volt az alatta lévő „pincerendszerrel” együtt. A hirdetésre igen sokan jelentkeztek (újgazdagok, vállalkozók, külföldiek), de senki sem tudta a fent említett okok miatt megvásárolni. Ma már egy magáncég birtokában van a felette elhelyezkedő házzal együtt. Tudomásom szerint nincs funkciója.
Gépgáz 2000 körül
Végülis meglepő, nem mindennapi módon egy „szokványosnak” látszó vári ház alatt olyan labirintus húzódik, melynek igen sok ember köszönheti az életét. Személyes bejárásaim alkalmával mindig megkönnyebbülve és egy misztikus világból a felszínre lépve csodálkoztam el azon, hogy mi is rejtőzik a lábunk alatt.
Forrás
Steyer Ferenc
Országos Levéltár, Z szekció, MNB iratanyag
MVM MAVIR, Budavár
a Teherelosztó régi munkatársai
Kadic Ottorkár dr.: A Kárpát-medence barlangjai, Budapest, 1952 (MÁFI)
Reichlin Meldegg Viktor
BM Központi Irattár
ELMŰ Jogügyi Osztálya
Horusitzky Henrik: Duna jobb parti részének hidrogeológiája, 1939
