Az ivóvizes tágulási tartályokról

2012/5. lapszám | Gősi Péter |  28 033 |

Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A tágulási tartályokról szóló korábbi eszmefuttatás során rövid utalás történt a magasabb műszaki tartalmat képviselő ivóvizes kivitelre. Az itteni fizikai folyamatok alapjai megegyeznek a fűtési/hűtési tágulási tartályokéival, csak az ivóvíz miatt szükséges többlet műszaki tartalom. Ezt két ok követeli meg; az egyik az oxigéntartalom, a másik a higiénia.

Oxigén

Az ivóvizet a világ legnagyobb részén általában kutakból vagy felszíni vizekből nyerik, melyeket a csapadékvíz táplálja. A csapadék, míg a felhőkből leesik a felszínre, érintkezik a levegővel, és a Henry-Dalton törvény szerinti mértékig telítődik a levegő alkotóival, így az oxigénnel is. Ezek a vizek a természetes úton beszerezhető, oxigénben legdúsabb vizek, aminek mennyiségét már csak mesterségesen lehet növelni. Mivel az ivóvíz felhasználása általában egyszeri (ivás, tisztálkodás, mosogatás, mosás), mindig friss, újabb és újabb adagok kerülnek felhasználásra, így a rendszerbe mindig újabb és újabb oxigénnel dúsult víz kerül.

Fontos tudni, hogy a vízkezelésre szánt vízlágyító berendezések az oxigéntartalmat nem, vagy csak kis mértékben befolyásolják. A magas oxigéntartalom miatt az ivóvizes rendszereket olyan egységekből szerelik össze, melyek az oxigénkorrózióval szemben védettek, és a tágulási tartálynak is ilyennek kell lennie. Ezért a tágulási tartályt gyártók úgy alakítják ki, hogy a víz ne érintkezhessen korrózióra hajlamos anyagokkal.

1. ábra Ha a tartályban pangó víztér alakul ki, abban a csírák szaporodása elérhet olyan mértéket, melytől a víz a megkívánt minőséget már nem elégíti ki. Ennek elkerülésére biztosítani kell a tartályokban a pangó vízterek átöblítését, amiről a gyártók úgynevezett átöblítő szerelvények alkalmazásával gondoskodnak.

Mint ahogy a fűtési/hűtési változó nyomású tartályoknál említésre került, szerkezetileg két kivitel létezik, a zsákos és a membrános. Mivel a zsákos kivitelnél a víz nem érintkezik a fém tartálytest belsejével, így elegendő a csatlakozás korrózióvédelmével törődni, vagyis az legyen rozsdamentes.

A membrános kivitel esetén gondoskodni kell a tartály belső felületének védelméről, melyet rendszerint valamilyen „élelmiszertiszta” bevonattal érnek el, vagy rozsdamentes tartályfeneket, esetleg komplett rozsdamentes tartálytestet használnak.

Higiénia

Az ivóvíznek vannak minőségi követelményei. Nem, vagy csak az előírások által megengedett mértékig tartalmazhat olyan összetevőket, amelyek az emberi egészségre ártalmasak lehetnek. Tehát a gyártók olyan membránt vagy olyan zsákot kell, hogy beépítsenek a tartályba, amelyből semmilyen anyag nem oldódik be a vele érintkező vízbe, rontva annak minőségét.

A korábban említett oxigéntartalom sem ronthatja a minőségét rozsdálással, ha kezeletlen vasfelülettel találkozna.

Bármennyire igyekszik a vízszolgáltató, a beérkezett ivóvíz nem lesz baktériumoktól, csíráktól mentes. Ha a tartályban pangó víztér alakul ki, abban a csírák szaporodása elérhet olyan mértéket, mely miatt a víz a megkívánt minőséget már nem elégíti ki.

Ennek elkerülésére biztosítani kell a tartályokban a pangó vízterek átöblítését, amiről a gyártók úgynevezett átöblítő szerelvények alkalmazásával gondoskodnak.

Hazánkban ez utóbbira a magasabb műszaki tartalommal járó magasabb ár miatt, sajnos, még nincs valós igény (1. kép).

2. ábra 1. élelmiszertiszta felületvédelem a fémen 2. butil gumizsák 3. rozsdamentes csatlakozás 4. átöblítő szelep 5. T idom

Hazánktól nyugatabbra fekvő országokban ivóvizes rendszerekbe már csak kizárólag olyan tágulási tartályok építhetők be, melyek megfelelnek a DIN 1988, a DIN 4807 T3+T5 és a KTW-A feltételeinek.

Ezek többek között azt is tartalmazzák, hogy a tartályok belső felülete rozsdamentes legyen, vagy „élelmiszertiszta” bevonattal rendelkezzen. Ennek oka, hogy ha a membránok elszakadnának, és kifolynak a zsákból a légtérbe, ott ne érintkezhessenek közvetlenül a tartály testének acélfelületével. A sima acélfelületen ugyanis a víz oxigéntartalma rögtön elindítja az acél korrózióját, melynek hatására a víz minősége romlani kezd. (Kivéve, ha a test rozsdamentes.) (A gyártóknál léteznek ún. ECONOMY kivitelű tartályok, melyek a költséges belső bevonattal nem rendelkeznek. Ezeket a tűzivíz-rendszerekhez, akár fűtés/hűtés vagy technológiai rendszerekbe szánják. Ezek a tartályok valójában alkalmasak lehetnek ivóvizes rendszerekben való használatra is, míg a membrán át nem szakad. Szakadás után már nem. Beépítésük ivóvizes rendszerbe nem javasolt.)

Felhasználási területek

Az ivóvizes tartályok felhasználhatók akár fűtési/hűtési rendszerekben is, ahol oxigénterheléssel kell számolni. Ilyenek lehetnek például a diffúzió ellen védetlen anyagból szerelt hőleadó rendszerek (pl. padló- vagy falfűtés). Ide jók igazán az „economy” kivitelek. A leggyakoribb alkalmazási terület a vízellátó rendszerekben van, mint „hidrofor” tartály. A vizet szivattyúk mozgatják a forrás helyétől a felhasználásig. De mivel a felhasználás nem egyenletes és nem folyamatos, a szivattyúknak az igényekhez alkalmazkodva kell teljesítményüket változtatni. Erre csak az elektronikával ellátott frekvenciaváltós szivattyúk képesek, bizonyos határok között. Ezek magas árszínvonalát a szakma valószínűleg ismeri. A leggyakrabban alkalmazott szivattyúk legtöbbje csak ki-be kapcsol egy nyomáskapcsoló által vezérelve. A szivattyúk élettartamának sokat árt a gyakori indulás/leállás, ezért pufferek beállítása javasolt. A telepített „hidrofor” tartályban, a beállított nyomáshatárok között létrehozhatnak egy olyan víztömeget, mely tartalékként szolgál a kisebb felhasználások erejéig, így a gyakori ki/be kapcsolások egy műszakilag indokolt szintre csökkenthetők (3. kép, 3. oldal).

3. ábra A telepített „hidrofor” tartályban, a beállított nyomáshatárok között létrehozhatnak egy olyan víztömeget, mely tartalékként szolgál a kisebb felhasználások erejéig, így a gyakori ki/be kapcsolások egy műszakilag indokolt szintre csökkenthetők. A P0 előfeszítési nyomás 0,5 barral alacsonyabb értékre legyen beállítva, mint a szivattyú bekapcsolási értéke. Ezzel biztosítható, hogy a tartály fenekén mindig legyen víz, a beépített gumizsák az ürülés során ne „aszalódjon” teljesen össze. Ezzel a gumi kopását lehet megakadályozni, egy esetleges zajforrással együtt.

Az ábrán a tartály csatlakozásánál látható a korábban említett átöblítő idom, mely a tartály alatt elfolyó víz egy részét betereli a gumizsákba, és ott keveredéssel átöblíti a zsák belsejét, kimosva a pangó víztereket. A tartályok méretezésében (lásd 5. oldal felül) a gyártók szívesen segítenek, de legjobb először a szivattyúk gyártójával egyeztetni, végül is ők ismerik a szivattyújuk képességeit. Kiválasztáshoz a tartálygyártók a korábban jelzett összes technikai körülményt kérni fogják, mint adatszolgáltatást. Mivel az alkalmazott tartályok változó nyomásúak, a rendszerben is ingadozni fog a nyomás a szivattyúk ki- és bekapcsolási értékei között. Az ingadozást a tartályok után beépített nyomásszabályozó szeleppel természetesen stabilizálni lehet. Ritkább alkalmazási terület a vízellátó rendszerekben az, amikor a szívott oldalon van szükség vízpuffer létrehozására. Ennek oka lehet az ellátó hálózat szállítóképességének mennyiségi elégtelensége a fogyasztói szakasz igényeihez képest. Amikor a szivattyúk állnak, a gyengébb ellátó hálózatnak van ideje a szívott oldali tartályokat feltölteni, hogy induláskor legyen megfelelő vízmenynyiség. Ha nem lenne a szívott oldalon tartály, a szivattyúk más fogyasztók elől szívnák el a vizet járáskor (4. kép).

4. ábra Amikor a szivattyúk állnak, a gyengébb ellátó hálózatnak van ideje a szívott oldali tartályokat feltölteni, hogy induláskor legyen megfelelő vízmennyiség. Ha nem lenne a szívott oldalon tartály, a szivattyúk más fogyasztók elől szívnák el a vizet járáskor.

A harmadik alkalmazási terület a használati melegvíz-termelők mellett lehet. Ismert mindnyájunk előtt a bojlerek mellé telepített biztonsági szelepek csepegése. Mivel az előírások szerint a használati meleg víznek az ellátó hálózatba való visszafolyását meg kell akadályozni, minimum egy visszacsapó szelep beépítésre kerül. Ha melegszik a víztároló, és nincs a hálózaton elvétel, akkor a táguló víz csak a biztonsági szelepen keresztül tud távozni. Az elcsepegett vizet előtte a vízmérő megmérte, és a szolgáltató benyújtja érte a számlát (lehet még csatornadíj is), anélkül, hogy ténylegesen felhasználásra került volna. Ha beépítésre kerül egy tágulási tartály, akkor nincs csepegés, a víz felfogásra kerül, a csapolók megnyitásakor létrejövő nyomáseséskor a víz automatikusan visszavezetődik a hálózatba. Ezzel vizet takaríthatunk meg. Más példa. Ha a biztonsági szelep a csatornaszint alatt van, akkor többletköltséggel átemelő szivattyút kell alkalmazni. (Vagy rendszeresen üríteni a vödröt.) További megtakarítás érhető el a biztonsági szelepeknél. A folyton csepegő víz előbb vagy utóbb vízkőlerakódást képez a szeleptesten, és a zárás egy idő után már nem lesz tökéletes, a szelep szivárogni kezd. Rosszabb esetben leragad, és a bojler biztosítatlanság miatt kipukkad. A rendszerint szifonon keresztül a csatornába kötött szelep hibája későn kerül felfedezésre. Ha van tágulási tartály, nem kell a szelepnek megszólalni, nincs csöpögés, nincs lerakódás (5. kép). A kiválasztáskor ugyanazt a módszert kell használni, mint a fűtési/hűtési tartályok kiválasztásánál. A HMV-tároló térfogatát mint táguló víztérfogatot kell figyelembe venni. Ez fog a belépő általános 10 °C és a hőfokhatároló által megengedett maximális hőfok között tágulni, a kezdeti nyomás (rendszerint hálózati nyomás, vagy nyomáscsökkentett hálózati nyomás) és a rendszer által megengedett maximális nyomáshatár között. Általában ez a HMV-tároló megengedett maximális nyomása. Tapasztalatlanság esetén javasolt a tágulási tartályokat gyártó cégeket kérdezni, biztosan szívesen segítenek.

5. ábra A rendszerint szifonon keresztül a csatornába kötött szelep hibája későn kerül felfedezésre. Ha van tágulási tartály, nem kell a szelepnek megszólalni, nincs csöpögés, nincs lerakódás.

Karbantartás

Mint a fűtés/hűtési rendszerekben, az ivóvizes rendszerekben is rendkívül fontos a karbantartás. Talán még fontosabb! Az ivóvizes rendszerekben a nyomásingadozás sokkal gyakoribb, a membránokat jobban terheli. A pontatlan légoldali beállítás hamar szakadáshoz vezet, és a magasabb értékű (árú) tartály cseréje, javítása a végfelhasználó számára sokkal fájdalmasabb lehet. Az eddigi eszmefuttatásokból még nem is lehet teljes képest alkotni, csak az alapesetek kerültek feszegetésre. Problémák esetén bátran forduljanak kedvenc márkájukhoz, vagy ha elégedetlenek, keressenek egy másikat.

Tágulási tartály

---