Időjárásfüggő szabályozás elv és gyakorlat
2013/6. lapszám | Gerhardt Norbert | 8934 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Ma már sokszor alapmodell-szintű falikazánok szolgáltatásai között is megtalálható valamilyen időjárásfüggő szabályozó; mégis, egyfajta távol-ságtartás érezhető ezzel a technikával kapcsolatban, mind a szakemberek, mind a felhasználók részéről. Rosszul működő (esetleg még csak nem is létező) időjárásfüggő szabályozás, kikötött keverőszelep: az ilyen szituáció a praktizáló fűtéstechnikai szakember számára sajnos szinte „papírforma” egy-egy kazánház hibáinak feltárásakor.
A „miértekre” sem szükséges a választ sokáig keresgélni.
A szabályozó elektronikák beállítása nyomokban sem egységes: felmerül a kérdés, ugyan kinek van ma „a megértéshez szükséges adottsággal párosuló lehetősége” ezeket kiismerni? Jómagam, amikor csak a munkám „összehozott” egy-egy szabályozóval, mindig fontosnak éreztem, hogy még ha a kezelését nincs is túl sok értelme megtanulnom, legalább képes legyek megadni a legfontosabb beállításokat. Az idők folyamán így nagyon sok szabályozóval akadt dolgom: de erről inkább később. Az időjárásfüggő szabályozás alkalmazhatóságának fontos feltétele a tudatos, precíz tervezés, és a mérőműszeres hidraulikai beszabályozás megtörténte sem elhanyagolható szempont. Elég azonban egy társasházban, irodában egy-két fázós felhasználó, az üzemeltető számára a legkézenfekvőbb megoldás „feltekerni” a fűtést, amennyire csak lehet – ennek a leggyorsabb, „leghatékonyabb” megoldása pedig kétségtelenül az időjárásfüggő szabályozás kiiktatása. Fentiek okán nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy az időjárásfüggő szabályozással való „bíbelődés” valaha is „tömegsporttá” nőné ki magát.
A fűtési görbék használatát nemcsak a komfortérzet (helyiségek hőmérsékletingadozásának csökkentése), de a jelentős energia-megtakarítás lehetősége is indokolja. Úgy vélem, ma már nem a kondenzációs kazánra épülő alacsony, hanem pontosan a „hagyományos”, magas hőmérsékletű rendszer az, amelyik összességében, bizony, luxus!
Közismert tény, hogy az égéstermék-kondenzáció kb. 55 °C-os visszatérő hőmérséklet alatt jelentkezik, és ennél alacsonyabb érték esetén (kb. 35 °C-ig) a kazánhatásfok meredeken emelkedik. A kondenzációs technikát tehát az időjárásfüggő szabályozás (nem utolsósorban az égőteljesítmény minél jobb leszabályozhatóságának képessége) teszi teljessé. Nyilvánvaló az is, hogy a 35-55 °C egy elég szűk „sáv”, ahol minden fok számít: tehát a szabályozó precíz beállítása már csak emiatt is fontos. (A hagyományos, magas hőmérsékletű rendszerek esetén jóval csekélyebb lehetőség van az előremenő hőmérséklet csökkentésére, és még ez is csak keverőszabályozás révén lehetséges.)
A legtöbb szabályozó fűtési görbeseregének meghatározásakor a fejlesztők abból indulnak ki, hogy mondjuk 20 °C belső és 20 °C külső hőmérséklet esetén 20 °C előremenő szükséges: tehát minden görbe ebbe a pontba fut be. Mivel azonban ilyen külső hőmérsékletnél már nem fűtünk, ennek a „talppont”-nak a gyakorlatban semmi jelentősége. Annál inkább jelentősége van viszont a görbék meredekségének!
Félig-meddig „empirikus” tapasztalatom, hogy a hazai adottságok között a viszonylag laposabb görbék eredményezik az optimumot (erről később még szót ejtek): az 1. ábrán azonban látható, hogy ezek viszont (a „minden egy pontba fut” elv következtében) kényszerűen az igen alacsony hőmérséklettartományba esnek. Emiatt szükségszerű, hogy az ilyen elvek mentén konstruált görbesereg eltolható legyen – és ez mindjárt az a pont, amelynél problémákba ütközünk… Az alacsonyabb árkategóriájú falikazánoknál ugyanis legtöbbször fix görbesereget alkalmaznak, emiatt már tervezéskor célszerű a kiválasztott kazán görbéit figyelembe venni, mintegy a „gombhoz illesztve a kabátot”. Az eltolható görbesereggel rendelkező szabályozóknál viszont ritkaságszámba megy, ha az eltolt állapothoz tartozó hőmérsékleti értékek így vagy úgy meghatározhatók. Pozitív példaként a Va. szabályozót tudom említeni, amelynek görbeseregét a gyár képlettel adja meg. (A harmadik, egyelőre ritkának számító szabályozótípusnál egy egyenes kezdő- és végpontját kell meghatározni: nyilván ez a legrugalmasabb megoldás, ami elvileg problémamentes.)
A következő gondolatmenethez hosszabb magyarázat szükséges.
Az MSZ 04-140 szabványok szerinti fűtési hőszükséglet-számítást -11…-15 °C esetére szoktuk elvégezni. Régóta foglalkoztatott a gondolat: mi lenne, ha magasabb külső hőmérsékletekre is elvégeznénk ugyanezt a számítást? Szerencsére a táblázatkezelők erre egyszerű lehetőséget adnak: annyit kell csak tenni, hogy a külső hőmérsékletet egy adott cellában változóként kell definiálni, majd a számítás során erre a cellára hivatkozni – aminek az értéke később így átírható. Persze, szó sincs róla, hogy a szabvány alkotói a számítást magasabb hőmérséklet esetére is értelmezték volna, de ha „nincs ló”…
Példaként egy jól szigetelt (30 cm-es nútféderes tégla + 10 m EPS homlokzati szigetelés) családi ház nappalijára készítettem kalkulációt. A szabvány szerinti számítással megkapjuk tehát a mértékadó hőszükségletet, amire a hőleadót (a példában: lapradiátort) kiválasztjuk, és kapunk további hőveszteség-értékeket (itt 2 °C-onként határoztam meg), amiket a radiátorral kívánunk fedezni. A radiátorhoz is meghatározhatjuk a hőladást: én ezt 90/70 °C-tól visszafelé 5 °C-onként egészen 45/25 °C-ig kiszámoltam.
Nincs más hátra, mint párosítani a két adatot, és máris megkaptuk, hogy elvben milyen fűtési görbével optimális az adott helyiség választott radiátorát üzemeltetni (2. ábra)!
Nos, ez az a számítás, ami egyértelműen mutatja, hogy egy laposabb lefutású és semmiképp sem a „szokásos”, talppont felé mutató görbe szükséges. Hogy „nem én találtam fel a spanyolviaszt”, álljon itt tanulságul (néhány egyéb falikazáné mellett) a Vi. kazán fix görbeserege (3. ábra). További, elgondolkodtató érdekesség, ami leolvasható az ábrákról, hogy +2 °C belső hőmérsékletigény komoly fűtési előremenő hőmérsékletemelés szükségességét vonja maga után. Persze, egy fűtési rendszer beállítása (pláne több fűtési kör esetén) hosszú távú feladat, aminek minden lépését érdemes dokumentálni, és alkalomadtán kielemezni.
Végül ajánlom cikkemhez pár saját készítésű anyag letöltését, ami adott esetben közelebb vihet hasonló probléma megoldásához.
