Az év üzlete 2012
2013/1-2. lapszám | VGF&HKL online | 3188 |
Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Sokszor találkozunk olyan feladatokkal, amikor azt gondoljuk, ez az év üzlete, eljött a Kánaán. Most egy ilyen „bombaüzletet” tekintünk át, és ez nem mese.
Egy szép nyári napon egy kedves ismerősöm ajánlására felkerestem egy családot, akiket már távolról ismertem, és örültem, hogy segíthetek nekik legalább egyetlen gondjuk enyhítésében. Zöldellő lankák, éneklő madarak, csinos házak, ápolt kertek, Buda egyik kiemelt részén, épp hogy csak Vivaldi (vagy más klasszikus) csodálatos zenéje nem lengett a fák felett. Túl szépen indult, gyanút kellett volna fognom…
Az igaz mese azonban lendületesen gördült tovább, belépve a birtokra a következők fogadtak: takaros ház, rendezett udvar, takarékos, de tiszta környezet, semmi pompa, de rendben látszott minden. Látszott, hogy hajdan, még az „átkosban” merész méreteket álmodott egy ős, de manapság is igyekszik a leszármazott gazda (és udvartartása) megfelelni az elemi rendezettségi elveknek. Egy kis burkolás volt a kívánság, hát nézzük, gondoltam, mi bajunk lehet.
Az udvar egy része „csak” betonozott, mutatta a gazdasszony, könnyebb lenne takarítani (ez az első szempont!!!), ha le lenne burkolva, és a víz is rendesen lefolyna. Itt kezdett érdekelni a dolog – ugyan már, eddig nem folyt le rendesen? Vajon mitől „rendetlen” a H2O? És elkezdtek kibújni azok a bizonyos szögek a zsákból. Kiderült, hogy a lejtős telken a nagypapa az esővizet a kertben a kialakított teraszokról, azonkívül a járdákról, a lépcsőkről stb. összegyűjtötte kis árkokban, és lefelé küldte az utca felé. Csakhogy útközben a fránya víz magától folydogált, és minden lyukba betévedt, ami útjába került. Befolyt az ajtók alá, a pincébe, az aknákba, szóval tudta a fizikát, ellentétben sokakkal. A háziasszonyt ezek közül csak az zavarta, hogy az ajtó alatt némi saras hordalék évente néhányszor elcsúfítja a lakóteret, ezt szerette volna megakadályozni.
Arra gondoltam, ha már leburkolják a járdákat, vagy legalábbis egy részüket, legalább a vízelvezetést oldjuk meg előtte. Emlékeztem rá, egyszer fiatal és szorgalmas mérnök koromban egy kiváló kollégámmal kiszámoltuk az én kertemre, hogy Buda ezen részén a legintenzívebb tízperces zápor mennyi vizet mozgat. Miután emlékeimben a néhány négyzetméterre is több tíz liter maradt meg, elborzadtam, amikor végignéztük, mekkora felületről beszélünk. Jelen szemlénken a következő részek kerültek elő, mint esővízzel megterhelt felületek:
- egy félnyeregtető egyik oldala, kb. 5×10 méter;
- egy terasz, kb. 4×8 méter;
- egy lépcsősor, kb. 25 lépcső, egyenként 1×0,3 méter;
- egy ház melletti járda, kb. 15×1,5 méter;
Mellékelünk egy képet a tapasztalt állapotokról, annak érdekében, hogy megfelelően érzékelhető legyen a feladat. Miután a fotón nem teljesen érzékelhető a vízszint, ezért hozzáteszem, hogy azzal is voltak problémák, és nem is kevés... És most jön a hab a tortán: a fent felsorolt felületeken keletkező köbméteres vízmennyiséget egy ügyes kezű „mester” egy 110-es PVC csőbe terelte, majd a hellyel „okosan” gazdálkodva egy 110-es PVC karmantyú és egy 110/50 PVC szűkítő felhasználásával (ez utóbbi fordítva tokozott kivitelben), és 50-es PVC cső segítségével vezette el.
Zárszó helyett ideírom, amit már a Kedves Olvasók kitaláltak: miután felvilágosítottuk a talált problémákról a háziaszszonyt, szinte „futva” menekültünk, és már nem akartunk annyira ennél a háznál dolgozni...
