Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

  1. Lapszám:

Tartalom

A megújuló energia­források

2013/1-2. lapszám | VGF&HKL online |  3652 |

Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Cikkünkben az úgymond „hivatalos” álláspontot ismertetjük, keretes írásainkban pedig az ördög ügyvédjének szerepét játsszuk, talán túl sikeresen is... A 2013. év fordulópontot jelent az EU pénzügyi ciklusában, mikorra is lezárultak a forráselosztások, valamint előkészület alatt állnak a következő ciklus tematikáinak kiírásai, amelyekben nagy hangsúlyt kap a megújuló energiaforrások, zöldtechnológiák, valamint környezetjavító stratégiák támogatása. Cikkünkben áttekintjük az eddig elért eredményeket és a következő periódus lehetőségeit.

A megújuló energia részaránya a hazai és EU-s energetikai piacon az utóbbi években egyre jobban nőtt, aminek főbb okai között az ellátás biztonságának növelése, a környezetbarát energiaellátás (ami nem feltétlenül jelenti a technológia kiépítésének és karbantartásának környezetbarát mivoltát), valamint a helyi adottságok kihasználása szerepelnek, emellett az EU-s támogatások is vonzó lehetőséget kínálnak a fejlesztésekre. Magyarország számára ezen felül fontos szempont az is, hogy az így előállított energia okán nő hazánk európai kompetenciája, azaz a megújulók használata új munkahelyeket teremt, fokozza a gazdasági növekedést az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett. A megújuló energia arányának növelése kiemelt cél az Európai Unió 2020-as Energiastratégiájában, mivel az energiaszektor gyors, fenntartható és inkluzív, azaz a gazdasági, szociális és területi kohéziót előmozdító, magas foglalkoztatási arányt biztosító gazdasági növekedést generál. 

Idézet Molnár László: Az EU gazdasági-energetikai jövője című cikkéből
Magyar Energetika, 2012/6. szám

  • Az EU az elmúlt negyedszázadban lassan, de folyamatosan leszakadt a világgazdaság többi centrumához – USA, Távol-Kelet, Kína, India stb. – képest.
  • Az euró-zóna elhibázott, nem átgondolt kialakítása csak növelte a gondokat.
  • Az EU vezetése ekkor úgy gondolta, mivel politikai, gazdasági és katonai téren nem képes versenyezni a legfejlettebb, illetve a leggyorsabban fejlődő országokkal, ezért keres egy népszerű és olcsó közös ügyet, amelyben világelső lehet: ekkor vált az EU-ban egyes számú prioritássá a környezetvédelem, az energiatakarékosság, a CO2-emissziók csökkentése.

A hosszabb távra kitűzött környezetvédelmi célok (megújuló energia termelésének növelése, energiahatékonyság javítása, CO2-kibocsátás csökkentése stb.) és a világgazdasági feltételek (nyersanyagárak, olajár változása stb.) nagymértékben segíthetik a zöld technológiák fejlődését, amely iparág a válságban és utána a gazdasági fellendülés egyik motorja lehet. Európának és benne hazánknak vezető szerepet kell vállalnia az ökohatékonyságban, valamint az innovációs vállalati szektorok előmozdításában, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra (KKV), mivel EU- szinten a vállalkozások 98%-a ebbe a körbe tartozik.

Az EU először felvázolt egy nagy víziót, 15, majd 27 ország közös piacát, ahol megszűnnek a határok, érvényesül a 4 szabadság elve, mindenki versenyez mindenkivel.

 Az áruk, a szolgáltatások szabad áramlása miatt – mert nincsenek védővámok, egyéb adminisztratív gátak –, és mert közös mérőeszköz van, az euró, ténylegesen kialakul egy szabad verseny, ahol mindenki a legolcsóbb, a legjobb árut vásárolja. Ezután azonban az EU a piacot torzító, gyakran áremelő hatású, egyes termelőket preferáló (pl. szélenergia), másokat diszkrimináló (pl. szén) törvényeket vezetett be, komolytalanná téve a szabad versenyt. Az EU is észlelte, hogy baj van, ezért kitűzték, hogy az EU legyen a világ legversenyképesebb régiója. 2010-ben mély hallgatás övezte a tényt, hogy a vállalás egyáltalán nem teljesült, sőt a leszakadás üteme gyorsult.

Hazánkban a környezet- és természetvédelmi feladatok magasabb szintű ellátása érdekében 2011. január elsejétől létrehozták a Nemzeti Környezetügyi Intézetet (NeKI), mint a Vidékfejlesztési Minisztérium háttérintézményét, amely közreműködik az EU-s, nemzetközi és hazai projektek tervezésében, koordinálásában, valamint megvalósításában egyaránt. Többek között ellátja a Nemzeti Környezettechnológiai Innovációs Stratégiáról szóló 1307/2011. (IX. 6.) Korm. határozatból adódó feladatokat, különösen a Nemzeti Környezettechnológiai Innovációs Stratégia végrehajtására és nyomon követésére alkalmas irányítási és monitoring rendszer kialakításának és működtetésének feladatait, valamint a Stratégia megvalósításáról átfogó jelentéseket készít, és továbbítja az EU szakbizottságai felé. Ezen felül a NeKI komoly szerepet kap a kodifikációs folyamatokban, előkészíti a szakterületi jogszabályokat, jogszabály-módosításokat, a nemzetközi együttműködésekben képviselendő szakmapolitikai álláspontok kialakításához összetett megalapozó anyagokat készít.

A mostani gazdasági válságból való kilábalás egyik megoldási javaslata a zöld gazdaság megteremtése,mely e nézetrendszer képviselői szerint egyszerre teremt munkahelyeket, gazdasági fellendülést, óv a klímaváltozás káros hatásaitól és a fosszilis energiahordozók közeli kimerülésének következményeitől. Az EU erős környezetvédelmi elkötelezettségét direktívákban, kötelező célkitűzésekben rögzítette. Ezek közül is kiemelkedik a 2020-ra kitűzött 3×20%-os célkitűzés, mely a megújuló energiák részarányának növelését, míg az energiafogyasztás és a CO2-kibocsátás csökkentését fogalmazza meg. De említhetjük a 2050-ig terjedő dekarbonizációs tervet, mely a villamosenergia-mixből szinte teljesen kizárná a szenet, földgázt, olajat (95-100%-os dekarbonizációs szintet írnak elő). Más fejlett országokban, sőt a fejlődők egy részében is kiemelt szerepet kap a környezetvédelem, de nincsenek hasonló típusú kötelező célkitűzések, sokkal inkább a hatékony energiafelhasználással, a levegő, a talaj és a vizek tisztaságával foglalkoznak a CO2-kibocsátás helyett.

2010-ig két fő jogszabály, a 2001/77/EK irányelv – a megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia mind nagyobb arányú felhasználásának ösztönzése –, illetve a bio- üzemanyagokról szóló 2003/30/EK irányelv – a bioüzemanyagok és más megújuló energiaforrások közlekedésben való felhasználásáról – határozta meg a teljesítendő indikatív célokat minden tagállam számára, valamint cselekvést követelt meg a megújuló energiák arányának javítása, fejlesztése és azok hozzáférhetősége érdekében. Ezt a két korábbi irányelvet helyezte hatályon kívül a 2008. év végén elfogadott klímacsomag részeként hatályba lépő 2009/28/EK irányelv, mely jogszabály képezi jelenleg az alapját az Unió megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos politikájának. Az irányelvekben rögzítetteknek határidőre történő teljesítéséhez dolgozták ki a „Magyarország Megújuló Energia Hasznosítás Cselekvési Terve 2010-2020”, a „Stratégia a magyarországi megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére 2008-2020”, illetve „Az Európa 2020 Stratégia végrehajtását megalapozó előzetes Nemzeti Intézkedési Terv” című dokumentumokat. A zöldgazdaság fejlesztése az Új Széchenyi Tervben megfogalmazottakkal összhangban a „Megújuló Magyarország” gazdaságának egyik lehetséges kitörési iránya.

Annak ellenére, hogy Magyarország csak viszonylag szerény célt tűzött ki maga elé, mégis legalább 1000 milliárd forintnyi befektetés szükséges, hogy 2020-ra elérjük a 14,7%-os megújuló energia-felhasználási arányvállalásunkat. Az európai uniós ajánlás 20%-ról szólt, a legtöbb ország ennyit is vállalt – hangzott el a Nemzeti Külgazdasági Hivatal (HITA) által szervezett „Befektetés a Megújuló energiában Magyarországon 2012-13” című üzleti találkozón. Lássuk a témakörben releváns hazai pályázatok helyzetét.

Az EU környezetvédelmi mozgalmának vezetője Németország, mely példát mutat a hatékonyság növelésében és a megújuló energiák fejlesztésében.

Sőt a rendkívül ambiciózus dekarbonizációs tervet is a németek kezdeményezték. Emellett atomerőműveik leállítását is elhatározták, új atomerőmű építése pedig szóba sem jöhet. A németek úgy gondolják, a következő néhány évtizedben túljutunk az „olaj- és gázcsúcson”, e két vezető energiahordozó termelése hanyatlani kezd, míg áruk kiszámíthatatlan magasságokba fog emelkedni. Az ebből kialakuló energiaválságot – talán ők egyedül a világon – felkészülve fogják várni szélturbinákkal, napelem- és biogáz-telepekkel, bio-üzemanyagokkal és a megújulós technológiák egyéb csodáival. Vagyis 2050-re, mire elfogy az olcsó olaj és a gáz, Németország nyerő helyzetbe kerül versenytársaival szemben. Vagy mégsem? 

A megújuló energiaforrás-felhasználás növelése prioritási tengely (KEOP 4. prioritás)

A megújuló energiaforrások alkalmazásának meghatározó területét jelenti a hő- és/vagy villamosenergia-termelés a meglévő ellátási területeken a fosszilis energiahordozók kiváltására, illetve új/többlet kapacitások létrehozása révén. A hazai adottságok lehetőséget adnak a megújuló energiaforrások intenzívebb kiaknázásához, ugyanakkor a szükséges befektetések megtérülése és kockázata megkívánja ezeknek a beruházásoknak az ösztönzését, támogatását. A konstrukció zárásának időpontja 2015. június.

A most folyó válság azt is megmutatta, hogy ilyen válságos időkben – a megszorítások és a pénzszűke miatt – az új megújulós beruházások szinte mindenütt visszaesnek (ezt az IEA tanulmányai is igazolják), sőt jó néhány országban a meglévő, üzemelő megújuló energiaegységek támogatását elvonják, így a működtető kénytelen leállítani őket. Hazánkban is hasonlókat lehet tapasztalni, például a KÁT leépítésével vagy az épületenergetikai programok szűkítésével kapcsolatban. A zöldenergia fejlesztésére csak a gazdaságok gyorsan fejlődő időszakában van mód. Kérdéses, hogy a mostani válság további mélyülésével meddig lesz az EU a jövőben is a környezetvédelem élharcosa, vagy másképp fogalmazva, meddig marad az EU vezetése a környezetvédelmi politika és lobbi foglya? Nagy valószínűséggel az EU – a Föld lakosságának 7%-a – tartósan nem mehet szembe az USA és Kína által vezetett többi ország nem kötelező célokra épülő klímapolitikájával.

Hatékony energia-felhasználás prioritási tengely (KEOP 5. prioritás)

A prioritás célja az épületek (különös tekintettel a központi és helyi költségvetési szervek épületeire és az egyéb középületekre, de egyben a vállalkozások üzemi és irodaépületeire is), valamint a távhőszolgáltatók és -termelők energiatakarékosság és hatékonyság fokozására irányuló beruházásainak elősegítése, részben pénzügyi konstrukciókkal történő támogatása. A prioritás elsősorban kis-közepes méretű projekteket támogat. Az adott projekt megtérülési paramétereitől függően 10-50% közötti arányban igényelhető. Az energetikai hatékonyság fokozása hozzájárul az energiaellátás biztonságának a növeléséhez, az igen magas (75%-ot is meghaladó) energiaimport-függőség mérsékléséhez és a környezeti ártalmak (elsősorban üvegházgáz-kibocsátás) csökkentéséhez, ezzel pedig az ország nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljesíté- séhez.

A konstrukció célja, hogy a közintézmények energiatakarékos, környezetkímélő, minőségi és egyben fenntartható módon működtethető és finanszírozható fűtési és világítási, illetve elektromos rendszerekkel rendelkezhessenek. A rendszer elősegíti, hogy 2015-re 5 PJ/év energia-megtakarítás realizálódjon az intézményekben megvalósuló világítás- és/vagy fűtés-korszerűsítési projektek eredményeként. A konstrukció zárásának időpontja 2015. június (3. és 4. táblázat).

A legfrissebb kutatási eredmények szerint a nem-konvencionális olaj- és gázkészletek háromszorötször nagyobbak a hagyományos készleteknél.

Kitermelésük nyilván komoly kihívásokat jelent, számos technológiai és környezetvédelmi kérdést meg kell oldani. Várhatóan a mainál (sokkal) magasabb árszinten, de lesz olaj és gáz a következő 100-150, esetleg 200 évben is. És lesz szén is, talán még tovább is. Tehát a megújulókra való magas részarányú áttérés egyik fő érve, a fosszilis készletek kimerülése megdőlni látszik. Vagyis lehet, hogy a német energiapolitika a jövő tekintetében komoly kockázatokat hordoz, és nagy nyerés helyett valami más fog történni. Továbbá több tucat válságban lévő ország példája bizonyítja, hogy a magas állami támogatás-igényű zöld gazdaság nem jelent kivezető utat a válságból.

Bencsik János volt klíma- és energiaügyért felelős államtitkár 2011. évi beszámolója szerint az Új Széchenyi Tervben hazai és uniós forrásokból a kormányváltás óta több mint 54 milliárd forintot ítéltek meg energiahatékonysági fejlesztésekre és a megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére. Ez a támogatás összesen 93 milliárd forint megrendelést generál a piacon. További több mint 23 milliárd forintot tett elérhetővé a Kormány az Új Széchenyi Terv Zöld Beruházási Rendszerben, 45 milliárdos megrendeléssel látva el az építésgazdaságot. A jelenlegi Kormány az Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Programban épületenergetikai felújításokra 29 milliárd forintot, a megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére 21 milliárd forintot, a távhőszektor korszerűsítésére 3,5 milliárd forintot, a közvilágítás korszerűsítésre 0,7 milliárd forintot fordított az elmúlt időszakban. (Forrás: Nemzeti Fejlesztési Minisztérium.)

2012 második felében közel 71 milliárd forint teljes keretösszegű pályázatot írt ki a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség az alábbi témakörökben:

  • épületenergetikai fejlesztések megújuló energiaforrás-hasznosítással kombinálva,
  • távhőszektor energetikai korszerűsítése, megújuló energiaforrások felhasználásának lehetőségével,
  • helyi hő- és villamosenergia-igény kielégítése megújuló energiaforrásokkal,
  • megújuló energia alapú villamos energia-, kapcsolt hő- és villamos energia-, valamint biometán-termelés,
  • épületenergetikai fejlesztések megújuló energiaforrás hasznosítással kombinálva,
  • helyi hő- és hűtési igény kielégítése megújuló energiaforrásokkal,
  • megújuló energiahordozó felhasználását elősegítő, használati meleg víz előállítását és fűtésrásegítést szolgáló napkollektor-rendszer kiépítése alprogram.

A német dekarbonizációs terv a villamos energia árát minimum kétszeresére emeli az EU-n kívüli versenytársak áraihoz képest.

A drága és megbízhatatlan energiaellátás nyilvánvalóan versenyhátrányt jelent amerikai, kínai stb. versenytársainkkal szemben a globális piacon.

EU-stratégia: A megújuló energia integrálása az egységes európai belső piacon

Az Európai Bizottság 2012. június 6-án kelt „Megújuló energia: Az európai energiapiac egyik főszereplője” című jelentésében irányt mutat a hatályos keretrendszerről 2020-ig, valamint ajánlásokat fogalmaz meg a megújuló energiatermelés további növekedésére vonatkozólag 2030-ig és tovább.

Hogy elérjük a 20%-os részesedési célt, a Megújuló Energia Direktíva nemzeti célokat is felállított. Szerencsére a szektor sokkal gyorsabban növekedett, mint az a direktíva megalkotásakor előre látható volt. Ez a gyors növekedés azt jelzi, hogy a technológiák és azok fejlesztései jó irányba haladnak, az alkalmazott rendszerek bekerülési és üzemeltetési költségei egyre nagyobb mértékben csökkennek, például a napelemek és napkollektorok költségei közel felére csökkentek. Az ipar további költségcsökkenésre számít a támogató szabályozás és a piaci korlátok felszámolása mellett.

Mialatt Európa a megújuló energiákat fejleszti, a világ legnagyobb szén- és második legnagyobb földgázkészleteivel rendelkező USA gyors ütemben fejleszti nem-konvencionális olaj- és gáztermelését, és a következő évtizedekben jelentős mértékben függetlenné válik a földgázimporttól, és olajimportja is csökken. A legnagyobb energiafogyasztók közé tartozó, leggyorsabb energiaigény-növekedést felmutató Kína és India is a szenet, a földgázt és az olajat favorizálja, mint ahogy a fejlett és a fejlődő országok döntő többsége is.

2020-ra várhatóan a napelemek és a szélerőművek számos piacon versenyképesek lesznek a jelenleg egyre drágábban és mesterséges piaci szabályzókkal fenntartott foszszilis erőművekkel szemben. Más technológiák más érési utat járnak be, de az általánosan elmondható, hogy a beruházási költségek folyamatosan csökkennek. A megújuló energia projektköltsége nem csak egyszerűen a beruházásokból adódik, hanem a további adminisztratív, kutatás-fejlesztési és fokozott karbantartási költségekkel is növekszik. Emiatt stabil és megbízható támogató rendszerekkel és könnyű hozzáféréssel kell elősegíteni a megújuló energia versenyképességét.

A kiforrott technológiák, amelyek egy jól funkcionáló piacon is megállják a helyüket, már nem igényelnek támogatást, ugyanakkor valamilyen K+F vagy más pénzügyi, adminisztratív támogatás továbbra is szükséges ezen technológiák továbbfejlesztéséhez, főleg a meglévő energiahálózatba történő integráláshoz (többnyire az impulzív energiatermelés, azaz a nem folyamatos ellátás miatt). A legfontosabb adminisztratív szabályzókat ennek megfelelően egységesíteni kell, hiszen az eltérő nemzeti támogatási és szabályozási sémák a határokon átnyúló üzleti modellek gátjai lehetnek.

Ez a folyamat veszélyezteti az EU egységes piacát, így a piac széttöredezettségének csökkentése érdekében ajánlást és útmutatót tervez kiadni az összegyűlt tapasztalatokról, hogy segítsék a nemzeti stratégiák megközelítései közötti nagyobb összhangot. Az útmutató kiterjed továbbá a megújuló energiák és eszközök nemzetközi kereskedelmére is.

Az infrastruktúra átalakítása

Az EU javasolt Energia Infrastruktúra Csomagja 12 prioritást azonosít, gyorsított engedélyezési eljárásra és költségmegosztásra tesz javaslatot, valamint az Európai Hálózat-finanszírozási Eszköz keretében igény szerint lehívható uniós finanszírozást irányoz elő (9,12 milliárd euró az energiaágazat számára a 2014-2020. pénzügyi ciklusban). Nem csak a szél- és napenergia részarányának (jelenleg 5%) növelése miatt szükséges a támogatás, hanem az elavult eszközöket modernizálni, valamint az energiaelosztó-hálózatot fejleszteni is kell. Az energiaszektor becslése szerint csak a villamos távvezeték-hálózat cseréjére önmagában 100 milliárd euró forrásra lesz szükség. Ezen túl az elosztó hálózatok módosítása is kulcsfontosságú, hiszen azok hagyományosan a végfelhasználók irányában voltak hivatottak továbbítani a villamos energiát, nem pedig fordítva, azaz villamos energiát felvenni a kistermelő végpontoktól, valamint a rendszerirányítást fel kell készíteni az időszakos energiatermelés (szélerőmű, vízerőmű) befogadására, elosztására. Az infrastruktúra-fejlesztés sürgető és kritikus az egységes EU piac és a megújuló energia integráció sikere érdekében.

Technológiai innováció vezetése

A kutatás-fejlesztés finanszírozása továbbra is alapvető tézis a megújuló energiarendszerek, valamint a környezetbarát technológiák alkalmazásának elterjesztésében. A tagállamok az elmúlt 10 évben 4,5 milliárd eurót költöttek a megújuló energia kutatás-fejlesztési projektjeire. Az állam, valamint a beruházók részéről a piaci viszonyok fenntartása végett elengedhetetlen, hogy az energia- és az eszközpark technológiai elemeinek árképzésébe ne építsék be a szektor innovációs költségtételeit. 

Az energetikai jövőjét a megújulókra építő Európának a következőkkel kell szembenézni a megújuló energiák jellemzőinek vonatkozásában:

  •  Nagy részük nem illeszkedik a fogyasztóoldali igényekhez (pl. szél, nap, víz, hullám).
  • Használhatóságuk, rugalmasságuk, rendelkezésre állásuk, kapacitásértékük kisebb, mint a kiszámíthatóan, üzembiztosan és a fogyasztási igényekhez igazodóan  működő fosszilis és nukleáris bázisú villamos energia-, illetve hőtermelés.
  • Rendelkezésre állásuk, teljesítményük az év során kiszámíthatatlanul ingadozik (pl. a szél évente csak 15-20%-ban áll rendelkezésre, a vízerőmű termelése szárazság idején visszaesik).
  • A kiszámíthatatlan megújuló energiák mögé hatalmas tartalékkapacitásokat(szenes–földgázos erőműveket?) kell létesíteni az ellátás biztonsága érdekében.
  • Beruházási és üzemeltetési költségeik magasabbak a fosszilis energiákéinál, állami beruházási és üzemeltetési támogatást igényelnek (pl. emelt árú kötelező átvétel).
  • Bevezetésük emeli a szekunder energiahordozók (áram, hő, üzemanyag) árát (pl. Paks kiváltása zöld energiával 18 Ft-tal emelné meg egy kWh villany árát).
  • A bioüzemanyagok fejlesztésének hatására az ENSZ szerint negyven országban élelmiszerhiány lépett fel, illetve nagyarányú dzsungelirtást lehetett tapasztalni.
  • A szélturbinák tömeges elterjedése hatalmas hálózatfejlesztést is igényel, és a rendszerszabályozás egyre nehezebb feladatot jelent.
  • Csökken az energiaellátás biztonsága. 

A megújuló energia fenntarthatóságának biztosítása

Az EU tagállamai a növekvő energiahatékonysággal együtt rendelkeznek azzal a lehetőséggel, hogy nagymértékben csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását és javítsák a levegő minőségét, valamint mérsékeljék, korrigálják a konzervatív energiaszektor környezeti kártételét. Ezen felül Európa jól szabályozott erdő- és mezőgazdasági szektora nagyban profitálhat az új piaci lehetőségekből, ahogy a bioenergia-piac fejlődik. Mindezen előnyök ellenére, a megújuló energiarendszerek növekvő felhasználása fenntarthatósági aggályokat vet fel a termelés és infrastruktúra tekintetében. Emiatt az Európai Bizottság felülbírálja a jelenlegi fenntarthatósági kritériumok hatékonyságát 2014-ig, ahogy az a megújuló energia irányelvben szerepel, valamint a Bizottság hamarosan jelentéseket és javaslatokat tesz az EU fenntart- hatósági keretrendszer továbbfejlesztésére. Továbbá vizsgálni fogja a bioenergia, biomassza 2020. év utáni legmegfelelőbb felhasználását oly módon, hogy az összhangban legyen a 2030-ig tartó EU energia és éghajlat és víz-keretirányelv törekvésekkel, miközben teljes mértékben figyelembe veszi a környezeti, társadalmi és gazdasági szempontokat.

Következő lépések

2012-ben egyértelmű növekedés volt a megújuló energiaforrások részvételét illetően. Az Európai Bizottság nagy hangsúlyt fektet a foszszilis üzemanyagok fokozatos háttérbe szorítására, a szén-dioxid-kibocsátás nagymértékű csökkentésére, valamint iránymutatást ad a tagállamoknak a megújuló erőforrások hatékony integrálására, támogatja a megújuló energiaforrások részarányának nagyobb növekedését az energiapiacon. A mediterrán térségre vonatkozólag egységes szabályozási rendszert biztosít a megújuló energiatermelő rendszerek elterjesztésére, alkalmazására, valamint az egységes európai rendszerbe történő bevezetésére. 2020-ra a megújuló erőforrások komoly részét képezik majd az energiapiacnak, és Európa vezető szerepet játszik mind a beruházásokban, mind a kutatás- fejlesztésben. Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, a Bizottság jelentéseket készít, és javaslatokat nyújt be az uniós fenntarthatósági keretrendszer további fejlesztése érdekében a 2020-at követő időszakra vonatkozóan.

Megújuló energia irányelv 2020 után

A tagállami tervek megállapításai szerint az ágazat növekedési üteme el fogja érni az évi 6,3%-ot (az indikatív célértékek korábbi rendszerének 1,9%-os, illetve 4,5%-os növekedési üteméhez képest), növelve ezzel az európai megújuló energia-ágazat jövőjébe vetett bizalmat. Ha azonban a meglévő szakpolitikai kezdeményezések nem elegendők a hosszú távra kitűzött energia- és éghajlat-politikai célok teljesítéséhez, mint ahogyan azt a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv is jelzi, a megújuló energiaforrások éves növekedési aránya 6%-ról 1%-ra fog visszaesni. Ahhoz tehát, hogy 2020 után is fenn tudjuk tartani a jelenlegi erőteljes növekedést, kiegészítő szabályozási keretre lesz szükség a fennmaradó piaci vagy infra- strukturális hiányosságok kezelése érdekében.

Nagyon fontos, hogy megvizsgáljuk a lehetőségeket és a konkrét mérföldköveket 2030-ra.

Ahhoz, hogy elkezdjük ezt a folyamatot, a kísérő hatásvizsgálat három stratégiai lehetőséget tárt fel:

  1. a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célkitűzés opciót nélkülöző dekarbonizációt (CO2-kivonást), támaszkodva a szén-dioxid-piacra és a felülvizsgált ETS-irányelvre (2009/29/EK),
  2. a jelenlegi rendszer folytatása, a megújuló energia-, a kibocsátások csökkentésének és az energiahatékonysági célok meghatározásával,
  3. valamint egy továbbfejlesztett lehetőség: az egész energetikai ágazat az EU-s megújuló energia-célkitűzéssel összehangolt kezelése.

Bárhogyan is alakulnak majd az EU 2020 utáni időszakra vonatkozó célkitűzései, garantálniuk kell, hogy a megújuló energiaforrások az európai energiapiac részévé váljanak. Nagy hangsúlyt kell fektetniük a kutatás-fejlesztésre, csak így tudják a jövőben is megfizethető módon fejleszteni megújuló energiaforrásainkat, és megragadni a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre kínálkozó, járulékos lehetőségeket. Ebből az okból kifolyólag a Bizottság a 2020 utáni időszakot érintően is javaslatokkal él majd a megújuló energiaforrásokat szabályozó szakpolitika alakulásával kapcsolatban.