Tájékoztatás: gyártói felelősség
2013/4. lapszám | Fazakas Csaba | 2958 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Cikkünk egy hozzászólásból született, de a téma, a lakóterek levegőellátása fontosságának okán külön, önálló teret követelt magának.
Már többször adtam hangot annak a véleményemnek, hogy a gravitációs kéménybe kötött nyílt égésterű tüzelőberendezések gyártóit, forgalmazóit kötelezni kéne arra, hogy m³/h-ban adják meg az adott tüzelőberendezés levegőellátáshoz szükséges összes levegő mennyiségét. Tapasztalatom szerint a használók nem értik meg az általános szabályokat. Úgy gondolják például hogy, egy nem minden ablakra kiterjedő nyílászárócsere náluk nem okozhat problémát. Úgy gondolják, hogy „Ők mindig ki fogják nyitni a konyhaablakot, ha a szagelszívót használják.” Már többször adtam hangot annak a véleményemnek, hogy a gravitációs kéménybe kötött nyílt égésterű tüzelőberendezések gyártóit, forgalmazóit kötelezni kéne arra, hogy m³/h-ban adják meg az adott tüzelőberendezés levegőellátáshoz szükséges összes levegő mennyiségét.
Tapasztalatom szerint a használók nem értik meg az általános szabályokat. Úgy gondolják például hogy, egy nem minden ablakra kiterjedő nyílászárócsere náluk nem okozhat problémát. Úgy gondolják, hogy „Ők mindig ki fogják nyitni a konyhaablakot, ha a szagelszívót használják.” Ha viszont kimondok egy konkrét értéket, hogy például 60 m³/h levegő kell belépjen a lakásba az adott átfolyós gázvízmelegítő számára, az a legtöbb esetben átmegy, megértik.
Feltételezem, azon gondolkodnak, hogy ennyi levegő hol tud egyáltalán bejönni. Ismétlem, hogy a készülék számára szükséges, m³/h-ban megadott ösz-szes levegő mennyisége kizárólag a tüzelőberendezés jellemzője, nem függ a helyszíntől, mint ahogyan a kéményhuzat által a készülék égéstermék-csonkján biztosítandó minimális huzat értéke sem, továbbá az égéstermék hőmérséklete és a hígított égéstermék minimális mennyisége sem függ a helyszíntől, amelyet a kéménynek el kell vezetnie. Gázkészülékek esetében meghatározható a minimális égéstermék-hígítási tényező értéke is a kéményben, amely például a korábbi átfolyós FÉG kazánok és vízmelegítők esetén (C21, V4) 2,5-es érték, ami szintén az adott tüzelőberendezésre jellemző, laboratóriumban, de a helyszínen is kimérhető érték. Ha a készülék névleges teljesítményén a kéményben ennél kisebb égéstermék-hígítási tényezőt mérünk, akkor az égéstermék-áramlásbiztosítóból részleges égéstermék-kiáramlás van a lakótér felé. Ezek nélkül az adatok nélkül valójában sötétben tapogatózunk. Szerencsére egyre több gyártó gépkönyvében vagy honlapján találhatók meg ezek az adatok.
Amikor a CEN/TC 62 (Egyedi Gázfűtő Készülékek Európai Szabványosító Műszaki Bizottság) részére elvállaltam az ezeknek az adatoknak a meghatározásához szükséges melléklet elkészítését, laboratóriumi méréseket végeztünk a leírt eljárás alkalmazhatóságának igazolására. Akkor derült ki, hogy a korábbi irodalmi adatokhoz képest sokkal nagyobb légellátási tényezőkre van szükség az égéstermék lakótéri beáramlásának elkerülésére, és hogy mérés nélkül, felvett adatokból nem szabad kéményt és levegőellátást méretezni, mert az egyes berendezések között túl nagy a szórás. Például nagyon nem mindegy, hogy a készülék égéstermék-csonkjára a kéménynek 0,5 vagy 2 Pa huzatot kell-e biztosítania, akkor, ha tudjuk, hogy egy gyűjtőkémény legfeljebb 2 Pa huzatot képes produkálni. Ne felejtsük el, hogy a huzatnak ezen felül még a szükséges összes levegőt is be kéne szívnia a készülék felállítási helyiségébe. Ezeknek az adatoknak a kimérése, meghatározása nem bonyolult, nem költséges, csak azért nem kapjuk meg őket, mert nem követeljük meg a megadásukat. Pedig jó lenne pontosan tudni, hogy adott esetben minek is kell megfelelni. Ma már van olyan gyártó, amelynek a gépkönyveiben ezek az adatok szerepelnek.
El kell mondani a használóknak, hogy a fürdőszoba ajtaján vágott nyílás azért van az ajtón, mert a gázkészülék telepítésekor nemcsak a fürdőszobaablak résein beáramló levegő mennyiségével számoltak, hanem a lakás többi nyílászárójának réseivel is, mert szükség volt erre. Jogilag ilyenkor a nyílászárók a felhasználói gázberendezés részét képezik, mert a gázkészülék levegőellátásában résztvevő berendezésekről van szó. A felhasználói gázberendezés módosítása pedig az elosztói engedélyes jóváhagyásához kötött, de a szabályokat nem tartják be. A használóknak például a gázszámlával, vagy nyílászáró, szagelszívó vásárlása esetén tájékoztatókat kéne kapniuk.
Nem helyes, hogy a szén-monoxid-mérgezéses esetekben igyekszünk egy okot megjelölni a baleset okaként, pedig az esetek többségében legalább két baleseti ok van, de tudok olyan esetről, amikor nyolc különböző ok együtt vezetett egy halálos balesethez. Jellemző például, hogy a gázkészülékek elhanyagolt állapota csak akkor okoz balesetet, ha az égéstermék maradéktalan eltávozása a kéményen keresztül nem volt biztosított.
Ezek az intézkedések csak a használatban lévő gravitációs kéménybe kötött, nyílt égésterű berendezések (így kell fogalmazni, mert vannak zárt égésterű, kéménybe kötendő berendezések és vannak kéményáramkörben lévő égéstermék-ventilátorral ellátott nyílt égésterű gázkészülékek is, amelyekre a megállapítások nem érvényesek) használatának biztonságosabbá tételét segítenék elő, de az alapproblémát nem oldják meg, azt, hogy a nyílt égésterű, gravitációs, kéménybe kötött tüzelőberendezéseket tartalmazó épületek mára veszélyessé váltak, és az épületenergetikai felújítások akadályát képezik. Ezért több EU-s országban készülékcsere esetén sem engedik meg a nyílt égésterű, gravitációs, kéménybe kötött gázkészülékek további használatát. A nyílt égésterű gázkészülékek használata azért sem előnyös, mert a lakótéri levegő a külső levegőnél sokkal jobban koszolja a gázkészülékeket (bent sokkal több a szálló ruhaszál).
Tudom, hogy kicsit sarkítok, amikor leírom, de így lesz érthető: a nyílt égésterű tüzelőberendezések esetén valójában a tüzelőberendezés égéslevegő-ellátó csatornájában élünk. Ezért nem tudok azzal egyetérteni, hogy ezt az állapotot fenn kéne tartani a lakás szellőztetése érdekében. Ma már nem tartható fenn az az állapot, hogy úgy gondoskodunk egy lakás szellőztetéséről, hogy a gravitációs tüzelőberendezés kéményhuzatát használjuk elszívó ventilátornak. Ez a megoldás ma már veszélyes és elfogadhatatlanul energiapazarló! 20% körüli energiaveszteséget okoz, és gátját képezi a korszerű nyílászárók beépítésének. Javaslom, gondoljuk át ismét, hogy az épületekben meglévő függőleges járatokat hogyan lehetne a legjobban kihasználni. Hiszen a problémáink jelentős része vezethető vissza arra, hogy a meglévő épületekben nincsen elégséges számban megfelelő járat az új feladatok ellátásra.
Melyek ezek a feladatok? Az épületben keletkezett égéstermék elvezetése zárt rendszerben, a megfelelő szellőzőlevegő-ellátás – az épület teteje feletti térből sokkal tisztább levegőt lehetne biztosítani, mint egy utcafronti levegőellátással –, épületgépészeti vezetékek átvezetése az épületen (például a napkollektor által termelt meleg víz).
Az új épületek tervezésekor is hasonlók a problémák, mert sajnos még mindig nem kötelező 100%-ban az épületgépészeti tervezés, így ezeknél az épületeknél is hiány van ezekből a járatokból, és sokszor nincs hely a tetőtéri melegvíztartály- és gázkazán-elhelyezésre sem.
