Harmadannyi hőteljesítmény

2012/6. lapszám | VGF&HKL online |  3363 |

Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Rovatunkban bíróságon eldöntött vitákat dolgozunk fel, amelyek precedensértékűek, és túl érdekességfaktorukon, tanulságul szolgálhatnak a hasonló problémával küzdőknek. A BDT2010. 2294 számú ügy precedensértékű abban a témában, hogy ha a kivitelező a szerződésben vállalt munkát befejezi, az előállt létesítmény azonban a rendeltetésszerű használatra nem alkalmas, és emiatt a próbaüzem (átadás-átvétel) eredménytelen, nem a késedelem, hanem a hibás teljesítés jogkövetkezményei alkalmazhatók.

A felperes – aki virágtermesztéssel foglalkozik – bővíteni kívánta tevékenységét, ennek érdekében egy új, 7372,8 m2 területű fóliasátor fűtési rendszerének kiépítésére az alperessel 2002. május 21-én vállalkozási szerződést kötött. Az alperes vállalta, hogy elkészít és 75 napon belül leszállít a felperes részére egy BIO-900 típusú, azaz 900 kW teljesítményű, csigás adagolójú meleg vizes kazánt tartozékaival, majd a rendszert a helyszínen összeszereli, beszabályozza és üzembe helyezi. A szerződésben a fűtési rendszerre az üzembe helyezéstől számított 2 évre jótállást vállalt. A teljesítési határidőt a felek utóbb 2003. június 30. napjára módosították. A felperes ezen a napon a 29,8 millió Ft + áfa vállalkozói díjat kifizette. A felperes érdekköréhez tartozó fóliasátor és kazánház, így a fűtővíz-ellátó rendszer kiépítése 2003 szeptemberében fejeződött be, emiatt az alperes csak ezt követően kezdhette meg a már összeszerelt rendszer beszabályozását. A 2003 őszén indult próbaüzem során a kazán hőteljesítménye a szerződésben vállalt 850-900 kW helyett lényegesen alacsonyabb, 150-300 kW volt, és ezen kívül is számos hiba jelentkezett.

A 2004 márciusában ismét megkísérelt próbaüzem sem hozott eredményt, a hőteljesítmény változatlanul alacsony volt, a rendszer üzembe helyezése elmaradt. A felperes még 2003 végén visszaállította a korábban alkalmazott gázfűtést, és a fóliasátrak fűtését – a fagymentesítés szintjén – egy 400 kW/h teljesítményű gázkazánnal oldotta meg. A felperes 2004. október 21-én kelt levelében – a folyamatosan jelentkező különböző hibák, az eredménytelen javítások miatt – elállt a szerződéstől, az alperes által kilátásba helyezett javítások elvégzésére a továbbiakban már nem tartott igényt. A felperes a megindult peres eljárás során az elállás helyett más szavatossági jogra tért át, 2005. november 4-én árleszállítási igény-nyel élt, és a vállalkozói díj 10 millió Ft-tal történő leszállítását kérte. Másodlagosan a hibás teljesítés miatti értékcsökkenés megfizetésére a Ptk. 310. § alapján, kártérítés címén tartott igényt, állította, hogy részére az alperes ilyen mértékben csökkent értékű berendezést szolgáltatott. Az alperes 3,3 millió Ft erejéig előterjesztett – más jogviszonyból eredő – beszámítási kifogását elismerte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy részéről nem történt sem késedelem, sem hibás teljesítés. A fűtési rendszer üzembe helyezéséhez szükséges feltételeket a felperes 2003 őszéig nem tudta biztosítani, a jogosulti késedelem kizárta az egyidejű kötelezetti késedelmét. A fűtési rendszer üzembe helyezése legfeljebb 2003. december 31-éig történhetett volna meg. Ezt az észlelt hibák ugyan valóban megakadályozták, a hibák kijavítását azonban valamennyi esetben vállalta. A fűtési rendszer a rendeltetésszerű használatra alkalmas volt, a későbbi rendellenességek elsősorban a szakszerűtlen üzemeltetés, illetőleg a karbantartás elmulasztása miatt jelentkeztek. Engedményesként a felperessel szemben 3,3 millió Ft kölcsön címén fennálló követelését beszámítási kifogásként érvényesítette. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

A beszerzett szakértői vélemények alapján megállapította, hogy az alperes által kivitelezett tüzelőberendezés a rendeltetésszerű használatra nem volt alkalmas. Eredményes próbaüzem, műszaki átadás-átvétel lefolytatására nem került sor, az alperes részéről valójában teljesítés sem történt. Az árleszállítási igény érvényesítésével viszont a felperes elkésett, a kártérítés vonatkozásában pedig a kár bekövetkeztét bizonyítani nem tudta. A felperes fellebbezését követően a Szegedi Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest 6,7 millió Ft és ennek 2005. január 1. napjától járó kamatai megfizetésére. Figyelemmel volt arra, hogy az alperes a szerződésben 2 éves jótállást vállalt, ezért a felperes jótállási időn belül érvényesített díjleszállítási igényét határidőn belül érkezettnek tekintette, és azt érdemben megalapozottnak találta. Utalt arra, hogy a felperes értékcsökkenés miatti másodlagos kártérítési követelése is jogszerű lenne. A Legfelsőbb Bíróság Pfv. VII. 21. 149/ 2009/4. számú végzésével az alperes felülvizsgálati kérelmével támadott részében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az eljárt másodfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára. Megállapította, hogy a felperes, bár keresetét többször módosította, azonban az eljárás során jótállási igényt nem érvényesített, a kereset ténybeli és jogi alapjának megváltoztatására a másodfokú eljárásban egyébként sem kerülhet sor. Ugyanakkor a felperes az árleszállítási igényként megjelölt összeget kártérítés címén is érvényesítette.

A másodfokú bíróság viszont a kártérítési igény alapján tényállást nem állapított meg, és ezen jogcímmel kapcsolatban ítéletét részletesen nem indokolta. Előírta, hogy a felperes a Ptk. 310. §-ára alapítottan előterjesztett kártérítési igényét – a tényállás megállapítását követően – a másodfokú bíróság érdemben bírálja el. A megismételt eljárásban a felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását akként kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest 6,7 millió Ft kártérítés és ennek 2004. január 1. napjától járó kamatai megfizetésére. A Ptk. 310. §-a alapján a hibás teljesítéssel okozott kára megtérítésére tartott igényt, az árleszállítás körében értékelt szempontok alapján. Másodlagosan jótállás alapján kérte az alperes marasztalását. Arra hivatkozott, az alperestől elégtelen hőteljesítményű kazánt kapott, mellyel kapcsolatban a szakértő megállapította, hogy az alperesi szolgáltatás értékével mintegy 30%-kal csökkentett díj áll arányban. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Továbbra is vitatta a hibás teljesítés tényét. Hangsúlyozta, a szerződés joghatályos teljesítését a felperes nem tette lehetővé. A felperes a hibát abban jelölte meg, hogy a perbeli berendezés nem képes produkálni a megkövetelt hőteljesítményt, a berendezés hőteljesítményét azonban szakszerűen nem mérte meg senki, még a szakértő sem. Vitatta a szakértő megállapításait, miután azok csupán a felperes előadásán alapulnak.

Az összegszerűség körében arra hivatkozott, hogy a kazánnal kapcsolatos hibák egy részének a javítása megtörtént. Az előtároló és kitároló csigarendszer használati értékét a szakértő 70%-ra tette, miközben az éklétramozgató hidraulika-rendszer beépítése a felperesnek felróható okból nem történt meg. A PLC-vezérlésű automatikák vezérlését csak be kell állítani. A helyszíni szerelés, projektirányítás hiánya tekintetében az árleszállítás mértékét túlzottnak tartotta, az üzembe helyezést ugyanis a felperes megtiltotta. A felperes azt sem jelölte meg, miben áll a kára, ilyen címen mit követel tőle. Állította, a felperes szakszerűtlenül kísérelte meg üzemeltetni a berendezést, ezzel a kár bekövetkezésében jelentős mértékben közrehatott. Kifejtette, hogy a per jelen szakaszában a felperes jótállásra igényt már nem alapíthat. A fellebbezés – a felülvizsgálati határozattal nem érintett, jogerősen elutasított következménykárokon kívüli részében – az alábbiak szerint alapos. A perbeli esetben az alperesi szolgáltatás meghatározó hibája az volt, hogy a 2003 októberében, majd 2004 márciusában megkísérelt, az átadás-átvételi eljárásnak megfelelő próbaüzem [üzembe helyezés, Ptk. 407/A. § (1) bek.] során a fűtési rendszer lényegi tulajdonságának minősülő 900 kW névleges hőteljesítményű kazán csak 300 kW hőteljesítmény elérésére volt képes. Az alperes által megvalósítani vállalt fűtési rendszer a rendeltetésszerű használatra alapvetően ezért volt alkalmatlan.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében írtakkal szemben a másodfokú határozat nem tartalmazott olyan megállapítást, amely szerint 2003 őszén a berendezés üzembe helyezése megtörtént. Éppen ellenkezőleg: azt fejtette ki, hogy a 2003 őszén megkezdett, majd 2004 márciusában újra megkísérelt próbaüzem nem vezetett eredményre, az rendkívül gyenge eredményeket hozott, a rendszer nem tudott folyamatosan működni, hanem sorozatos meghibásodások jelentkeztek. A hivatkozott ítéletben a másodfokú bíróság abban a kérdésben foglalt állást, hogy nem a kötelezetti késedelem, hanem a hibás teljesítés, mint nevesített szerződésszegésből eredő jog gyakorolható akkor, ha a vállalkozó az összeszerelési munkákat elvégzi ugyan, a munkát készre jelenti, befejezi, a próbaüzemet megkísérli, azonban a megrendelő a kazán lényegi fogyatékossága, az előírt hőteljesítmény hiányában az átvételt megtagadja. Az ítélőtábla az alperes és az elsőfokú bíróság teljesítés hiányával kapcsolatos indokait nem osztja, mivel ez olyan eredményre vezetne, hogy ha a megrendelő az átvételt jogszerűen megtagadja, joghatályos teljesítés hiányában a hibás teljesítésből eredő szavatossági jogait nem érvényesíthetné. Helyesen különbséget kell tenni a munka kötelezett részéről történő befejezése és aközött, hogy a megvalósult munkaeredmény megfelel-e a szerződés rendelkezéseinek, rendeltetésszerű használatra alkalmas a mű, avagy sem.

Az alperes részéről szerződésszerű teljesítés – eredményes műszaki átadás- átvétel – éppen azért nem történt, mert a teljesített szolgáltatás a minőséghiba miatt a rendeltetésszerű használatra nem volt alkalmas, következésképpen hibás teljesítés történt. A teljesítés hibás, ha a szolgáltatás a kötelezett által felajánlott teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban és a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak [Ptk. 305. § (1) bek.]. A jogosult a szavatossági jogait a hibás teljesítés időpontjától gyakorolhatja akkor is, ha a hiba miatt eredménytelen volt az átvétel [Ptk. 307. § (1) bek., 405. § (1) és (3) bek., valamint 407/A. § (1)-(5) bek.]. Amennyiben helytálló lenne az a megállapítás, hogy teljesítés – így hibás teljesítés – még egyáltalán nem történt, ebből okszerűen következne az is, hogy a szavatossági igények érvényesítésére szabott határidők meg sem kezdődhettek [Ptk. 308. § (1) bek.], vagyis az árleszállítási igény elkésettségét sem lehetne (lehetett volna) megállapítani. Azt, hogy az alperes által nyújtott szolgáltatás a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan volt, az elsőfokú bíróság a kiegészített, aggálytalan szakértői vélemény alapján helytállóan állapította meg. A szakértői véleményt ítélkezése alapjául az ítélőtábla is elfogadta.

A kazán hőteljesítményének alapvető fogyatékosságát a szakértői vélemény egyértelműen rögzítette, erre alapítva a szakértő megállapította, hogy a rendszer rendeltetésszerű műszaki állapota még a 2004 márciusi próbaüzem során sem volt biztosított. Tény, hogy a kazán a szerződésben előírt 900 kW hőteljesítményt meg sem tudta közelíteni. A hiba pontos okát éppen a fűtési rendszerre vonatkozó tervdokumentáció hiánya miatt nem lehetett műszaki szempontból beazonosítani, mert nem volt mihez mérni a hiba mibenlétét. Tervek hiányában a szakértő annak megállapítására szorítkozott, hogy a fűtési rendszer a szerződésben meghatározott felperesi igény kielégítésére alkalmatlan. A terv hiányából fakadó műszaki és jogi következmények az alperes kockázatához tartoztak, az ebből eredő rendellenességért a felelőssége fennáll (BDT 2008/11/185.). Az alperes a kazán csökkent hőteljesítményével kapcsolatos hibát szakembereivel többszöri kísérlet ellenére, hosszabb idő alatt sem volt képes kijavítani. Nem vitás, hogy a rendszer egyéb kisebb-nagyobb hiányosságait az alperes javította, illetve megkísérelte azok javítását, ami azonban nem változtat azon a tényen, hogy a szerződésben meghatározott szolgáltatás, a fűtési rendszer egésze a szerződéssel elérni kívánt célra alkalmatlan volt. Az alperes a megismételt eljárás során arra hivatkozott, hogy a kazán hőteljesítményének szakszerű vizsgálata nem történt meg, mivel a perbeli berendezés teljesítményét soha senki szakszerűen nem mérte meg. Az alperes ezzel valójában a hibás teljesítés tényét ismerte el.

Az alperesnek ugyanis a szerződés teljesítése, a próbaüzem során szakszerű mérésekkel éppen azt kellett volna kimutatnia és igazolnia, hogy a kazán a szerződésben vállalt 900 kW hőteljesítményen működik. Ilyet az alperes dokumentálni nem tudott. A rendszer műszaki állapotát egyebekben a szakértő a rendelkezésre álló adatok alapján, saját vizsgálatot is végezve, részletesen feltárta. A felperes a hibás teljesítés miatt 2003 őszétől 2004 októberéig a hibák kijavítását kérte [Ptk. 306. § (1) bek.], majd ennek eredménytelenségét követően 2004. október 21-én elállt a szerződéstől. További alperesi teljesítésre ezután nem tartott igényt, az újabb javításokat pedig nem tette lehetővé. A hibás teljesítés miatt a jogosult a Ptk. 306. § (3) bekezdése szerint elállási joggal akkor élhet, ha bizonyítja a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnését; azaz a hiba nem javítható, vagy rövid idő alatt értékcsökkenés és a jogosult érdekeinek sérelme nélkül a javítás nem lehetséges. A perbeli esetben a kazán csökkent hőteljesítményével kapcsolatos hibát az alperes többszöri kísérlet ellenére sem tudta kijavítani, emellett a rendszerben rövid időközönként, visszatérően újabb és újabb hibák jelentek meg. Ezek együttesen azt eredményezték, hogy a kijavítás rövid idő alatt a jogosultnak a folyamatos használathoz fűződő érdekei sérelme nélkül nem volt lehetséges, vagyis a felperes elállása – a következetes bírói gyakorlat szerint – jogszerű volt (BH1992. 263., BDT 2001/12/193., Ítélőtáblai Határozatok 2005/3/112.). A szavatossági jogok közül a felperes – áttérve (ius variandi) – jogszerűen választhatta a díjleszállítást, a bizonyított hibás teljesítés folytán ugyanis fennálltak e jog érvényesítésének feltételei.

A szavatosság címén a peres eljárást azonban a felperes elkésetten, a szavatossági határidő leteltét követően indította. Az elévülés a felek közötti folyamatos egyeztetések, tárgyalások miatt 2004. október 21. napjáig nyugodott, az alperes elzárkózása ekkor a menthető okot megszüntette, majd pedig a felperes az ezt követő 3 hónapos jogvesztő időn belül igényét bíróság előtt nem érvényesítette. A felperes hibás teljesítéssel kapcsolatos előadása érdemben ugyan bizonyított volt, a szavatosság tekintetében azonban az igényérvényesítés késedelme folytán jogvesztés következett be. A megismételt eljárásban már a felperes elsődlegesen a hibás teljesítéssel okozott károk megtérítését kérte, keresete jogcímeként a Ptk. 310. §-át jelölte meg. A felhívott jogszabályhely értelmében a jogosult a hibás teljesítés objektív jogkövetkezményének érvényesítésén kívül a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint. A hibás teljesítéssel okozott kár a jogosult oldalán kétféle lehet. Egyrészt a teljesítési érdek sérelmét jelenti a szolgáltatás hibájában álló vagyoni hátrány, mivel a hiba a szolgáltatás, a dolog értékét csökkenti, használhatóságát korlátozza, hátrányosan érinti esztétikai megjelenését stb. Ez a szolgáltatás hibájában álló, a szolgáltatáshoz közvetlenül tapadó kár. Másrészt a hibás teljesítés miatti kár állhat abban is, hogy a szolgáltatott dolog hibája következtében a jogosult más vagyontárgyában keletkezik vagyoni érdeksérelem (közvetett személyi, dologi károk, költségek, elmaradt haszon stb.). Ezek ún. következménykárok. A szavatosság a szolgáltatás hibájában álló vagyoni érdeksérelem (a hiba) orvoslására irányul. A szavatosságnak lényegében az a szerepe, hogy a szolgáltatás (a dolog) hibájában álló kárt a hibásan teljesítő (a károkozó) fél kimentésétől függetlenül rendezze.

A jogosult azonban a szolgáltatás hibájában jelentkező ún. tapadókár miatt kártérítés címén is követelheti a hiba miatti értékcsökkenés pénzbeli megtérítését. A szavatosság és a kártérítés között átfedést jelent, hogy a jogosult az árleszállítással azonos tartalmú kártérítésként követelheti a hiba miatti értékcsökkenés megtérítését [Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégium 2/2004. (VI. 17.) kollégiumi vélemény, megjelent a BDT 2004/9. számában]. A következménykárok tekintetében előterjesztett felperesi kereseti kérelmet az ítélőtábla jogerősen elutasította, ebben a részben a másodfokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság határozata nem érintette. Ahogyan arra a Legfelsőbb Bíróság végzésében egyebekben rámutatott, a felperes keresetében a szolgáltatás hibája miatt előállott értékcsökkenés miatti kárigényét is érvényesíthette. Kártérítés címén a jogosult nemcsak a szavatossági igényen felüli többletkár megtérítését követelheti, hanem annak a kárnak a megtérítését is, amely a jogosultat a hibás teljesítés folytán amiatt érte, hogy maga a szolgáltatás hibás volt. A hibás teljesítés miatti kártérítés elévülési ideje az általános szabályoknak megfelelően 5 év [Ptk. 324. § (1) bek.]. A szolgáltatás hibájában álló kárigény (ún. tapadókár) esedékessége a hibás teljesítés időpontjával azonos, mivel a jogosultnál azzal keletkezik a kár, hogy a teljesítéskor értékcsökkent (hibás) dolgot kapott (BH1990. 109.). A 2003 őszén, majd 2004 márciusában eredménytelenül megkísérelt próbaüzem időpontjától számítva a felperes – 2005. november 4-én – az értékcsökkenésből eredő kártérítési igényét határidőben érvényesítette. A Ptk. 318. § (1) bekezdése értelmében a szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait [Ptk. 339. § (1) bek.] kell alkalmazni. A hibás teljesítés miatti szavatossági helytálláshoz képest a kártérítési felelősség szubjektív alapú, tehát a vállalkozó kimentheti magát a felróhatóság hiányának bizonyításával. Azt kellett igazolnia, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Az alperesi kimentéses bizonyítás nem vezetett eredményre. Az alperes tervdokumentációt nem készített, ennek hiányában saját kockázatára kezdte meg a fűtési rendszer kiépítését, az ebből fakadó jogkövetkezményeket neki kell viselnie. A szerződésben, gépkönyvben meghatározott teljesítményt az alperesnek kellett volna igazolnia a próbaüzem során. Az az állítás, hogy a felperes részéről szakszerűtlen üzemeltetés történt, és a rendellenesség a próbaüzemet követő üzemeltetésre vezethető vissza, emiatt sem állja meg a helyét. A bizonyítási kötelezettség szempontjából nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség körében is irányadó – a hibás teljesítés tényét illetően – az a törvényi szabály, amely szerint a jótállás kötelezettje a jótállás időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett [Legfelsőbb Bíróság 1/2004. (XII. 2.) PK vélemény 5. pont, BH 2005. évi 3. szám]. A károsult felperes a Ptk. 355. § (4) bekezdése értelmében teljes kártérítésre jogosult. Ezen a címen a károkozó körülmény folytán a vagyonában beállott értékcsökkenést igényelheti, amely az őt ért vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A kár összegét a megrendelő komplexen kezelt vagyoni érdeksérelmére figyelemmel kell meghatározni, azt kell vizsgálni, hogy a szolgáltatás a maga egészében meny-nyiben, milyen mértékben értékcsökkent, ez a jogosult számára összességében milyen érdeksérelmet jelentett (BDT 2007/7-8/108. sz., BDT2007. 1619.). Az alperes álláspontjával szemben a tényállás megállapítása, a kár összegszerűségének meghatározása körében nem szükséges további szakértői bizonyítás, mivel a rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok együttes értékelése, mérlegelése alapján érdemi döntés hozható. Az alperes szolgáltatása oszthatatlan, nem bontható részelemekre. Nincs jelentősége ezért az egyes részek műszaki-bekerülési értékének, a külön-külön számított értékcsökkenésnek, hanem a teljes berendezés vonatkozásában kell meghatározni – az árleszállításhoz hasonlóan (BH2006. 1505.) – az értékcsökkenés mértékét.

alkalmazott jogszabály Ptk. 305. § (1) bekezdés 310. § Ha a vállalkozó a szerződésben a tervdokumentáció elkészítését is vállalta, kiviteli tervet azonban nem készített, a terv hiányából eredő műszaki és jogi következmények a kivitelező kockázatához tartoznak, az ebből eredő bármely rendellenességért a felelőssége fennáll.

Ebből a szempontból jelentőséggel bírt, hogy a 900 kW névleges teljesítményű kazán valójában legfeljebb 300 kW teljesítményre volt képes. A felperest illető kár összegének meghatározása során a Pp. 206. § (3) bekezdése értelmében mérlegelte az ítélőtábla a felperes oldalán jelentkező összes érdeksérelmet, kényelmetlenséget, mindezek alapján megállapította, hogy a felperes kára – az értékcsökkenés mértéke – a teljes vállalkozói díj mintegy 1/3-ának megfelelő 10 millió Ft-ra tehető, amit alátámaszt a 34. számú kiegészítő szakértői véleményben szereplő szakértői számítás, levezetés is. A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest – az elismert, beszámított ellenkövetelés levonása mellett – 6,7 millió Ft és ennek a kár bekövetkeztétől számított, a Ptk. 301/A. § (1) és (2) bekezdése szerinti törvényes mértékű késedelmi kamata megfize- tésére. A felperes kára a hibás teljesítés időpontjában, 2003 őszén esedékessé vált, jogosult volt, ezért a 2004. január 1-jétől törvényes kárkamat követelésére. Tekintettel arra, hogy a felperes elsődleges kereseti kérelme megalapozottnak bizonyult, ezért a másodlagos – a jótállási kötelezettségre alapított – kereseti kérelmét az ítélőtábla érdemben nem vizsgálta, egyebekben utal a Legfelsőbb Bíróság végzésében írtakra. (Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30 646/ 2009/5.)

---