Mai történet

2012/7-8. lapszám | VGF&HKL online |  2543 |

Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Borbás Attilát meglepte megkeresésünk, egyrészt, mert a rovatban szereplőkhöz képest jóval fiatalabb, másrészt ő inkább kereskedő, annak ellenére, hogy nagyapja gépészmérnök, az édesapja pedig víz-, gáz-, fűtésszerelő, és a szakmát jórészt tőlük tanulta. Mégis ideális riportalany volt számunkra, mert sorsa, pályája sok, a mához köthető tanulságot hordoz.

Gyerekkorában orvos akart lenni, de a gimnázium közepén lemondott erről az álmáról – elmondása szerint azért, mert nem minden embert kedvel egyformán, így erkölcsileg kifogásolhatónak érezte volna orvosi működését. Nagy kérdés, hogy csak emiatt nem lett-e orvos a kereskedő, aki két gimnáziumot is megjárt, elkezdett egy főiskolát, amit nem fejezett be, de szerzett néhány OKJ-s papírt. Olya-nokat, mint a valutapénztáros és a biztonságtechnikus. Az iskolák után eladóként dolgozott, a víz-, gáz-, fűtésszereléssel, ahogy fentebb írtuk, az édesapja révén került kapcsolatba, aki szerelőként dolgozott.

Nagyapja gépészmérnök volt, így a műszaki környezet adott volt Attila számára, ő mégis inkább a kereskedelem felé tendált, még ha hétvégénként és szabadidejében rendszeresen is dolgozott az apja mellett. A közös munka eredményeként ismerte és tanulta meg a szakmát. Elmondása szerint ezeken a napokon szerzett rutint és tapasztalatokat, ennek ellenére hosszú ideig nem dolgozott egyedül. A próbaszereléseket rendszeresen a családtagoknál, barátoknál és ismerősöknél végezte, ahol nem okozott problémát, ha csetlett-botlott egy-egy szerelés alkalmával, és az adott munka esetlegesen több időt igényelt, mint ami elvárható lett volna.

A 2000-es évek elején jött a kötelező sorkatonaság, ami után biztonsági őrként dolgozott a Kossuth téren egy mélygarázsban. Itt egy évet töltött el, de az utána következő munkahelyeknek is ennyi idő jutott csak: „Talán jó lett volna a munkahelyeimen kétszer ennyi időt eltölteni, de úgy éreztem, az idő szorít, és ahhoz, hogy a céljaimat elérhessem, minden munkahelyen feleannyi idő alatt kellett kétszer annyi tudást és tapasztalatot felszívnom” – mondta Borbás. A tudás központi szerepet tölt be Borbás Attila életében, bár nem a klasszikus iskolai értelemben. Ahogy vallja, a legtöbb tudást a gyakorlati életben szerezheti meg az ember, egy másik ember mellett dolgozva, attól ellesve és eltanulva a fogásokat, ötleteket, kommunikációt és hozzáállást.

A következő állomás egy nagykereskedelmi áruház volt, egy épületgépészeti szakkereskedés, ahol szintén eladóként dolgozott, de itt sem töltött el egy évnél több időt. Azokra az időkre így emlékszik: „szerettem volna nagyobb kapcsolati tőkét kiépíteni, emiatt gondoltam úgy, hogy egy nagykereskedésben kell dolgoznom.” A Kapui Kft. volt az egyetlen a munkahelyei közül, melyet megnevesített, erre az időszakra emlékszik vissza a legszívesebben. Itt kapta az utolsó nagy dózist, amit tudásban és munkatapasztalatban beszerzett, mondta. A munkatársak és felettesek közül külön kiemelte Nádasi József kereskedelmi igazgatót, vagy ahogy csak ő hívta, Józsi bácsit, aki mind emberileg, mind szakmailag példaképe Borbásnak.

Az öregúr ma már nyugdíjas, de egy életre való tanáccsal látta el fiatal kollégáját. A nagykereskedés után felkérték, hogy szülőhelyén, Mendén legyen egy újonnan megnyíló épületgépészeti szaküzlet vezetője. Örömmel vállalta, mert mint mondotta, nagyon szereti ezt a települést, jelenleg is itt él, és mindig itt szeretett volna dolgozni. Ezt az állást közel három évig töltötte be, amíg a bolt be nem zárt. „Nehéz időszaka volt az életemnek a bezárás utáni. Ott voltunk a kisgyerekkel, szerencsére hiteleink nem voltak, de úgy éreztem, többet nem akarok ebbe a helyzetbe kerülni, és senkitől nem akarok függeni” – mondta. Ekkor jött az ötlet, hogy saját boltot nyit Mendén, a 31-es út mellett. Egy csendestárs bevonásával kezdte el a vállalkozását 2010-ben, amelyhez egy lerobbant ingatlant bérelt nem messze az előző bolttól. A bezárt üzletet nem akarta kibérelni, mert nem érezte volna jól magát benne. Az első időkben a termékek bizományi áruként kerültek hozzá, és az első év végét nagyon rosszul élte meg.

Kínkeservesen ment az üzlet, némi megnyugvást az adott neki, hogy a többi kereskedés is hasonló problémákkal küszködött, így tudta, hogy nem ő az élhetetlen. Azóta a cég félig-meddig családi vállalkozássá alakult, Attila bevette az üzletbe a feleségét, aki „nem gépész, de gyorsan tanul”. Más változás is történt: a termékek már nem bizományi áruként vannak jelen a boltban, de egyelőre messze még a növekedés. Borbás úgy véli, hogy a legfontosabb az üzleti világban és kereskedésben, hogy az ember ügyfélközpontú legyen. Mivel az árak nagyon hasonlók két üzlet között, a szolgáltatásban kell jobbnak lenni.

Üzlete eléggé fapados, mint mondja, például nincsen kiállítóterem, de e nélkül is tud kazánt eladni, bár ahogy látja, vidéken egyre többen kikötik a gázt, és más alternatívákat választanak. Ilyen lehetőség lehet a faaprítékos kazán, a kandalló, de van igény a szolár technikákra is, igaz, ez utóbbi egyelőre még elenyésző. A vásárlóinak a nagyobb hányada a végfelhasználók közül kerül ki, de alapvetően ez egy szerelők számára nyitott bolt, ahol, ha nem is a legnagyobb választékban, de kielégítően megtalálható minden. A jövőre nézve bizakodó, rövidtávú tervei között szerepel, hogy szeretne saját épületbe költözni, és több alkalmazottal dolgozni. Tervben van egy a nála vásároló szerelők számára kialakítandó ügyelet, amely hétvégénként vagy az esti órákban is dolgozók igényeit elégítené ki. Hosszú távon terve, hogy létrehoz egy szervezetet, tömörülést, amiben azok a szerelők lesznek benne, akikkel kapcsolatban áll, és mintegy egy laza szövetkezetként segítenék egymást.

Borbás Attila hobbija a foci volt, játszott NB III-as csapatban is, de később szögre akasztotta a futballcipőjét. Most már inkább csak a horgászat az, amit szívesen csinál, főleg amikor elege lesz a munkából meg a stresszből. „Ez számomra egyfajta kikapcsolódás, amivel fel tudok töltődni” - mondja. A hobbi mellett persze az igazi feltöltődés a család, ami mindennek az alapja. „A biztos családi támogatás és a szűk baráti kör sok nehézségen átsegíti az embert” fejezi be a kereskedő.

---