Energia-takarékos wellness

2013/1-2. lapszám | VGF&HKL online |  3070 |

Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Egészség és jó közérzet – a wellness két kulcsszava. A wellness ma a szabadidőipar és vendéglátás szerves része. A különféle wellness szolgáltatások a megnyugvás, pihenés, feltöltődés lehetőségét nyújtják. Érték annak, aki igénybe veszi, üzlet annak, aki szolgáltatja. Ahhoz, hogy üzleti szempontból eredményes legyen, szükséges a költségek és bevételek kedvező aránya. A wellness szolgáltatások energiaigényesek. Az áram, hő és víz olyan költségelemek, melyek akár veszteségessé tehetik a működést.

Mennyi az annyi?

Nehéz javítani azon, amit valójában nem ismerünk, csak feltételezésink vannak. A módszeres energiatakarékosság alapja a felhasználás ismerete. Egy szálloda, fürdő energiafelhasználása sok részből tevődik össze. Mindent mérni túlzás lenne. Nagyon sok hasznosítható információ nyerhető a létesítmény vezetékes energiahordozóinak és vízfogyasztásának terhelési diagramjaiból, emellett szükség van a mértékadó fogyasztók külön mérésére is. Számolhatunk úgy, hogy a mérés és értékelés különösebb beavatkozás nélkül is 5-10 százalékos fogyasztáscsökkenést eredményez. Egyszerűen az odafigyelés, a tudatosabb működtetés hozza ezt magával. Ebből kiindulva, ismerve a víz-, áram- és esetleg a hőmennyiségmérők beépítési költségét, meghatározható, hol térül meg egy ilyen intézkedés. Takarékoskodni lehet úgy, hogy egyes fogyasztási helyekre csak passz-darab kerül, és mérés csak időszakosan történik.

a medencék lehűlését elsősorban a víz párolgása okozza

Ez csökkenthető a vízfelület takarásával. Különböző gyártmányok közül lehet választani, melyek biztonságban, használhatóságban eltérnek, de egyaránt megfelelnek arra, hogy a medence használatai közötti időben segítsék a jobb hőntartást. További előny abban mutatkozik meg, hogy a páramentesítésre fordítandó energia is kevesebb. Kültéri medencéknél különösen hatékony a takarás. 30 százalékos hőveszteség-csökkenés mellett a pótlólagos megvalósítás rendkívül gyorsan megtérül.

Ha beépített mérőeszközökre is támaszkodhatunk, az könnyebbséget jelent. Viszont érdemes megvizsgálni, hogy a kapott mérési eredmények tényleg használhatók-e. A szakszerűtlen beépítés, elhasználódás okozhatja, hogy módosításra, cserére van szükség. Ezeken túl ma nagyon sok hordozható mérőeszköz áll az épületgépész rendelkezésére. Ezek kiválóan alkalmasak az energiaveszteségek feltárására is.

A mérésen alapuló helyzetfeltárás nem csak arra jó, hogy segítségével felderíthetők a gyenge pontok, takarékossági lehetőségek, hanem a különböző és a megrendelő számára kiadást jelentő intézkedések hatásának objektív értékelésére is alapot ad. Ez pedig növeli a bizalmat, elősegíti a takarékossági célú ajánlatok elfogadását.

Hol vannak csökkenthető veszteségek?

Egy ismert költségcsökkentési technika a munka- és üzemszervezés. Nem nevezhető szerénytelennek az a magatartás, amit a szervezőkről rosszmájú emberek terjesztettek. Eszerint a szervező úgy mutatkozott be, hogy „a feldobott kalapja bárhol is essen le, ő ott minimum 25% megtakarítást fog elérni”. A wellness létesítmények és berendezések energiaköltségének csökkentésére akár ennél nagyobb mértékben is volt már példa. De érdemes azokra a felhasználásokra összpontosítani, ahol általában jelentősebb tartalékok vannak. A várható tényleges megtakarítás gondos helyzetértékelés és intézkedési javaslatkészítés keretében számítható.

A veszteségek feltárásának egy logikus módszere négy lépésből áll. Az első kérdés, amit feltehetünk, hogy ott és akkor valóban szükség van-e az adott energiafogyasztó folyamatra. A kényelmes hozzáállás, hogy mindig minden legyen bekapcsolva, üzembe helyezve. Abból nem lesz baj. Ezen elsősorban érdekeltséggel lehet segíteni, de van ennek szoros értelemben vett műszaki vonatkozása is, elsősorban a szakaszolhatóság. Ez teszi lehetővé, hogy az egyes fogyasztók egymástól függetlenül ki- és bekapcsolhatók legyenek. De segít a tudatos üzemvitelben a kapcsolók, szelepek stb. áttekinthető elrendezése, azonosíthatósága. Növeli a munkafegyelmet üzemóra-számlálók beépítése. Ott, ahol indokolt, a fogyasztás mérése a legjobb megoldás. Tehermentesíti a személyzetet, és kiküszöböli az emberi tényezőt az automatizálás, időkapcsolók alkalmazása.

A második kérdés, hogy reálisak-e a folyamatjellemzők. Sajnos a kivitelezés során nem mindig történik meg a gondos beállítás vagy beszabályozás. Ha erre később sem kerül sor, akkor a gazdaságtalan működés állandósul. De a fordítottja sem kizárt. Hozzá nem értésből vagy „biztonságra törekvésből” nagyobb hőmérsékletet, térfogatáramot stb. állítanak be. Ennek a valószínűsége akkor nagy, ha az üzemviteli mérőeszközök tönkrementek, használhatatlanok.

A vendégek számára még elfogadható komfortcsökkenés is egy takarékossági lehetőség. Lehet, hogy az a létesítmény jár jobban, ahol egy picivel kisebb a „kényeztetés”, de a jó költséggazdálkodás miatt kisebb árakkal vonzhatják a vendégeket.

A harmadik lépés a hatásfok értékelése. Minden energiaátalakítás veszteséggel jár. Ha a folyamat a kimenet tekintetében optimalizálva lett, szükséges még az átalakítás esetleges rendellenességeinek megszüntetése. Minden energiaátalakító berendezés elemezhető néhány jellegzetes veszteségforrás szerint:

• túlméretezettség,
• munkaközeg-veszteség (tömörtelenség),
• hőveszteség (elégtelen hőszigetelés),
• szennyeződés felhalmozódása (gátolt hő-, illetve közegáramlás),
• mechanikai sérülés (szorulás, törés),
• villamos hiba (szakadás, zárlat).

A berendezés működik, de a folyamatban a befektetett energia túl nagy része veszteséggé válik.

Az utolsó feladat annak vizsgálata, hogy van-e az adottnál jobb megoldás. A szakadatlan műszaki fejlődés velejárója, hogy ami jó volt valamikor, az erkölcsileg elavul, más elven működő berendezés hatékonyabban ellátja ugyanazt a funkciót. Ennek egy közbenső változata, hogy a meglévő berendezés kiegészíthető egy a veszteséget csökkentő vagy éppen hasznosíthatóvá tevő egységgel. Ha úgy látjuk, hogy csak ott, csak akkor és csak annyi energiát használunk el, ahol, amikor és amennyi szükséges, nyerhetünk még azzal, hogy ezt gazdaságosabban biztosítjuk. A villamos energia adott esetben helyben olcsóbban előállítható napelemekkel vagy kapcsolt termeléssel, mint szolgáltatótól beszerezve. A földgáz közvetlen elégetése helyett érdemes lehet a hőt földgázüzemű hőszivattyúval termelni. Megtérülhet napkollektorok telepítése ugyancsak a hőellátás ésszerűsítésére.

a hővisszanyerés ismert energiatakarékossági megoldás

Alkalmazása lényegében csak attól függ, hogy a ráfordítás és megtakarítás hogyan aránylik egymáshoz. A tapasztalat azt mutatja, hogy a mai energiaárak mellett a wellness létesítményekben érdemes a hővisszanyeréssel foglalkozni. Hasznosíthatjuk a légtechnikában. A klasszikus finn szaunában a levegő 80-100 0C-os. A legkülönbözőbb egyéb szaunák léghőmérséklete ennél kisebb: 40-60 0C. A szaunákból távozó forró levegővel előmelegítjük a külső levegőt.

Példák energiatakarékos megoldásokra

Van készenléti veszteség is, az üzemszerű állapot elérésének energiaigénye elérheti a névlegesnek megfelelő értéket is, de a wellness létesítmények energiaköltségét alapvetően a működési, használati időszak határozza meg. Az ebben rejlő takarékossági lehetőségek nem lebecsülendők. A medence ellenáramlás vagy a pezsegtető légbefúvás szakaszos működtetése például ilyen megoldás. Ha ez kapcsolódik a létesítmény villamosenergia-gazdálkodási rendszeréhez, akkor a vételezés teljesítménycsúcsai is csökkenthetők.

A szaunák energiafogyasztása arányos a belső hőmérséklettel. Takarékossági lehetőség, hogy gyenge vendégforgalomnál, mérsékelt szaunázási igénynél nem tartunk melegen minden szaunát. Egy a korábbi tapasztalaton alapuló „menetrend” jelentősen csökkenti az energiaköltségeket.

A finn szauna nagyon forró, de száraz levegőjével szemben a gőzszaunában lényegesen kisebb hőmérséklet mellett párával telített a levegő. Egy előnyös működtetési rendszer, ha a gőzszaunát mintegy 30 0C-os hőmérséklettel tartjuk készenléti állapotban. A vendég indítja a gőz előállítását, mellyel beáll a 40-50 0C-os hőmérséklet és a gőzzel telített légállapot. Mivel a gőzszaunában elég egy kb. negyedórás tartózkodás, az időkapcsoló 15 perc múlva visszaállítja a működést a készenléti állapotba.

Minden folyamatra meghatározható az optimális folyamatjellemző. Kérdés, hogy a gyakorlatban valóban ezt tartjuk-e. Érdemes gondot fordítani a berendezések megfelelő műszerezettségére. Ebbe beletartozik a mérési pontosság rendszeres ellenőrzése, a meghibásodott eszközök haladéktalan cseréje.

1. ábra Az eredeti állapot szerint a létesítmény éves hőigénye 2700 MWh volt. A következő beruházások történetek: a távozó szellőző levegő  hőtartalmának hasznosítása  hőcserélővel és hőszivattyúval, napkollektorok a HMV-termeléshez, kisebb veszteségű HMV-tárolók, szűrők mosó/öblítő vizének tisztítása és részbeni visszaforgatása.

Fűtött terekben a levegő hőmérsékletét nem indokolt a vízhőmérsékletnél sokkal nagyobb értéken tartani. Ez önmagában is hátrányos, de a párolgás növelésével még további negatív hatása van. Általában elégséges, ha a levegő 2-3 oC-kal melegebb a víznél. Kifejezetten melegvizes medencéknél erre sincs szükség.

A szaunákra intenzív – öt-tízszeres – légcsere jellemző. Az energia-megtakarítás kulcsa a légcsere még elfogadható mérséklése. Erre nyújt megoldást az automatizálás. A szellőztetés a szaunában mérhető jellemzők (hőmérséklet, páratartalom, szén-dioxid) függvénye. Így a szaunahasználat minősége nem romlik, a frisslevegő-utánpótlás elégséges, miközben a vele járó hőigény kisebb lesz.

A takarékosság nem mehet az egészségügyi követelmények rovására. Ismeretes, hogy az ivóvízben elszaporodhatnak a legionella baktériumok. A gondot az jelenti, hogy a felhasználáshoz jól illeszkedő 35-45 0C-os hőmérséklet éppen kedvez ezeknek a baktériumoknak a gyors szaporodásának. Emiatt nem szabad a használati meleg vizet tartósan ilyen állapotban tartani. Bár nagyobb tárolási energiaveszteséget okoz, de legalább időszakosan 60 0C-ra kell a vizet felmelegíteni.

 

2. ábra Csak a hőenergiát tekintve nagyon jelentős az eredmény: a korszerűsítés előtti 2700 MWh éves hőigény a felére zsugorodott, az új érték 1300 MWh.

A kis összegből megvalósítható intézkedések mellett megvalósíthatók költséges korszerűsítések is. Ezekkel akár felére lehet csökkenteni a hőigényt, mint azt egy német példa mutatja. Az eredeti állapot szerint a létesítmény éves hőigénye 2700 MWh volt (1. ábra). A következő beruházások történetek:

• a távozó szellőző levegő hőtartalmának hasznosítása hőcserélővel és hőszivattyúval,
• napkollektorok a HMV-termeléshez,
• kisebb veszteségű HMV-tárolók,
• szűrők mosó/öblítő vizének tisztítása és részbeni visszaforgatása.

A légtechnikánál 1300-ról 500 MWh-ra csökkent a hőigény, az eredeti mennyiség 62 százalékát megtakarították. A medencéknél 850 MWh helyett az új hőigény 670 MWh lett. Ez 290 MWh-os, azaz 34 százalékos csökkenés. HMV-termelésre 200 MWh helyett elég 160 MWh-t felhasználni, ami 20 százalék hő megtakarítását jelenti.

Figyelembe kell venni a hőszivattyú villamosenergia-fogyasztását. Csak a hőenergiát tekintve nagyon jelentős az eredmény: a korszerűsítés előtti 2700 MWh éves hőigény a felére zsugorodott, az új érték 1300 MWh (2. ábra).

---